AT 51. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Mialatt vágyaikat elégítgetik ki és gyönyöreiknek hódolnak, Istennek csak néha és nem szívesen hoznak szegényes áldozatot. Elfelejtik, hogy Isten egy napon pontos számadást kér majd tőlük javaik hovafordításáról és azt az alamizsnát, melyet kincstárába juttatnak, éppúgy nem fogadja el, mint annak idején Anániás és Safira adományát.

CG 13. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. – A szülők előjoga, hogy gyermekeiket Isten városának kapuihoz vigyék és mondják. „Én megpróbáltam gyermekeimet az Úr szeretetére nevelni, hogy cselekedjék akaratát és dicsőítsék Őt.” A kapuk szélesre nyílnak és a szülők gyermekeikkel együtt bemennek. De nem tudnak mindannyian bemenni. Némelyek kint maradnak gyermekeikkel együtt, akiknek jelleme nem formálódott Isten akaratával összhangba. A kéz felemelkedett és a következő szavak hallatszottak, „elhanyagolták otthoni kötelességeiket. Ti nem mehettek be.” Azt ajtók bezárulnak a gyermekek előtt, mert nem tanulták meg cselekedni az Isten akaratát, és a szülők előtt is, mert elhanyagolták, azt a felelősséget, amely rajtuk megnyugodott. Nem végezték el azt a munkát, amely alkalmassá tette volna lelküket a mennyei otthonra.
Világosság ragyogott és ragyog Isten szavából és Lelkének bizonyságtételeiből, ezért megtanulhatjuk kötelességünket. Isten elvárja a szülőtől, hogy az Ő ismeretében neveljék gyermekeiket s arra, hogy tiszteletben tartsák Isten követelményeit, hogy úgy neveljék kicsinyeiket, mint az Úr családjának ifjabb tagjait, hogy gyönyörű jellemük, szeretetreméltó természetük legyen, hogy ott ragyoghassanak majd a mennyben. Ha a szülők elhanyagolják kötelességüket s megtűrik gyermekeikben a helytelenséget, ezzel bezárják előttük Isten városának kapuit.

CH 103. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. –

EW 293-4. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Sátán csábítása sikerrel jár és mindnyájan azonnal készülődnek a harcra. A nagy seregben igen sok ügyes ember is van, akik buzgón látnak hozzá a hadfelszerelési cikkek készítéséhez. Sátán vezetése mellett megindul a sereg. A királyok és hadvezérek közvetlenül Sátán mögött haladnak, őket pedig a harcosok követik, szakaszokba osztva. Minden egyes szakasz élén parancsnoka halad, miközben a földnek szétrepedezett felületén a szent város felé menetelnek, a legteljesebb rend uralkodik soraikban. Jézus bezárja a város kapuit, s az istenteleneknek serege körülzárja a várost. Most rajvonalban állnak fel, nagyon heves ütközetre várnak. Jézus, a megdicsőült szenteknek és a mennyei angyalok seregeitől kísérve, - kiknek fejét ragyogó koronák díszítik, - megszállja a falakat. Jézus fenséggel szól: "Bűnösök, lássátok meg az igazak jutalmát! És ti megváltottaim, lássátok meg az istentelenek bűnhődését!" Az óriási tömeg megpillantja a dicső sereget a város falain. Midőn látják a csillogó koronák dicsfényét s látják a megváltottak arcának fenséges sugárzását, mely Jézus képmását tükrözi vissza, s végül midőn látják a királyok Királyának végtelen dicsőségét, bátorságuk lelohad. Az elvesztett kincsek és boldogságtudata most ébred fel bennük és belátják, hogy a bűn zsoldja a halál. Látják az üdvözültek boldog, szent seregét, melyet egykor megvetettek és üldöztek, hogy sorsuk dicsőség, tisztesség és halhatatlanság, - míg ők a városon kívül maradtak, velük együtt minden közönséges dolog és tisztátalanság.

NK 423. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Jakab apostol kijelenti, hogy a felülről való bölcsesség »először is tiszta«. Ha az apostol találkozott volna azokkal, akik Jézus drága nevét dohánnyal mérgezett ajkukra veszik, akiknek a leheletét és személyiségét megfertőzi az kellemetlen dohányszag; ha látta volna azokat, akik beszennyezik a levegőt, és egész környezetüket a méreg belélegzésére kényszerítik; ha az apostol találkozott volna a tiszta evangélium által annyira elítélt szokással, vajon nem bélyegezte volna »földi, testi és ördögi« dolognak? A dohányzás számos rabja, a megszentelődés minden áldására igényt tartva, mennyei reménységéről beszél. De Isten Igéje világosan kijelenti, hogy „nem megy abba be semmi tisztátalan” (Jel 21:27).

