NK 576. – És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt. – A trón előtt ’új éneket’ énekelnek, amelyet a száznegyvennégyezren kívül senki más nem tanulhat meg. Ez Mózes éneke és a Bárányé - a szabadulás éneke. Ezt az éneket csak a száznegyvennégyezer tudja megtanulni, mert ez tapasztalatuk éneke - olyan tapasztalaté, amilyen senki másnak soha nem volt. „Ezek azok, akik követik a Bárányt valahová megy.” Krisztus a földről, az élők közül ragadta el őket, és ők „Istennek és a Báránynak zsengéi” (Jel 15:2-3; 14:1-5). „Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból.” Olyan nyomorúságot viseltek el, amilyen nem volt, amióta nép kezdett lenni. Kiállták Jákob éjszakájának gyötrelmeit, és közbenjáró nélkül álltak meg az utolsó csapások idején. De megszabadultak, mert „megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” „Szájukban nem találtatott álnokság, mert... feddhetetlenek” Isten előtt. „Ezért vannak az Isten királyi széke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az Ő templomában; és aki a királyi széken ül, kiterjeszti sátorát felettük.”
PP 61. – Akik áron vétettek meg a földről. – „Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált [...] mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek” (Zsid 11:5). A gonoszság miatt pusztulásra ítélt világ közepette Énók olyan szoros közösségben élt Istennel, hogy Isten kivonta őt a halál hatalma alól. Ennek az istenfélő prófétának a jelleme ábrázolja azt a szentséget, amit mindazoknak el kell érniük, akik Krisztus második eljövetelekor „áron vétet”-nek „meg a földről” (Jel 14:3).
5T 384-85. – Akik áron vétettek meg a földről. – Aki egyáltalán beteszi lábát a menny kapuján, csakis győztesként teheti be. Mikor a Megváltót sokaság veszi körül Isten trónján – pálmaágakkal a kezükben és koronával a fejükön, akkor majd nyilvánvaló lesz, milyen győzelmeket arattak. Kiderül majd, hogy terpeszkedett a Sátán az emberek gondolkodásán, hogy fogott össze azokkal, akik pedig abban a tévhitben ringatták magukat, hogy Isten akaratát teljesítik. Akkor majd kiderül, hogy képtelenek lettek volna ellenállni az ellenfél ravaszságának és hatalmának, ha Isten hatalma nem járult volna az ember igyekezetéhez. Az embernek maga fölött is győznie kell. Alá kell vetnie Isten akaratának féktelen természetét, hajlamaikat és lelkületét. Mégis Krisztus igaz tettei és ereje rendelkezésére állnak mindannak, aki igényt tart érdemeire.
Feszítsük hát meg erőnket, komolyan és eltökélten, hogy visszaverjük a rettenetes ellenséget. Az igazság teljes fegyverzetére van szükségünk. Az idő szalad, és gyorsan közeledünk a próbaidőnk végéhez. Benne lesz-e nevünk a Bárány könyvében, vagy pedig hűtlen szolgáknak talál majd minket? Azok között leszünk-e, akik a nagy fehér trón körül állnak, a megváltottak énekét zengve. Ebben a sokaságban nem lesz egyetlen hideg, külsőséges keresztény. Minden szív hálaadással lesz telve Isten csodálatos szeretetéért, s azért a győztes kegyelemért, amely képesítette népét, hogy hódító lehessen a bűn ellen vívott harcban. Hangos szóval árad majd az ének: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!”