7BC 986. – Van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat. – A gyülekezet Krisztus jegyese, s tagjainak vezetőjükkel kell egyazon igát hordoznia. Isten figyelmeztet, hogy ne szennyezzük be ruhánkat.” (1898,123 ½ levél)

EW 216. – Van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat. „Ily módon igyekezett Sátán az Úr feltámadását is saját céljára felhasználni. Ő és angyalai rendkívül örültek annak, hogy tévedéseiket készséggel elfogadták Krisztus állítólagos barátai. Amitől az egyik jámbor lélek visszariad, a másik készséggel elfogadja. Így fogadtak el különféle tévedéseket, miket azután a legnagyobb buzgalommal védelmeztek. Isten akaratát, amely oly világosan nyilatkozik meg a Szentírásban, teljesen elhomályosították a tévedések és a hagyományok, amiket úgy tanítottak, mintha Isten parancsolatai lettek volna. Igaz, hogy ez az égbekiáltó tévedés megmarad egészen Krisztus második eljöveteléig, de azért Isten a tévedés ezen ideje alatt sem marad tanúbizonyságok nélkül. A sötétség és üldöztetés korában is akadtak állandóan oly lelkek, akik híven megtartották Isten parancsolatait.

7BC 959. – Van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat. – A sárdisi gyülekezetben kevés hűségest említ a sok hanyaggá és közömbössé vált között, akik érzéketlenné lettek az Isten iránti kötelezettségeikkel szemben. „De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.” Ki az aki annyira kedvelt, hogy a kevés sárdisi közé számlálják? Te? Vagy én? Ki van ezek között? Legjobb lenne számunkra, ha kutatnánk ezt a kérdést, hogy megtudjuk, kiről beszél az Úr, mikor azt mondja, hogy kevesen nem fertőztették meg jellemük ruháit? (1900, 81. kézirat)

TM 446-47. – Van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat. Isten megmutatta nekem, hogy amikor az idők jelei teljesednek körülöttünk, amikor már mintha hallanánk a küldetésüket teljesítő mennyei seregek lépteit, éppen akkor intelligens emberek, felelős tisztségeket betöltő férfiak, rothadt faanyagot helyeznek jellemépítményükbe, anyagot, amelyet megemészt majd Istennek ama napja, amely alkalmatlanná teszi őket a mennyei hajlékokra. Nem engedték, hogy szennyes öltönyüket levegyék róluk, ragaszkodtak hozzájuk, mintha valóban értékesek lettek volna. Éppen emiatt elvesztik a mennyet és az örök boldogságot.

AT 358. – Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Helyes, ha szeretjük a szépet és kívánjuk azt; de Isten óhaja, hogy elsősorban a legmagasztosabb szépséget, a romolhatatlant szeressük és keressük. Nincsen olyan külső szépség, mely felérne értékben vagy kedvességben a „szelíd és csendes lelkülettel,” a „fehér és tiszta gyolccsal” (Jel. 19, 14.), melyet majd a földnek minden szentje viselni fog. Ez a ruházat széppé és kedvessé teszi őket már itt a földön, és azután belépésre jogosítja a Király palotájába. Ígérete így hangzik: „Fehérben fognak velem járni, mert méltók arra” (Jel. 3, 4.). 

7BC 925. – Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Amint a hit szemével szemléljük Krisztust, belátjuk, hogy tiszta gondolkodásúvá, szent jelleművé kell válnunk. Krisztus hív bennünket, menjünk közelebb hozzá. Megígéri, hogy ő is közelebb fog jönni hozzánk. Őrá tekintve a láthatatlan Istent látjuk, aki emberi természettel takarta el Istenségét, hogy az elviselhetetlen Istenségének fényét eltakarja emberi természete. Olyan mértékig csökkentette, hogy Őt szemlélve szemünk megnyugodhat rajta, és mégsem semmisülünk meg dicsőségének ragyogásától. Krisztusban, mint Teremtőnkben és Megváltónkon Istent szemléljük. Előjogunk hit által Jézust szemlélni és hit által az emberiség és az örök trón között látnunk. Ő a Szószólónk, aki imáinkat és áldozatainkat, mint lelki áldozatot bemutatja Istennek. Jézus a nagy bűntelen békéltető és engesztelő áldozat s az ő érdemei által Isten és az ember érintkezhet egymással.
Krisztus magával vitte emberi természetét az örökkévalóságba. Az ember képviselőjeként áll Isten előtt. Amikor Krisztus igazságának menyegzői ruhájába öltözünk, eggyé vállunk vele, s ő ezt mondja rólunk: „Velem fognak járni fehérben, mert méltók rá.” Szentjei látni fogják őt tompító fátyol nélkül teljes dicsőségében (YI 1897 okt. 28).

