BO 341. – Az ő szájukban nem találtatott álnokság. – Minden lehetőt tegyünk meg, hogy magunkat és gyermekeinket olyan helyzetbe hozzuk, ahol nem látjuk a világban végbemenő gonoszságokat. Gondosan őriznünk kell szemünk látását, fülünk hallását, hogy e félelmetes dolgok ne hatoljanak elménkbe. Amikor a napilapot otthonunkba kezembe vettem, úgy éreztem,, mintha el kellene rejtenem, hogy a nevetséges, feltűnést keltő dolgok ne legyenek láthatók. Úgy tűnik, mintha az ellenség ott lenne az újságban megjelenő sok dolog közzétételének szerkesztésénél. Az előforduló összes bűnös dolgot leleplezetlenül felfedi a világ előtt.
Azoknak, akik az Istentől származó bölcsességet akarják elnyerni, balgákká kell válniuk e világ bűnös ismeretében, hogy bölcsekké legyenek. Be kell csukniuk szemüket, hogy ne lássanak, és ne tanuljanak gonoszt. Be kell zárniuk fülüket, hogy ne hallják meg a gonoszt, és ne nyerjék el azt az ismeretet, mely beszennyezné tiszta gondolkodásukat és cselekedetüket. Vigyázniuk kell nyelvükre is, hogy ne szóljanak romlott beszédet, nehogy álnokságot találjanak szájukban.
2Szem 360-61.(7BC 911) – Az ő szájukban nem találtatott álnokság. – Sátán csodákkal akarja majd megtéveszteni az embereket. Hatalmát mindenekfölött valónak állítja. Az egyház látszólag az elbukás határához ér, de nem bukik el. Megmarad, s közben Sión bűnösei kirostáltatnak – a konkoly elkülönül az értékes búzától. Ez szörnyű esemény lesz, de be kell következnie. Egyedül azok találtatnak a hűségesek és igazak között, akik a Bárány vére és bizonyságtételük szava által győzelmet arattak. Ezeken nem ejt foltot a bűn, és szájukban nem találtatik álnokság. Szabaduljunk meg az önigazultságtól, és öltsük fel Krisztus igazságosságát!
A maradék, mely megtisztítja lelkét az igazságnak való engedelmesség által, erőt nyer a próba során, és a hitetlenség közepette bemutatja a szentség szépségét. Ezeket az embereket, mondja az Úr, „markaimban metszettem fel” (És 49,16).
Ev 502. – Az ő szájukban nem találtatott álnokság. – Mások a másik végletbe esnek, mert a vallásos érzelmeket domborítják ki s bizonyos alkalmakkor nagy buzgóságot tanúsítanak. Vallásunk inkább olyan szíverősítő természetű, s nem Krisztusba vetett állandó hit.
Az őszinte lelkészek ismerik a Szentléleknek benső, a szívre gyakorolt hatását, s annak értékét. Elégedettek az egyszerű vallásos szolgálattal. Ehelyett, hogy népszerű énekeket művelnénk, figyelmünket főként az Ige tanulmányozására irányítják, s szívből dicsőítik Istent. A külső ékességénél jobban értékelik a belső ékességet, a szelíd és a csendes lélek díszét. Szájukban nem találtatik álnokság (1891, 21. kézirat).
Ev szolgái 49. – Az ő szájukban nem találtatott álnokság. – Tudatosítani kell mindenkiben, akik elhatározták magukat Isten szolgálatára, hogy bizonyságot kell adniuk megtérésükről. Az ifjú, akinek nincs szilárd, erkölcsös jelleme, nem válhat az igazság dicsőségére. Krisztus minden hírnöke legyen tiszta szívű. Szájában ne találtassék álnokság. Gondolnia kell arra, hogy eredményes munkát végezhessen, Krisztus oldala mellett kell állnia és minden bűnös szokása, bármennyire titkos is, ismeretes az Úr előtt, akinek szolgál.
A bűn eltorzította az isteni képmást az emberben. De Krisztus által újra helyreállítható. Azonban csak komoly ima és énünk feletti győzelem által lehetünk részesei az isteni természetnek.
MB 69. – Az ő szájukban nem találtatott álnokság. – Akik Krisztustól tanulnak, azoknak nem lesz közösségük „a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel.” Úgy beszédünk, mint életünk egyszerű, nyílt és igaz lesz, mert a szentekkel való közösségre törekszünk: „akiknek szájában nem találtatik álnokság” (Jel 14,5).
MM 142-43. – Az ő szájukban nem találtatott álnokság.
PK 158. – Az ő szájukban nem találtatott álnokság. – Az igazság Istentől van; a csalás számtalan formája pedig Sátántól. Aki bármilyen vonatkozásban letér az igazság egyenes útjáról, az kiszolgáltatja magát a gonosz hatalmának. Akik Krisztustól tanultak, azoknak nincs részük „a sötétség haszontalan cselekedeteiben” (Ef 5:11). Beszédükben egyszerűek, őszinték és igazak - amilyen az életük -, mert a szentekkel való közösségre készülnek, akiknek szájában nincs álnokság. (Lásd: Jel 14:5.)