NK 592. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. – E rettenetes jelenetek a valóságnak megfelelően játszódnak le. Sátán, angyalai és alattvalói nem tudják szemüket levenni a maguk kovácsolta eseményekről. Mindenki visszaemlékszik a maga szerepére. Heródes, aki Betlehemben meggyilkolta az ártatlan gyermekeket, hogy megszabaduljon Izrael Királyától; az aljas Heródiás, akinek bűnös lelkén szárad Keresztelő János vére; a gyenge, megalkuvó Pilátus; a gúnyolódó katonák; a papok, a főemberek és az őrjöngő tömeg, akik ezt kiáltották: „Az Ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon”! Mindnyájan látják vétkük szörnyűségét. És miközben az üdvözült sereg  „Ő meghalt értem”!  kiáltással a Megváltó lábához teszi koronáját, ők hasztalan próbálnak elrejtőzni Krisztus tekintetének mennyei fenségétől, amely túlszárnyalja a nap ragyogását.
Krisztus apostolai - a hős Pál, a szenvedélyes Péter, a szeretett és szerető szívű János, valamint hűséges testvéreik is ott vannak a megváltottak sokaságában, és velük a mártírok hatalmas serege; a falakon kívül pedig - minden hitvány és förtelmes dologgal együtt - azok, akik üldözték, börtönbe vetették és megölték őket. Néró - e kegyetlen és erkölcstelen szörnyeteg - látja azok boldogságát és megdicsőülését, akiket egykor megkínzott, és akiknek határtalan szenvedésében gyönyörködött. Néró anyja is tanúja saját tettei gyümölcsének, annak, hogy miként öröklődtek fiában az ő jellemének gonosz vonásai, a szenvedélyek, amelyek az ő befolyása és példája nyomán fejlődtek ki és erősödtek meg fiában, és olyan bűncselekményekben gyümölcsöztek, amelyek megremegtették a világot.

MB 24-25. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. – A zsidók annyira szigorúak voltak a ceremoniális tisztaságot illetően, hogy szabályaik rendkívül nehezek lettek. Elméjüket annyira betöltötte a szabályok és tiltások sokasága és a külső tisztátalanságtól való félelem, hogy nem érzékelték azt a foltot, melyet az önzés és a rosszindulat ejtett lelkükön.
A ceremoniális tisztaságot Jézus nem említi az ő országába való belépés feltételének, annál inkább rámutat azonban a szív tisztaságának szükségességére. „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta” (Jak 3,17). Isten városába nem léphet be semmi, ami szennyezést okozhatna. Mindazoknak, akik ott szeretnének lakni, már itt tiszta szívűeknek kell lenniük. Annak lelkében, aki Jézustól tanul, egyre nagyobb ellenszenv alakul ki a gondatlan viselkedéssel, az illetlen beszéddel és a káromló gondolatokkal szemben. Akiknek szívében Krisztus lakozik, annak gondolatai tiszták, tettei pedig kifinomultak lesznek.

MM 154-5. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. –

MM 268. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. –

MYP 144. (ÜI 94). – És nem megy abba be semmi tisztátalan. – A leghosszabb utat is lépésről lépésre járjuk végig. Ahogyan a lépések száma növekszik, úgy jutunk közelebb az út végéhez. A leghosszabb lánc is egyes láncszemekből áll. Ha a láncszemeknek csak egyike is hibás, az egész lánc értéktelen. Ugyanígy vagyunk a jellemmel is. A jól kiegyensúlyozott jellem az egyes jól végzett cselekedetek láncszemeiből alakul, ha egy jellemhibát, ahelyett, hogy legyőznénk, inkább ápolunk, már tökéletlenné teszi az embert és bezárja előtte a Szent Város kapuját. Aki a mennyországba akar jutni, annak jellemén nem szabad szeplőnek, foltnak vagy ráncnak lenni. Mert nem léphet be oda semmi tisztátalan. A megváltottak seregében egyetlen fogyatékosságnak se nincs helye.

