JÉ 537-38. – A felhőn ül valaki, hasonló az embernek Fiához. – Jeruzsálem elpusztításáról szóló próféciájában Krisztus ezt mondta: „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Mt 24:12-14). Ez a prófécia ismét beteljesül majd. Annak a napnak megsokasodó gonoszsága visszatükröződik a mi nemzedékünkben is. Különösképpen így van ez az evangélium hirdetésére vonatkozó jövendöléssel kapcsolatban. Pál a Szentlélek által megvilágosítva és vezetve kijelentette, hogy Jeruzsálem eleste előtt az evangéliumot prédikálták „minden teremtménynek az ég alatt” (Kol 1:23). Így most az ember Fia eljövetele előtt, az örökkévaló evangéliumot kell prédikálni „minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek” (Jel 14:6). Isten „rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban” (Acs 17:31). Krisztus azt is közli velünk, hogy ez a nap mikor virrad majd meg a számunkra. Krisztus nem azt mondja, hogy az egész világ megtér majd, hanem csak azt, hogy: „Az Isten Országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Mt 24:14). Azzal, hogy az evangéliumot mi hirdethetjük a világnak, tőlünk, illetve az evangélium hirdetésének hőfokától függ, hogy siettetjük-e Urunk visszatérését. Nekünk nemcsak várnunk kell, hanem sietve kell elé menni Isten napjának. (Vö. 2Pt 3:12). Ha Krisztus egyháza elvégezte volna már kijelölt munkáját úgy, ahogy azt az Úr elrendelte, akkor Isten az egész világot már régebben figyelmeztette volna erre, és az Úr Jézus Krisztus már eljött volna a földre hatalommal és nagy dicsőséggel.
NK 569-70. – A felhőn ül valaki, hasonló az embernek Fiához. – Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. Most nem „fájdalmak férfia”-ként jön, hogy kiigya a szégyen és a szenvedés keserű poharát, hanem a menny és a föld győzteseként, az élők és holtak bírájaként, aki „hív és igaz”; aki „igazságosan ítél és hadakozik”. „És mennyei seregek követik... vala Őt” (Jel ,19:11.14). A királyt útján szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható – „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer.” Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet. „Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé” (Hab 3:3-4). Amint az „élő” felhő közelebb ér, minden szem meglátja az élet Fejedelmét. Szent fejét nem csúfítja töviskorona. Szent homlokán a dicsőség királyi koronája tündököl. Arca fényesebb, mint a vakító déli nap. „És az Ő ruháján és tomporán oda vala írva az Ő neve: királyoknak Királya és uraknak Ura” (Jel 19:16).
KP 152. – A felhőn ül valaki, hasonló az embernek Fiához. – János a Jelenések könyvében megjövendöli, hogy közvetlen Krisztus második eljövetele előtt az evangéliumot hirdetni fogják. Lát egy „angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az Ő ítéletének órája” (Jel 14: 6-7).
Miután felhangzik a figyelmeztetés, hogy eljött az ítélet ideje, és megszólalnak a hozzá kapcsolódó kinyilatkoztatások, a prófécia szerint eljön az Emberfia az ég felhőiben. Az ítélet idejének meghirdetése egyben Krisztus közeli eljövetelének hirdetése is. Ez a szózat az örökkévaló evangélium. Krisztus második eljövetelének hirdetése, a második advent közelségének hírüladása tehát az evangéliumi üzenet lényeges része.
EW 15-6. – A felhőn ül valaki, hasonló az embernek Fiához. – Tekintetünk ezután nemsokára kelet felé irányult, ahol egy kis sötét felhő tűnt fel, alig volt féltenyérnyi nagyságú. Mindnyájan tudtuk, hogy ez az ember Fiának a jele. Mély csendben néztük mindnyájan a felhőt, amely mind közelebb jött hozzánk, mind világosabban, fényesebben és dicsőségesebben ragyogott, amíg végül egy nagy, fehér felhővé vált. A felhő felett szivárvány vonult, amelyet tízezernyi angyal vett körül, akik kedvesen énekeltek. A szivárványon az ember Fia ült. Haja fehér fürtökben omlott vállaira s fején számos korona ékeskedett. Lábai, mint tűzoszlopok; jobb kezében éles sarló, bal kezében pedig ezüst harsona volt. Szemei olyanok voltak, mint a tűzláng, amely át és átjárta gyermekeit. Minden arc elsápadt s azokat, akik Istent elvetették, sötétség vette körül. Mindnyájan így kiáltottuk fel: „Oh, ki állhat meg az Úr előtt? Szennytelen-e ruhám?” Az angyalok abbahagyták éneküket s egy ideig a legfélelmetesebb csend uralkodott, midőn Jézus felkiáltott: „Akiknek szívük és kezük tiszta, megállhatnak: kegyelmem elégséges számotokra.” Arcunk sugározott a boldogságtól s szívünket teljesen betöltötte az öröm.
