FE 363-4. – Meglett. –

5BC 1150. – Meglett. – Mikor Krisztus elvégeztettet-et kiáltott, Isten láthatatlan keze felülről lefelé kettéhasította a templom erős függönyét. Látható lett a szentek szentjébe való bemenetel, s Isten elégedetten hajtotta meg a fejét. Irgalmassága és igazságszeretette most már megférnek egymással. Most már igazságot szolgáltathat s mégis megbocsáthat minden Krisztusban hívőnek. Letekintett a kereszten haldokló áldozatra s így szólt: „Elvégeztetett”. Az emberiségnek új ítélkezése lesz. A megváltás ára megfizettetett és Sátán villámként hullott alá az égből. (1897, 111. kézirat)

1T 484. – Meglett. – Isten felhív minden egyes embert, hogy az Ő dicsőségére használják a rájuk bízott képességeket és így más képességeket is kapjanak azok mellé. Isten kötelezettséget hárított ránk – legyünk mások javára. Másokért végzett munkánk e földön nem ér véget, míg Krisztus ki nem jelenti a mennyben: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22,11).

2Szem 357-8. – Meglett. – Közelebb kell kerülnünk Istenhez! Sokkal kevesebbet kell bevinnünk a mindennapi életünkbe énünkből, és sokkal többet Jézus Krisztusból és az Ő kegyelméből. A világ történelmének fontos szakaszában élünk. Minden dolog vége elközelgett. Az idő homokja hamarosan lepereg. Nemsokára elhangzik majd a mennyben: „Meglett!” (Jel 21,6) „… aki szent szenteltessék meg ezután is… aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is” (Jel 22,11).
Bizonyságtételeink legyenek határozottabbak, és kapaszkodjunk erősebben Istenbe. Nem tudom elfojtani az imádságot hajnali egy, kettő és három órakor. Kérem az Úrtól, hogy indítsa meg az emberek szívét. Az egész menny, érdeklődéssel kíséri a földön folyó munkát. Szolgáló angyalok fáradoznak a trónnál, hogy azonnal engedelmeskedve Jézus krisztus parancsának, választ hozzanak a komoly, élő hittel felajánlott imákra. Arra gondolok, hogy az igazság hitvallói közül milyen sokan távol tartják az igazságot életükből. Nem engedik szívükbe annak megszentelő, nemesítő, és lelkiséggel felruházó erejét…

1Szem 349. – Én vagyok az Alfa és az Omega. – Senki ne hirdesse tehát azt az elképzelést, hogy az embernek keveset vagy semmit nem kell tennie a győzelemre jutás nagy munkájában; mert Isten semmit sem tesz az ember közreműködése nélkül. Azt sem mondhatja senki: én már mindent megtettem, amit tudtam, most már Jézusnak kell cselekednie. Krisztus viszont azt mondta: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." (Jn 15:5.) Az embernek elejétől a végéig Isten társának kell lennie a munkában. Minden lépésnél megbotlunk és elesünk, ha a Szentlélek nem munkálkodik szívünkön. Az ember igyekezete önmagában hiábavalóság, de a Krisztussal való együttműködés győzedelmet jelent. Önmagunkban nincs erőnk a bűnbánatra. Ha nem fogadjuk el az isteni segítséget, egyetlen lépést sem tehetünk a Megváltó felé. Jézus azt mondja: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég..." (Jel 21:6.) minden lélek megmentésében.

FE 243. – Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.–

JÉ 381. – Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.– Azon a reggelen a pap azt a szertartást végezte, mely a pusztai szikla megütésére emlékeztetett. A szikla Őt jelképezte, aki halála által az üdvösség élő patakját árasztja minden szomjazóra. Krisztus szava az élet vize. Az összegyűlt tömeg színe előtt elkülönítette magát: üssék meg, hogy az élet vize ömölhessen a világra. Krisztus megütésével Sátán az élet Fejedelmét akarta megsemmisíteni, de a megütött sziklából élő víz folyt. Amint Jézus beszélt az emberekhez, a szíveket különös tisztelet hatotta át, és sokan készek voltak együtt felkiáltani a samáriai asszonnyal: „Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam!” (Jn 4:15)

