2Szem 231-32. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. – Kedves Willie! Mindkettőtökért aggódom, különösen kedves Mary-ért. Naponta imádkozom érte, éjjelente pedig így szólok: tudom, hogy az Úr tenyerén hordozza őt. Mary teljes bizonyossággal mondhatja: „Tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra” (1Tim 1,12).
Nincs bennem kétség vagy hitetlenség Mary-vel kapcsolatban. „Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála’ (Zsolt 116,15) Mary Pállal együtt elmondhatja: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését” (2Tim 4,7-8).
Mit tehetnénk a Megváltó nélkül egy lelket próbáló órában? Szolgáló angyalok vannak körülöttünk, és az élet vizével frissítik lelkünket életünk végső óráiban. Ígéretünk van attól, aki a feltámadás és az élet, hogy a Jézusban alvókat elő fogja hívni a sírból. A trombita felharsan, a halottak megelevenednek, hogy soha többé ne lássanak halált. Elérkezett számukra az örök reggel, mert az Isten városában éjszaka nem lesz.
Mary férfiasan küzdött a kísértések és próbák idején. Megtette, ami tőle telt. Krisztus kegyelméből, szavai és cselekedeti által részt vett mások jellemének alakításában. A hitben meghalva munkája tovább él (1890, 78. levél).
2Szem 243. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. – Kedves Testvérnő! Olvastam a leveled… édesanyád haláláról, és csak annyit mondhatok: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg” (Jel 14,13). Édesanyád sokáig gyengélkedett, és te vigyáztál rá szüntelen. Nagy bánat lesz számodra, hogy többé nem láthatod arcát. Ha közelebb laknánk hozzád, azt mondanánk, hogy jöjj el, és pihenj meg egy kissé. Azonban vár rád a kötelesség. Bízzál az Úrban!
Édesanyád halálát nagyon mélyen át fogod érezni, de hadd mondjam el neked, hogy nem az igaz halottakért fáj a szívem, hanem az élőkért. Tudom, hogy abban a reménységben helyezetd sírba édesanyád, hogy a trombitaszóra hamarosan előjön… Tudom, mit jelent eltemetni szeretteinket. Édesapán, édesanyám, testvéreim, férjem és két gyermekem a sírban nyugszik. Csak Mary nővérem, én és két fiam maradtunk az élők sorában (1903, 98. levél).
2Szem 246. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. – Kedves lesújtott testvére! Noha nem számítottam arra, hogy még valaha látni fogom férjedet ebben az életben, halála mégis igen elszomorított. Rád maradt a családodról való gondoskodás nagy felelőssége. Együtt érzünk veled és gyakran fogunk imádkozni érted és gyermekeidért. Férjed elaludt Jézusban: „És hallék az égből szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket” (Jel 14,13).
Az Atya szereti a tettek és az igazság híveit, mint annak a testnek a tagjait, melynek feje Krisztus. Ülj le Krisztus árnyékába, és fogadd be békéjét! Gondolkodj Krisztusról! Tekints rá hitben, higgy ígéreteiben! Légy bizodalommal, és Krisztus lesz támaszod. Bízd rá magad, támaszkodj rá! Ne légy túlságosan szomorú, ne csüggedj el, mert nagy felelősség terhe nyugszik válladon. Helyezd magad annak bizalmába, akinek karjai soha nem hagynak el.
Én is elveszítettem a férjem, s így tapasztalatból ismerem fájdalmamat. Jézusra tekintve azonban bátorításra lelsz. Kísérjen az Úr áldása naponta! Kedves testvérem! Áldjon meg és támogasson téged az Úr!
3T 407-8. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. – Már eddig is rengeteg időt pazaroltunk el, - angyalok viszik hanyagságunk hírét a mennybe. Álmos és megszenteletlen állapotunk értékes lehetőséget szalasztott és szalaszt el, melyeket, pedig Isten küldött azok személyében, akik arra képesítettek, hogy segítségünkre legyenek a jelen hiányosságban. Jaj, mennyire szükségünk is lenne Hanah More-ra, hogy segítsen most nekünk, hogy más nemzeteket is elérjünk! A hittérítés mezőinek az a beható ismerete, amellyel ő rendelkezett, hozzáférhetővé tenné számunkra a más ajkúakat, akiket most nem tudunk megközelíteni. Isten küldte közénk ezt az ajándékot, hogy eleget tudjunk tenni a jelen szükségletünknek. Mi azonban nem becsüljük meg az ajándékot, ezért előszólította őt tőlünk. Hanah More megnyugodott fáradozásaitól, de önfeláldozó cselekedeti követik őt. Bánkódnunk kell azon, hogy hittérítő munkánk annak a tudásnak annak a tudásnak hiánya miatt szenved visszaesést, hogy hogyan is férhetnénk a különböző nemzetekhez és területekhez a széles, aratásra érett mezőkön.
