2Szem 62. – Babilon. – Néhány évvel később egy N. nevű férfi a kaliforniai Red Bluffból eljött hozzám és megosztotta velem üzenetét, amiről azt mondta, hogy annak a harmadik angyalnak hangos kiáltása, melynek dicsősége be fogja tölteni a földet. Úgy gondolta, hogy Isten mellőzte az összes vezetőt, és őt bízta meg az üzenettel. Megpróbáltam rámutatni tévedésére. Azt mondta, hogy a hetednapi adventista egyház Babilon, és amikor elétártuk érveinket és rámutattunk hibáira, hatalmas erő szállta meg és nagyot kiáltott… Sok gondunk volt vele, mert gondolkodása kizökkent egyensúlyából és elmegyógyintézetbe kellett vinnünk.

PP 92. – Babilon. – A kereszténynek tartott világban sokan elfordulnak a Biblia világos tanításaitól; emberi spekulációkból és tetszetős mesékből szerkesztenek hitvallást, és rámutatnak saját tornyukra, mint a mennybe vezető útra. Az emberek csodálattal csüggnek az ékesszóló ajkakon, amelyek azt tanítják, hogy a törvényszegő nem hal meg, és az üdvösség megszerezhető az Isten törvénye iránti engedelmesség nélkül. Krisztus állítólagos követői egységre jutnának, ha elfogadnák Isten normáját; de ameddig az emberi bölcsességet Isten Szent Igéje fölé emelik, addig megoszlások és széthúzások lesznek. Az egymástól eltérő hitvallások, és szekták zűrzavarát megfelelően ábrázolja a „Babilon” szó, amely prófécia (Jel 14:8; 18:2) az utolsó napok világot szerető egyházaira vonatkozik.

TM 20. – Babilon. – Istennek van egyháza, választott népe: s ha mindenki láthatná, ahogyan én láttam, hogy Krisztus mennyire azonosítja magát népével, akkor sosem hallanánk olyan üzenetet, mely az egyházat Babilonnak bélyegzi. Istennek van népe, mely Vele együttműködik, ez a nép egyenesen halad előre, Isten dicsőségére.

TM 22-23. – Babilon. – Ha emberek azt állítják, hogy üzenetet vettek Istentől, ám ahelyett, hogy fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen harcolnának, fegyvereiket a küzdő egyház ellen fordítják, - akkor kerüljétek őket. Nem hordják magukon a mennyei pecsétet. Isten nem bízta meg őket ezzel a munkával. Csak rombolják azt, amit Isten építeni akar a Laodiceának szóló üzenet által. Isten csak azért sebez, hogy gyógyíthasson, s nem azért, hogy elveszítsen. Az Úr senki által sem küld olyan üzenetet, mely az egyházat elcsüggeszti, kétségbe ejti. Isten megró, megfedd, büntet, ám csak azért, hogy helyrehozzon, s végül megdicsérjen. Mennyire örültem a Legfőbb Tanácstestület jelentésének, hogy sokat ellágyultak, megalázkodtak, alázatos vallomást tettek, s elsöpörték szívük ajtaja elől a szemetet, mely az Üdvözítőt távol tartotta. Mennyire örültem, amikor hallottam, hogy sokan befogadták Jézust, mint állandó vendégüket. Hogyan történt, hogyan lehetséges, hogy éppen, amikor ez az egyház a Szentlélek kiválasztásában részesült, röplapok minden felé Babilonnak bélyegezték a H. N. Adventista Egyházat? Hogyan lehetséges, hogy emberek ennyire félrevezethetők? Elképzelik, hogy a hangos kiáltás abban áll, hogy Isten népét kihívják olyan egyház közösségéből, mely éppen a felüdülés időszakát élvezi? Oh, vajha ezek a megtévesztett lelkek szintén részesülnének ebben az áradatban, ebben az áradatban, ebben az áldásban, s részesülnének a magasságokból áradó erőben.

7BC 980. – Leomlott, leomlott Babilon. – A világi hatalmasságok több és több  külsőséges felvonulást rendeznek. Más-más jelkép alatt Isten János elé tárta azok gonosz jellemét és csábító befolyását, akik régebben is Isten népének üldözésével tűntek ki. Jelenések 18. fejezete beszél a titokzatos Babilonról, mely elesett magas tisztjéről, és üldöző hatalommá vált. Akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét, azok e hatalom haragjának célpontjaivá vállnak (18,1-8). (1902, 135. kézirat).

NK 348. – Leomlott, leomlott Babilon. – A Biblia kijelenti, hogy az Úr eljövetele előtt Sátán „a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával« fog dolgozni, és Isten engedi, hogy azok, akik »nem fogadták be az igazságnak szeretetét az Ő üdvösségükre,” megkapják „a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak” (2Thessz 2:9-11). Amíg ez az állapot nem következik be, amíg az egyház és a világ nem egyesül teljesen az egész keresztény világban, addig Babilon még nem bukott el egészen. A változás fokról fokra történik, és a Jel 14:8 teljes megvalósulása még a jövőben van.

NK 537. – Leomlott, leomlott Babilon. – Ez az ige arra az időre utal, amikor a Jel 18. fejezetének angyala meg fogja ismételni a Jel 14. fejezete (8. vers) második angyalának üzenetét; azt, hogy Babilon elbukott. A Jel 18. fejezetében említett angyal utalni fog azokra a rontásokra is, amelyek 1844 nyara, az üzenet első meghirdetése óta utat találtak a Babilont megtestesítő szervezetekbe. A vallásos világ aggasztó állapotát mutatja be ez az üzenet. Az igazság ismételt elutasításával az emberek lelki látása egyre homályosabb, szíve egyre makacsabb lesz, mígnem teljesen hitetlenségbe merevednek. Isten intéseivel dacolva konokul lábbal tiporják a Tízparancsolat egyik törvényét, és végül még üldözik is azokat, akik a Tízparancsolatot szentnek tartják. Aki Isten Igéjét és népét megveti, az Krisztust veti meg. Amikor az egyházak elfogadják a spiritizmus tanításait, az érzékiséget fékező korlát ledől, és hitvallásuk csak palást lesz, amely alá gonoszságukat rejtik. A természetfölötti megnyilatkoztatásokba vetett hit ajtót nyit az ördög csalásai és tanításai előtt, és a szellemvilág befolyása meg fog mutatkozni az egyházakban.

