CW 30-1. – Ami a második halál. –

EW 89. – Ami a második halál. – Láttam, hogy az Úr alkalmat adott a világnak arra, hogy felismerhesse a csapdát. Ez az egyetlen dolog már magában is bizonyítékot szolgáltatna a keresztény számára, ha egyéb bizonyítékok nem lennének is; tudniillik, hogy a spiritizmus nem tesz különbséget a jó és rossz között. Thomas Paine-t - akinek teste már porrá lett, és aki a második feltámadáskor, az ezer év végén feltámad, hogy elvegye megérdemelt jutalmát és elszenvedje a második halált, - úgy állítja be Sátán, mint aki igen nagy tiszteletben áll a mennyben. Sátán itt a földön ameddig tehette, felhasználta ezt az embert, s most ugyanazt a munkát folytatja, azt állítva, hogy Thomas Paine igen nagy tiszteletben áll a mennyben; szeretné elhitetni, hogy amiként itt a földön tanított, úgy a mennyben is tanít. Vannak, akik félelemmel és iszonyattal tekintettek életére, halálára és elvetendő tanaira, melyeket életében hirdetett s most mégis elfogadják a legromlottabb emberek egyikének tanítását, aki megvetette Istent és szent törvényét.

EW 218. – Ami a második halál. – Sátán már Éden kertjében megkezdte csalását. Így szólott Évához: „Bizony nem haltok meg!” Íme, ez volt Sátán első leckéje a lélek halhatatlanságáról, amely tanítást egészen a mai napig folytatta és folytatni is fogja, amíg csak Isten gyermekei fogságának vége nem szakad. Ádám és Évára lettem figyelmessé a paradicsomban. Kinyújtották kezüket a tiltott fa gyümölcse után. Ezután elhelyeztetett a villogó kard az élet fája körül és kiűzettek a paradicsomból, nehogy az élet fájának gyümölcséből egyenek; mert akkor örökkön élő bűnösök lettek volna. Ennek a fának gyümölcse ugyanis halhatatlanságot örökített át.
Hallottam, amint egy angyal ezt kérdezte: „Ádám családjából ki hatolt át a villogó kardon és részesedett az élet fájának gyümölcséből?” Majd hallottam a másik angyal válaszát: „Ádám családjából senki sem hatolt át a villogó kardon, és senki sem evett az élet fájának gyümölcséből, ezért nincsen egyetlen halhatatlan bűnös sem. A léleknek, aki vétkezik, örök halállal kell halnia, oly halállal, amelyből nincs remény a feltámadásra; így engeszteltetik ki Isten haragja.”
Csodálkoztam azon, hogy Sátán oly eredményesen hitetheti el az emberekkel azt, hogy Istennek eme világos kijelentése: „Az a lélek, amely vétkezik, haljon meg”, annyit jelent: „Az a lélek, amely vétkezik, nem hal meg, hanem örök gyötrelemben él." Az angyal így szólt: „Az élet: élet, akár fájdalmas, akár gyönyörűséges. A halálban nincsen fájdalom, sem öröm, sem gyűlölet.”

EW 276. – Ami a második halál. – Láttam, hogy a rabszolga kereskedő felelős azoknak a rabszolgáknak a lelkéért is, akiket tudatlanságban tart és a rabszolgák bűneit urától kéri számon Isten. Isten nem veheti be a mennybe azt a rabszolgát, aki tudatlanságban élt, s aki mit sem tud Istenről és a Szentírásról, aki urának vesszején kívül semmitől sem félt, és aki még az állatnál is mélyebbre süllyedt. De azért a legjobb és legkegyesebb módon bánik vele, miként ezt a kegyelmes és irgalmas Isten teheti, Isten úgy tekinti, mintha sohasem létezett volna. Ellenben gazdája kénytelen lesz a hét utolsó csapást elszenvedni és a második feltámadás alkalmával életre kel, hogy elszenvedje a második halál gyötrelmeit. Ilyen módon kielégül Isten igazságérzete.

