AT 402. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – A gyülekezet fogyatékos volt; rászolgált a szigorú rendreutasításokra és feddésekre. János tehát sugallatot kapott, hogy intő-, óvó- és kérő üzeneteket közvetítsen azok számára, akik üdvreménységüket kockáztatják azáltal, hogy az evangélium alapelveit szem elől tévesztik. Azonban a feddő szavak, melyeket Isten szükségesnek tart, mindenkor gyöngéd szeretetet sugároznak, a béke ígéretét valamennyi bűnbánó számára. Így szól az Úr: "Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem" (Jel. 3, 20).

BO 295-96. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Most kettős felelősséget hordozol, mert férjed elfordult Krisztustól…
Tudom, nagy nyomorúság számodra, hogy egyedül állsz az Ige mellett. Azonban honnan tudod, ó! feleség, hogy a hitnek és engedelmességnek következetes élete által nem nyered vissza férjedet az igazság számára? Hozd Jézus elé drága gyermekeidet! Mondd el nekik egyszerű nyelven az igazság szavait! Énekelj kellemesen, vonzó énekeket, melyek Krisztus szeretetét nyilatkoztatják ki! Vidd Jézus elé gyermekeidet, mert ő szereti a gyermekeket!
Légy vidám! Ne feledd, van vigasztalód, a Szentlélek, akit Krisztus küldött el. Ezért sohasem vagy egyedül. Ha arra a haragra hallgatsz, amely most hozzád szól, és késedelem nélkül válaszolsz a szíved ajtaján való kopogtatásra? „Jöjj be Uram Jézus, hogy veled vacsorálja és te énvelem,” akkor a mennyei vendég belép. Amikor ez az isteni személy nálad lakik, békességed és nyugalmad van.

MB 18-19. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Az igazságot nem érhetjük el fájdalmas küzdelmekkel, fáradságos munkával, ajándékokkal vagy áldozatokkal, hiszen Isten ingyen adja azt minden léleknek, aki éhezi és szomjúhozza. „Ó, mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.” „Az ő igazságuk tőlem van.” „Így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk” (És 51,1;54,17; Jer. 33,16).
Emberi eszköztől nem származhat olyan dolog, amely kielégíti a lélek éhségét és szomját. Jézus azonban így szól: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem.” „Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Jel  3,20; Ján 6,35).

 KP 158. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – A Megváltó így szól: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem” (Jel 3 : 20). Az Úr nem vonul vissza, ha gúnyolják, és nem fordul el, ha fenyegetik, hanem állandóan keresi az elveszetteket, és mondja: „Miképpen adnálak oda?” (Hós 11: 8). Bár a konok szív ellöki magától, és ellenáll szeretetének, de Ő újra visszatér, hogy még nagyobb erővel kérlelje: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek.” Szeretetének vonzerejével kényszeríti az embert, hogy térjen hozzá. És a megtért ember így szól Krisztushoz: „A Te jó-voltod felmagasztalt engem” (Zsolt 18: 36).

JÉ 125-26. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Senki sem képes kivetni magából a rengeteg bűnt, amely szívét elfoglalta. Csak Krisztus tisztíthatja meg a Lélek templomát. Ő azonban nem tör be erőszakkal. Nem úgy jön a szívbe, mint a hajdani templomba, hanem így szól: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz” (Jel 3:20). Nem csupán egy napra jön, mivel ezt mondja: „Lakozom bennük és közöttük járok; [...] és ők én népem leszne” (2Kor 6:16). „Eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket” (Mik 7:19). Jelenléte megtisztítja és megszenteli a lelket, az így az Úr szent templomává lesz, és „Isten hajlékává a Lélek által” (Ef 2:21-22).

JÉ 415. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Az igaz Bizonyság így szól: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek” (Jel 3:20). Minden figyelmeztetés, feddés, kérlelés Isten Igéjében vagy követőinek ajkán, zörgetést jelent a szív ajtaján. A bebocsátást kérő Jézus hangja az. Minden figyelembe nem vett kopogtatás után kisebb az indíttatás, hogy ajtót nyissunk. Ha ma nem engedünk a Szentlélek befolyásának, holnapra már gyöngébben szól. A szív kevésbé lesz érzékeny, veszedelmes nemtörődömségbe hull. Az ítéletkor nem azért találnak majd vétkesnek mert tévelyegtünk, hanem mert elhanyagoltuk a mennyei lehetőségeket, hogy megtanuljuk, mi az igazság.