PK 54. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Mindazok, akik Isten városába lépnek, gyötrő küzdelem árán jutnak át a szoros kapun, mert „tisztátalanok pedig nem jutnak be oda” (Jel 21:27). De azért ne adja fel a reményt, aki elesett! Lehet, hogy idős emberek, akiket Isten egykor nagyon megtisztelt, feláldozva erkölcsi tisztaságukat a vágyak oltárán, beszennyezik lelküket. De ha megtérnek, ha elhagyják a bűnt, és Istenhez fordulnak, van remény részükre. Aki azt mondja, hogy „légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel 2:10), felszólít erre is: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani” (Ézsa 55:7). Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. „Kigyógyítom őket a hűtlenségből - hirdeti -, szívből szeretni fogom őket, mert elfordul róluk haragom” (Hós 14:5).

ML 129. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Nélkülözhetetlen a szigorú tisztaság mind a testi, mind a szellemi egészség érdekében. A bőrön keresztül a testből állandóan salakanyagok távoznak. A több millió pórus hamar eltömődik, ha csak gyakori fürdővel nem tartjuk tisztán őket, és a bőrön keresztül eltávozó szennyeződések nem vállnak többletteherré kiválasztó szervek számára… A megfelelően alkalmazott hideg fürdő nemhogy fokozza a megfázásra való hajlamot, hanem inkább ellenállóbbá tesz a megfázással szemben, mert javítja a bőr erek vérellátását, áramlása könnyebb, szabályosabb lesz, és az ember szellemileg és testileg egyaránt új erőre kap. Az izmok rugalmasabbak lesznek, a gondolkodás megélénkül. A fürdés nyugtatja az idegeket (NO 192).
Tanítsátok meg a kisgyermekeket, hogy Istennek nem tetszik, ha szennyes testel és piszkos ruhában látja őket… A rendes, tiszte ruha egyik eszköze lesz annak, hogy gondolatainkat tisztán és emelkedetten őrizzük meg… Minden ruhát, amely érintkezésbe kerül bőrünkkel, tartsuk különösen tisztán.
Az igazság sohse irányítsa tiszta lábunkat a tisztátalanság és a szenny ösvényeire… Isten, aki olyan szigorúan tisztaságszerető, hogy nem engedte meg Izrael népének, hogy a tisztátalanság szokásait ápolják, ma sem szentesít semmi tisztátalanságot népének otthonában. Isten nemtetszéssel tekint mindenféle tisztátalanságra.
A házak tisztátalan, elhanyagolt sarkai elhanyagolt, tisztátalan sarkok keletkezésére vezetnek lelkünkben is (RH 1902. jún.10).
Tökéletes tisztaság, sok napfény, az egészségügyi szabályok minden részletének gondos betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy otthonunk lakói egészségesek, vidámak és életerősek legyenek (NO 192).
A menny tiszta és szent, ezért azoknak, akik be akarnak menni Isten városának kapuin, már itt ezen a földön külső és belső tisztaságban kell járniuk (RH 1902. jún.10).

SD 348. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Rettenet a bűn!  Ez homályosította meg az angyalok sokaságának erkölcsi szépségét. A világunkba jött és az Isten erkölcsi képmását majdnem kitörölte az emberből. Azonban Isten végtelen szeretetében utat talált, hogy az ember visszajuthasson arra a tisztségre, amelyet elveszített, amikor a kísértőnek engedett. Jézus eljött, hogy az emberiség élére álljon, és javunkra tökéletes jellemet építsen… és mindenkinek „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek” (Ján 1,12).
Mit vár el Isten vérével szerzett örökségétől? – Az egész lényének megszentelését – Krisztus tisztaságához hasonló tisztaságot, Isten akaratának tökéletes engedelmességet… A szent városba nem megy be semmi tisztátalan és hamisságot cselekvő…
Elérhetjük mennyei Urunkkal való hasonlóságot. Megismerhetjük a lelki élet tanát. Megdicsőíthetjük Teremtőnket…
Isten eszményképe gyermekei számára attól is magasabban áll ahová eljuthat az emberi képzelet. Azt szeretné, hogy elménk kristálytiszta legyen, temperamentumunk kellemes, szeretetünk pedig szabad. Akkor a minden értelmet felülhaladó békesség fog áradni belőlünk és áldást hoz azoknak, akikkel társalgunk. A lelkünket körülövező légkör felüdítő lesz…
Sokan csak ujjuk hegyével kapaszkodnak az igazsághoz. Azt az időt, amelyet a Megváltó megmentő erejéről való beszélgetésben kellene eltölteni, sokan rossz hírek továbbadásával töltik. Ha nem történik határozott változás, könnyűeknek fognak találtatni. Ha nem érik el a jellem teljes megváltozását, sohasem jutnak a Mennybe… Az igazán megtért embernek semmi hajlama nincs, hogy mások hibáiról beszéljen vagy gondolkodjon. Ajkai megszenteltek, és mint Isten tanúja bizonyságot tesz arról, hogy krisztus kegyelme átváltóztatta szívét… Csak azok mennek be a mennybe, akik legyőzték a kísértést, hogy a rosszról beszéljenek vagy gondolkodjanak.