NK 340. – Leomlott, leomlott Babilon. – Az első angyalt egy második követi, ezt hirdetve: „Leomlott, leomlott Babilon, a nagyváros, mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek” (Jel 14:8). A „Babilon” szó a „Bábel” szóból ered, és zűrzavart jelent. Babilon a Szentírásban a hamis vagy hitehagyó vallások különböző formáit jelöli.

NK 342. – Leomlott, leomlott Babilon. – A Jelenések 14. fejezetében azt az üzenetet találjuk, hogy Babilon leomlott. Babilon azokra a vallási szervezetekre vonatkozik, amelyek valamikor tiszták voltak, de megromlottak. Ezt az üzenetet, mivel az ítéletre való figyelmeztetés után következik, az utolsó napokban kell hirdetni. Tehát nem vonatkozhat csupán a katolikus egyházra, mert ez az egyház már hosszú századok óta bukott állapotban van.

7BC 985. – Leomlott, leomlott Babilon. – A Sátán és angyalai éberen vannak és erőteljesen ügyködnek emberi eszközökön át, hogy elérjék a gonosz célját – kitöröljék az emberekből Isten ismeretét. Ámde miközben a Sátán hazug csodáival mesterkedik, a Jelenések könyvében előre megmondott időszak bekövetkezik, s a hatalmas angyal, aki dicsőségével betölti a földet, hirdetni fogja Babilon bukását, Isten népét Babilon elhagyására szólítva (RH 1892.dec.13).
Hirdetnünk kell Babilon bukásának üzenetét. Isten népének ismernie kell azon angyallal kapcsolatos személyeket, aki dicsőségével betölti a földet, és hangos szóval hirdeti: ’Leomlott, leomlott a nagy Babilon’. A most végbemenő események a történelem láncának más eseményeihez fűződnek, melynek első láncszeme Édenhez kapcsolódik. Isten népe készüljön fel arra, ami a földre következik. Az anyagiak, az önzés és eretnekségek terén való túlzások foglyul ejtették a földet. Az ördögi eszközök századokon át mesterkedtek. Feladják-e majd harc nélkül? (1899, 172. kézirat)

PK 444. – Leomlott, leomlott Babilon. „A gonosz hatalom seregei nem tartják már fogságban az egyházat, mert „elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet.” A lelki Izraelnek pedig ez az üzenet szól: „Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket” (Jel 14:8; 18:4). Ahogyan a száműzöttek annak idején megfogadták a „meneküljetek Babilonból” (Jer 51:6) üzenetet, s visszatértek az Ígéret földjére, ma is mindazok, akik félik Istent, elhagyják a lelki Babilont, és Isten kegyelmének győzelmi jeleként nemsokára ott lesznek az újjáteremtett földön, a mennyei Kánaánban.

Ev 558-59. – Leomlott, leomlott Babilon. – Isten népének fel kell ébrednie, hogy az Úr műve hatalommal törjön előre. A Szentlélek keresztségére van szükségünk. Meg kell értenünk, hogy Isten népének sorait szaporítani fogja tehetséges és befolyásos emberekkel, akik elvégzik kiszabott részüket és figyelmezetik a világot. A világban nem mindenki él törvényellenesen és nem mindenki bűnözik. Istennek élnek még tanúi, akik nem hajtottak térdet a Baálnak. Vannak istenfélő emberek, akik az elesett egyházakban vannak. Ha ez nem így volna, akkor Isten nem bízta volna ránk az üzenetet: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon… Fussatok ki belőle én népem!”

TM 117. – Leomlott, leomlott Babilon. – Krisztus látomást adott Jánosnak: Isten parancsolatait és Jézus hitét tárta eléje. Ez határozottan hirdetnünk kell minden nemzetnek, népnek és nyelvnek. Babilon szimbóluma alatt bemutatott egyházak úgy tárulnak elénk, mint amelyek lelki magaslatukról lebuktak, s üldöző hatalommá váltak azokkal szemben, akik megtartják Isten parancsolatait, és akiknél van a Jézus Krisztus bizonyságtétele. János ezt az üldöző hatalmat, bárányszarvú állatnak látja, amely úgy szól, mint a sárkány.

BTS 19O2 DEC 1. – Leomlott, leomlott Babilon.

6T 317-18. – Paráznaságának haragborából. – Könyvterjesztők, ne feledjék, hogy könyveitek nem Babilon borának kelyhét mutatják be, nem a föld királyainak nyújtott téves tanításokat, hanem a megváltás drága igazságainak kelyhét. Isztok-e magatok is belőle? Krisztus akaratának foglyává tehetitek gondolataitokat, ő pedig rátok helyezi pecsétjét. Ha őt szemlélitek, dicsőségről-dicsőségre, jellemről-jellemre változtok el. Isten azt akarja, hogy induljatok el, s szóljátok a szavakat, melyeket szátokba ad. Azt kívánja, hogy bizonyítsátok be, milyen nagyra értékelitek az embereket, akiket az Üdvözítő drága vére vásárolt meg. Ha a sziklára estek, szétzúzódtok, akkor tapasztalni fogjátok Krisztus erejét s mások is felismerik majd az igazság hatalmát szívetek felett.

1Szem 371. – Paráznaságának haragborából. – Ha a tőlünk telhetőt megtesszük, hogy az igazságot közreadjuk annak felkavaró jellegében - mások véleményét és elgondolásait keresztezve -, akkor a tévedéseket melengetők azt hamisan fogják alkalmazni és értelmezni, hogy a világosság visszataszítóan hasson. Csak kevesen vannak, akik nem ittak Babilon borából azok közül, akikhez az igazságot viszitek. Nem könnyű megérteniük az igazságot, ezért szükséges azt úgy tanítani, ahogyan az, Jézusban van.
Akik az igazság szerelmeseinek vallják magukat, megtehetik, hogy Mesterükhöz hasonlóan szelídek és alázatos szívűek legyenek. Akik szorgosan munkálkodtak Isten Igéjének bányájában és felfedezték a drága ércet az igazság gazdag forrásaiban - a korokon át rejtett isteni titkokban -, fel fogják magasztalni az Úr Jézust, minden igazság szerzőjét azáltal, hogy jellemükben bemutatják hitük megszentelő hatalmát. Jézust és kegyelmét ott kell őrizni a lélek legbelső szentélyében. Ha ez megtörténik, akkor a szavak, az ima, a buzdítás és a szent igazság megjelentése által Ő mutatkozik meg. Ez a lelki siker nagy titka.