7BC 960. – Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – „De van sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg ruháikat: és fehérben fognak vele járni, mert méltók rá.” Ezt a megtiszteltetést hitükért kapták. Az életben nem dicsekedtek, és nem fuvalkodtak fel. Hanem erős kívánsággal, tiszta és szent hittel megragadták az örökélet ígéretét. Egyetlen vágyuk a Krisztushoz való hasonlóság volt. Mindig magasra emelték az igazság, az életszentség mértékét. Mivel a földön Isten akarata szerint éltek, nem fertőztették meg magukat a világtól, és Krisztus igazságát nyilatkoztatták ki felebarátaiknak. Róluk mondja a Megváltó: „Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra” (RH 1905. aug. 10).

7BC 960. – Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Ezt Isten népének mondja, habár ők a világon állandóan ki vannak téve a csaló kísértéseinek és ravasz befolyásának. Amíg gondolatuk és tekintetük Azon időzik, aki számukra a Nap és Oltalom, ezért az őket körülvevő romlottság és lelki sötétség semmilyen szennyet sem ejt ruhájukon. Krisztussal fognak járni. Imádkozni, hinni és fáradozni fognak a pusztulásra kész lelkek megmentésén. Szét próbálják törni a Sátán által rájuk rakott bilincseket, s nem fogják szégyellni, hogy hit által Jézust tették útitársukká. A nagy ámító folyton-folyvást kísértésekkel és ámításokkal fog előállni, hogy megrontsa az emberi eszköz fáradozásait. De ha hittel Istenre támaszkodunk, ha szelíden és alázatosan az Úr útjához ragaszkodunk, a menny örvendeni fog, mivel kivívja a győzelmet. Isten mondja: „Fehérben fognak velem járni, mert méltók rá” (1898, 97. kézirat).

JÉ 275-76. – Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Akik Krisztus szavát megfogadják, lelküket vele őriztetik, életüket parancsainak alávetik, azok békességet, nyugalmat lelnek. A világon semmi sem képes elszomorítani őket, ha Jézus boldogít jelenlétével. A tökéletes belenyugvásban tökéletes a béke. Az Úr ezt mondja: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik” (Ésa 26:3). Életünk összekuszálódhat, de ha alávetjük magunkat a bölcs Mesterművesnek, Ő olyan mintázatú életet és jellemet alakíthat ki, amely az Ő dicsőségére szolgál. Az olyan jellemet, amely Krisztus dicsőségét - jellemét - fejezi ki, befogadják Isten Paradicsomába. Megújult nemzetség fog Vele járni fehérben, mert méltó lesz rá.
Mivel Jézus által elnyerjük a nyugalmat, a menny már itt elkezdődik. Engedünk hívásának – „jöjjetek, tanuljatok tőlem” -, megyünk, s ezzel elkezdődik számunkra az örök élet. A menny: szüntelen közeledés Istenhez Krisztus által. Amennyivel többet időzünk a menny fényességében, annyival nagyobb és nagyobb dicsőség tárul fel előttünk, s minél többet tudunk Istenről, annál inkább növekszik boldogságunk. Mivel már ebben az életben Jézussal járunk, eltölthet szeretete, kielégíthet jelenléte. Amit csak befogadhat az emberi természet, azt itt megkaphatjuk. De mi ez ahhoz képest, ami ezután következik? „Ezek vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség: mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel 7:15-17).

EÉ 246-47.  – Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Helyes, ha szeretjük és kívánjuk a szépet, azonban Isten azt akarja, hogy először a legmagasabb rendű elmúlhatatlan szépséget szeressük és kívánjuk. Az emberi ügyesség legválasztékosabb termékei sem tudják azt a szépséget előállítani, amely összehasonlítható lenne a jellem szépségével. Ez az, ami érték Isten előtt.
Tanítsuk meg az ifjúságot és a kisgyermekeket is arra, hogy azt a királyi palástot válasszák maguknak, amelyet a mennyei szövőszéken szőttek, amely „... tiszta és ragyogó fehér gyolcs...” (Jel 19:8). Ezt fogják a föld szentjei viselni. Ezt a palástot, amely Krisztus feddhetetlen jellemét ábrázolja, ingyen ajánlják fel mindenkinek. Mindazok, akik ezt az öltözetet elfogadják, már itt e földön viselhetik is.
A gyermekek, amikor megnyitják elméjüket a tiszta, szeretetteljes gondolatok számára és szeretetből fakadó, segítőkész cselekedeteket hajtanak végre, akkor felöltöznek az Ő jellemének szép ruháiba. Ez a ruházat széppé és kedvessé teszi őket itt e földön, az eljövendő életben, pedig jogcímük lesz a Király palotájába való belépésre.
Az Ő ígérete így hangzik: „... fehérben fognak velem járni; mert méltóak arra” (Jel 3:4).