5T 230. – A felhőn ül valaki, hasonló az embernek Fiához. – Az Atya a szőlőműves. Szakavatott kézzel és könyörületesen metsz meg minden gyümölcstermő hajtást. Aki ma kiveszi részét Krisztus szenvedéseiből, az majd az örökkévalóságon át fog osztozni dicsőségében. „Nem szégyelli őket atyjafiainak hívni” (Zsid 2,11). Isten angyali szolgálnak nekik. Krisztus emberfiaként jön el majd másodszor is, tehát még dicsőségében is azonosítja magát az emberiséggel. Akik csatlakoznak hozzá, azokról jelenti ki: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen” (És 49,15-16).
EW 35. – A felhőn ül valaki, hasonló az embernek Fiához. – Ekkor kezdetét vette a jubileum, midőn a föld megpihent. Láttam a jámbor rabszolgát, győzelemittasan, midőn lerázta magáról a béklyókat, melyek oly sokáig lebilincselték. Istentelen ura azonban nem tudta, hogy mit cselekedjék, mert a gonoszok nem értették meg Isten szavát. Nemsokára megjelent a nagy fehér felhő. Sokkal szebb volt, mint valaha. Rajta ült az ember Fia. Eleinte nem vettük észre, hogy Jézus a felhőn ül, de amint a földhöz közeledett, lassanként kivehető volt fenséges alakja is. E felhő megjelenése képezi az ember Fiának jelét az égen. Isten Fiának szava szólította elő a porban alvó szenteket; dicső halhatatlanságba öltözötten az élő szentek egyetlen pillanat alatt elváltoztak és velük együtt felvétettek a felhőszekérre. Rendkívül fenséges látvány volt, amint ez a szekér felfelé szállt. A szekér mindkét oldalán szárnyak és alattuk kerekek voltak. Midőn a szekér felfelé gördült, így kiáltottak a kerekek: Szent! S midőn a szárnyak megsuhantak, így kiáltottak: Szent! A szent angyalok, akik a felhőt körülfogták, így kiáltottak: Szent, szent, szent az Úr, a seregek Istene! S a felhőn ülő szentek kiáltották: Dicsőség, hallelúja! S a szekér felszállt a szent városba. Jézus kitárta az arany városkaput és bebocsátott minket. Itt üdvözöltek mindnyájunkat, mert megőriztük „Isten parancsolatait” s „jogunk volt az Élet fájához.”
TM 433-4. – A felhőn ül valaki, hasonló az embernek Fiához. – Ismét kérdem: Tekintve Jánosnak a Patmos szigetén adott Jelenéseket, melyek az első fejezettől az utolsó fejezetig, annak utolsó szaváig Jézus Krisztus kinyilatkoztatott nagy világossága. Ő választotta Jánost, hogy szócsöve legyen. Aki által ez a világosság fénylik a világra, tehát tekintve ezeket a csodálatos, ünnepélyes igazságokat, - a Krisztus eljövetelét megelőző eseményekben előttünk feltáruló nagy igazságokat, - hogyan lehetséges, hogy akik állítják, hogy csodálatos dolgokat látnak Isten törvényében, mégis a tisztátalanok névsorában szerepelnek, a paráznák és a házasságtörők között, akik állandóan tettetik, kijátsszák az igazságot, titkokban pedig gonoszt művelnek? Gondoljátok, hogy elrejthetik útjaikat az Úr előtt? Gondoljátok, hogy Isten nem látja? Isten nem tud róla?
1Szem 68-69. – A felhőn ül valaki, hasonló az embernek Fiához. – Azt írod, „néhányan többek között azt állítják, hogy bizonyos korábbi írásaidat felszámolod.” Arra kérem azokat, akik ezt mondják, hogy igazolják kijelentésüket. Tudom, hogy ezt gyakran ismételik, de soha nem bizonyítják. „Arra hivatkoznak - folytatod, „hogy az eredeti bizonyságtételek első kötetében - amit ők gondosan megőriztek - világosan kijelented, hogy látomásban előtted megjelent Krisztus második eljövetelének napja és órája. Érvelésük szerint ez a kijelentés nem állja ki a Biblia próbáját, mivel Krisztus maga mondta, hogy ama napot és órát senki sem tudja, még Isten angyalai sem...”