2Szem 65. – Paráznaságának haragborából. – Hogyan örvendezne Sátán egy olyan üzenet elterjedésének, amely szerint éppen arra a népre vonatkozhat ez a kijelentés, melynek tagjai Isten az Ő törvénye bizalmasaivá tette. Babilon bora egyrészt a hamis szombatnak a valódi, az Úrtól megáldott és az ember számára megszentelt szombat fölé való magasztalását jelenti, másrészt, pedig a lélek hallhatatlanságának tanítását. Ezek a rokon téveszmék és az igazság elutasítása teszik Babilonná az egyházakat. Királyok, kereskedők, uralkodók, és vallási tanítók együttese alkotja a romlott egységet.

NK 346-47. – Paráznaságának haragborából. – Babilon nagy bűne az, hogy »paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek«. A megittasodás kelyhe, amelyet a világnak nyújt, azokat a hamis tanokat jelenti, amelyeket a föld nagyjaival való meg nem engedett kapcsolat következtében fogadott el. A világgal való barátság megrontja hitét, ő viszont olyan tanok hirdetésével áraszt romlott befolyást a világra, amelyek a Szentírás legvilágosabb kijelentéseivel ellentétben állnak.
Róma visszatartotta a Bibliát az emberektől, és mindenkitől azt követelte, hogy helyébe fogadja el az ő tanításait. A reformáció feladata az volt, hogy visszaadja az embereknek Isten Igéjét. De vajon korunk templomaiban nem arra tanítják-e az embereket, hogy hitüket inkább egyházuk hitvallásaira és tanításaira építsék, mintsem a Szentírásra? Charles Beecher ezt mondta a protestáns egyházakról: ’A hitvallások ellen mondott minden durva szóra éppoly érzékenyen reagálnak, mint szent atyáik tették volna az általuk istápolt szentek és mártírok iránti növekvő tisztelet durva kárhoztatására... Az evangéliumi protestáns közösségek annyira megkötötték egymás kezét és a sajátjukat, hogy egyiküknél sem lehet prédikátor az, aki a Biblián kívül még más könyvet is el nem fogad... Semmi képzelet szülte dolog nincs abban az állításban, hogy a hitvallás tekintélye kezdi a Bibliát kirekeszteni, éppúgy, ahogy Róma tette, habár nehezebben megfogható módon.’
Amikor lelkiismeretes tanítók magyarázzák Isten Igéjét, megjelennek művelt, a Szentírást állítólag értő lelkészek, akik a józan tanítást eretnekségnek bélyegzik, és ezzel elűzik az igazság után érdeklődőket. Ha a világ nem volna kétségbeejtően megrészegítve Babilon borával, Isten szavának világos, metsző igazságai tömegeket győznének meg. De a vallási elvek olyan zavarosnak és ellentmondónak tűnnek, hogy az emberek nem tudják, mit fogadjanak el igazságként. A világ megátalkodottsága az egyház ajtajáig jutott.

NK 477-78. – Paráznaságának haragborából. – Az emberi agy képtelen felmérni, hogy mennyi bajt okozott az örök gyötrelemről szóló tévtanítás. A Biblia vallását, amely tele van szeretettel, jósággal és részvéttel, beárnyékolja a babona, és körülveszi a félelem. Ha meggondoljuk, hogy Sátán milyen hamis színekkel festi meg Isten jellemét, csodálkozhatunk-e azon, hogy az emberek a mi irgalmas Teremtőnket rettegik, sőt gyűlölik? Azok az ijesztő nézetek, amelyek Istenről világszerte a szószékeken hangoznak el, emberek ezreit, sőt millióit teszik kételkedővé és hitetlenné.
Az örök gyötrelem elmélete is hamis tan, Babilon utálatosságainak egyfajta bora, amellyel minden népet megitat (Jel 14:8; 17:2). Igazán rejtély, hogyan tudták Krisztus szolgái elfogadni és hirdetni ezt az eretnekséget a szószékről. Ez a téves tanítás Rómától származik, akárcsak a hamis szombat. Az igaz, hogy nagy és jó emberek tanították, de ők még nem láttak olyan világosan, mint mi. Ók csak azért a világosságért voltak felelősek, amely az ő korukban sugárzott; nekünk, pedig azzal a világossággal kell elszámolnunk, amely a mi időnkben fénylik. Ha elfordulunk Isten Igéjének bizonyságtételétől, és elfogadunk hamis tanításokat csupán azért, mert atyáink tanították őket, mi is a Babilonra kimondott ítélet alá esünk, utálatosságainak borából iszunk.

Ev 365-66. – Paráznaságának haragborából. – Egyéni felelősségünk, hogy alázatosan járjunk Istenünk előtt. Ne keressünk idegenszerű új üzenetet. Ne gondoljuk, hogy Istennek választottai, akik törekszenek világosságban járni, jelentik Babilont. A bukott egyházak alkotják Babilont. Babilon mérgezett hittételeket melengetett, a tévelygés borát. A tévelygésnek ez a bora hamis tantételekből áll, mint pl. a lélek természetes halhatatlansága, a gonoszok örök gyötrelme, majd tagadása Krisztus örök, tehát Betlehem előtti létezésének, továbbá a hét első napjának magasztalása, Istennek szent és megszentelt napja helyett és felett. Ilyen és hasonló tévedéseket tárnak a világ elé a különböző egyházakban…
Bukott angyalok szövetséget kötnek gonosz emberekkel. Korunkban az Antikrisztus, mint az igaz Krisztus jelenik meg, akkor teljesen érvénytelenné teszik Isten törvényét e föld nemzetei között. Isten törvénye elleni lázadás teljesen beérik. Ám mind e lázadás tényleges vezetője Sátán, aki a világosság angyalának öltönyét ölti fel. Embereket megtéveszt, akik Isten helyett őt magasztalják, sőt istenítik (RH 1893. szept. 12).

