7BC 962-63. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Sok laodiceai lelki önámításban él. Saját igazságosságuk ruhájába öltöznek, azt képzelik, hogy gazdagok, dúsgazdagok, semmire sincs szükségük, azonban nélkülözhetetlen, hogy naponta Jézustól tanuljanak szelídséget és alázatos szívűséget, különben lelki holtaknak találják magukat és az egész életüket hazugságnak (1894, 66. levél).
Az önszeretet kirekeszti Krisztus szeretetét. Akik magukért élnek, a laodiceai gyülekezetbe tartoznak, mert ezek langymelegek, sem hidegek, sem melegek. Az első szeretet forrósága önző életbe fulladt. A szívben levő Krisztus szeretete tettekben fejezi ki magát. Ha a Krisztus iránti szeretet lanyha, az azok iránti szeretet is megromlik, akikért Krisztus meghalt. Csodálatos látszata lehet a buzgalomnak és a szertartásoknak, de ez az öndicsérettel maguk felfújta vallás alapja. Krisztus olyan undorító ízű eledelnek mutatja be őket, melyet nem lehet lenyelni (Jel 3,17-18) ( 1898, 61. kézirat).
Veszélyes elem az önhittség. Mindent beszennyez, amit érint. Ez a büszkeség terméke és olyan alattomosan működik, hogy ha nem vigyázunk, rabul ejti gondolatainkat és uralkodik cselekedeteinken.
Hatalommal kell hirdetni a laodiceai üzenetet, mivel most van alkalmazásának ideje. Mint soha eddig a múltban most láthatóvá vált a kevélység, világi nagyravágyás, büszkeség, önfelmagasztalás, képmutatás és állszenteskedés. Sokan hiúságukban büszkén fennhéjazva mondják: „Gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem.” Pedig nyomorultak, szegények, vakok és mezítelenek (RH 1900.09.25).
Akiket Krisztus figyelmeztet, néhány kitűnő vonással rendelkeznek, de ezeket semlegesíti az önszeretet, önámítás és önigazultság, mert túlságosan elhanyagolták az Isten szolgálatában dolgozó testvéreik bátorítását szavakkal és tettekkel. Döglött légy büdösíti kenetüket. Olyan valaki méri le őket, aki sohasem téved. Ő hirdeti ki a cselekedetek eredményeit, melyek azt bizonyítják, hogy Krisztus szeretete nem a lelkükben lakó elv. Isten mindnyájunkat felszólít, tanuljátok meg Krisztustól a szelídséget. Szabaduljatok a mások hibáinak meglátásától. A magatok hibáira figyelmezzetek. Önigazultságotok visszataszító az Úr Jézus előtt (3,15-18). Szavai az egyházakra vonatkoznak és az Isten munkájában bizalmi állást betöltők közül is sokakra (1899, 108. kézirat).
Nagyszámú hitvalló keresztény nem követi igazán Jézust. Nem hordozzák az önfeláldozás és az önmegtagadás keresztjét. Bár nagyhangon hirdetik buzgó keresztény voltukat, olyan sok tökéletlen szálat szőnek jellemruhájukba, hogy a Példakép szépsége egyáltalán nem látható. Ezekről mondja Krisztus: „Kérkedtek gazdagságotokkal és lelki eredményeitek bőségével. Valójában sem hidegek, sem melegek nem vagytok, hanem hiú önhittséggel teli. Ha meg nem tértek, nem üdvözülhettek, mert elcsúfítanátok a mennyet megszenteletlen bölcsességetekkel. Nem viselkedtek az isteni példaképnek megfelelően. Magatok kitalálta mintát követtek. Mivel langymelegek vagytok, kénytelen vagyok kiköpni titeket a számból.”
Habár sokan vannak, akikről ezt joggal el lehet mondani, legyünk hálásak az Úrnak, hogy még van idő a megtérésre. Jézus mondja: Én, mint Megváltótok, ismerem tetteiteket. Tudom az indítékokat, amelyek dicsekedésre késztetnek benneteket: „Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.”
Akik ilyen állapotban vannak, szántszándékkal tudatlanok. Nem ismerik a bűn valóságos természetét. Helytelen viselkedésükkel állandóan rosszul képviselik Krisztus jellemét, és nyilvános szégyennek teszik ki Őt. Vallják, hogy ismerik az igazságot, mégis lelki kezdőként viselkednek. Úgy tűnik, mintha nem értenék az igazságot, hogy a különbség azok között, aki szolgálnak Istennek, és akik nem szolgálnak; szavakban és tettekben kell megnyilvánulnia. Ők jogtalanul követelik a keresztény áldásokat és előjogokat; viszont, mint Krisztus képviselői, (szegények) nem gazdagok a lelki áldásokban és a jó cselekedetekben. Ők nyomorultak, szegények, vakok, (nyomorultak) megcsonkítottak. Ez a valódi állapotuk! Saját világosságukban állnak.
Annak ellenére, hogy szándékosan maradnak tudatlanságban, az Úr nem hagyja őket további figyelmezetés és tanács nélkül (1902, 138. kézirat).