JÉ 708. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Jézus születésekor angyal hirdette: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jó akarat!” (Lk 2:14). Most, mikor feltámadása után Krisztus először jelent meg tanítványainak, az Üdvözítő ezekkel az áldott szavakkal fordult hozzájuk: „Békesség néktek!” (Lk 24:36). Jézus mindig kész békességet ajándékozni azoknak, akiknek a lelkét kétségek és félelmek terhelték meg. Krisztus arra vár, hogy megnyissuk szívünk ajtaját előtte, és azt mondjuk neki: „Maradj velünk!” (Lk 24:29). Maga Krisztus mondja: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem” (Jel 3:20).

NK 53-54. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – A csalatkozhatatlanság e védelmezőjének zsarnokságát nagyszerűen illusztrálja az a történet, amelyből megtudjuk, miként bánt a pápa IV. Henrik német császárral. A pápa kiátkozta, és trónjától megfosztotta ezt az uralkodót, mivel olyan merész volt, hogy a pápa tekintélyét semmibe vette. Henrik, megrémülve fejedelmei hűtlenségétől és fenyegetéseitől, akik a pápai rendelkezés nyomán fellázadtak ellene, szükségesnek látta, hogy megbéküljön Rómával. Feleségének és egyik hűséges szolgájának kíséretében a tél közepén átkelt az Alpokon, hogy megalázkodjék a pápa előtt. Henriket, amikor megérkezett a palotához, ahova Gergely visszavonult, kísérőitől megfosztva egy külső udvarba vezették, és ott a kemény téli hidegben fedetlen fővel, mezítláb, szánalmas öltözékben várta, hogy a pápa maga elé bocsássa. A pápa csak háromnapi böjt és a gyónás után kegyeskedett megbocsátani neki. De Henrik még így sem vehette vissza uralkodási jelvényeit, és nem gyakorolhatta császári hatalmát addig, amíg a pápa erre engedélyt nem adott. Gergely pedig diadalittasan azzal hencegett, hogy kötelessége letörni a királyok gőgjét.
Micsoda éles ellentét van e dölyfös főpap pöffeszkedő büszkesége és annak a Krisztusnak a szelídsége és alázatossága között, aki szívünk ajtajánál bebocsátást kér, hogy bocsánatot, békét hozva beléphessen, és aki így tanította tanítványait: „Aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok” (Mt 20,27).

LS 160. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Az esti összejövetelen látomásban elragadtattam, és Isten ereje kiáradt az összegyűltekre. Elbeszéltem, hogy mit adott nekem az Úr a nép részére. Ez volt: „Térjetek vissza, és én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom minden hűtlenségeteket. Tisztítsd meg szíved ajtaját a szennytől és nyisd meg, akkor majd bemegyek hozzád, és veled vacsorálok” Láttam, hogy ha ezt az utat megtisztítják, bűneiket bevallják, Jézus ereje fog közöttük megnyilvánulni.

MB 151. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Jézus Jeruzsálemben az egész világ jelképét látta, amely elutasította és megvetette kegyelmét. Ó, makacs szív, Jézus érted sírt. Amikor Jézus a hegyen áll és könnyeit ontotta érte, Jeruzsálem még megtérhetett volna, és elkerülhette volna végzetét. A menny Ajándéka még várt egy kicsit, hátha megtér a város. Kedves Olvasóm, Krisztus hozzád szól ma, és hangjában oly sok a szeretet: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem” (Jel. 3,20). „Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme itt a kellemetes idő, íme itt az üdvösség napja” (2Kor 6,2).

SD 238. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Az Igéje által, az előrelátása által, a szolgáival küldött üzenete által, Jézus minden nap mondja: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem” (Jel. 3,20). Jézus értékes életét adta érted, hogy az isteni természetében részesülhess, ha megszabadulsz az evilági testi kívánságoktól. Ezért szeretetedet azzal bizonyítsd, hogy add át magadat Neki. Ha Krisztus szeretetének bőségében nem részesültünk volna, akkor most az éjféli sötétségben a reménytelen kétségbeesés terhelne bennünket. Naponta adj hálát Istennek, hogy Jézust nekünk adta.
Már annak gondolata is, hogy Jézus halála biztosította számunkra az örök életet elegendő ahhoz, hogy szívünkben felébressze a legőszintébb és legmélységesebb hálát, ajkunkról pedig a legmagasztosabb dicséret hangozzon fel.

