9T 287-8. – És én János látám a szent várost. – Hazafelé tartunk. Aki annyira szeretett, hogy meghalt értünk, várost épít nekünk. Az új Jeruzsálem a pihenőhelyen városában nem lesz szomorúság. A bánat, jajkiáltás, a széttiport remények, és az eltemetett szeretetek gyászének soha többé nem hallatszik. A nehézségek öltözeteit nemsokára felcseréljük a menyegzői ruhákra. Rövid idő múlva szemtanúi leszünk Királyunk megkoronázásának. Akiknek élete Krisztusban rejtőzött el, akik a földön a hit nemes harcát harcolták, azok Isten országában a megváltottak dicsőségében ragyognak majd.
Nem tart már soká és meglátjuk azt, akiben örökéletünk reménye összpontosul. S ha jelenlétében semminek tűnik majd ennek az életnek összes megpróbáltatása és szenvedése "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik.” Zsidók 10,35-37. Nézzetek  fel, felfelé nézzetek, s hiteteket szüntelenül növeljétek. Ez a hit vezessen végig a keskeny ösvényen, Isten városának kapuin át, túl a széles, határtalan dicső jövőbe, mely a megváltottaké. „Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Íme a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.” Jakab 5,7-8.

2SG 52-5. – És én János látám a szent várost. –

EW 41. – És én János látám a szent várost. – 1848. December 16-án látomást adott nekem az Úr, amelyben megmutatta az ég erősségeinek megrázódását. Látomásomban meggyőződést szereztem róla, hogy midőn az Úr a végidők jeleinek megadásánál Máté, Márk és Lukács evangéliumában "eget" említ, akkor tényleg az eget is érti, és viszont ha "földet" említ, akkor ezalatt a földet érti. A menny erősségei: a nap, hold és a csillagok. Ezek uralják az eget. A föld erősségei azok, amelyek a földet uralják. Az ég erősségeit Isten szava rázza meg. Akkor a nap, a hold és a csillagok kimozdulnak helyükről. Nem semmisülnek meg, csak megrendülnek Isten szavára.
Sűrű sötét felhők tornyosultak és egymásba ütköztek. A légkör kettévált és visszagördült; a kinyílt űrön át az Orionba tekinthettünk, ahonnan Isten szava hangzott felénk. E nyitott űrön át száll alá Isten szent városa is. Láttam, hogy a föld erősségei most rendülnek meg, s az események egymást követik. Háború, háborús hírek, fegyver, éhségé és ragályok rendítik meg a föld hatalmasságait, majd Isten szava megrázza a napot, holdat, csillagokat, sőt magát a földet is. Azt is láttam, hogy az európai hatalmak megrendülése nem jelenti az ég erősségeinek megrázását, - mint néhányan tanítják - hanem ez a haragvó nemzetek lázongása.

EW 53. – És én János látám a szent várost. – Az ezer év végeztével, Jézus angyalaival és szentjeivel együtt elhagyja a szent várost, s mialatt alájön velük a földre, az istentelen halottak feltámadnak; azok is, akik Őt általszegezték s jajgatnak, jajveszékelnek cselekedeteik felett, midőn meglátják az Emberfiát dicsőségének teljességében az angyalok és a szentek seregétől kísérve. Látni fogják a szögek helyét kezein és lábain és oldalán a sebhelyet. A szögek és a dárda hegyének nyomai, lesz legnagyobb dicsősége. Az ezer év végeztével Jézus az Olajfák hegyén áll, amely kettéhasad és nagy síksággá lesz. Az istentelenek, akik épp ekkor támadnak fel, ijedten menekülnek. Majd a szent város alászáll erre a síkságra. Sátán ekkor betölti lelkével a feltámadt istenteleneket, elhiteti velük, hogy a városban tartózkodó sereg csekély, ellenben az ő serege hatalmas, hogy a szenteket legyőzhetik, és a várost bevehetik.

EW 251. – És én János látám a szent várost. – Jézus elküldte angyalait, hogy a csalódottak figyelmét a mennyei templomban lévő szentek szentjére irányítsák, amelybe bement, hogy megtisztítsa a szentélyt, és engesztelést szerezzen Izraelért. Jézus kijelentette angyalainak, hogy akik Őt megtalálták, azok megértik azt a művet, amelyet végez. Láttam, hogy Jézus mialatt a mennyei szentek szentjében tartózkodik, eljegyzi magának az új Jeruzsálemet; és mihelyt bevégzi művét a szentek szentjében, mint király száll alá a földre, hogy magához vegye azokat a hűséges lelkeket, akik türelmesen várták visszatérést.