1T 216. – Az ő szájukban nem találtatott álnokság. – Láttam, hogy az Úr megújítja az életerős, félreérthetetlen bizonyságtevést, és ez majd fejleszti a jellemet, és megtisztítja a gyülekezetet. Isten parancsolata szerint el kell különülnünk a világtól, mégsem kell faragatlanná és durvává válnunk, a közönséges kifejezésekig süllyednünk, és a lehető legneveletlenebbé tennünk megjegyzéseinket. Az igazság célja az, hogy felemelje azt, aki befogadja, finomítsa ízlését és megszentelje gondolatait. Szüntelen törekednünk kell utánozni a közösséget, melyhez rövidesen csatlakozni szeretnénk, vagyis Isten angyalait, akik soha bűnbe nem estek. Jellemünk legyen szent, modorunk nyájas, szavaink egyenesek. Így kell haladnunk lépésről lépésre, míg el nem készülünk az elváltozásra.
2T 302-3. – Az ő szájukban nem találtatott álnokság. – Te meg helytelen gondolatokat melengetsz magadban. Ezek a gondolatok már meg is teremték gyümölcsüket. „A szív teljességéből szól a száj.” Nem mindig tiszták, ártatlanok és emelkedettek szavaid, „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék” (Ef 4.29). Gyakran álnok szavak peregnek ajkadról. Alantas vágyak szavakba öntése, melyek romlott gondolatokat, és gonosz kívánságokat melengető szívből fakadnak.
Egy ideje lábad letért a becsület és a tisztaság ösvényéről. Pedig jól tudtad, hogy viselkedésed nem tetszik Istennek; hogy megrontod szent törvényét; tudod, hogy lehetetlen rejtegetni ezeket a dolgokat. Isten nem engedi meg, hogy félrevezessed népét. Az a súlyos bűnöd, hogy azok sajnálatát koldultad össze, akik nem ismerik görbe utadat, s ezzel meghasonlást támasztottál azok között, akik az igazságot vallják. Sajnálunk téged, vérzik érted a szívünk. Nem látok mást előtted, mint kárhozatot; csak azt, hogy teljes hajótörésbe sodrod hitedet.
5T 175. – Az ő szájukban nem találtatott álnokság. „Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével” (Jak. 3.13). testvéreim és testvérnőim, mire használjátok például a beszéd képességét? Megtanultatok-e annyira uralkodni nyelveteken, hogy engedelmeskedik megvilágosodott lelkiismereteteknek és szent jellemvonásaitoknak? Mentes-e beszédetek a léhaságtól, a büszkeségtől, a rosszindulattól, az álnokságtól és a tisztátalanságtól? Hazugság nélkül álltok-e az Isten előtt? Nagy a szó hatalma. Az ellenfél, ha csak tudja, a maga szolgálatába tartja a nyelvünket. Magunk nem tudjuk megfékezni azt a zabolátlan természetünket. Isten kegyelme az egyedüli reményünk.
5T 481-82. – Az ő szájukban nem találtatott álnokság. – Nemsokára találkozni fogunk az Úrral. Hogyan számolunk majd el azzal, hogy mire használtuk időnket, tekintélyünket, javainkat. A lélekmentésben kellene megtalálnunk az örömünket. Komolyan felteszem a kérdést a heálsburgi gyülekezetnek: Igazán köztetek él-e az igazság? Így szól a hű tanúbizonyság: „De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra” (Jel 3,4). Ezek közé tartozol-e? Megőrizted-e feltétlen becsületességedet? Jézusban kapaszkodsz-e, akár a vízbefúló, hisz a menedéked? Engedelmeskedsz-e neki, érte élsz-e, szereted-e? Olyan tiszta, szent szeplőtelen-e minden tag, hogy nem találnak szájukban álnokságot? Ha így van, igen-igen boldogok vagytok, mert becsesebbek vagytok Isten szemében a színaranynál, sőt… Ofir aranynál. Bár sokan imádják a pénz istenét, és nem szolgálják az Izrael Szentjét, kevesen vannak, akik nem szennyezték be ruhájukat, hanem tisztán megőrizték magukat a világtól. Ez a néhány hatalmas erőt képvisel. Ennek a csoportnak olyan hite van, amely szeretetből fakad és megtisztítja a lelket. Ők testesítik meg a magasztos keresztény elveket. Ők törekednek személyes kapcsolatra a világosság forrásával, igyekeznek a szüntelen javulásra, a legjobb mértékben művelik képességeiket. Isten azt akarja, hogy hozzátok be életetekbe a megvesztegethetetlen becsületességet. Ez különböztet meg titeket a világ szemében, mint a magasságos Isten gyermekeit. Jézus háboríthatatlan és gyöngéd volt, nem vesztettel el önuralmát még a legviharosabb vitában, még a legtüzesebb ellenállás dacára se.