1Szem 356. – Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.– Egy törvényeskedő vallást eléggé megfelelőnek tartottak napjaikban, de ez hiba volt. Krisztus farizeusokhoz szóló feddése mindazoknak szól, akik elvesztették szívükből az első szeretetet. Egy hideg, törvényeskedő vallás soha nem vezetheti a lelkeket Krisztushoz, mivel az szeretet és Krisztus nélkül való. Gyűlöletes Isten előtt, amikor a böjtöt és az imádságot önigazoló módon gyakorolják. Az áhítatra való ünnepélyes gyülekezés, a vallási szertartások sora, a külső megalázkodás és az előírt áldozat - mind bizonyságot tesznek a világnak arról, hogy ezek végrehajtója igaznak tartja magát. Eme dolgok felhívják a szigorú előírások megfigyelőjének figyelmét, aki azt gondolja: Ez az ember mennybe fog jutni. Ez azonban mind megtévesztés. A cselekedetek nem vásárolnak számunkra belépőt a mennybe. A hatalmas, meghozott Áldozat mindazok számára elegendő, akik hisznek. Krisztus szeretete új élettel tölti meg a hívő szívét. Aki iszik az élet vizének kútfejéből, meg fog töltekezni az ország új borával. A Krisztusban való hit az, ami által jó lelkület és szándék vezérlik a hívő életét. Jóság és mennyei gondolkodásmód árad tova azoktól, akik Jézusra, hitük szerzőjére és bevégzőjére tekintenek. Tekintsetek Istenre és ne az emberre. Isten a mennyei Atyátok, aki türelemmel hordozza gyengeségeiteket, valamint megbocsátja és meggyógyítja azokat. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17:3). Krisztust szemlélve el fogtok változni, mígnem meggyűlölitek előző büszkeségeteket, hiábavalóságotokat, önbecsüléseteket, önigazultságotokat és hitetlenségeteket. Ezeket a bűnöket felesleges teherként dobjátok félre, és alázattal, szelíden és bizalommal jártok Isten előtt. Szeretetet, türelmet, gyengédséget, jóságot, kegyelmet és minden olyat fogtok gyakorolni, ami Isten gyermekeiben lakozik, és ami végül is helyet talál majd a szentek társaságában. (Review and Herald, 1894. március 20.)

4T 432. – Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.– Azok a tanulók, akik állítják, hogy szeretik Istent és engedelmeskednek az igazságnak, rendelkezzenek az önuralom és a vallásos elv olyan mértékével, mely képessé tesszi őket, hogy tántoríthatatlanok maradjanak a kísértések közt, és Jézus mellett álljanak ki a főiskolán, szállásukon vagy bárhová mennek is. Ne viseljük csupán palás gyanánt a vallást, amit csak az Isten házában öltünk magunkra, hanem a vallásos elv jellemezze egész életünket. Akik az élet vizéből isznek azok nem fognak mint a világiak vágyakozni a változatosságra és a szórakozásra. Viselkedésükben és jellemükben meg fog látszani az a nyugalom az a béke és boldogság, melyet Jézusban találtak, mert naponta Jézus lábához helyezik aggodalmaikat és terheiket. Meglátszik majd rajtuk, hogy elégedettek, sőt örömmel járják az engedelmesség és kötelesség ösvényét. Az ilyenek jó hatással lesznek tanulótársaikra, ami az egész iskolán meglátszik. Akik ezt a hű sereget képezik, azok felfrissítik és megerősítik a tanítókat és a tanárokat, a nevelők abbeli igyekezetében, hogy szembeszálljanak a hűtlenség, az elégedetlenség meg a szabályokkal és törvényekkel szembeni hanyagság minden fajával. Hatásuk megmentő lesz, munkájuk nem pusztul el az Isten nagy napján, hanem követni fogja őket az eljövendő világban. Az ebben az életben kifejtett jó hatásuk látható marad az örökkévalóság meg nem szűnő korszakainál. Egyetlen lelkiismeretes komoly megbízható ifjú az iskolában felbecsülhetetlen kincset jelent.

