NK 529.  – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Amikor Isten olyan fontos intéseket küld az embernek, hogy az ég közepén szálló szent angyalok által hirdetett üzenettel ábrázolja, akkor mindenkitől, akinek értelmet adott, megkívánja, hogy figyeljen az üzenetre. A fenevad és képe imádásáért járó félelmes büntetés (Jel 14:9-11) késztessen mindenkit a próféciák szorgalmas kutatására. Mindenkinek meg kell tudnia, mi a fenevad bélyege, és miként kell elhárítani. De a sokaság elfordítja fülét az igazság hallásától, és a mesékre figyel. Pál apostol a végső idő felé tekintve kijelentette: „Lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik” (2Tim 4:3). Ez az idő már itt van. A tömegeknek nem kell a Biblia igazsága, mert keresztezi bűnös, világot szerető szívük vágyait, Sátán pedig gondoskodik a nekik tetsző tévedésekről.

1T 223. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Isten maradék népének név választásáról hoztak tudomásomra szempontokat. Két csoportot mutattak meg nekem. Az egyik felölelte a hitvalló keresztények nagy testületét. Ezek lábbal tiporják Isten törvényét, és meghajolnak a pápaság intézménye előtt. A hét első napját tartják meg az Úr nyugalom napjaként. A másik, igen kicsiny csoport, a nagy Törvényadó előtt hajt térdet. Megtartja a negyedik parancsolatot. Hitünk különleges és uralkodó vonásai a hetedik nap megünneplése és az Úr megjelenésére várakozás.
A vita Isten követelményei, és a fenevad követelményei között folyik. A kétszarvú fenevad még majd kötelezővé fogja tenni az első napot, a pápaság intézményét, amely homlokegyenest ellenkezik a negyedik parancsolattal. Ugyanakkor Isten félelmetes figyelmeztetése kihirdeti majd a büntetést a fenevad és népe imádásáért. Inni fognak az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába.
Csakis olyan név felel meg, ami összhangban áll hitvallásunkkal, kifejezi hitünket, és különleges népnek jelöl meg minket. A Hetednapi adventista név meg nem szűnő intés a protestáns világ számára. Itt a válaszvonal Isten imádói és azok között, akik a fenevadat imádják, és felveszik jegyét. A nagy vita Isten parancsolatai, és a fenevad követelményei között folyik. A sárkány azért visel hadat a szentek ellen, mert megtartják Istennek mind a 10 parancsolatát. Ha leeresztik a lobogót, és feladják hitük különleges vonásait, a sárkány békében fogja hagyni őket. De felkelti haragját, mert magasra merészelik emelni a zászlót, és ki merik bontani a lobogót a protestáns világ ellen, amely a pápaság intézményét imádja.

5T 525. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Keresetlen, határozott szavakkal kell megfogalmaznunk az idősek és a fiatalok kötelességét, mert veszedelmes időkben élünk, amikor úgy tűnik, mintha a hamisság és az ördögi csalások már-már legyőznék az igazságot. A próba és a vizsgálat ideje, a Mindenható pajzsa borul azokra, akikre Isten a törvényét bízta. Amikor a törvényhozók megtagadják a hitújítás elveit, hogy támogassák a katolikus egyházszervezetet, és baráti jobbot nyújtanak neki, akkor majd Isten rendkívüli módon beavatkozik, hogy megvédje becsületét és megszabadítsa népét.
Azokat az elveket, amelyeket az ifjúságnak művelnie kell, unos-untalan szemük előtt kell tartani a nevelésüknél, hogy amikor elhangzik a parancs, hogy mindenki imádja a fenevadast és képét, akkor helyesen tudjanak dönteni. Ne ingadozzanak, hanem Isten parancsaiba és a Jézus hitébe vessék bizalmukat, még akkor is, amikor a vallásos világ hatástalanná tette az Isten törvényét. Akik már most ingadoznak, s az kísérti őket, hogy a hitehagyottak nyomdokait kövessék, azokét, akik „némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” (1Tim 4,1) – azok egészen biztosan azok oldalán találják magukat, akik hatástalanná teszik az Isten törvényét. Ha csak most bűnbánatot nem tartanak s szilárdan arra hitre nem helyezik lábukat  „amely egyszer a szenteknek adatott” (Júdás 3.v).

