NK 599. – Ezután láték új eget és új földet. – Sokan, attól félve, hogy az eljövendő örökség túlságosan anyagi jellegűnek tűnik, azokat az igazságokat is elspiritualizálják, amelyek otthonukként emlegetik örökségünket. Krisztus - amint tanítványainak ígérte - azért ment el, hogy Atyja házában lakóhelyet készítsen számukra. Akik hisznek Isten Igéjének tanításaiban, azok tudnak a mennyei lakóhelyekről. De még »szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik Őt szeretik« (lKor 2:9). Az emberi nyelv alkalmatlan arra, hogy megfogalmazza az igazak jutalmát. Csak azok fogják tudni, hogy milyen, akik meglátják. Véges elme képtelen felfogni, hogy milyen dicsőséges lesz a mennyei Éden.
PK 455. – Ezután láték új eget és új földet. – Az újjáteremtett földön a megváltottak azt a munkát végzik és olyan dolgokban gyönyörködnek, amelyek Ádámot és Évát kezdetben boldoggá tették. Édeni életet élnek - kertben és mezőn. „Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből” (Ézsa 65:21-22).
PP 36. – Ezután láték új eget és új földet. – Az Édenkert a földön maradt hosszú idővel azután is, hogy gyönyörű ösvényeiről Isten elűzte őket. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság hazáját. Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kérubok őrizte kapujánál megmutatkozott Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek istentiszteletre. Itt fogadták meg újólag, hogy engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek megszegése miatt kellett az Édent elhagyniuk. Amikor a bűn özöne elárasztotta a világot, és az embert gonoszsága miatt özönvíz pusztította el, az a kéz, amely az Édent ültette, elvitte azt a földről. A végső helyreállításkor azonban, amikor Isten „új eget és új földet” (Jel 21:1) teremt, dicsőbb díszbe fogja az Édent öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.
EW 54. – Az első ég és az első föld elmúlt. – Csak most látták az istentelenek, hogy mit is veszítettek; Istentől tűz hullott alá reájuk, amely megemésztette őket. Ez volt az ítélet végrehajtása. Az istentelenek most vették el azt az ítéletet, amelyet a szentek az ezer év folyamán Jézussal együtt reájuk mértek. Ugyanaz a tűz, amely a gonoszokat elpusztítja, tisztítja meg a földet. A szétszaggatott és meredek hegyek megolvadnak a nagy forróságban, az elemek szintén és minden polyva megsemmisül. És ekkor feltárult előttünk fenséges örökségünk, csodálatos szépségében és pompájában. Most már a miénk volt az egész új föld. Mindnyájan fennhangon kiáltottuk: „Dicsőség, hallelúja!”
NK 598. – Az első ég és az első föld elmúlt. – „Láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala” (Jel 21:1). A tűz, amely a gonoszokat megemészti, megtisztítja a földet. Elsöpri az átok minden nyomát. Nincs örökké égő pokol, amely a megváltottakat a bűn félelmes következményeire emlékezteti.
A bűnnek csak egy emléke marad: Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. A bűn kegyetlen munkájának semmi emléke nem marad, csak a sebhelyek Krisztus fején, oldalán, kezén és lábán. A megdicsőült Krisztust szemlélve, a próféta így szól: »Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle, és ott van az Ő hatalmának rejteke« (Hab 3:4). A megsebzett oldalából folyó vér békéltette meg az embert Istennel. Ott van az Üdvözítő dicsősége, ott van az »Ő hatalmának rejteke«. A Megváltó áldozata »elégséges ... a megtartásra«; ezért arra is van hatalma, hogy megsemmisítse azokat, akik Isten irgalmát semmibe vették. Jézus a megalázás nyomait a legmagasabb érdemjelként viseli. A Golgota sebei a Megváltót dicsőítik és hatalmát hirdetik az örök korszakon át.
ML 357. – Az első ég és az első föld elmúlt. – Isten dicső városának 12 kapuja van, amely a legnagyobb gyöngyökkel van kirakva. Tizenkét különböző színű alapja van. A város utcái tiszta aranyból készültek. A városban van Isten trónja, amelyből egy szép, tiszta folyó ered, átlátszó, mint a kristály. A szentek szabadon isznak az élet folyójának vizéből.
Minden arc visszatükrözi majd Megváltójuk képmását. Akkor nem láthatunk majd aggódó, bánkódó arcokat, mert mindenki vidám lesz és mosolyog ártatlan tisztaságában. Ott lesznek az angyalok a feltámadt szentekkel és vértanúkkal – minden korszak megváltottaival. A legnagyobb örömet azonban az okozza majd, hogy ott lesz szeretett Megváltónk, aki szenvedett és meghalt értünk, hogy örvendhessünk annak a boldogságnak és szabadságnak. Dicső arca fényesebben fog ragyogni a napnál és megvilágosítja a gyönyörű szép várost, és szét árasztja dicsőségét minden felé.
Gyermekek is lesznek ott. Ők azonban sohasem fognak veszekedni és egyenetlenkedni. Szeretetük buzgó és szent lesz. Az ő fejükön is lesz korona és kezükben arany hárfa. Kicsiny orcájuk, amelyek itt gyakran szomorúnak és gondterheltnek láttunk, szent örömtől fog ragyogni, és kifejezi tökéletes szabadságukat és boldogságukat…
A szentek a dicsőség koronáját fogják viselni fejükön, és kezükben arany hárfát tartanak. Játszanak majd az arany hárfákon és éneklik a Megváltó szeretet énekét, és zenével dicsérik Istent. Elfelejtik ebben a világban elszenvedett problémáikat az Új Föld dicsőségének szemlélése közepette. Jézus tetszésének mosolya mindig feléjük fog sugározni, és boldogságuk teljes lesz… A szentek leendő lakhelye a legdicsőségesebb lesz.
7BC 988. – Tenger többé nem vala. – A tenger elválasztja a barátokat. Akadályt képez köztünk és szeretteink között. Érintkezésünket elválasztja a széles, feneketlen óceán. Az új Földön nem lesz többé tenger, nem jár ott többé vitorlás gálya. A múltban sok istent szerető és szolgáló embert láncoltak gályapadhoz, hogy kegyetlen, kőszívű emberek céljait szolgálják. Az Úr szánakozóan tekintett szenvedésükre. Hála istennek az Újföldön nem lesznek elsodró áradatok, elnyerő óceánnak, zavargó, nyugtalan hullámok.” ( 1911, 33. kézirat)