SL 30-1. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Jakab mondja, hogy „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta” (Jak 3,17). Ha látta volna dohányzó testvéreit, vajon nem sorolta volna ezt a szokást az előbbihez, melyek „földiek, testiek és ördögiek”(15)? A keresztény felvilágosodás e korszakában hányszor dohányfüstös, dohánybűzös azok ajka, akik Krisztus drága nevét hordják… Láttam férfiakat, kik azt állítják, hogy a megszentelt élet áldásainak részesei, de ugyanakkor a dohányzás rabjai voltak. Arra kellett gondolnom, hogy milyen is volna a mennyország, telve dohányosokkal? Isten Igéje világosan kijelenti: „És nem megy abba be semmi tisztátalan” (Jel 21,27). Hogyan engedhetik meg maguknak ezt a mocskos szokást azok, akik szeretnének belépni oda? 

Te 69. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. –

2T 111. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Láttam, hogy a könyörület angyala lebegett V testvér körül. Azt is láttam, hogy nagyon félre hagyta vezetni magát azok erkölcsi értékét és Isten előtti állapotát illetően, akik kiváltak a gyülekezetből. Akad ugyan köztük néhány becsületes ember is, s ezeket még majd megmentik. Legtöbbjük szíve azonban már régóta megszenteletlen s az elevenig vágó bizonyságtételek már régóta útjukat állta, a szolgaság járma volt nekik. Félrevetették hát a jármot és a maguk romlott útjukhoz ragaszkodtak. Isten felszólít most, hogy különülj el tőlük. Szakadj el azoktól, akiknek az az öröme, hogy Isten igazsága ellen küzdjenek. Rövidesen a valódi jelleg fog felszínre törni. Azok közé tartoznak, akik a hamisságot szeretik és azt is művelik.
Ha teljes szíveddel az igazságon csüggsz, akkor az igazság majd megszentel és alkalmassá tesz a halhatatlanságra. Az a veszély fenyeget, hogy túl szigorú vagy és nem elég türelmes gyermekeidhez. Az előkészület mindent felölelő munkájában előre kell törnie azokban, akik vallják az igazságot. Míg csak úgy nem állunk hibátlanul az Isten trónja előtt, hogy sem szeplő, sem ránc, sem semmi efféle nincs rajtuk. Isten meg fog tisztítani téged, ha aláveted magad a tisztítás folyamatának.

5T 384-5. – És nem megy abba be semmi tisztátalan. – Aki egyáltalán beteszi lábát a menny kapuján, csakis győztesként teheti be. Mikor a Megváltót sokaság veszi körül Isten trónján – pálmaágakkal a kezükben és koronával a fejükön, akkor majd nyilvánvaló lesz, milyen győzelmeket arattak. Kiderül majd, hogy terpeszkedett a Sátán az emberek gondolkodásán, hogy fogott össze azokkal, akik pedig abban a tévhitben ringatták magukat, hogy Isten akaratát teljesítik.  Akkor majd kiderül, hogy képtelenek lettek volna ellenállni az ellenfél ravaszságának és hatalmának, ha Isten hatalma nem járult volna az ember igyekezetéhez. Az embernek maga fölött is győznie kell. Alá kell vetnie Isten akaratának féktelen természetét, hajlamaikat és lelkületét. Mégis Krisztus igaz tettei és ereje rendelkezésére állnak mindannak, aki igényt tart érdemeire.
Feszítsük hát meg erőnket, komolyan és eltökélten, hogy visszaverjük a rettenetes ellenséget. Az igazság teljes fegyverzetére van szükségünk. Az idő szalad, és gyorsan közeledünk a próbaidőnk végéhez. Benne lesz-e nevünk a Bárány könyvében, vagy pedig hűtlen szolgáknak talál majd minket? Azok között leszünk-e, akik a nagy fehér trón körül állnak, a megváltottak énekét zengve. Ebben a sokaságban nem lesz egyetlen hideg, külsőséges keresztény. Minden szív hálaadással lesz telve Isten csodálatos szeretetéért, s azért a győztes kegyelemért, amely képesítette népét, hogy hódító lehessen a bűn ellen vívott harcban. Hangos szóval árad majd az ének: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak”!