7BC 949. – Paráznaságának haragborából. – Az egész társadalom két csoportra rendeződik, az engedelmesekre és az engedetlenekre. Melyikben találnak bennünket?
Akik megtartják Isten parancsolatait és nem csak kenyérrel élnek, hanem minden Igével, amely az Isten szájából származik, azok képezik az élő Isten egyházát. Akik az ellen-krisztus követését választják; azok a fő hitehagyó alattvalói. A Sátán lobogója alá felsorakozva megszegik Isten törvényét, s másokat is erre vezetnek. Úgy törekszenek terelni a nemzetek törvényeit, hogy az emberek Isten országa törvényeinek lábbal taposásával bizonyítsák földi kormányok iránti hűségüket.
A Sátán jelentéktelen kérdésekkel köti le a figyelmet, hogy az emberek ne lássák tisztán a roppant fontosságú ügyeket. Az ellenség a világ csapdába ejtését tervezi.
Az úgynevezett keresztény világ fontos és sorsdöntő események színtere lesz. Nagyhatalmú emberek hoznak majd a pápaság mintájára lelkiismeretet ellenőrző, törvényeket. Babilon meg fog itatni minden nemzetet paráznasága haragborával. Minden nemzet részt fog venni ebben…. (Jel 18,3-7) (1891, 24. kézirat).

7BC 979. – Paráznaságának haragborából. – Isten Babilon ellen szól, mivel „inni adott minden népnek paráznaságának haragborából.” Ami azt jelenti, hogy semmibe vette az egyetlen parancsolatot, mely az igaz Istenre mutat, és lerombolta a szombatot, Isten teremtésének emlékművét.
Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken megnyugodott, megszentelve e napot, elkülönítve azt a többitől, mint neki szentelt, melyet népének nemzedékeken át meg kell tartania.
A bűn embere azonban Isten fölé emelte magát, beült Isten templomába, Istenként mutogatja magát, azt gondolta, hogy megváltóztatja az időket és a törvényt. Ez a hatalom azt gondolva, hogy bebizonyítja, miszerint nem csak hogy egyenlő az Istennel, hanem Isten fölött áll, megváltóztatta a nyugalomnapot, a hét első napját emelte oda, ahol a hetediknek kellene állnia. S a protestáns világ szentnek fogadta el a pápaságnak ezt a gyermekét. Isten igéje ezt az ő paráználkodásának nevezi.
Istennek vitája van a mai gyülekezetekkel ( egyházakkal). Hiszen most töltik be János jövendölését: minden nemzet ivott paráznaságának haragborából’. Elkülönültek Istentől, mert nem hajlandók magukra venni pecsétjét. Nem él bennük Isten igaz parancsolattartó népének lelkülete. S a világ népessége, mivel szentesíti a hamis szombatot, s lába alá tapossák az Úr szombatját, ivott, iszik paráznasága haragborából (1900, 98. levél).

7BC 949. – Paráznaságának haragborából.  – Az úgynevezett keresztény világ fontos és sorsdöntő események színtere lesz. Nagyhatalmú emberek hoznak majd a pápaság mintájára lelkiismeretet ellenőrző törvényeket. Babilon meg fog itatni minden nemzetet paráznasága haragborával. Minden nemzet részt fog venni ebben…. (Jel 18,3-7) (1891, 24. kézirat).

ST 1895. nov. 14. – Paráznaságának haragborából.

ST 1895. nov. 14. – Paráznaságának haragborából.

ST 1895. nov. 14. – Paráznaságának haragborából.

2Szem 110-11. – A második angyal üzenete. – Ekként a második angyal üzenetének tartalma újra hangzik a világban az által a másik angyal által, akinek dicsősége beragyogja a földet. Ezek az üzenetek egységbe rendeződve tárulnak az emberek elé a földi történelem utolsó napjaiban. Az egész világ próbára lesz téve, és akik a negyedik parancsolat szombatját illetően a tévedés sötétségében voltak, meg fogják érteni az embereknek hirdetendő végső kegyelmi üzenetet.
Az a feladatunk, hogy hirdessük Isten parancsolatait és Jézus Krisztus bizonyságtételét. „Készülj Istened elé!” (Ámos 4,12) – ezt az üzenetet kell a világ elé tárnunk. Ez számunkra is személyes figyelmeztetést jelent. Isten felszólít, hogy tegyünk félre minden terhet és a bennünket olyan könnyedén megkörnyékező bűnt. Testvérem, az a feladatod, hogy felvedd Krisztus igáját. Gondoskodj róla, hogy házad a sziklára épüljön! Ne kockáztasd örök életedet! Lehet, hogy már nem éled meg az előttünk álló veszélyt rejlő, eseményeket. Életünk egyetlen percre se nincs biztonságban. Nem kellene minden pillanatban vigyáznod? Nem kellene-e alapos önvizsgálatot tartanod és elgondolkodnod azon, hogy mit tartogat számodra az örökkévalóság?
Mindenkinek az legyen legfőbb aggodalma, hogy új szívhez jutott-e? Vajon átalakult-e az élete? Megbocsátattak-e bűnei a Krisztusban vetett hit által? Újjászületett-e? Elfogadja-e a meghívást: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mát 11,28). Kárnak ítélsz-e mindent a Krisztus Jézus ismeretének gazdagságáért? Kötelességednek érzed-e, hogy el higgy minden szót, ami az Isten szájából származik? (1896, 32. kézirat)

1Szem 67-68. – A második angyal üzenete. – Keletre történő első utazásomkor feltárult előttem a mennyei szentéllyel kapcsolatos csodálatos világosság, s megláttam a nyitott és a zárt ajtót. Hittük, hogy az Úr nemsokára eljön az ég felhőiben. Látomásomban viszont láttam, hogy hatalmas munkát kell végeznünk a világban azokért, akik nem ismerték meg és nem utasították el a világosságot. Krisztus azonnali megjelenésére számító testvéreim ezt nem tudták megérteni. Néhányan, különösen a fanatikusok, annak hirdetésével vádoltak, hogy az Úr késlelteti eljövetelét. Láttam, hogy 1844-ben Isten megnyitott egy ajtót, amit senki be nem zárhatott, és bezárt egyet, amit senki meg nem nyithatott. Sötétségbe kerültek mindazok, akik elutasították a második angyal által földünkre hozott üzenetet. És milyen sűrű volt az a sötétség!