Ev 695. – Az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek. – Isten népére bízta a munkát, melyet be kell fejeznie. Isten népe azt a megbízatást kapta, hogy a harmadik angyali üzenetet hirdesse; a hívők gondolatát a mennyei szentélyre kellett irányítani, ahová bement Jézus, hogy népéért engesztelést szerezzen. A szombat megünneplésének reformját kellett hirdetni. Az Isten törvényén keletkezett repedéseket kellett megjavítani. Az üzenetet hatalmas hangon kellett hirdetni, hogy a figyelmeztetést a föld minden lakosa meghallja. Isten népének meg kellett tisztítani lelkét, az igazság iránti engedelmesség által; fel kellett készülnie, hogy Előtte lejövetelekor megállhasson.
NK 379. – Az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek. – Ezt mondja a próféta: „Kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor? Hiszen olyan Ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosónak lúgja! És ül mint ötvös vagy ezüst-tisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak” (Mal 3:2-3). Azoknak, akik akkor élnek a földön, amikor Krisztus befejezi közbenjárását a mennyei templomban, a szent Isten színe előtt közbenjáró nélkül kell megállniuk. Ruhájuknak hó tisztának kell lennie, jellemüknek „a meghintés vére” által meg kell tisztulnia a bűntől. Isten kegyelme és kitartó emberi igyekezet által győzniük kell a bűn ellen vívott harcban. Miközben a vizsgálati ítélet folyik a mennyben, és Krisztus a bűnbánó hivők bűneit eltávolítja a templomból, a földön Isten népe között a tisztogatás, a bűntől való szabadulás különleges munkájának kell végbemennie. Ezt a munkát még világosabban megismerhetjük a Jel 14. fejezetében foglalt üzenetből.
NK 14. – Az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek. – Amikor Isten Lelke feltárta előttem Igéjének nagyszerű igazságait, valamint a múlt és a jövő jeleneteit, azt a parancsot kaptam, hogy mondjam el másoknak is, amit kinyilatkoztatott, és tárjam fel a letűnt korokban folyó küzdelmet; főként úgy mutassam be, hogy megvilágítsa a jövő gyorsan közeledő harcát. E célból igyekeztem kiválogatni és csoportosítani az egyháztörténelem eseményeit, hogy nyomon követhessük azoknak a próbatételt jelentő igazságoknak a kibontakozását, amelyeket a világ, különböző korokban kapott, amelyek fellobbantották Sátán haragját és a világhoz ragaszkodó egyház gyűlöletét. Ezeket az igazságokat megőrizte azoknak a bizonyságtevése, „akik életüket nem kímélték mindhalálig.”
E feljegyzésekben megpillanthatjuk a reánk váró küzdelem előrevetített árnyékát. Isten Igéjének fényénél és Lelkének világosságánál olvasva őket, lelepleződnek előttünk, a Sátán csalásai, és azok a veszélyek, amelyek elöl, ki kell térniük azoknak, akik az eljövendő Úr előtt „fedhetetlenül” akarnak megállni.
1T 488. – Az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek. – Láttam, hogy a mennyei Atyánk azért adta az egészségügyi megújulás világosságának nagy áldását, hogy engedelmeskedhessünk kívánalmainak, és megdicsőítsük Őt testünkben és lelkünkben, és végül hibátlanul álljunk Isten trónja elé. Hitünk megköveteli, hogy emeljék a színvonalat, és lépéseket tegyünk előre. Bár sokan kétségbe vonják más egészségügyi megújulók útját, nekik is ésszerű emberekként kellene tenniük valamit. Az emberiség siralmas állapotban van, mindenféle betegségek alatt nyög. Sokan örökölték betegségüket, és szüleik káros szokásaik miatt kell igen-igen szenvedniük. Ugyanazt a helytelen utat követik maguk és gyermekeik kárára, amit velük tettek. Nem ismerik szokásaik következményét. Betegek, de nem tudják, hogy saját káros szokásaik okozzák súlyos szenvedésüket.
TM 414-15. – Az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek. – Isten népéhez szólok, azokhoz, akik megtartották bizodalmukat, akik nem hagyják el az igazságot, amely egykor a szenteknek adatott, akik megállnak a romlottság e napjainak erkölcsi sötétségében. Az Úr szava így hangzik felétek: „És vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött” Vajon látjuk-e e szövegben Istennek atyai szeretetét irántuk, akik igazságban, szentségben ragaszkodnak hitükhöz? A legszomorúbb a viszony Isten és népe között. Nem csupán megmentő kegyelmét, megbocsátó szeretetét élvezzük, ennél többet. Az Úr örvend népe fölött. Gyönyörködik bennük. Népének Ő a kezese. Akik igaz szívvel szolgálják Őt, azokat megszépíti, s felruházza a szentség lelkével. Életszentségbe öltözteti. Isten szereti őket, akik akaratát teljesítik, akik az Ő képmását tükrözik. Az igazak, a hívek átalakulnak az Ő Fiának képmására. Szájukban nem találtatik álnokság, mert szeplőtlenül állnak Isten trónja előtt.