7BC 987. – Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Amikor Isten gyermekeivé válunk, beírják nevünket a Bárány életkönyvébe, s ott marad a vizsgálati ítéletig. Akkor minden egyén nevét szólítani fogják, és az vizsgálja meg cselekedeteit, aki így szól: „Tudom a te tetteidet”. Ha kiderül, hogy nem bántuk meg teljesen összes gonosz cselekedetünket, nevünket kitörli az élet könyvéből, s bűneink rovásunkon maradnak. (ST 1885. aug. 6)
Mózes kinyilvánította Izrael iránti nagy szeretetét, mikor Istenhez könyörgött, hogy bocsássa meg bűneiket vagy törölje ki nevét az élet könyvéből. Közbenjárása szemlélteti Krisztus szeretetét és közbenjárását a bűnös emberekért. Az Úr nem hagyta Mózesnek elszenvedni a büntetést bűnös népéért. Megmondta neki, hogy, aki bűnt követett el, azt törlik ki könyvéből; mert az igazaknak nem kell elszenvedniük a bűnösök büntetését.
Az itt említett könyv a mennyei könyv, melybe minden nevet beírtak, s mindenki tetteit, bűneit vagy engedelmességét hűségesen bejegyezték. Ha valaki túl nagy bűnt követett el, hogy az Úr megbocsássa, kitörli nevét, és pusztulásra ítéli őket. (ST 1880. máj. 27)

NK 428. – Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Az ítélkezők az emberek nevét és cselekedeteit nyilvántartó mennyei könyvek alapján döntenek. Dániel próféta ezt mondja: „Ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg”. Amikor János leírja ezt a jelenetet, hozzáteszi: „Majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint” (Jel 20:12).
Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten szolgálatába léptek. Jézus azt mondta tanítványainak: „Örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben” (Lk 10:20). Pál beszél hűséges munkatársairól, „akiknek neve benne van az élet könyvében” (Fil 4:3). Dániel, bepillantva abba a „nyomorúságos idő”-be, „amilyen (még) nem volt”, kijelenti, hogy Isten népe, „aki csak beírva találtatik a könyvben”, megszabadul. A Jelenések könyvének írója pedig azt mondja, hogy csak azok lépnek be Isten városába, „akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé” (Dán 12:1; Jel 21:27).
„Egy emlékkönyv iraték” az Úr előtt, amelyben feljegyzik azoknak a jócselekedeteit, „akik félik az Urat és becsülik az Ő nevét” (Mal 3:16). Hitből mondott szavaikat és szeretetből fakadó tetteiket nyilvántartják a mennyben. Nehémiás erre hivatkozik, amikor ezt mondja: „Emlékezzél meg énrólam én Istenem... és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem vala az én Istenem házával” (Neh 13:14). Az »emlékezés könyve« minden igaz tettet halhatatlanná tesz. Minden legyőzött kísértést, minden leküzdött bűnt, minden kedves, részvétteljes szót híven feljegyez a krónika. E könyvek minden áldozatot, Krisztusért elviselt szenvedést és fájdalmat megörökítenek. A zsoltáríró ezt mondja: „Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?” (Zsolt 56:9).

MM 144. – Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.–

PK 364. – Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Miként Sátán vádolta Jósuát és népét, vádolja minden korban mindazokat, akik Isten irgalmára és kegyelmére vágynak. Ő a „testvéreink vádlója, aki... éjjel nappal vádolta őket” (Jel 12:10). Minden lélekért, aki megszabadult a gonosz hatalmából, és akinek neve bekerült az élet könyvébe, mely a Bárányé, megismétlődik a küzdelem. Soha senki, akit Isten befogadott családjába, nem kerülheti el az ellenség ádáz támadását. De az, aki Izrael reménysége, oltalma, megigazulása és szabadulása volt akkor, ma is reménysége egyházának.