EW 294-5. – Ami a második halál. – Sátán híveinek táborába rohan s igyekszik tettre izgatni őket. De Istentől tűz hull alá az égből s a hatalmasokat s nagyokat, a szegényeket és kicsinyeket együttesen megemészti. Láttam, hogy egyesek gyorsan megsemmisültek, míg mások tovább szenvedtek. Cselekedeteik szerint vették fel büntetésüket. Egyesek napokon át égtek a tűzben, s amíg csak egyetlen éghető porcikája volt testüknek, amely még nem hamvadt el, a legnagyobb kínokat szenvedték el. Az angyal így szólt: „Kínjaik meg nem szűnnek, és tüzük ki nem alszik, amíg egyetlen részük lesz, amelynek még el kell pusztulni.”
Sátán és angyalai hosszú ideig szenvedtek. Ő nemcsak saját bűneinek terhét volt kénytelen hordani, hanem a megváltott seregét is, mely ráhelyeztetett. Neki kell bűnhődni azon lelkek romlásáért is, akiket ő taszított kárhozatba. Majd végül láttam, hogy Sátán és az egész istentelen sereg elpusztult s Isten igazságérzete kielégült. Az összes mennyei seregek és az összes megváltottak fennhangon mondták: „Ámen!"
Az angyal így szólt: „Sátán a gyökér, angyalai az ágak. Most gyökerestől, ágastól elpusztultak. Meghaltak örök halállal. Sohasem támadnak fel többé s Istennek világegyeteme tiszta lesz." Azután láttam, hogy az a tűz, amely az istenteleneket elpusztította, minden tisztátalan dolgot is megemésztett és megtisztította a földet. Majd ismét láttam, hogy a föld már megtisztult és semmi nyoma sem maradt többé a régi átoknak. A földnek szétrepedezett, egyenetlen felülete most már mindenütt egyenletes lett. Isten egész világegyeteme megtisztult és a nagy küzdelem örökre véget ért. Bármerre fordultunk is, ahol a szem megpihent, minden tiszta és szent volt. A megváltottak egész serege, fiatalok és öregek, nagyok és kicsinyek, a Megváltó lábai elé vetették ragyogó koronáikat, letérdeltek és imádták Őt, aki öröktől fogva, mindörökké él. A gyönyörű új föld, minden dicsőségével együtt a szentek örökös öröksége lesz. Az ország és a hatalom és az egész ég alatt lévő országok a magasságos egek szentjei népnek adattak át, amely mindörökre bírja.

NK 593. – Ami a második halál. – Az egész gonosz világ a menny kormányzásával szembeni lázadása miatt Isten ítélőszéke előtt áll. Nincs senki, aki ügyüket védené. Nincs mentségük. A rájuk kimondott ítélet: örök halál.
Ekkor mindenki előtt világossá válik, hogy a bűn zsoldja nem a csodálatos függetlenség, nem az örök élet, hanem rabság, romlás és halál. A gonoszok látni fogják, mit vesztettek lázadó életükkel. Az „igen-igen nagy örök dicsőséget” semmibe vették, amikor Isten felkínálta nekik. De milyen kívánatosnak tűnik most! „Mindez az enyém lehetett volna - kesergi az elveszett ember -, de én eldobtam magamtól. Ó, micsoda elvakultság! Nyomorúsággal, gyalázattal és reménytelenséggel cseréltem fel a békességet, boldogságot és dicsőséget. „Belátják, hogy Isten jogosan rekeszti ki őket a mennyből. Életükkel ezt vallották: „Nem akarjuk, hogy Ő (Jézus) uralkodjék rajtunk!”