NK 401. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Ebben a küzdelemben az egész keresztény világ két nagy csoportra oszlik - azokra, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, és azokra, akik a fenevadat és képét imádják, és bélyegét magukra veszik. Habár az egyház és az állam egyesíti erejét, hogy „mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal” (Jel 13:16) kényszerrel elfogadtassa „a fenevad képét,” de Isten népe e bélyeget nem veszi magára. A pátmoszi próféta látja „azokat, akik diadalmaskodtak a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán... állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái,” és éneklik a Mózes és a Bárány énekét (Jel 15:2-3).

NK 538. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – A világ félelmetes események előtt áll. A föld hatalmasságai, amelyek egymással összefogva harcot indítanak Isten parancsolatai ellen, elrendelik, hogy mindenki - kicsinyek és nagyok, gazdagok és szegények, szabadok és szolgák (Jel 13:16) - a hamis szombat megtartásával alkalmazkodjon az egyház szokásaihoz. Az engedelmesség megtagadása államellenes cselekménynek fog minősülni, amelyért halálbüntetés jár. Másrészről, pedig Isten törvénye, amely elrendeli a Teremtő nyugalomnapjának megtartását, követel engedelmességet, és kinyilatkoztatja mindazok megbüntetését, akik megsértik rendelkezéseit.
Aki e félreérthetetlen következmények ismeretében lábbal tiporva Isten törvényét, emberi törvényeknek engedelmeskedik, az magára veszi a fenevad bélyegét, annak a hatalomnak a hűségjelét, amelynek Istent megtagadva engedelmeskedik. A menny intése így hangzik: „Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az Ő haragjának poharába” (Jel 14:9-10).
De Isten büntetése csak akkor fog lesújtani, ha az ember már meggyőződhetett az igazságról, és azt tudatosan elutasította. Sok embernek még soha nem volt alkalma meghallani a korunknak szóló különleges igazságokat. A negyedik parancsolat kötelező voltát még senki nem világította meg nekik igazán. De aki olvas minden szívben, és mérlegre tesz minden indítékot, nem engedi, hogy bárkinek is, aki tudni akarja az igazságot, téves fogalmai legyenek a küzdelem kimeneteléről. Isten nem kíván vak engedelmességet. Mindenki eleget fog tudni ahhoz, hogy értelmesen dönthessen.
A hűség nagy próbája a szombat lesz, mert az igazságnak különösen vitatott pontja. A végső próbatétel idején éles határvonal fog húzódni Isten szolgái és azok között, akik nem szolgálják Őt. Míg a negyedik parancsolat megtagadása és a hamis szombat megtartása, amit az állam törvénye megkíván, egyenlő az istenellenes hatalomnak tett hűségesküvel, addig az igazi szombat megtartása, ahogy az Isten törvénye megszabja, a Teremtő iránti hűség bizonyítéka. Míg az egyik csoport a földi hatalmaknak való engedelmesség jelét elfogadva a fenevad bélyegét veszi fel, a másik a menny tekintélyéhez való hűség jelét választva, megkapja Isten pecsétjét.

TM 133. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Isten felhívta Jánost, hogy szemlélje azt a népet, amely különbözik a fenevad vagy képének imádóitól, azoktól, akik a hétnek első napját ünneplik. Ennek a napnak az ünneplése a fenevad bélyege. János kijelenti: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét.”

9T 232-33. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Szanatórium, Kalifornia 1902. augusztus 17-én.
„Kedves testvérem! Megpróbálok felelni kérdésedre, hogy mit tegyél, ha a vasárnapi törtvényt kényszerítik ránk.
Az Úr világosságot adott nekem, amikor mi vártunk olyan világosságra, mint amilyenhez ti látszotok közeledni. E világosság szerint, amikor az alulról származó hatalom arra serkenti az embereket, hogy a vasárnap megünneplésére kényszerítsenek, a hetednapi adventisták azzal mutassák meg bölcsességüket, hogy vasárnap nem végzik közönséges munkájukat, hanem missziómunkára fordítják a napot.
A vasárnapi törvényekkel való dacolás csak erősíti a türelmetlen vallásos vakbuzgókat, akik arra törekszenek, hogy vasárnapi rendeleteket kényszerítsenek az emberekre. Ne adjatok ürügyet arra, hogy törvényszegőknek nevezhessenek. Ha oly emberek féken tartásra hagyjuk őket, akik sem Istent, sem embert nem félnek a féken tartás hamar elveszíti újdonságát, s rájönnek majd, hogy következetlen is, kényelmetlen is szigorúan venniük a vasárnap megünneplését. Bibliával kezetekben folytassátok tovább a misszió munkát, s az ellenség belátja majd, hogy saját ügyének árt. Nem vesszük magunkra a fenevad bélyegét, ha bölcsen fenntartjuk a békességet azzal, hogy nem végzünk botránkoztató munkát, s ugyanakkor időnket a legfontosabb tevékenységre fordítjuk.
Ha hittérítésre használjuk a vasárnapot, kivesszük az ostort az önkényeskedő vakbuzgók kezéből, akiknek igen szájuk íze szerint való lenne, ha megalázhatnák a Hetednapi adventistákat. Amikor látják, hogy a vasárnapot látogatásra használjuk, s megnyitjuk az emberek előtt a Szentírást – belátják majd, hogy kárba veszett fáradtság vasárnapi törvényekkel akadályozni munkánkat.