2T 141-142. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Még Krisztus hitvalló egyháza magasztos kiválóságuk és hitvallásuk ellenére sem ismerte fel Istennek ebben a lemondó gyermekében a Krisztus mását, mert annyira eltávolodtak már Krisztustól, hogy nem az ő képmását tükrözik. Különös megjelenés után ítéltek, s nem vették maguknak a fáradtságot, hogy felismerjék a belső szépséget. Itt volt ez az asszony, akinek tapasztalat-forrásai és az istenfélelem titkaiban nyert valódi élményei túlszárnyalták bárkiét, aki ma ______-ban lakik. A gyermekekkel, a fiatalokkal való kapcsolata, pedig kellemes, tanító és üdvös volt. Nem volt hozzájuk szigorú, hanem kifogástalan és szeretetteljes. A fiatalok tanításában, és mint az anyák barátja és tanácsadója az egyik leghasznavehetőbb munkásnak bizonyult volna. Vallásos életéből vett tárgyilagosan elmondott esetekkel el tudta volna érni a szívüket, mert Megváltójának szolgálatára szentelte az életét. Ha a gyülekezet a sötétségből és félrevezetettségből a tiszta világosságra emelkedett volna, akkor szívük is megnyílt volna a magányos ismeretlen előtt. A mennyben hallották az imáit, látták könnyeit és mély szomorúságát, amiért nem talált alkalmat, hogy hasznavehető legyen. Az Úr rátermett segítséget ajánlott fel népének, de ők gazdagok voltak, dúsgazdagok és semmire sem volt szükségük. Hátat fordítottak és elutasították ezt a nagyon értékes áldást, amelynek még meg fogják érezni a hiányát. Ha E. igehirdetőnk Isten tiszta világosságában állt volna, ha a Szentlélek itatta volna át, - amikor Jézusnak ez a magányos, hontalan szolgája, aki arra szomjazott, hogy Mesteréért fáradozzon, - akkor, amikor felhívták lelkésztestvérünk figyelmét rá, lélek a lélekre ismert volna, mint ahogy a tükörben meglátja mását az ember. Szíve megnyílt volna Krisztus e tanítványa előtt, és megértette volna a testvérnő vágyát. Ugyanez áll a gyülekezetre. Olyan lelki vakságba leledzettek, hogy elfelejtették a jó pásztor hangját, és idegen hangot követtek, mely kifelé vezette őket a Krisztus nyájából.

8T 104-5. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – St Helena, California 1903. január 5. a Battle Creek-i gyülekezethez – Valamelyik délben arról a feladatról írtam, amit az utolsó Világtanács elvégezhetett volna, ha a bizalmi állásokat betöltő férfiak követték volna Isten akaratát és útját. Akik nagy világossággal rendelkeznek, nem járnak a világosságban. Az ülést bezárták és az áttörés elmaradt. Nem alázták meg magukat az Úr előtt, mint kellett volna, és nem részesültek Szentlélekben.
Eddig írtam mikor elveszítettem eszméletemet, s mintha Battle Creekben jeleneteknek lettem volna tanúja.
A Szentély nevű imaház nagytermében gyűltünk össze. Imát ajánlottunk fel és dicséretet énekeltünk, majd újra imádkoztunk. A legbuzgóbb könyörgésekkel ostromoltuk Istent. Az összejövetelre a Szentlélek ütötte rá a pecsétjét. A Szentlélek mélyre szántott és néhány jelenlevő sírt.
Egyikünk felállt és elmondta, hogy a múltban nem volt egy akaraton bizonyos testvérekkel, nem szerette őket, de most tisztán látja magát. Ünnepélyesen ismételte el a laocdiceai gyülekezethez intézett üzenetet: „Azt mondod: gazdag vagyok, dúsgazdag, semmire nincs szükségem” – mondta – önelégültségemben pontosan így érzem. „És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen?” Most látom, hogy ilyen vagyok. Megnyílt a szemem. Kemény és igazságtalan lelkületű voltam. Azt képzeltem, hogy igaz vagyok, de megtört a szívem, s tudom, hogy rászorulok az Úrnak értékes tanácsára, aki alaposan megvizsgál minket. Mily könyörületesek és szánakozók ezek a szavak: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss” (Jel 3,17-18).