NK 597-98. – Ami a második halál. – A gonoszok a földön kapják meg büntetésüket (Péld 11:31). „Pozdorjá”-vá lesznek, „és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 4:1). Egyesek egy pillanat alatt pusztulnak el; mások hosszú napokig szenvednek. „Cselekedeteik szerint” kapják büntetésüket. Sátánnak - mivel Isten az igazak bűneiért is őt terheli meg - nemcsak saját lázadásáért kell szenvednie, hanem azokért a bűnökért is, amelyekre Isten népét rávette. Büntetése sokkal súlyosabb, mint azoké, akiket elámított. Amikor már elpusztul mindenki, akit csalásaival elbuktatott, ő még él és szenved. A tisztító lángokban a gonoszok - a gyökér és az ágak - végül megsemmisülnek. Sátán a gyökér, hívei az ágak. Maradéktalanul lesújt rájuk a törvény szabta büntetés, ahogy azt az igazság megköveteli. A menny és a föld, ezt látva, Jahve igazságosságát hirdeti.
Sátán romboló munkájának mindörökre vége. Hatezer évig megvalósíthatta szándékát: megtöltötte a földet bajjal, és fájdalmat okozott az egész világegyetemnek. Az egész teremtettség nyögött és vajúdott. Most Isten teremtményei örökre megszabadulnak Sátántól és kísértéseitől. „Nyugszik, csöndes az egész föld. (Az igazak) ujjongva énekelnek” (Ésa 14:7). A dicsőítés és a győzelem hangja hallatszik az egész hűséges világegyetemben. „Nagy sokaság szavát”, „mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát« hallani, „mondván: Alleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható” (Jel 19:6).

ML 355. – Ami a második halál. – A megváltott szentek, akik szerették Istent és megtartották parancsolatait, bemennek a kapukon a városba, és joguk lesz arra, hogy egyenek az élet fájáról. Szabadon ehetnek az élet fájáról, amiképpen ősszüleink is ehettek róla a bűnbeesésük előtt. Azon halhatatlan, messze terjedő fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Akkor minden fájdalmuk eltűnik. Többé sohasem érzik a betegséget, szomjúságot és halált, mert az élet fájának levelei meggyógyították őket. Akkor Jézus meglátja majd lelke szenvedéseinek gyümölcseit, és megelégszik,, amikor a megváltottak – akik szomorúságnak, fáradságos munkának és szenvedéseknek voltak kitéve és átok alatt nyögtek – összegyűlnek az élet fája körül, hogy egyenek halhatatlan gyümölcséből, amelyhez ősszüleink minden jogukat eljátszották Isten parancsának áthágása által. Többé nem lesznek kitéve annak a veszélynek, hogy újra elveszítik jogukat az élet fájához, mert aki ősszüleinket bűnre csábította, nemsokára elpusztul a második halálba” (YI 1852. okt.

3SG 87. – Ami a második halál. –

2T 293-4. – Ami a második halál. – Jaj, kedves testvérem, ha a múlt évben alaposan megváltoztál, megtértél volna, az év nem lett volna a semminél is rosszabb számodra. Pedig ismered Mestered akaratát, mégis azt cselekedted. Veszedelmes helyzetben vagy. Elvesztetted a lelki dolgok iránti érzékedet; erőszakot követtél el lelkiismereteden. Hírneved, légköröd nem Krisztussal gyűjt, hanem csak szétszór. Nem kedveled szíved mélyéből a vallásgyakorlatokat. Boldogtalan vagy. Feleséged, ha nem állnád el az útját, Isten népéhez szeretne csatlakozni. A te segítségedre szorul. Hozzáláttok-e most kettesben ehhez a kötelességetekhez?
Múlt év júniusában tudtomra adta az Úr, hogy az egyedüli reménység, hogy széttépd szolgaságod láncát – ha elszakadsz barátaidtól. Addig hajlottál az ellenfél kísértéseire, amíg el nem gyengültél. Jobban kedveled az élvezeteket, mint Istent, és sebesen rohansz lefelé a lejtőn. Mélyen elszomorított, hogy továbbra is előző éveid közönyében vesztegelsz. Pedig ismered és meg is tapasztaltad az Isten szeretetét: örömet is leltél benne, ha teljesítetted az akaratát. Egy időben boldogan kutattad az Isten szavát. Pontosan eljártál az imaórákra. Olyan szívből fakadtak régebben tanúságtételeid, mint aki tapasztalta magán Krisztus szeretetének éltető erejét. Később mégis elvesztetted első szeretetedet.
Isten most felszólít, hogy tarts bűnbánatot, és buzdulj fel. Jelenlegi utad örök boldogságodat dönti el. Nehogy elutasítsd a kegyelem hívását! Nehogy a magad útját válaszd!  Ne melengess magadban se büszkeséget, se hiúságot, dehogy végül eljátsszad örök üdvösséged! Isten szava világosan kijelenti nekünk, hogy csak kevesen üdvözülnek, hogy még, akiket elhívott, azok közül is sokan bizonyulnak méltatlanoknak az örök életre. Nem kapnak osztályrészt a mennyben, hanem Sátán sorsában részesülnek, - el kell szenvedniük a második halált.”