NK 400-1. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Róma azt hangoztatja, hogy a „protestánsok a vasárnap megtartásával akaratlanul is meghódolnak a (katolikus) egyház tekintélye előtt.” Amikor a protestáns egyházak erőltetik a vasárnap megtartását, tulajdonképpen a pápaság - a fenevad - imádását erőltetik. Akik tudják, mit kíván Isten a negyedik parancsolatban, és mégis úgy döntenek, hogy az igazi szombat helyett a hamis szombatot ünneplik, azok e döntésükkel annak a hatalomnak hódolnak, amely e rendelkezés egyedüli megparancsolója. De maguk az egyházak formálják meg a fenevad képét azzal, hogy világi hatalom által kényszerítenek ki egy vallási kötelességet. Amikor tehát az Egyesült Államokban kötelező lesz a vasárnap megtartása, tulajdonképpen a fenevadnak és képének az imádása lesz kötelező.
Voltak azonban a letűnt nemzedékek idején olyan vasárnapünneplő keresztények, akik azt hitték, hogy a bibliai szombatot tartják; és ma is vannak minden egyházban igaz keresztények - beleértve a római katolikus egyházat is -, akik őszintén hiszik, hogy a vasárnap Isten szombatja. Isten elfogadja becsületességüket és szándékuk őszinteségét. De eljön az az idő, amikor a vasárnap megtartását törvény teszi kötelezővé, és a világ tisztán fogja látni, hogy melyik az igazi szombat. Ha valaki akkor szegi meg Isten törvényét, hogy olyan parancsnak engedelmeskedjen, amely csak Róma tekintélyének bélyegét viseli magán, ezzel a pápaságot Isten fölé helyezi. Rómának hódol, és annak a hatalomnak, amely érvényt akar szerezni a Róma által elrendelt ünnepnek. A fenevadat és annak képét imádja. Amikor az ember elveti azt az ünnepet, amelyet Isten a maga hatalma jelének nevez, és helyette a Róma által választott hatalmi jelvényt tartja tiszteletben - ezáltal elfogadja a Róma iránti hódolat jelét: „a fenevad bélyegét.” Ez azonban csak akkor lesz aktuális, amikor a kérdés világosan feltárul az emberek előtt, és választaniuk kell Isten törvénye és az emberi rendelések között. Aki ekkor is a törvényszegés mellett dönt, azt felveszi „a fenevad bélyegét.”

EW 64-65. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Azután láttam, hogy a hét utolsó csapás nemsokára kiárad azokra, akik nem állnak Isten oltalma alatt, de a világ ezt csak annyiba vette, mintha ugyanannyi hullni készülő esőcseppről volna szó. Ez után erőt nyertem arra, hogy végignézhessem a rettenetes félelmes utolsó csapást, Isten haragjának kiáradását. Láttam, hogy Isten haragja rettenetes, és ha Isten felháborodásában kinyújtaná karját, akkor a földnek összes lakói olyanokká lennének, mintha sohasem lettek volna, vagy gyógyíthatatlan, gyötrő fekélyek és sebektől szenvednének, amelyekből nincs gyógyulás és megváltás, csak a pusztulás. Rémület fogott el, arcra borultam az angyal előtt s úgy kértem, hogy távoztassa el tőlem, vagy takarja el e látványt, mert olyan rettenetes. Ekkor oly világosan láttam, mint még soha, annak fontosságát, hogy Isten szavát a legnagyobb gonddal kutassuk át, hogy megtudjuk belőle, miképpen kerülhetjük el a csapásokat, melyekről Isten szava kijelenti, hogy mindazokra jönnek, akik a fenevadat imádják, és annak képét és jelét homlokukra, vagy kezükre felveszik. Rendkívül csodálkoztam azon, hogy emberek akadnak, akik Isten parancsolatait, különösen a szent szombatnapot lábbal tapossák, míg a Szentírás olyan határozott és rettenetes fenyegetéseket és ítéleteket tartalmaz a törvény áthágói ellen.