SC 99. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Nincs idő és nincs hely, amely alkalmatlan volna az Istenhez való fohászkodásra. Mi sem gátolhat bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és kérhetjük Isten vezetését, amint Nehémiás is tette, amikor kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való benső közösséget mindenhol ápolhatjuk. Szívünk ajtaja legyen mindig nyitva, és szüntelenül küldjük fel Jézushoz sóhajtásunkat: „Jöjj és maradj szívemben, mint mennyei vendég.”

1Szem 300. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Amikor az ellenség özönvízként tör rád, és el akar veszteni bűneid gondolatával, mondd ezt neki: „Tudom, hogy bűnös vagyok. Ha nem lennék, nem mehetnék a Megváltóhoz,” mert Ő azt mondja: „Nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre” (Mk 2:17). Jogom van tehát Jézushoz jönni, mivel bűnös vagyok. Bűnös és szennyezett vagyok, de Ő elszenvedte a megalázást és a halált, elhordozta az átkot helyettem. És én megyek. Én hiszek. Hivatkozom biztos ígéretére, miszerint „aki hisz őbenne nem vész el, hanem örök élete van” (Jn 3:16).
Figyelmen kívül hagyja-e Isten a töredelmes lélek efféle perbeszédét? - Nem, soha! Krisztus szenvedése és halála bebizonyította emberek iránti határtalan szeretetét. Ő készséges és képes megmenteni a végsőkig mindazokat, akik Istenhez jönnek általa.
Jöjj tehát Krisztushoz, mint egy kisgyermek, és borulj le lábainál. Mivel Jézus mindenkor közel van hozzánk, nincs szükség arra, hogy felmenjük a mennybe és lehozzuk, vagy hogy lemenjünk a sírba, hogy felhozzuk magunkhoz. Jézus így szól: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem” (Jel 3:20). Milyen örömmel birtokolná Jézus lelkünk templomát, ha hagynánk! A Biblia szavai szerint Jézus a szív ajtajánál várakozik és kopogtat. Miért nem lép be? - Mert a bűnök szeretete bezárta a szív ajtaját. Amikor engedünk annak, hogy feladjuk bűneinket és beismerjük vétkeinket, a lélek és a Megváltó közötti akadály elhárul (The Signs of the Times, 1892. dec. 5).

7BC 966-67. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Ezt mondja a hű és igaz bizonyság: „Íme az ajtó előtt állok, és zörgetek.” Isten Igéjének minden figyelmeztetése intés és kérlelés, vagy a hírnökei által küldött üzenetek kopogtatások a szív ajtaján, mindegyik Jézus hangja, melye által bebocsátást kér. Minden süket fülekre talált kopogtatás gyengíti a szándékot az ajtó megnyitására. Ha Jézus hangjára nem válaszolunk azonnal, akkor a hangja a hangok sokaságával keveredik értelmünkben, a világ gondjai és ügyei kötik le figyelmünket, és az a vágyunk, hogy kinyissuk az ajtót, fokozatosan megszűnik. Szívünk fogékonysága csökken, és mind kevésbé leszünk tudatában az idő rövidségének, és a síron túl levő örökkévalóságnak.
A mennyei Vendég ajtótok előtt áll, amíg ti akadályokat halmoztok belépése elé. Jézus a jóléten keresztül is kopogtat, melyben részesít. Elhalmoz áldásaival, hogy próbára tegye hűségeteket, hogy a kapott áldásokat megosztjátok-e másokkal. Vajon megengeditek-e, hogy önzésetek diadalmaskodjék? Vajon a földi javak iránti bálványimádó szeretetetek miatt eltékozoljátok talentumaitokat, melyeket Istentől kaptatok, és ezért elveszítitek lelketeket?  (RH 1886. nov. 2)
Nincs csüggesztő üzenetünk a gyülekezet számára. Bár dorgálások, óvások és helyesbítések hangzottak el, a gyülekezet mégis Isten eszközeként állt, a fény terjesztésére. Isten parancsolattartó népe figyelmeztetést hirdetett és hirdet a világnak, minden nyelvnek, nemzetnek és népnek. Isten egyháza élő tanú, folytonos meghatározott bizonyságtételt hirdetnek, hogy meggyőzzék az embereket, ha elfogadják azt, vagy kárhoztassák, ha ellenszegülnek, s visszautasítják (1893, 96 kézirat).