2T 395-96. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Az vette el leginkább a kedvünket, amikor láttuk, hogy ….– iak, akik mögött hosszú évek tapasztalat áll az Úr művében, álhatatlanságukkal megfosztották magukat az erőtől. Az ellenség csaknem minden támadásánál elbolondítja őket. Isten megerősítette volna ezeket a személyeket, mint őrhelyükön álló, megbízható őröket, hogy védelmezzék az erődöt, ha a Tőle kapott világosságban jártak volna, ha állhatatosan teljesítették volna kötelességüket, ha igyekeztek volna megismerni és véghezvinni Isten akaratát. Az ellenség kétségkívül félrevezeti ügyeskedéseivel ezeket a kötelességmulasztó embereket, s elhiteti velük, hogy nagyjából mégis rendben van a szénájuk, mert hát nem követtek el súlyos, égbekiáltó bűnt, s végeredményben az igaz alapon állnak, ezért Isten elfogadja a munkájukat. Nem látnak különösebb vétket, amiből meg kellene térniük – olyan bűnt, ami különösebb megalázkodásra, szerény bűnvallomásra, szívük megszaggatására kötelezné őket. Az ilyenek elámítottsága valóban súlyos, amikor az istenfélelem látszatát annak erejével tévesztik össze; amikor azzal áltatják magukat, hogy gazdagok és semmire nincs szükségük. Méroz átka nyugszik rajtuk. „Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követe, - Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére. Az Úrnak segélyére vitézei közé” (Bírák 5,23).

2T 488-89. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Nagyon kevesen ismerik tapasztalatból azoknak az igazságoknak megszentelő erejét, melyeket vallanak. Engedelmességük és odaadásuk nem áll összhangban a világosságukkal és kiváltáságaikkal. Nem érzik át igazán a rajtuk nyugvó kötelességeket, hogy úgy viselkedjenek, mint a világosság, ne pedig, mint a sötétség gyermekei. Ha a világosságot, melyet ezek kaptak, Sodomának és Gomorának adták volna, akkor ők hamuban és zsákruhában tartottak volna bűnbánatot, és elkerülték volna Isten rendkívüli haragját. Sodoma és Gomora földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint azoké, akiknek tiszta világosság jutott kiváltságul, akikért rengeteget fáradoztak és mégsem vált javukra. Elhanyagolták a csodálatos üdvösséget, amelyeket Isten kegyelmesen adományozni kívánt nekik. Mégis annyira elvakította őket az ördög, hogy kétségkívül gazdagnak és Isten kedvenceinek gondolják magukat, mikor az igaz tanú nyomorultnak, szánalomra méltónak, szegénynek, vaknak és mezítelennek mondja őket.

3T 201. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – A laodiceaiak valóban hittek és örvendeztek az örömhír áldásainak. Tényleg azt gondolták, hogy Isten kegyelme folytán gazdagok, pedig az igaz tanú szegénynek, mezítelennek, vaknak és nyomorultnak nevezte őket. Ugyanilyen helyzetben van a Battle Creeki gyülekezet és azok közül is nagyon sokan, akik Isten parancstartó népének nevezik magukat. Az Úr nem az emberek szemével néz. Az Úr gondolatai nem a mi gondolataink és útjai nem a mi útaink.

3T 210-11. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Különösen igehirdetőink óvakodjanak a tétlenségtől és büszkeségtől, ami abból a tudatból szeret kikelni, hogy nálunk az igazság és hogy ellenfeleink képtelenek megcáfolni nyomós érveinket. Igaz ugyan, hogy az igazság, melyet hirdetünk, elég hatalmasok ahhoz, hogy megdöntsék a sötétség hatalmainak erődeit, mégis fenyegető veszély, hogy elhanyagoljuk a személyes istenfélelmet, szívünk tisztaságát, és az Isten iránti teljes odaszentelődést. Az a veszély, hogy gazdagoknak, dúsgazdagoknak képzeljük magunkat, miközben hiányoznak belőlünk a keresztények elengedhetetlen fontos vonásai. Lehet, hogy közben nyomorultak, szánalomra méltók, szegények, vakok és mezítelenek vagyunk, nem érezzük szükségét, hogy minden nap, minden órában Krisztus iránt engedelmes életet éljünk. Lelki gőg a hitünk lényege. Alázatunk megőrzéséért jó, ha nem feledjük, hogy milyennek lát minket a szent Isten, aki olvas lelkünk minden titkában, és milyennek tűnnénk embertársaink előtt, ha úgy ismernének minket, ahogyan Isten. Ezért, hogy alázatosak legyünk, felszólít, hogy valljuk be bűneinket, és használjuk fel ezt az alkalmat, hogy lefaragjuk gőgünket.