7BC 976. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Máris előkészületek folynak, és mozgalmak születtek a fenevad képének elkészítésére. Ezek majd az utolsó időkre szóló jövendöléseket betöltő eseményeket fogják előidézni (RH 1889. ápr. 23).
Az Úr világosan elém tárta, hogy a próbaidő vége előtt elkészítik a fenevad képét, mivel az lesz Isten népének nagy vizsgája, mely eldönti örök sorsukat… (13,11-17)
Isten népének ezen a próbán kell átesnie, mielőtt az Úr elpecsételné őket. Aki az Úr törvényének megtartásával és a hamis nyugalomnap elvetésével bizonyítja Isten iránti hűségét, az az Úr lobogója alá sorakozik fel s elnyeri az élő Isten pecsétjét. Akik feladják a mennyei eredetű igazságot, és a vasárnap nyugalomnapját fogadják el, azokra a fenevad bélyegét ütik (1890, 11. levél).
Mikor a protestáns egyházak összefognak a polgári hatóságokkal egy hamis vallás támogatására, melynek ellenzéséért elődeik a legtüzesebb üldöztetést szenvedték el. Mikor az állam az egyház rendeleteinek és intézményeinek támogatására használja hatalmát – akkor a protestáns Amerika megalkotja a pápaság mását és nemzeti hitehagyás fog eluralkodni, amely csak nemzeti romlásban végződhet (Idők jelei 1910. már. 22).
Sokan sohasem részesültek világosságban. Tanítóik félrevezetik őket, s ők nem vették magukra a fenevad bélyegét. Az Úr fáradozik értük. Nem hagyta őket útjaikra. Míg meg nem győződnek az igazság felöl, míg csak lábbal nem tapossák a megvilágosításukra nyújtott bizonyítékot, az Úr nem vonja vissza tőlük kegyelmét (1895, 7. levél).
Mikor a törvényhozás a hét első napját magasztaló rendeletet hoz, és azt állítja a hetedik nap helyébe, a Sátán ámítása tökéletesítve lett (RH 1890. ápr.15).
A történelem meg fog ismétlődni, hamis vallást fognak magas polcra ültetni. Közönséges munkanapot, a hét első napját, melynek semmiféle szentsége nincs, azt fogják felállítani, akár a babiloni nagy szobrot. Megparancsolják minden nemzetnek, népnek és nyelvnek, hogy ezt a hamis szombatot tiszteljék. A Sátán szándéka semmivé tenni az Isten által megalapított napot, melyet a teremtés emlékére adott a világnak.
Vasárnapünneplést elrendelő törvény megy ki a világra. Korlátolt mértékben ez már meg is történt. Néhány helyen a polgári hatóság a sárkány hangján szól, ahogy a pogány király a héber foglyokhoz szólt.
Megpróbáltatás és üldözés jön azokra, akik Isten szavának engedelmeskedve nem hajlandók tisztelni a hamis szombatot. Minden hamis vallás utolsó eszköze az erőszak. Először vonzóvá próbálja tenni a hamis vallást, ahogy a babiloni király próbált zenével és külső mutatvánnyal hatni. Mikor ezek az ördög ihlette, ember kiagyalta vonások nem késztettek némelyeket a szobor imádására, a kemence mohó lángjai készen álltak elégetésükre. Így lesz ez most is. Régen a pápaság hatalmát használta, hogy engedelmességre kényszerítse az embereket, s ezután is ezt fogja tenni. Ugyanarra a lelkületre van szükségünk, mint amelyet Isten szolgái a pogánysággal való összetűzésükkor tanúsítottak (Idők jelei 1897. máj. 6).