A 145. oldalon (jelen kiadás 285. oldalán) lévő fejezet elejét olvasva meggyőződhetsz arról, hogy a mondatok arra az időre vonatkoznak, amikor Isten szava megszabadítja a szenteket a nyomorúság idejéből. Kérlek, szerezd be ezt a könyvet, ha még nincs meg, és olvasd el ezeket a részeket! Pontosan úgy jelentek meg, mint az először kiadott anyag. „Az ég kinyílt, majd újra bezárult. Állandóan háborgott és mozgott. Hatalmas hegyek gyenge nádszálhoz hasonlóan ingadoztak s óriási sziklákat zúdítottak alá ormaikról. A tengerek forrtak és zúgtak, mint a forró víz a fazékban s hatalmas köveket vetettek ki a szárazra. S midőn Isten, Jézus eljövetelének napját és óráját kihirdette, s átadta népének az örök szövetséget, rövid mondatokban beszélt, minden egyes mondat után szünetet tartott és hangja végiggördült az egész földön” (Tapasztalatok és látomások, További látomások című fejezet, 10. oldal).
Ez a fejezet egyik része. A 11. és 27. oldalon lévő leírások ugyanerre az időre vonatkoznak. Ez minden, amit valaha is láttam az Úr eljövetelének pontos idejével kapcsolatban. Halvány sejtelmem sincs az Isten hangja által kijelentett időt illetően. Hallottam ugyan a hangot, de látomásom után már nem emlékeztem rá. Olyan érdekfeszítő, ünnepélyes látvány vonult el szemeim előtt, amelyet nyelv nem képes elbeszélni. Minden élő valóságként hatott rám, mert láttam feltűnni a nagy, fehér felhőt, melyen az Emberfia ült (38. Levél, 1888).
2SM 156. – A kezében éles sarló. – Isten művének építői hajtsák meg magukat előtte alázatos, komoly imádságban, majd Bibliával a kezükben induljanak el, hogy feléllesszék azok bénult érzékeit, akikről az Ige úgy tesz említést, mint a bűnben és törvényszegésben meghaltakról. Ennek a munkának résztvevői nagy áldásokban fognak részesülni. Erősítsék egymást az igazság ismerői, így szólva a prédikátorokhoz: „Menj az Úr nevében az aratnivaló mezőre, és a mi imáink éles sarlóként fognak kísérni!” Így kellene gyülekezeteinknek határozott bizonyságot tenni Istenről. Áldozataikat és ajándékaikat is elé kellene hozni, hogy a munkamezőn levőknek legyen miből végezni a munkát a lelkekért.
PH 039 (10). – A kezében éles sarló.
HM 1894 DEC 1– A kezében éles sarló.
RC 217. – A kezében éles sarló.
5T 162. – A kezében éles sarló. – Testvéreim, elfelejtettétek, hogy imátoknak éles sarlóként kellene együtt járni a munkásokkal az aratás nagy búzamezején? Amikor fiatalok indulnak el hirdetni az igazságot, imaórákat kellene tartanotok értük. Imádkozzatok, hogy Isten kösse őket magához, adjon nekik bölcsességet, kegyességet és tudást. Imádkozzatok, hogy őrizze meg őket a Sátán csapdáitól, tartsa meg ártatlannak a gondolataikat és szentnek a szívüket. Kérlek tietek, akik félitek az Urat, ne pazaroljátok időtöket haszontalan beszédre és felesleges munkára, csakhogy büszkeségeteket elégítsétek ki és étvágyatokat kényeztessétek. Az így megtakarított időt töltsétek az Istennel küzdve a lelkészeitek érdekében. Erősítsétek a karjukat, mint Áron és Húr a Mózes kezét.
HS 148. – A kezében éles sarló.
RH 1886 OKT 12. – A kezében éles sarló.
RH 1903 OKT 29. – A kezében éles sarló.
ST 1890 FEB 10. – A kezében éles sarló.
TRUE MIS 1879. FEB 1. – A kezében éles sarló.
(PHO48) 43. – A kezében éles sarló.
8MR 95. – A kezében éles sarló.
1SAT 184. – A kezében éles sarló.