5T 655. – Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.– Röviddel az első után második látomást kaptam. Láttam a megpróbáltatásokat, melyek át kell mennem; megértettem, hogy kötelességem tovább adni amit Isten kijelentett nekem. Láttam, hogy munkám elkeseredett ellenállásba fog ütközni, hogy szívemet kínok fogják gyötörni, de Isten kegyelme elégséges lesz mindenezek között megtartani engem. A látomás tárgya mód felett aggasztott, mert rámutatott kötelességemre; az emberek közé menni, hirdetni az igazságot.
Zsibbasztó félelem nehezedett rám; hogy teljesítsem a kötelesség hívását, s kijelentem, hogy a magasságos Isten látomásokkal és jelenésekkel tüntetet ki, bűnös kevélységbe eshetek, fejembe szállhat a dicsőség, Isten rosszallását zúdíthatom magamra s leveszíthetem lelkem üdvösségét. Azért esedezem, hogy ha már tovább kell adnom amit az Úr rám bízott, akkor őrizzen meg a nem helyénvaló kevélységtől. Azt mondta az angyal: „Imádat hallották, és feleletet kapsz rá. Ha gonosz melytől félsz kerülgetni fog, Isten keze kinyúl érted és megment. Szenvedés által magfához fog vonni, ezzel őrzi meg alázatodat. Kézbesítsd az üzenetet hűségesen, tarts ki mindvégig, akkor enni fogsz az élet fájának gyümölcséből, és inni az élet vizéből.

EÉ 80-81. – Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.– Isten Igéje az Ő ajkairól új erővel és új jelentőséggel felruházva jutott az emberek szívébe. Tanításai a teremtés dolgait új megvilágításba helyezték. A természet arculatán újra megnyugodtak azok a ragyogó fénysugarak, amelyeket a bűn száműzött. Az életnek minden tényéből és tapasztalatából egyetlen tanítást hozott elő, és azt az emberek elé tárta: az Istennel való társas viszony lehetőségét. Így Isten újra a földön lakozott. Az emberek tudatában voltak jelenlétének. A világot átölelte az Ő szeretete. A menny lejött az emberekhez, akik Krisztusban megismerték Istent, és Ő megnyitotta előttük az örökkévalóság tudományát. Így valóban elmondhatták: „Immánuel... velünk az Isten.”
Az Istentől küldött Tanítóban minden igazi nevelési munka megtalálja középpontját. Erről a munkáról ma ugyanúgy beszél a Megváltó, mint az 1800 évvel ezelőtt alapított munkáról:   „... én vagyok az Első és az Utolsó”; „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég" (Jel 1:17, 21:6).
Ilyen tanítónak a jelenlétében, az isteni nevelésre való alkalmak birtokában milyen balgaság lenne tőlünk, ha Őtőle távol keresnénk a helyes nevelést, azt, hogy bölcsességet nyerjünk távol a Bölcsességtől, és igazakká váljunk az igazság megvetése által!
Balgaság lenne tőlünk, ha a világosságot a Világosság Forrásától távol keresnénk, és ha az életet az Élet Forrásától messze eltávolodva akarnánk elnyerni, ha elfordulnánk az élő víznek kútforrásától, és repedezett kutakat ásnánk, melyek nem tartják a vizet.

NK 480-81. – Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.– Nézzük, mit tanít még a Biblia a megátalkodott gonoszokról, akiket az univerzalisták szent és boldog mennyei angyaloknak képzelnek!
„Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen” (Jel 21:6). Ez az ígéret csak a szomjazóknak szól. Csak az kap inni, aki érzi, hogy szüksége van az élet vizére, és kész mindenről lemondani érte. „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem” (Jel 21:7). A Szentírás feltételeket szab. Hogy mindent örökölhessünk, a bűnnek ellen kell állnunk, és azt le kell győznünk.