NK 528. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – A világ félelmetes események előtt áll. A föld hatalmasságai, amelyek egymással összefogva harcot indítanak Isten parancsolatai ellen, elrendelik, hogy mindenki - kicsinyek és nagyok, gazdagok és szegények, szabadok és szolgák (Jel 13:16) - a hamis szombat megtartásával alkalmazkodjon az egyház szokásaihoz. Az engedelmesség megtagadása államellenes cselekménynek fog minősülni, amelyért halálbüntetés jár. Másrészről, pedig Isten törvénye, amely elrendeli a Teremtő nyugalomnapjának megtartását, követel engedelmességet, és kinyilatkoztatja mindazok megbüntetését, akik megsértik rendelkezéseit.
Aki e félreérthetetlen következmények ismeretében lábbal tiporva Isten törvényét, emberi törvényeknek engedelmeskedik, az magára veszi a fenevad bélyegét, annak a hatalomnak a hűségjelét, amelynek Istent megtagadva engedelmeskedik. A menny intése így hangzik: „Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az Ő haragjának poharába.” (Jel 14:9-10).

Ev 233-35. (NK 400-01). – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – De eljön az az idő, amikor a vasárnap megtartását törvény teszi kötelezővé, és a világ tisztán fogja látni, hogy melyik az igazi szombat. Ha valaki akkor szegi meg Isten törvényét, hogy olyan parancsnak engedelmeskedjen, amely csak Róma tekintélyének bélyegét viseli magán, ezzel a pápaságot Isten fölé helyezi. Rómának hódol, és annak a hatalomnak, amely érvényt akar szerezni a Róma által elrendelt ünnepnek. A fenevadat és annak képét imádja. Amikor az ember elveti azt az ünnepet, amelyet Isten a maga hatalma jelének nevez, és helyette a Róma által választott hatalmi jelvényt tartja tiszteletben - ezáltal elfogadja a Róma iránti hódolat jelét: „a fenevad bélyegét.” Ez azonban csak akkor lesz aktuális, amikor a kérdés világosan feltárul az emberek előtt, és választaniuk kell Isten törvénye és az emberi rendelések között. Aki ekkor is a törvényszegés mellett dönt, azt felveszi „a fenevad bélyegét.”
A szombat megváltóztatása a római egyház tekintélyének a jele vagyis bélyege. Akik tehát megértik a negyedik parancsolatot és annak kötelező voltát, s az igaz szombat helyett az állszombatot választják, ezzel annak a hatalomnak hódolnak, mely elrendelte. A fenevad bélyege a pápai szombat, melyet a világ elfogadott, az Isten által elrendelt nyugalomnap helyett.
Eddig még senki sem vette fel a fenevad bélyegét. A vizsga ideje még nem jött el. Minden egyházban élnek őszinte keresztények, beleértve a római katolikus közösséget is. Isten addig senkit sem kárhoztat, amíg világosságot nem nyer, s nem ismerte el a negyedik parancsolat kötelező erejét. Ha azonban majd megjelenik az a rendelet, amely a hamis szombatot kikényszeríti, s a harmadik angyal hangos kiáltása óva inti az embereket a fenevad és képének imádatától, akkor világossá válik a vonal a hamis és az igaz között. Akkor azok, akik folytatják a törvényszegést, felveszik a fenevad bélyegét.

NK 558. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Amikor Krisztus közbenjárása megszűnik a szenthelyen, Isten kitölti elegyítetlen haragját azokra, akik imádják a fenevadat és képét, és felveszik magukra a fenevad bélyegét (Jel 14:9-14). Izrael népének megszabadítása előtt Isten, csapásokkal sújtotta Egyiptomot. Azok a csapások, amelyek Isten népének végső szabadulása előtt a világot fogják sújtani, hasonlítanak az egyiptomi csapásokhoz, csak rettenetesebbek lesznek annál, és sokkal több embert érintenek. A Jelenések könyvének írója így ecseteli azokat a szörnyű csapásokat: „Támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiken vala a fenevad bélyege, és akik imádják vala annak képét.” A tenger „olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben.” És „a folyóvizek” és „a vizek forrása” vérré lesznek. Bármennyire iszonyú is ez a büntetés, Isten igazságosságához nem fér kétség. Isten angyala kijelenti: „Igaz vagy Uram..., hogy ezeket ítélted; mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra” (Jel 16:2-6). Akik Isten népét halálra ítélik, éppoly bűnösek vérük ontásában, mintha saját kezükkel ölték volna meg őket. Krisztus is vétkesnek nyilvánította a korabeli zsidókat az Ádám kora óta megölt szent emberek vére ontásáért, mert éppolyan lelkületűek voltak, és ugyanazt akarták tenni, amit a próféták gyilkosai.