1T 143-44. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem.” Láttam, hogy sokaknál olyan nagy rakás szemét állja el a szívhez vezető utat, hogy nem tudják kinyitni az ajtót. Mások e világot gördítették szívük ajtaja elé, és ez állja el az utat. El kell távolítani mindazt a szemetet, és akkor majd ki tudják tárni az ajtót, és szívesen látni Üdvözítőjüket.
Ó, milyen becses volt az ígéret, mikor látomásban mutatták be nekem! „Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem.” Ő a szeretet, Isten csodálatos szeretete! Összes langyosságunk és bűnünk után így szól: „Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom minden álnokságotokat.” Az angyal ezt ismételte el néhányszor: „Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom minden álnokságotokat.”

2T 216-17. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Világiasságotok tesz tieteket olyanná, hogy húzódoztok attól, hogy szélesre tárjátok kemény szívetek ajtaját Jézus kopogtatása hallatára, aki be szeretne lépni szívetekbe. A dicsőség Ura, aki tulajdon vérén váltott meg tieteket, ott vár ajtótoknál, hátha beengeditek Őt. Mégsem tártátok ki szíveteket, mégsem láttátok szívesen Őt. Némelyek ugyan kissé megnyitották, be is engedtek valamennyi világosságot jelenlétéből, mégsem engedték be örömmel a mennyei Látogatót. Nem volt hely a szívetekben Jézus számára. Azt a helyet, melyet neki kellett volna fenntartanotok, más foglalta el. Jézus kérlelt titeket: „ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem.” A kötelességetek, hogy szélesre tárjátok előtte az ajtót. Bár egy ideig hallgatni akartatok rá és megnyitottátok az ajtót: később ez a készség is semmivé foszlott s ti nem gondoskodtatok róla, hogy a mennyei Vendéggel együtt vegyetek magasztos táplálékot, ami pedig előjogotok lett volna. Ennek ellenére is volt köztetek olyan, aki kitárta az ajtót és szívébe hívta és üdvözölte Megváltóját.

2T 224. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Borzalmas sötétség vesz most körül, s hacsak fel nem tápászkodsz az Úr nevében, hacsak szét nem zúzod a Sátán bilincseit, s szabaddá nem teszed magad, akkor hited hajótörést fog szenvedni. Az Úr annyira nem hajlandó magadra hagyni, s olyan szeretettel szeret, hogy annak ellenére, hogy nem az Ő akarata szerint éled életedet – noha tetteid és eljárásaid sértők a szemében, a menny Felségese kérve-kérlel, hadd jöjjön el hozzád, hadd adja rád áldását: „az ajtó előtt állok és zörgetek.” Pedig övé a dicsőség hajlékai s a mennyei otthon boldogsága. Mégis megalázza magát, hogy bebocsátást nyerjen szíved ajtaján, hogy megáldhasson világosságával, s örvendezhess dicsőségének. Azon fáradozik, hogy megkeresse és megmentse, aki elveszett, aki a halálán van. Ahányat csak tud, mind meg szeretné menteni a bűntől és a haláltól, hogy trónjához emelhesse őket, és örök életet adhasson nekik.

3T 542-43. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Amikor próbák szorongatnak benneteket, amikor csüggedés és sötét hitetlenség uralja gondolataitokat, amikor önzés alakítja tetteiteket, akkor nem érzitek, hogy Istenre van szükségetek, akaratának mély és alapos ismeretére. Nem ismeritek az Isten akaratát, és nem is ismerhetitek, amíg magatoknak éltek. Jó szándékotokra és elhatározásaitokra támaszkodtok, s életetek végösszege nem más, mint elhatározások születése, és elhalása. Arra van mindnyájatoknak szüksége, hogy haljatok meg a magatok számára, hogy ne ragaszkodjatok énetekhez, hanem Istennek adjátok át magatokat. Boldog örömmel megnyugtatnálak benneteket, ha módomban állna. Örömmel magasztalnám jó tulajdonságaitokat, jó szándékaitokat és jótetteiteket. Azonban Isten jobbnak tartotta, ha nem tárja elém ezeket. Inkább azokat az akadályokat mutatta meg, melyek hátráltatják, hogy a szentség nemes, emelkedett jellemét nyerjétek el, amelyre szükségetek van ahhoz, hogy el ne veszítsétek a mennyei pihenést (nyugalmat) és a hervadhatatlan dicsőséget, amelyet Urunk szeretné, ha elnyernétek. Ő mindenben minden. A megfeszített és feltámadt Üdvözítő vérének érdemei elégségesek, hogy lemossák a legkisebb és legsúlyosabb bűnt is. Bízó hittel ajánljátok hát lelketeket a hűséges Teremtőnek. Ne rettegjetek, és ne aggódjatok szüntelen, hogy Isten elhagy tieteket. Ő soha el nem hagy, hacsak ti el nem távolodtok tőle. Jézus, ha megnyitjátok előtte szívetek ajtaját, beköltözik szívetekbe. Akkor, ha meghaltok önzéseteknek és Istennek éltek, tökéletes összhang jön létre közöttetek, és az Atya és a Fiú között.