3T 371-2. – Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Krisztus a dicsőség udvaraiból jött le erre a bűntől szennyes világra s az ember szintjére alázta meg magát. Azonosította magát gyengeségeinkkel, és hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett. Krisztus igaz jellemet tökélyesített a földön, nem a maga javára, mert az Ő jellem tiszta és szeplőtelen volt, hanem a bukott emberért. Most pedig felajánlja jellemét annak embernek, aki hajlandó elfogadni azt. A bűnösnek a bűnei elhagyása, a Krisztusba vetet hit és az Isten tökéletes törvénye iránti engedelmesség által a Krisztus igazságos tetteit tudják be, ezeket az Ő igaz tettei lesznek nevét pedig bejegyzik a Bárány életkönyvébe. Isten gyermekévé, a királyi család tagjává válik.

5T 470. – Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Ahogy a Sátán Józsuát és népét megvádolta, úgy vádolja minden korszakban azokat, akik Isten könyörületét és tetszését keresik. A Jelenések a „testvérek vádolójának” nevezi, „aki éjjel-nappal vádolja őket Isten színe előtt.” Ez a szócsata megismétlődik minden egyes ember felett, akit kimentenek a gonosz hatalmából, akinek nevét bejegyzik a Bárány életkönyvébe. Sohasem fogadnak be valakit a Sátán családjából Isten családjába anélkül, hogy elkeseredett ellenállásra ne ingereljék a gonoszt. Az váltja ki a Sátán vádjait, hogy az Urat keresik, nem mintha gyűlölnék a bűnüket: sőt diadalt ül hibás jellemük felett. Csak azért nyer hatalmat felettük, mert áthágják Isten törvényét. Azért sorakoztatja fel vádjait, hogy Krisztussal dacoljon. A megváltás tervével Krisztus megtöri a Sátánnak az emberi család feletti hatalmát, és embereket ragad ki körmei közül. A főlázadó minden gyűlölete és rosszindulata felágaskodik, ha látja Krisztus fensőbbségének bizonyítékát. Pokoli hatalommal és ravaszsággal ügyködik, hogy kicsavarja krisztus kezéből az emberek gyermekeinek maradékét, akik elfogadták a megváltást.

5T 475-6. – Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Amint Isten népe gyötri lelkét Isten előtt, szívük tisztaságáért esedezve, elhangzik a parancs: „Vegyétek le róla a szennyes ruhákat.” Krisztus igazságos cselekedeteinek szeplőtelen ruháját adják rá Isten megpróbált, megkísértett, de hűséges gyermekeire. Dicső öltözékbe öltöztetik most, a megvetet maradékot, hogy a világ romlottsága soha többé be ne piszkolja őket. Nevük benn marad a Bárány életkönyvében, besorolva az össze korok hűségeseinek neve mellé. Ellenálltak a csábító ámításnak, a sárkány ordítása sem tántorította el őket hűségüktől. Most már örökre biztonságban lesznek a csábító fortélyaitól. Bűneiket a bűnök szerzőjére hárították vissza. A maradéknak nemcsak megbocsátanak, nemcsak befogadják, de meg is tisztelik őket. Ékes süveget tesznek a fejükre. Királyok és papok lesznek az Isten előtt. Mialatt a Sátán vádjait szórta rájuk és el akarta pusztítani őket, szent angyalok jártak láthatatlanul szerte, és az élő Isten pecsétjét helyezték rájuk. Ezek azok, akik a Sión hegyén állnak a Báránnyal, kiknek homlokát az Atya neve díszíti. Az új éneket éneklik a trón előtt, azt az éneket, melyet senki meg nem tanulhat csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. „Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengékül. És az ő szájukban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek”(Jel 14,4-5).

TM 149. – Akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.– Azt mondom, amit láttam, s ami igaz, nevezetesen, hogy jól irányított, kitartó igyekezettel több, sokkal több lelket vezethetnénk az igazság ismeretére. Oh, a vég közel! Ki áll készen Krisztusért, aki felkel trónjáról, hogy felöltse a bosszúállás ruháit? Kiknek neveit jegyezték be az élet könyvébe, amely a Bárányé? Csak azok nevei szerepelhetnek ott, akik követik a Bárányt, valahova megy.