2T 513. – Ami a második halál. – Némelyek természettől fogva nem áhítatosak, azért művelniük kell magukban a szokást, hogy töviről hegyére szemügyre vegyék életüket, indítékaikat és külön táplálják magukban a vallásgyakorlatok és a titkos ima szeretetét. Gyakran halljuk, hogy kételyeiket és hittelenségüket szellőzetik meg azt, hogy milyen lekeseredett harcot vívnak hitetlen gondolataikkal. Csüggesztő dolgokon csámcsognak, s annyira lehűtik ezzel a hitüket, reményüket és biztonságukat az igazságban, a munka és az ügy végső sikerében, amelyben pedig őket is foglalkoztathatják, hogy külön erénynek léptetik elő, ha a kételkedés oldalán találják őket. Időről-időre mintha ténylegesen kéjelegnének abban, hogy a hitetlen álláspontok körül lebzselnek, és minden útjukba eső körülménnyel ezeket hizlalják kövérre, majd ezzel mentegetik a sötétségüket. Az ilyenekhez így szólok: azonnal jöjjetek le, hagyjátok el Sión falait, míg csak megtért emberek, jó keresztények nem lesztek. Mielőtt magatokra vállalnátok az igahirdető felelősségét, Isten elvárja tőletek, hogy vessétek el a világ szeretetét. Akik továbbra is megmaradnak kételkedő álláspontjukon, azok ugyanolyan büntetésben részesülnek majd, mint a gyávák és hitetlenek.

2T 630. – Ami a második halál. – Isten szereti Pierce testvérnőt. Félénk, szelíd természet, akik lelkiismeretesen végzi kötelességét; ha mindvégig állhatatos marad, amikor Jézus eljön, meg is fogja kapni jutalmát. Nem veri dobra az erényeit, visszahúzódó természet, a csendes emberek egyike. Mégis hasznosan tölti az életét, sokak áldására volt már. Pierce testvérnő nem tartja magát nagyra, kevés az önbizalma. Sokféle rettegés él benne, mégsem tartozik a gyávák és hitetlenek közé, akik számára nem lesz hely Isten országában. Akik majd a városon kívül rekednek, azok a legmagabiztosabb, dicsekvő és látszatra buzgó emberek lesznek. Az ilyenek szeretnek ugyan a szájukkal, de nem tetteikkel és igazsággal. Ezek nem rendezték szívük dolgait Istennel. Nem az Isten félelme lebeg előttük. Akkor a gyávák és hitetlenek, akiket majd a második halálla büntetnek, azok csoportjához tartoznak, akik szégyellik Krisztus a világ előtt. Félnek helyesen cselekedni, és Krisztus követni, nehogy anyagi vesztesség érje őket. Elhanyagolják kötelességeiket, hogy elkerüljék a szidást, a próbákat és elmeneküljenek a veszedelmek elöl. Akik nem mernek jót tenni, mert ezzel zaklatásnak, vesztességnek tennék ki magukat, azok gyávák. Ezek érlelődnek a bálványimádókkal, a hazugokkal és az összes bűnösökkel együtt a második halálra.

4T 336. – Ami a második halál. – A hazugság, a félrevezetés mindenegyes válfaja bűn az igazság is igazmondás Istene ellen. Isten szava világos ezeken a pontokon: „Ne lopjátok meg egymást és ne hazudjatok egymásnak.” „A hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül, ami a második halál”. Isten az őszinteség és az igazság Istene. Isten Igéje az igazság könyve. Jézus a hű és igaz tanító. Az egyház az igazság tanúja és talaja. A Magasságos minden elve, szabálya igaz és mindenestől fogva igazságos. Milyennek is tűnik tehát a hamis beszéd, a túlzás vagy félrevezetés az Úr szemében? A hazugságért, amit Elizeus szolgája mondott, mert magának igényelte az ajándékot, amit a próféta visszautasított, bélpoklosság sújtotta őt, aminek csak a halál vetett véget.