NK 399-400. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Katolikus írók egyházuk tekintélyének jeleként azt a rendelkezést idézik, amellyel az egyház ’a szombatot vasárnapra változtatta. Ezt a rendelkezést a protestánsok is elfogadták..., mert a vasárnap megtartásával elismerik, hogy az egyháznak van hatalma ünnepeket elrendelni, és büntetés terhe mellett érvényesíteni. „Mi tehát a szombat megváltoztatása, ha nem a római egyház tekintélyének a jele vagy bélyege – ’a fenevad bélyege?”

4T 251. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Jézus mondta: ”Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak” (Mát 6,24). Ha igaz szolgái vagyunk Istennek, akkor ne támadjon kérdés agyunkban vajon engedelmeskedjünk-e parancsainak vagy a magunk világi érdekeit vegyük figyelembe. Ha az igazság híveit nem tartja meg hitük a mai aránylag békés napokban, akkor mi fog megtartani, amikor a súlyos próba tör rájuk – amikor megjelenik a rendelet azok ellen, akik nem hajlandók imádni a fenevad képét, akik nem veszik fel jegyét sem homlokukra, sem kezükre? Ez a komoly idő nincs messze tőlünk. Ahelyett, hogy gyengékké és tétovázókká silányulnánk, Isten népének erőt és bátorságot kellene gyűjtenie a nyomorúság idejére.

NK 396-97. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Amikor az Egyesült Államok legjelentősebb egyházai a közösen vallott tantételekben egységre jutva arra befolyásolják az államot, hogy tegye kötelezővé rendelkezéseiket, és tartsa fenn létesítményeiket, akkor már a protestáns Amerika megformálta a római hierarchia hasonmását, aminek elkerülhetetlen következménye, hogy a polgári hatóság büntetést ró azokra, akik eltérő véleményt vallanak.
A kétszarvú fenevad „azt is teszi mindenkivel (megparancsolja), kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az Ő jobb kezükre vagy az ő homlokukra bélyeget tegyenek; és hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem, csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma” (Jel 13:16-17). A harmadik angyal így figyelmeztet: ’Ha valaki imádja a fenevad képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából.’ Az itt említett ’fenevad’, amelynek az imádására kényszerít a Jel 13. fejezetében foglalt kétszarvú fenevad, nem más, mint az első vagy párducszerű fenevad, azaz a pápaság. A „fenevad képe” a hitehagyó protestantizmusnak azt a formáját ábrázolja, amely akkor alakul ki, amikor a protestáns egyházak dogmáik megtartásához a polgári hatalom segítségét igénylik. A „fenevad bélyegének” meghatározása még hátra van.
 A próféta óva int a fenevadnak és bélyegének imádásától, majd kijelenti, hogy itt vannak azok, „akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét.” A kinyilatkoztatás ilyen éles különbséget tesz az Isten parancsolatainak megtartói és azok között, akik imádják a fenevadat, valamint a fenevad képét, és felveszik bélyegét. Ebből következik, hogy a törvény megtartása és a törvény áthágása jelzi a különbséget Isten imádói és a fenevad imádói között.

CS 51. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét.

7BC 976-77. – Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét. – Isten úgy irányítja a körülményeket, hogy jó, tekintélyes és hatalomban levő embereknek alkalmuk lesz megtudni, hogy mi a valódi igazság. És azok, akik nem fog térdet hajtani a fenevad képe előtt és nem veszi fel bélyegét kezükre vagy homlokukra, hanem az igazság mellett fog kiállni, azok rá lesznek kényszerítve, hogy lelkiismeretük ellen cselekedjenek, és azok, akik megismerik az igazságot, nem fognak engedelmeskedni a sötétség hatalmainak. Istennek lesz népe, aki nem veszi fel a fenevad bélyegét sem homlokára, sem kezére…
Egyetlen lépés sem történt a bálvány-nyugalomnap magasztalására, a törvényhozás általi vasárnapünneplés megvalósítására anélkül, hogy ne a Sátán állt volna mögötte, s ne ö lett volna a fő mozgatórugója. A lelkiismeretet azonban nem szabad kényszeríteni még a valódi nyugalomnak megtartására sem, mert Isten csakis önkéntes szolgálatot fogad el (RH 1890. ápr. 15).