EW 237-40. – A második angyal üzenete. – Miután az egyházak vonakodtak elfogadni az első angyal üzenetét, a mennyei világosságot elvetették és kiestek Isten kegyéből. Saját erejükben bíztak s azáltal, hogy az első üzenetnek ellenálltak, már eleve odajutottak, hogy a második angyal üzenetének fényét nem is láthatták. Ámde Isten szerettei, akiket elnyomtak, elfogadták az üzenetet, hogy: „Leomlott Babilon”, és elhagyták az egyházakat.
A második angyal üzenetének befejezése előtt nagy mennyei világosságot láttam Isten népére kiáradni. E világosság sugarai a naphoz hasonlóan ragyogtak. Hallottam angyalok hangját, akik így kiáltottak: „Íme, a vőlegény jő, menjetek eléje!”
Ez volt az „éjféli kiáltás,” amely a második angyal üzenetét felerősítette. Mennyei angyalok mentek szét, hogy az elcsüggedt szenteket felrázzák és előkészítsék nagy munkájukra. Először nem a legtehetségesebb emberek fogadták el ezt az üzenetet. Az angyalok először az alázatos, engedelmes és odaadó lelkekhez mentek, arra kényszerítvén őket, hogy hangosan hirdessék a szózatot: „Íme a vőlegény jő, menjetek eléje!” Azt a felszólítást kapták, hogy siessenek és hirdessék hangosan ezt az üzenetet és ők Isten Szentlelkének ereje által igyekeztek felrázni elcsüggedt testvéreiket is. Ez a munka nem emberi bölcsességre vagy tanultságra támaszkodott, hanem Istennek erejére és a szentek, akik hallották a felhívást, annak nem állhattak ellen. Az üzenetet azok fogadták el először, akik lelkileg a legelőrehaladottabbak voltak és viszont azok, akik régebben voltak a munkában, utóbb csatlakoztak hozzájuk és segítették erőteljesebbé tenni a kiáltást: „Íme a vőlegény jő, menjetek eléje!”
Az ország minden részében világosság áradt a második angyal üzenetére és sokak szívét érintette a mennyei üzenet. Városról-városra, faluról-falura haladt, míg Isten várakozó népe teljesen felébredt. Egyes egyházak megtiltották az üzenet hirdetését és hívő lelkek csapata, akik az élő bizonyságot mégis elfogadták, elhagyták az elesett egyházakat. Az éjféli kiáltás igen hatalmas munkát végzett. Az üzenet a szíveket vizsgálta s a hívőket arra késztette, hogy élő tapasztalatokat szerezzenek maguknak. Megértették, hogy egyik sem támaszkodhat a másikra.
A szentek aggódva várták Urukat, böjtölve, éberen virrasztva és állhatatos imával. Még a bűnösök is többen rettegéssel tekintettek a jövőbe. A nagy tömeg azonban Sátán szellemét mutatta és visszautasította az üzenetet. Gúnyolódtak és csúfolódtak s fennhangon ismételték mindenfelé, hogy „senki sem tudhatja azt a napot és azt az órát.” Gonosz angyalok arra bíztatták őket, hogy a mennyei fénynek minden egyes sugarát visszautasítsák, hogy Sátán csapdájában megfogassanak. Sokan állították ugyan, hogy várják Jézus eljövetelét, de nem vettek részt az üzenet hirdetésében. Isten dicsősége, amelynek tanúi voltak, a várakozó, hívő lelkeknek mélységes alázatossága és a bizonyítékok ellenállhatatlan ereje arra késztették őket, hogy látszólag elfogadják az igazságot, de szívükben mégsem tértek meg, nem voltak elkészülve az Úr eljövetelére.
A szentek között mindenütt ünnepélyes és komoly imalelkület uralkodott. Szent ünnepélyesség honolt szívükben. Az angyalok a legnagyobb érdeklődéssel figyelték az üzenet hatását s felemelték azokat, akik azt elfogadták; elvonták őket a földi dolgoktól, hogy gazdagon meríthessenek az üdvösség forrásából. Isten elfogadta népét. Jézus szeretettel tekintett le rájuk, mert hisz az Ő képét sugározták. Teljes áldozatot hoztak, tökéletesen átadták magukat s várták az elváltozást a halhatatlanságba. Óh, de még egyszer a legfájdalmasabb csalódást kellett átélniük. Ismét elmúlt azaz idő, amelytől szabadulásukat várták; s ők még mindig a földön voltak, amelyen az átok következményei láthatóbbak voltak, mint valaha. Szívük a menny felé vonzotta őket, és édes előérzetként megízlelték a halhatatlan megváltást, de reményeik nem váltak valóra.
A népet béklyóiban tartó félelem nem múlt el oly gyorsan; nem ujjongtak azonnal diadalittasan a csalódottak felett. Csak akkor hallatták gúnykacajukat, midőn félelmükből felszabadultak, és Isten haragjának látható jelei egyáltalán nem jelentkeztek. Isten újra próbára tette és felülvizsgálta népét. A világ kinevette, gúnyolta és megrótta őket. Azokat, akik élő és teljes hittel hitték, hogy az Úr megjelenik, hogy a halottakat életre keltse, az élő szenteket elváltoztassa, hogy országát örökre elfoglalja, és birtokába vegye, ugyanaz a fájdalmas érzés hatotta át, mint Krisztus sírjánál a tanítványokat: „Elvitték az én Uramat, és én nem tudom, hova tették.”

NK 347-48. – A második angyal üzenete. – A második angyal (Jel 14.) üzenete először 1844 nyarán hangzott fel, és akkor elsősorban az Egyesült Államok egyházaira vonatkozott. Az ítéletre való figyelmeztetés is ott szólalt meg a leghangosabban; ott talált a legnagyobb visszautasításra is, és az egyházak hanyatlása ott volt a legrohamosabb. A második angyal üzenete azonban 1844-ben még nem vált egészen valóra. Az egyházakban abban az időben erkölcsi romlás volt tapasztalható, mert nem fogadták be az advent üzenetben foglalt igazságot. De a bukás még nem volt teljes. Mivel azonban továbbra is elvetették a különösképpen arra az időre szóló igazságot, egyre mélyebbre süllyedtek. De még mindig nem mondható, hogy „leomlott... Babilon..., mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.” Babilon még nem itatott meg minden népet. Korunk próbatevő igazságaival szemben a világhoz igazodó, közömbös lelkület áll, és hódít a keresztény világ minden országának protestáns egyházaiban. Nekik is szól a második angyal komoly és súlyos ítélete. A hitehagyás munkája azonban még nem tetőzik.