NK 588. – És én János látám a szent várost. –Krisztus az Olajfák-hegyére ereszkedik le, ahonnan feltámadása után felemelkedett, és ahol az angyalok megismételték visszatérésének ígéretét. A próféta ezt mondja: »Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. « »És azon a napon az Olajfák-hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák-hegye közepén ketté válik,... igen nagy völggyé. « »És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy« (Zak 14:5.4.9). Az új Jeruzsálem káprázatos ragyogással alászáll az égből a fogadására megtisztított és előkészített helyre. Krisztus belép a Szent Városba, és vele népe és az angyalok.

BO 452-53. – És én János látám a szent várost. – „Isten tulajdon népének megváltatása.” - Isten eredeti szándéka beteljesedett a föld teremtésével kapcsolatban, amikor az a megváltottak örök lakhelyévé lett. „Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsolt 37:29). Elérkezett az az idő - amely felé a szent emberek vágyakozva tekintettek, amióta a lángoló pallos kizárta Édenből az első emberpárt -, az idő „az Isten tulajdon népének megváltatására” (Ef 1:14). A földet eredetileg az ember kapta mint országot, de az ember bűnbeesése után Sátán kezébe került és a hatalmas ellenség mindaddig megtartja, amíg a megváltás magasztos terve által vissza nem kerül.
Mindazt, amit az első Ádám elvesztett, a második Ádám helyreállítja. Így szól a próféta: „És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom...” (Mik 4:8). Pál apostol is előre mutat „Isten tulajdon népének megváltatására” (Ef 1:14).
Isten azért teremtette a földet, hogy szent és boldog lények lakhelye legyen. Ez a szándéka akkor teljesedik, amikor Isten hatalma által megújítva, a bűntől és szomorúságtól megszabadítva a megváltottak örök lakhelye lesz.

EÉ 297-98. – És én János látám a szent várost. – A menny is egy iskola. Tanulmányozásának területe a világegyetem; tanítója a Mindenható. Ennek az iskolának egyik ágát az Édenben alapította az Úr, és a megváltás tervének befejezése után újra tovább folytatják majd a tanulást az Édenben.
„... Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embereknek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek” (2 Kor 2:9).
Ezeket a dolgokat csak Isten Igéjéből ismerhetjük meg, de az Ige is csak részleges kinyilatkoztatást tud nyújtani.
Pátmosz prófétája így írja le az eljövendő világ iskolájának helyét: „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala... És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített mennyasszony” (Jel 21:1-2). „És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány” (Jel 21:23).
A kezdetben alapított édeni iskola és az eljövendő világ iskolája között peregnek le világunk hosszú történelmének eseményei, az emberiség törvényszegésének, szenvedéseinek, az isteni áldozatnak, a halál és a bűn feletti győzelemnek történetei. Az első édeni iskolának nem minden jellegzetességét találjuk majd meg az eljövendő élet iskolájában. A jó és gonosz tudásának fája többé nem nyújt alkalmat a kísértésre. Ott nem lesz kísértő, és így nem lesz lehetőség a gonosz követésére. Minden jellem kiállotta már a Gonosz próbáját, már senki sem lesz fogékony a rossz hatalma iránt.
Krisztus így szól: „... A győzedelmesnek enni adok és élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van” (Jel 2:7). Édenben az élet fájáról való evés feltételes volt, és végül visszavonták. Az eljövendő élet ajándékai azonban feltétel nélküliek és örökkévalóak. A próféta szemléli „... az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jövén ki... És a folyóvizen innen és túl életnek fája...” (Jel 22:1-2). „... és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21:4).
„És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre” (Ésa 60:21).
Isten visszaállítja színe elé az embert, mint kezdetben, és újra Ő fogja tanítani: „... hadd ismerje meg népem az én nevemet... Hogy én vagyok, aki mondom: Íme, itt vagyok”! (Ésa 52:6).
„... Íme az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük” (Jel 21:3).
„... Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában... Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel 7:14-17). „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem” (1 Kor 13:12). "És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel 22:4).
Akkor eltűnik majd a fátyol, amely most elhomályosítja látásunkat, és szemünk meglátja a szépségnek azt a világát, amelyből most csak halvány fénysugarakat fogunk fel a mikroszkóppal. Amikor majd szemléljük a menny dicsőségét, amelyet most távolról vizsgálgatnak a teleszkópokon át, amikor eltűnik a bűn rozsdája, és az egész föld az Úrnak, a mi Istenünknek szépségében jelenik meg, akkor óriási terület nyílik meg kutatásaink számára! Ott a tudományok ismerője olvashatja majd a teremtés jelentéseit, és a gonosz törvényének semmi emlékeztetőjét sem fogja látni. Hallgathatja a természet hangjának csodálatos zenéjét, és nem hall jajszót, és a szomorúság töredékét se látja sehol. Minden teremtett dolgon csak egyetlen kézírást fedezhet fel. A végtelen nagy világegyetemben szemlélheti "Isten nevének nagybetűs kézírását és a földön, a tengeren és az égen a gonosz egyetlen jelét sem láthatja.
Ott édeni életet fogunk élni a kertekben és a réteken. „Házakat építenek és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim” (Ésa 65:21-22).