4T 123-24. – Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. – Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy feláldozzátok a menyet, vagy hogy veszélyeztessétek a biztonságotokat. Ne engedjétek, hogy a csalóka gazdagság az örök kincs elhanyagolására vezessen. Csökönyös, szívós ellenfél Sátán, aki folyvást a nyomotokban jár, hogy minden áron csapdába ejtsen benneteket és kigondolja romlástokat. A várakozás idejét éljük. Övezzétek fel hát derekatokat, világítson a lámpátok, hogy várhassátok az Urat, mikor visszatér a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és bekopogtat, azonnal ajtót nyissatok neki.

5T 719. – Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – Isten megrovása alatt állunk, amiért elhanyagoljuk súlyos kötelességeinket. Az Úr visszavonta áldásait, mert a bizonyságtételeket, melyeket adott, nem vették figyelembe azok, akik pedig állítólag hisznek bennük. Jaj, bárcsak lelki ébredés virradna ránk!  Isten angyalai gyülekezetről gyülekezetre járva végzik munkájukat; a Krisztus kopogtat szívetek ajtaján, hogy eresszétek be. Hanem az eszközöket, melyeket Isten támasztott, hogy ráébressze a gyülekezeteket lelki nyomorukra, nem vették, nem veszik figyelembe. Meghallgattátok ugyan az igaz Tanú feddő hangját, mégsem engedelmeskedtetek neki. Az Isten útja helyett a magatok útját választottátok, mert nem feszítettétek meg magatokat. Ezért a világosság alig-alig érinti gondolatokat és szíveteket.

6T 262-63. – Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – Üdvözítőnk elküldi hírnökét, hogy közölje népével bizonyságtételét. Ezt mondja: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem” (Jel 3,20). Sokan mégsem akarják Őt befogadni. A Szentlélek várakozik, hogy meglágyítsa és lecsillapítsa szívüket. Ők azonban nem akarják megnyitni az ajtót, nem hajlandók beengedni az Üdvözítőt, mert attól tartanak, hogy kívánni fog tőlük valamit. Ezért a názáreti Jézus tovább megy. Vágyakozik, hogy rájuk ruházza kegyelmének gazdagságait, de visszautasítják. Milyen borzasztó ez: Saját templomából kirekesztik Krisztust! Micsoda vesztesség ez a gyülekezetnek!

1T 143-44. – Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem.” Láttam, hogy soknak akkora rakás szemét állja el a szívéhez vezető utat, hogy nem tudják kinyitni az ajtót. Mások e világot gördítették szívük ajtaja elé, és ez állja el az utat. El kell távolítaniuk mindezt a szemetet, és akkor majd ki tudják tárni az ajtót, és szívesen köszönthetik Üdvözítőjüket.
Ó, milyen becses volt az ígéret, mikor látomásban mutatták be nekem! „bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem.” Ő a szeretet, Isten csodálatos szeretete! Összes langyosságunk és bűnünk után így szól: „Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom minden álnokságotokat.” Az angyal ezt ismételte el néhányszor: „Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom minden álnokságotokat.”

KP 159-60. – Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – A hívás, a kegyelem üzenete korunkban hangzik utoljára. A „menj el az utakra és a sövényekhez” parancsot Krisztus szolgái már-már utoljára teljesítik. Krisztus hívása mindenkihez eljut. Követei mondják: „Jertek el, mert immár minden kész!” A mennyei angyalok még együtt dolgoznak az emberi eszközökkel. A Szentlélek minden indokot felhoz, hogy a hívás elfogadására késztessen. Krisztus jelre vár, amely azt mutatja, hogy eltoltad a reteszt, és kinyitod szíved ajtaját, hogy beléphessen. Angyalok szeretnék vinni a hírt a mennybe, hogy ismét hazatalált egy elveszett bűnös. A menny seregei is várnak. Szeretnék már megszólaltatni hárfájukat, és örvendezni azon, hogy ismét egy lélek elfogadta az evangéliumi vacsorára szóló meghívást.