5T 313-4. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. – Amíg itt így szabad folyást engedtek érzéseiteknek, eszetekbe jutott-e, hogy Atyátok van a mennyben, akik halálra adta értünk egyetlen Fiát, hogy halálunk ne legyen örök alvás? Eszetekbe jutott-e, hogy az élet és a dicsőség Ura is áthaladt a síron, s a jelenlétével világította be azt? A szeretett tanítvány mondta: „Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva” (Jel 14,13). Így van, mondja a Lélek: pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket. Az apostol jól tudta miről beszél, mikor ezeket a szavakat írta. De valahányszor szabad folyást engedtek vigasztalhatatlan gyászotoknak, annyiszor hazudtoljátok meg a vigasztaló szavakat.
Az Úr kegyelmes, irgalmas és igaz. Megengedte, hogy családotok egyik tagja, aki a legártatlanabb és legfelkészültebb volt, végigpihenje az utolsó idők veszedelmeit. Jaj, ne zárjátok el magatokat gyászotokkal, az elöl a dallam, és öröm elöl, mintha nem is lenne feltámadás. Hanem dicsérjétek az Istent, hogy halottatok számára nem lesz többé halál, nem lesz többé megpróbáltatás, sem bánat. Ő most Jézusban nyugszik, amíg az életadó a dicső halhatatlanságra nem szólítja elő az alvó szenteket.
TM 429. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. – Ha az ember meghal, ám befolyása nem hal meg, tovább hat, termést hoz. A tiszta, szent életű, jó ember befolyása halála után tovább él, hasonlóan a nyugvó nap sugaraihoz, melyek még sokáig megvilágítják a hegycsúcsokat, bár a nap már régen eltűnt a dombok mögött. Így a jók, a tiszták, a szentek cselekedetei még mindig vetítik fényüket, még akkor is, amikor is ők maguk már nem élnek, hogy beszéljenek vagy tevékenykedjenek. Cselekedeteik, szavaik, példájuk mindörökké él. „Örök emlékezetben lesz az igaz.”
2Szem 251. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. – Nem vagyunk olyanok, mint a pogányok, akik több éjen és napon át, gyászolnak, s közben csak komor énekeket kántálnak a halottakért, így kívánva felébreszteni az emberek együttérzését. Nem öltünk gyászruhát, és nem mutatunk gyászos ábrázatot, mintha barátaink és rokonaink mindörökre távoztak volna tőlünk. János így ír: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket” (Jel 14,12-13).
Mennyire ide illőek János szavai most, amikor szeretteitek elaludtak Jézusban. Az Úr szereti őket. Az életükben kimondott szavak és szeretetteljes tetteik meg fognak ismétlődni mások által. Isten művében való odaszentelődésük követendő példát nyújt másoknak, mert a Szentlélek munkálta bennük az akarást és a véghezvitelt jókedvéből.
7BC 982. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. – Vannak élő emberek, akik túljutottak kilencvenedik évükön. Az öregség természetes jelei észlelhetők gyengeségükben. Ők mégis hisznek Istenben és isten is szereti őket. Isten pecsétje rajtuk áll, s azok között lesznek, akikről az Úr ezt mondja: „Boldogok, akik az Úrban halnak meg.” Pállal együtt elmondhatják: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését” (2Tim 4,7-8). Sokan vannak, akiknek ősz haját az Úr tiszteli, mivel nemes harcot harcoltak, s a hitet megtartották (1899, 207. levél).
CH 375-6. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva.
