2Szem  231-32.Éjszaka ugyanis ott nem lesz. – Mindkettőtökért aggódom, különösen kedves Mary-ért. Naponta imádkozom érte, éjjelente pedig így szólok: tudom, hogy az Úr tenyerén hordozza őt. Mary teljes biztonsággal mondhatja: „tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra” (2Tim 1,12).
Nincs bennem kétség vagy hitatlanség Mary-vel kapcsolatban. „Az Úr színe előtt drága az ő kegyeseinek halála” (Zsolt 116,15). Mary Pállal együtt mondhatja: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését”(2Tim 4,7-8).
Mit tehetnénk a Megváltó nélkül egy lelket próbáló órában? Szolgáló angyalok vannak körülöttünk, lés az élet vizével frissítik lelkünket életünk végső óráiban. Ígéretünk van attól, aki a feltámadás és az élet, hogy a Jézusban alvókat elő fogja hívni a sírból. A trombita felharsan, a halottak megelevenednek, hogy soha többé ne lássanak halált. Elérkezett számukra az örök reggel, mert az Isten városában éjszaka nem lesz.
Mary férfiasan küzdött a kísértések és a próbák idején. Krisztus kegyeméből szavai és cselekedetei által részt vett mások jellemének alakításában. A hitben meghalva, munkája tovább él (1890, 78. levél).

NK 600.Éjszaka ugyanis ott nem lesz. „Éjszaka nem lesz” Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. „És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket” (Jel 22:5). A nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli nap verőfényét. A Szent Várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal nap nélküli világosságában fognak járni.