NK 600. – És én János látám a szent várost. – Fájdalom nem férkőzhet a menny légkörébe. Ott nem lesz könny, sem gyászmenet, sem gyászszalag. „Halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás..., mert az elsők elmúltak”. „Nem mondja a lakos: beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer” (Jel 21:4; Ésa 33:24).
Az Új Jeruzsálem, a megdicsőült új föld fővárosa „ékes korona... az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén«. »Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz”. „A népek az ő világosságában fognak járni és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket”.  Ezt mondja az Úr: „Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja”.  „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük” (Ésa 62:3; Jel 21:11.24; Ésa 65:9; Jel 21:3).

EW 291. – És én János látám a szent várost. – Midőn az ezer év végén az ítélet már az összes gonoszokra kimondatott, Jézus szentjei a szent angyalok kíséretében elhagyják a várost. Jézus egy hatalmas hegyre szállt alá, amely mihelyt rátette a lábát, kettéhasadt s nagy síksággá vált. Majd felfelé tekintettünk s láttuk a nagy és dicső várost tizenkét alapjával s tizenkét kapujával. Minden oldalán három kapu és a kapu mellett egy angyal volt. Így kiáltottunk: „A város, a nagy város! Alászáll Istenünktől a mennyből!” Alászállott teljes szépségében és pompájában s elhelyezkedett ama sík térségen, melyet Jézus kijelölt.

7BC 986. – Elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. – A gyülekezet menyasszonya Bárány felesége. Tartsa hát magát szentnek, tisztának, elkülönülten. Sohase engedje meg magának balgaságokat; hiszen királynak menyasszonya. Mégsem veszi eszébe magasztos helyzetét. Ha megértené, mindenestől dicső lenne belülről.
A gyülekezet Krisztus jegyese, s tagjainak vezetőjükkel egyazon igát hordoznia. Isten figyelmeztet, hogy ne szennyezzük be ruhánkat. (1898, 123 ½. Levél)

EÉ 266. – Elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. – Krisztus és gyülekezete között a viszony nagyon szoros, mély és szent. Ő a Vőlegény, a gyülekezet a mennyasszony. Ő a Fej, a gyülekezet a test. Ebből következik, hogy a Krisztussal való kapcsolat magában foglalja az Ő gyülekezetével való kapcsolatot is.

NK 380. – Elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. – 1844 nyarán és őszén hangzott fel az „Imhol jő a Vőlegény!” kiáltás. Akkor alakult ki a bölcs és a bolond szüzekkel ábrázolt két csoport: az egyik örömmel várta az Úr megjelenését, és szorgalmasan készülődött a vele való találkozásra, a másik pedig félt, és félelemből cselekedett; meg volt elégedve az igazság elméleti ismeretével, de nélkülözte az igazi kegyességet. A példázatban azok, akik a vőlegény érkezésekor „készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe”. A vőlegény - e kép szerint - a menyegző előtt jön. A menyegző azt a jelenetet szimbolizálja, amikor Krisztus átveszi országát. A Szent Várost, az Új Jeruzsálemet, amely Isten országának fővárosa és jelképe, az angyal „menyasszony”-nak, „a Bárány feleségé”-nek nevezi. Az angyal ezt mondja Jánosnak: „Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.” „Elvive engem lélekben” - mondja a próféta -, „és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből” (Jel 21:9-10). Világos tehát, hogy a menyasszony a Szent Várost jelképezi, a szüzek pedig, akik kimennek a vőlegény elé, az egyházat szimbolizálják. A Jelenések könyvében a menyegzői vacsora vendégei: Isten népe (Jel 19:9). Ha vendégek, nem lehet menyasszonyként is ábrázolni őket. Krisztus - amint Dániel próféta kijelenti - az Öregkorútól a mennyben „hatalmat, dicsőséget és országot” fog kapni; övé lesz az Új Jeruzsálem, Isten országának fővárosa, „elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony” (Dán 7:14; Jel 21:2). Krisztus az ország átvétele után eljön dicsőségben, mint királyok Királya és uraknak Ura, hogy megváltsa népét, akik „letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal” az országában felállított asztalánál (Mt 8:11; Lk 22:30), hogy részt vegyenek a Bárány menyegzői vacsoráján.