Ev 143. – Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – Az Úr felszólít bennünket, hogy jöjjünk el az igazság vacsorájára, majd pedig menjünk ki az utakra és az ösvényekre, s kényszerítsük az embereket, hogy jöjjenek be, amennyiben eléjük tárjuk azt a nagy és csodálatos áldozatot, melyet Krisztus hozott a világért. Úgy kell feltárnunk az igazságot, ahogyan Krisztus parancsolta tanítványainak: egyszerűen és szeretettel.

ML 157. – Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – Az ifjúság dicsőítse az Urat az ő nagy jóságáért, szerető kegyelméért és gyengéd részvétéért. Magasztalhatják az ő nevét azáltal, hogy bemutatják kegyelmét jól rendezett életük és istenfélő beszélgetésük által. Mialatt ezt teszik, természetük meglágyul, és ingerlékenységük eltűnik (YI 1902. nov.6).
A legboldogabb az a szív, amelyben Krisztus maradandó vendéként lakozik. Azaz otthon a legboldogabb, amelynek uralkodó alapelve az istenfélelem… Abban a műhelyben, ahol Krisztus égi békéje és jelenléte időzik, a munkások a legmegbízhatóbbak, leghűségesebbek és a legtevékenyebbek. Meglátjuk rajtuk az Isten félelme és szeretete (1897, 48. levél).
Ezen a világon nincs vigasztalás és boldogság Jézus nélkül, azért ismerjük el Őt Barátunknak és Megváltónknak… Őbenne határtalan gyönyörűségek vannak. Vajha mindnyájan úgy élnénk e rövid próbaidő alatt, hogy Ővele uralkodhatnánk az örökkévalóság végtelen korszakain át (YI 1903. feb. 12).
Ha Krisztus szívünkben lakik hit által, akkor boldogok leszünk, és szívünk megtelik dicsérettel és örömmel (YI 1892. okt. 13).

5BC 1097. – Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – Bőséges lelki alkalom lett elénk terítve. Isten hírnökei a leggazdagabb ünnepi ebédet készítették számunkra, Krisztus igazságosságát, a hitáltali megigazulást, Isten Igéjének túláradó szilárd és drága ígéreteit, az Atyához való szabad járulást Jézus Krisztus által, a Szentlélek vigasztalásait, s az Isten országába való örök élet jól megalapozott biztosítékát. Mi mást tehetett volna még értünk Isten, amit nem tett meg, hogy elkészítse az ünnepi, mennyei lakomát? (RH 1899. jan. 17)

5BC 1097. – Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – Az Úr lakomát készített számunkra. Elénk tárja Igéjének kincseit. Nekünk pedig, mennyei ruhában kell megjelenni ott. Krisztus igazsága fehér palástjában, melyet minden vendég számára elkészített (1901, 70. kézirat).

3T 383-4. – Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem. – Ez a példázat találóan ecseteli sok olyan ember állapotát, aki állítja, hogy hisz a jelen igazságban. Az Úr meghívást küldött, hogy jöjjenek el a lakomára, amelyet nagy áron készített számunkra. A világi érdekek mégis fontosabbnak tűnek előttük, mint a mennyei kincs. Az Úr meghívta őket, vegyék ki részüket örök értékű dolgokból. Azonban földjük, igavonó állataik és családi gondjaik annyival fontosabbnak tűntek előttük, mint a mennyei meghívás, hogy ezek győzik le az isteni vonzalmakat, s az ilyen földi dolgokból koholnak kifogást, hogy miért is nem engedelmeskednek a mennyei parancsnak. Jöjjetek, mert minden készen van. Ezek a testvérek vakon követik a példázat alakjainak lábnyomát. Szemük földi birtokaikat méricskélik, s ezért így szólnak: „Nem, Uram nem tudlak követni.” S a szolgához meg: „Kérlek, ments ki.”
Pontosan azok az áldások, amelyet Isten azért juttatott kezünkre, hogy próbára tegye őket, vajon megadják-e Istennek, ami az övé, ezekből az áldásokból faragnak ürügyet, hogy miért nem engedelmeskednek az igazság követelményeinek. Szívükre szorítják földi kincsüket s így szólnak: „Ezekkel kell törődnünk, nem szabad elhanyagolni az élet ügyes-bajos dolgait, enyémek ezek a kincsek, így olyan kérges és kemény marad a szívük, mint az országút.” Bezárják a szívük ajtaját a mennyei hírnök előtt, aki ezt a hírt hozza: „Jöjjetek, minden készen van,” majd meg szélesre tárják azt, beszólítva a világ terheit, az üzleti gondokat, Jézus pedig, hiába kopogtat, hiába vár bebocsátásra.