LS 59. – A második angyal üzenete. – Krisztus eljövetekét most 1844-ben reméltük. Ez volt a második angyal ideje, ki az ég közepén repülve kiáltotta: „Leomlott Babilon, a nagy város.” Jel. 14,8. Ezt az üzenetet Isten szolgái először 1844 nyarán hirdették. Ennek következtében sokan kiléptek a bukott egyházakból. Ez üzenettel egyidejűleg az „Éjféli kiáltás”-t is hirdették: „Ímhol jő a vőlegény, jöjjetek eléje!” Az üzenet világosság az ország minden részébe elhatolt, ezreket ébresztett fel. Városról-városra, faluról-falura egész a legtávolabbi tanyáig terjedt el. Eljutott a tanultakhoz és a tehetségesekhez éppúgy, mint az egyszerű és zárkózott emberekhez.
Ez volt életem legboldogabb éve. Szívem tele volt boldog várással. Azonban részvétet és aggódást éreztem azokkal szemben, kik elbátortalanodtak, és nem reménykedtek Jézusban. Mint egy nép egyesültünk komoly imában, hogy igaz tapasztalatot és csalhatatlan bizonyítékát kapjuk annak, hogy Isten elfogadott bennünket.

1T 53-4. – A második angyal üzenete. – Isten nem sokáig hagyta homályban a csalódottakat. Amikor imádkozó szívvel kutatták a próféciai időszakot, felfedezték a tévedést, és észrevették a jövendölés vonalát a várakozási idő hosszában. Krisztus jövetelének örömteli várásában nem vették figyelembe a látomás látszólagos késését. Azért szomorú és váratlan meglepetés érte őket. De pontosan erre a próbára volt szükség, hogy az őszinte hívőket fejlessze és megerősítse az igazságban.
Reményeink most az Úr 1844-es eljövetelére összpontosultak. Ez volt a második angyal üzenetének időszaka is, aki az ég közepén repülve kiáltott:  „Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város!” Az Úr szolgái 1844 nyarán hirdették első ízben ezt az üzenetet. Az eredmény az lett, hogy sokan kiléptek a bukott egyházakból. Ezzel az üzenettel párhuzamosan hirdették az éjféli kiáltást (Máté 25,1-13). „Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!” Az ország minden részén világosan hirdették ezt az üzenetet, és a kiáltás az emberek ezreit riasztotta fel. Az üzenet városról-városra, faluról-falura terjedt, egészen a félreeső területekig. Eljutott a tanultakhoz és a tehetségesekhez; de az ismeretlen és egyszerű emberekhez is.

EW 247-49. – A második angyal üzenete. – Ezután, egy másik hatalmas angyal kapott megbízatást, hogy szálljon alá a földre. Jézus egy írást adott a kezébe s midőn a földre ért, így kiáltott: „Leomlott, leomlott Babilon!” Erre láttam, hogy a csalódott lelkek újra reményteljesen tekintettek fel az égre és újra várták Uruk megjelenését. Sokan azonban teljesen érzéketlenek voltak, mintha aludnának; de mégis mélységes gondredők voltak láthatók arcukon. A csalódottak látták az Írásokból, hogy a várakozás idejét éljük és türelmesen várták a látomások beteljesedését. Ugyanaz a bizonyíték, amely arra késztette őket, hogy Urukat már 1843-ban várják, arra indította őket, hogy 1844-ben is tegyék. Csakhogy láttam azt is, hogy legtöbbjüknek már nincs az a nagy lelki ereje, mint volt 1843-ban; csalódásuk tompította hitüket.
Midőn Isten népe a második angyal felhívásához csatlakozott, a mennyei követek mélységes érdeklődéssel híven feljegyezték az üzenet eredményeit. Látták, hogy sokan kik Krisztus nevét vallották, haraggal és megvetéssel fordultak azok ellen, akik várakozásaikban csalódtak. Angyalok feljegyezték a gúnyos szavakat: „Hát mégsem szálltatok fel?!” Az angyal így szólott: „Ezek Istent gúnyolják.” Az angyal figyelmeztetett rá, hogy már hajdan is elkövettek hasonló bűnt. Illés próféta elragadtatott a mennybe s köpenye Elizeusra esett. Erre istentelen gyermekek jöttek eléje, akik szüleiktől tanulták, hogy Isten emberét megvessék s így kiáltanak utána: „Jöjj fel kopasz, jöjj fel kopasz.” Midőn Isten szolgáját megbántották, Istent bántották meg és a büntetés azonnal lesújtott rájuk. Hasonló módon éri utol Isten büntetése mindazokat, akik a szentek mennybemenetelének gondolata felett gúnyolódtak, és majd akkor tapasztalni fogják, hogy mily súlyos dolog Teremtőjüket lekicsinyelni.
Jézus ismét más angyalokat bízott meg, hogy gyorsan a földre szálljanak, s népe kialvó hitét táplálják és erősítsék, s hogy előkészítsék a második angyal üzenete és a mennyben nemsokára végbemenő fontos mozgalom megértésére. Láttam, hogy ezek az angyalok nagy erőt és világosságot kaptak Jézustól, gyorsan a földre repültek, hogy a második angyal segítségére lehessenek, megbízatása teljesítésében. Midőn az angyal így kiáltott: „Íme a vőlegény jő, menjetek eléje!” - nagy világosság áradt ki Isten népére.   Majd láttam azt is, amint a csalódottak felemelkedtek s a második angyallal a legteljesebb összhangban, kiáltották: „Íme a vőlegény jő, menjetek eléje.” Az angyal világossága áthatolt mindenütt a sötétségen. Sátán és angyalai minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a világosság terjedését s annak eredményét meghiúsítsák. Vitatkoztak a mennyei angyalokkal is, és azt állították, hogy Isten megcsalta a népet és minden világosságuk és hatalmuk sem tudja többé elhitetni a világgal, hogy Krisztus eljön. De annak ellenére, hogy Sátán a mennyei világosság útját elzárni, és Isten népe figyelmét attól elterelni igyekezett, az angyalok tovább folytatták munkájukat.
Azok, akik a világosságot elfogadták, nagyon boldogoknak látszottak. Kitartóan a menny felé tekintettek s sóváran várták Jézus megjelenését. Sokan sírtak és nagy aggodalmak között imádkoztak. Ezek állandóan önmagukra tekintettek s szemeiket nem merték a menny felé emelni. Mennyei fénysugár eloszlatta körülöttük a sötétséget és szemeik, melyeket csüggedten állandóan önmagukra irányítottak, most felfelé tekintettek és örömtelt hála ragyogott le arcukról. Jézus és az angyalok seregei elégedetten tekintettek alá a hűségesen várakozó lelkekre.
Azok, akik az első angyal üzenetét elvetették, elvesztették a másodiknak világosságát is; nem örvendhettek, s nem szolgálhatott áldásukra, azaz erő és dicsőség, amely az üzenetet kísérte: „Íme a vőlegény jő!” Jézus rosszallólag fordult el tőlük; mivel lekicsinyelték és elvetették Őt. Azokat, akik elfogadták az üzenetet, a dicsőség felhője takarta be. Ezek nagyon féltek, nehogy megbántsák Istent, s állandóan vigyáztak és imádkoztak, hogy megismerjék akaratát. Láttam, hogy Sátán és angyalai el akarták zárni Isten népe elől ezt mennyei világosságot; azonban mindaddig, amíg a várakozók szerették a világosságot s amíg szemeiket hittel emelték fel Jézushoz, Sátánnak és angyalainak nem volt hatalmuk ahhoz, hogy ezt drága sugaraktól megfoszthassák őket. A mennyei üzenet haragra lobbantotta Sátánt és angyalit, s arra késztették azokat, akik állították, hogy Jézust szeretik, de eljövetelét nem várták, hogy a hívő lelkeket gúnyolják és üldözzék. Ámde angyal jegyzett fel minden gyűlöletes szót, minden sértést és gúnyt, miket Isten gyermekeinek névleges testvéreiktől szenvedniük kellett.