5T 368 – Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Isten a legerősebb serkentést, a legfennköltebb indokokat, a legdicsőbb jutalmakat tárja elénk. A keresztények legyenek Krisztus képviselői: Isten fiai és leányai. Isten ékszerei ők, az ő különleges kincsei. Isten minden állhatatosról kijelenti: „Velem fognak járni, fehér ruhákba, mert megérdemlik.” Akik elérik az örökkévalóság kapuit, csekélynek tekintenek minden áldozatot, amit hoztak.
Segítsen az Isten, hogy kiálld a próbát és megőrizzed megközelíthetetlenségedet. Ragadd meg Jézust hittel, és ne okozz neki csalódást.

5T 481-82. – Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – Nemsokára találkozni fogunk az Úrral. Hogyan számolunk majd el azzal, hogy mire használtuk időnket, tekintélyünket, javainkat. A lélekmentésben kellene megtalálnunk az örömünket. Komolyan felteszem a kérdést a healdsburgi gyülekezetnek: Igazán köztetek él-e az Isten? Így szól a hű és igaz bizonyság: „De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.” Ezek közé tartozol-e? Megőrizted-e föltétlen becsületességedet? Jézusban kapaszkodsz-e akár a vízbe fuldokló, hisz a menedéked? Engedelmeskedsz-e neki, érte élsz-e, szereted-e? Ilyen tiszta, szent és szeplőtelen-e minden tag, hogy nem találnak szájában álnokságot? Ha így van, igen-igen boldogok vagytok, mert becsesebbek vagytok Isten szemében a színaranynál, sőt az ofir aranynál. Bár a többség a pénz istenét imádja, és nem szolgálja az Izrael Szentjét, kevesen vannak, akik nem szennyezték be ruháikat, hanem tisztán megőrizték magukat a világtól. Ez a néhány, hatalmas erőt képvisel. Ennek a csoportnak olyan hite van, amely szeretetből fakad és megtisztítja a lelket. Ők testesítik meg a magasztos keresztény elveket. Ők törekszenek személyes kapcsolatra a fény forrásával, igyekeznek a szüntelen javulásra, művelik képességeiket a legnagyobb mértékben. Isten azt akarja, hozzátok be életetekbe a megvesztegethetetlen becsületességet. Ez különböztet meg benneteket a világ szemében, mint a magasságos Isten gyermekeit. Jézus háboríthatatlan és gyengéd volt, nem veszítette el önuralmát még a legviharosabb vitában, még a legtüzesebb ellenállás dacára sem.

9T 115. – Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. – A szánakozó Üdvözítő felhívja szolgáit, hogy adják át a menyegzői lakomára szóló meghívást mind a gazdagoknak, mind a szegényeknek. Menjetek ki a keresztutakra, s a sövények mellékére, s lankadatlan, határozott igyekezettel kényszerítsétek bejönni őket. Az evangélium lelkészei ragadják meg ezeket a világi gazdagokat, s hozzák el őket az igazság lakomájára, melyet Krisztus készített el nekik. Aki értékes életét adta értük, azt mondja: „Hozzátok be őket, ültessétek asztalomhoz, és én majd szolgálom őket.”
Krisztus lelkipásztorai lépjetek érintkezésbe ezzel az embercsoporttal. Ne menjetek el mellettük, azt képzelve, hogy reménytelen esetek. Fáradozzatok értük a lehető legnagyobb meggyőző erővel, s hűséges igyekezetetek gyümölcseit majd látni fogjátok a mennyországban. Férfiakat és nőket fognak győzőkké koronázni, hogy elénekeljék a hódítók diadalmas énekét. Velem fognak járni fehér ruhában, mert megérdemlik – mondja az Első és az Utolsó. Jel 3,4.