NO 159. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. – Vannak esetek, amikor Isten mennyei hatalmánál fogva meggyógyít benneteket, de nem gyógyít meg minden beteget. Sokan elalszanak Jézusban. Jézus ezt íratta Jánossal Pátmosz szigetén: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket” (Jel 14,13). Ebből láthatjuk, hogy ha valaki nem gyógyul meg, nem szabad azért kishitűséggel vádolni őt.
1Szem 50-51. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. – Népünknek óriási világosság adatott ezekben az utolsó napokban. Ha megtartatik életem, ha nem, írásaim mindenkor beszélni fognak, mindaddig végezvén munkájukat, amíg az idő megmarad. Írásaim össze vannak rendezve, és még ha nem is élnék, az Úr nekem adott üzenete fenn fog maradni és szólni fog az emberekhez. De most erős vagyok, és sok hasznos munkát szeretnék még elvégezni. Lehet, hogy életben maradok az Úr eljöveteléig. Ha mégsem, akkor bízom benne, hogy elmondható lesz rólam: „...Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket” (Jel 14:13).
1Szem 79. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. – Bármi történik, ne csüggedjetek el! Az Úr szeret minket és betartja Szavát. Buzdítsátok Istenben vetett bizalomra a betegeket! Bátorítsátok őket! Öntsetek beléjük reményt a legvégsőkig! Ha meg kell halniuk, tegyék azt az Urat dicsérve! Ő örökké él, és noha hűséges szolgáinak némelyike meghal, munkájuk követni fogják őket; és a feltámadás reggelén örömteli ébredésben lesz részük.
Ne csüggedjünk el! Ne kételkedjünk szavainkkal, hanem higgyünk, mert a hitben végtelen erő van. Ha erre az erőre hagyatkozunk, és nem saját emberi erőnkben bízunk, akkor meg fogjuk látni Isten szabadítását (Notebook Leaflets, Christian Experience, No. 2. - The Review and Herald, 1909. december 30).
2Szem 207. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. – Ez volt annak az üzenetnek a lelke és veleje, melyet János idős, majdnem százéves korában hordozott. A zászlóvivők szorosan tartják a lobogót. Mindaddig nem veszik le kezüket az igazság zászlajáról, amíg le nem teszik fegyverzetüket. Az öreg harcosok hangjai sorban elcsendesednek. Helyük megüresedik. Ugyan nem látjuk őket többé, mert halottak, tetteik mégis beszélnek. Bánjunk olyan gyöngéden a még néhány élő idős zarándokkal. Becsüljük őket nagyra elvégzett munkájukért. Miközben erejük meglankad és meggyengül, szavaik értékesek maradnak. Őrizzük meg szavaikat drága bizonyságtételként! A fiatalok és az új munkások ne vessék meg a fehérhajú embereket, és ne legyenek közömbösek irántuk, hanem mutassanak tisztelete irányukban. Emlékezzenek arra, hogy ők maguk léptek ezeknek az embereknek a helyébe! Bárcsak sokkal nagyobb krisztusi szeretet lenne a hívők szívében azok iránt, akik az üzenet úttörői voltak (1890, 33. kézirat).
2Szem 210-11. – Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. – Isten arra hívja idős szolgáit, hogy legyenek tanácsadók, és tanítsák a fiatalokat arra, hogy mit tegyenek a veszély idején. Az idős munkásoknak Jánoshoz hasonlóan élő bizonyságot kell tenniük valós tapasztalatukról. És amikor ezek a hűséges szolgák nyugovóra térnek, azokkal a szavakkal, hogy „boldogok, akik az Úrban halnak meg” (Jel 14,13), akkor olyan embereket kell találnunk iskoláink számára, akik képesek megragadni a zászlót és felemelni azt új területeken.
Amíg az idős zászlóvivők a munkamezőn vannak, gondoskodjanak róluk és vegyék körül őket tisztelettel azok, akiket munkájukkal szolgálnak! Ne helyezzetek reájuk súlyos terheket! Értékeljétek tanácsadó szavaikat! Bánjatok velük úgy, mintha apáitok és anyáitok lennének, mert ők hordozták a kezdeti terheket. A mű korai szükségletével szembenéző munkások nemesen teszik, ha ahelyett, hogy saját maguk hordoznák el a terheket, a fiatalok vállára helyezik azokat, és úgy tanítják őket, mint Illés tanította Elizeust.