EW 273-4. – A második angyal üzenete. – Láttam, hogy mióta a második angyal az egyházak bukását hirdette, mindig romlottabbak lettek. Oly nevet viselnek ugyan, mintha Krisztus követői lennének, de lehetetlenség őket a világtól megkülönböztetni. A lelkészek Isten igéjéből merítik ugyan a szöveget, azonban csak tetszelgő dolgokat prédikálnak, amit a megtéretlen szív nem kifogásolhat. A testies, érzéki szívnek csupán csak az igazság szelleme, ereje és a Krisztusban való üdvösség annyira ellenszenves. A népszerű prédikációk egyáltalán semmit sem tartalmaznak, ami Sátán haragját kihívni vagy a bűnöst megfélemlítené. Nincs, ami tudatára ébreszthetné az emberi szívet és lelkiismeretet, hogy a rettenetes ítélet közeleg. A bűnös emberek rendesen megelégszenek a kegyesség látszatával, igaz istenfélelem nélkül, s az ilyen vallást segítik és ápolják.
Az angyal így szólt: „Csak az igazság teljes fegyverzete képesíti az embert, hogy legyőzze a sötétség hatalmasságait. Sátán teljesen hatalmába kerítette az egyházakat, mint testületeket. Az egyházak emberek cselekedeteivel és kijelentéseivel foglalkoznak ahelyett, hogy a Szentírás igazságainak kétélű kardjával hadakoznánk. A világ szelleme és szeretete ellenséges viszonyban van Istennel. Ha a Jézusban való igazság a maga egyszerűségében és tisztaságában szembekerül a világ lelkületével, azonnal felébreszti az üldözés szellemét. Igen sokan, akik keresztényeknek tartják magukat, még egyáltalában nem ismerték Istent. Az érzéki, természetes szív nem változott meg, és a testies érzület ellenségeskedésben áll Istennel. Mindnyájan hűséges szolgái Sátánnak, ámbár más nevet viselnek.

Ev 435. – Az első és a második angyal üzenete. – Noha többek gondolatait foglalkoztatja az igazság, s meggyőződtek róla, azonban az érdeklődést bölcs, komoly és kitartó munkával nyomon kell követnünk. Ez a felhívás azokhoz szól, akik Krisztus Lelkével áthatva indulnak munkába lelkek megmentéséért. A lelkész ne csak a szószékre korlátozza munkáját, de le se telepedjen a testvérek kényelmes otthonában. Ügyelnie kell a lelkekre. Látogatnia kell az embereket otthonukban, és személyes fáradozásával vésse az igazságot hallgatói szívébe-lelkébe. Imádkozzon a családdal és tartson nekik bibliaórát. Amíg tapintattal és bölcsességgel figyelmeztesse embertársait, hogy kötelesek Isten Igéjének engedelmeskedni, velük való mindennapi érintkezés által váljék nyilvánvalóvá jellemének jósága és tisztasága, szeretetreméltósága. Legyen szívélyes és udvarias.
Az első és a második angyali üzenet hirdetésének idején a munkát így végeztük. Férfiak, nők indíttatást éreztek, hogy kutassák az Írásokat, majd mások figyelmét is felhívták a feltáruló igazságra. Egyénekért és családokért végzett személyes munka tette ilyen csodálatosan eredményessé ezeket az üzeneteket (RH 1885. jan. 27).

EW 244-45. – Az első és a második angyal üzenete. – Lélekben szemlélhettem azt a magasztos jelenetet, midőn Jézus diadalmenetben vonult be Jeruzsálembe. Az ujjongó tanítványok azt hitték, hogy most foglalja el országát, s mint hatalmas földi fejedelem uralkodik Izrael felett. A legvérmesebb reményekkel követték királyukat. Pompás pálmaágakat vágtak, ruháikat, pedig az útra terítették, amelyen elhaladt. Egyesek előtte haladtak, mások, pedig követték, s fennhangon kiáltották: „Hozsanna Dávid Fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsanna a magasságban!” Az izgalom kellemetlenül érintette a farizeusokat, és azt kívánták, hogy Jézus dorgálja meg a tanítványokat. Ő azonban így felet nekik: „Bizony mondom néktek, ha ezek hallgatnak, a kövek fognak kiáltani” Zakariás próféta könyve 9. R. 9. Versben foglalt jövendölésnek teljesülnie kellett; de azért a tanítványokra rettenetes csalódás várt. Néhány nap múlva a Golgotára kísérték Jézust s látták, amint véresen eltorzulva csüngött a kereszten. Szemtanúi voltak gyötrelmes halálának és ők helyezték a sírba is. Szívüket megtörte a fájdalom; várakozásuk semmiben sem vált valóra s reményeiket Krisztussal együtt sírba tették. De amidőn feltámadt és megjelent szomorkodó tanítványainak, reményeik feléledtek. Elvesztették bár Mesterüket, de újra megtalálták Őt.
Láttam, hogy azoknak a csalódása, akik 1844-ben várták az Úr Jézust, koránt sem volt oly nagy, mint az első tanítványoké. Az első és második angyal üzenetében a jövendölések teljesedtek be. Az üzenetek a kellő időben hirdettettek és elvégezték Isten által rendelt feladatukat.

NK 362. – Az első és a második angyal üzenete. – Ötszáz évvel előbb az Úr kinyilatkoztatta Zakariás próféta útján: „Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Íme, jön néked a te királyod: igaz és szabadító Ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén” (Zak 9:9). Ha a tanítványok tudták volna, hogy Krisztust Jeruzsálemben törvény elé állítják, és halálra ítélik, képtelenek lettek volna teljesíteni ezt a próféciát.
Miller és társai hasonlóképpen valósították meg a próféciát, és tolmácsolták azt az üzenetet, amelyet az ihletett Ige jövendölése szerint el kellett mondaniuk a világnak. De ezt az üzenetet nem hirdették volna, ha teljesen megértették volna a csalódásukat meghirdető próféciát, és benne egy másik üzenetet is, amelyet az Úr eljövetele előtt prédikálni kell minden nemzetnek. Az első és második angyal üzenete időben hangzott fel, és elvégezte azt a munkát, amelyet az Úr általa meg akart valósítani.

EW 256-57. – Az első és a második angyal üzenete. – Az 1844. évi csalódás után Sátán és angyali serényen láttak hozzá a csapdák felállításához, hogy segítségükkel megingathassák a gyülekezet hitét. Befolyásolták azon embereknek kedélyét, akiknek nagy tapasztalatuk volt az üzenetekben, és akik az alázatosságnak látszatával bírtak. Egyesek azt állították, hogy az első két üzenet csak a távol jövőben fog bekövetkezni, mások viszont azt állították, hogy már a múltban elhangzott. Ezek mind jobban befolyásolták a tapasztalatlanok lelkületét, s megingatták hitüket. Sokan oly célból kutatták át a Szentírást, hogy a gyülekezettől függetlenül, új hitet alapítsanak maguknak. Sátán ujjongott az ily dolgok felett, mert tudta, hogy azok, kik elengedik a horgonyt, a tévedések rabjai lesznek, s a tévtanoknak legkülönbözőbb szele befolyásolhatja őket. Többen, akik az első és második üzenet alkalmával vezető helyet foglaltak el, most megtagadták azokat s általános zavar és meghasonlás lett úrrá az egész közösség felett.

1Szem 57-58. – Az első és a második angyal üzenete. – Látomásban láttam, és még mindig hiszem, hogy 1844-ben is volt egy zárt ajtó. Sötétségben hagyattak mindazok, akik látták az első és második angyal világosságát, de elutasították azt. Azok, akik elfogadták és elnyerték a mennyből jövő üzenetet kísérő Szentlelket, de későbbiekben hitüket megtagadták, és tapasztalatukat becsapásként emlegették, ezáltal szintén elutasították Isten Lelkét, aki emiatt megszűnt közbenjárni értük.

2Szem 369. – Az első és a második angyal üzenete. – Az idő elmúltával Isten hűséges követőire bízta a jelenvaló igazság értékes elveit. Ezek a tanítások nem azoknak adattak, akik nem vettek részt az első és a második angyali üzenet hirdetésében, hanem azoknak a munkásoknak, akik a mű kezdetétől részt vettek abban.
Sziklaszilárdan kell ragaszkodniuk a bennünket hetednapi adventistaként megkülönböztető elvekhez mindazoknak, akik átmentek ezeken a tapasztalatokon. Legyenek Isten társai a munkában, kötözzék be a bizonyságtételt és erősítsék meg a törvényt Isten tanítványai körében! Tekintsük értékes munkásoknak mindazokat, akik részt vettek a bibliai igazságra épített munka megalapozásában, és ismerik a helyes ösvényt megmutató útjelzőket. Ők személyes tapasztalatból beszélhetnek a rájuk bízott igazságokkal kapcsolatban. Ezek az emberek nem engedhetik meg, hogy hitük hitetlenségbe csapjon át, nem engedhetik meg, hogy kivegyék kezükből a harmadik angyal zászlaját. Tartsák meg az elkezdett bizalmat erősen mindvégig.
Az Úr kijelentette, hogy a múlt történelme meg fog ismétlődni a mű lezárása idején. Minden igazságot hirdetni kell a világnak, melyet Isten az utolsó napokra adott. Az Ő általa megalapozott hitelveknek meg kell erősödnie. Nem léphetünk le az Úr által készített alapokról. Nem léphetünk be semmilyen új szervezetbe, mert az egyenlő lenne az igazság elhagyásával (1905, 129. kézirat).

9T 98. – Az első és a második angyal üzenete. – Utasítást kaptam, hogy üzenetünknek újra hatalmasan el kell jutnia a keleti államok nagyvárosaiba. Kelet számos nagyvárosában az 1844-es mozgalom idején hirdették az első és a második angyal üzenetét. Ránk, Isten szolgáira bízták a harmadik angyal üzenetét, a betetőző üzenetet, vagyis azt, hogy népét készítsük elő királyunk eljövetelére. Minden igyekezetünket latba vetve, mindenkinek tudomására kell hoznunk az igazságot, aki hajlandó meghallgatni. Sokan vannak, akik hajlandók lennének. A nagyvárosok széltében-hosszában akadnak Istennek becsületes emberei, akiket érdekel, hogy mi az igazság.
Az idő rövid. Az Úr elvárja, hogy az ügyével összefüggő összes dolgokat rendbe hozzuk. Azt kívánja, hogy a figyelmeztetést és a meghívó üzenetét olyan messzire juttassuk el, amennyire csak hírnökei el tudják vinni. Terveinkbe nem szabad semmit se belevinnünk, ami hátráltatná az üzenet haladását. ’Ismételjétek el az üzenetet, az üzenetet ismételjétek el!’ – ezt mondták nekem újra meg újra. Mond meg népemnek, hogy ismételjék el az üzenetet ott, ahol azt már hirdették, ahol gyülekezet-gyülekezet után foglal állást az igazság mellett, s ahol Isten ereje hatalmasan tanúskodott az üzenet mellett.