3T 255. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – A hit és szeretet értékes kincsek, olyan vonások, amelyekre égető nagy szükség van Isten népe között. Tudtomra adták, hogy a figyelmeztető, bátorító és intő bizonyságtételekben való kételkedés elzárja Isten népe előtt a világosságot. A hitetlenség bezárja szemüket, ezért nem ismerik valódi állapotukat. Az igazi tanú így ecseteli vakságukat: „nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.”

3T 307. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – A. testvért láttam, hogy súlyos veszedelem fenyeget: az, hogy beképzelt, önigazult, öntelt leszel, hogy azt képzeled majd, hogy gazdag vagy, semmire nincs szükséged. Ha nem vigyázol magadra mindezekkel kapcsolatban, az Úr hagyni fogja, hogy csak folytasd, míg csak mindenki előtt nyilvánvaló nem lesz gyengeséged. Olyan helyzetbe fog hozni, ahol súlyos kísértés ér, s a többiek nem látnak majd téged ugyanolyan magasztos megvilágításban, mint amilyenbe te tartod magadat és képességedet. Láttam, hogy gyengén vagy felkészülve rá, hogy jelentősebb jólétet és sok sikert tudjál elviselni. Csakis az alapos megtérés végezné el benned a szükséges változást.

3T 451. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Isten olyan embereket adott gyülekezetének, akik tapasztalattal rendelkeznek, akik böjtölnek, egész éjjel sírnak és könyörögnek az Úrhoz, hogy nyitná meg előttük a Szentírást. Ezek az emberek alázatosan a világ javára fordítják érett tapasztalatuk gyümölcsét. Istentől van-e hát ez a világosság vagy emberektől? Értékes-e, vagy pedig értéktelen B. testvér a Biblia igazságainak téves nézeteit terjeszti, amit majd szeretne meg nem történté tenni, de hiába szeretné. Megbánhatja, amit tett, lehet, hogy maga megmenekül, mint a tűztől, de jaj, mennyi drága időt veszít el addig, amit majd lehetetlen lesz jóvátenni! Hány magot vetett el már eddig is, ami csak tövist és bojtorjánt fog teremni. Hány ember veszett el eddig, akiket meg lehetett, volna menteni, ha ugyanolyan buzgón azt segítette volna elő, hogy az Ige világossága fényeskedjék, mint ahogy a maga sötétségét terjesztette! Mit el nem végezhetett volna, ha megszentelődött volna az igazság által! B. testvér nagyon is önigazult, -annyira gazdag és meggazdagodtam, hogy semmire nincs szüksége. Az igaz tanú rámutatott és így szólt: „Ha meg nem változol, és olyan nem leszel, mint gyermek, nem mész be a mennyek országába.” A testvér semmibe veszi az igazság tényét, melyet, pedig nagyon szavatosan adtunk ki könyvekben és folyóiratokban. A maga nézeteit bezzeg fölé magasztalja a legbecsesebb világosságnak. Pedig az ő világossága ellene támad majd az ítéleten, és el fogja marasztalni őt.

5T 101. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – „Közel van az Úrnak nagy napja, közel van, és igen siet” (Sof. 1.14). De hol találhatunk igaz, Krisztust váró lelkületet? Kicsoda készül helytállni a közvetlen előttünk álló kísértés idején? A nép melyre Isten a jelennek szóló szent, fennkölt, vizsgálati igazságot bízta, őrhelyén szunyókál. Tetteik is ezt mondják: Az igazság birtokosa, „gazdag vagyok és meggazdagodtam, semmire nincs szükségem.” De az igaz Tanú kijelenti: „Nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.”

5T 682-83. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Akiket Isten Lelke megint, ne támadjanak a szerény eszköz ellen. Isten szólt, nem tévelygő, halandó, hogy a romlástól mentse őket. Az ember természete nem szívleli a feddést és nem is lehetséges, hogy az Isten Lelke által meg nem világosodott ember felfogja a feddés szükségét, sem pedig az áldást, melynek közvetítése a megrovás hivatása. Mikor az ember enged a kísértésnek, és a bűnökben talál kielégülést, akkor gondolkodása is elhomályosodik. Erkölcsi érzéke kificamodik. Semmibe veszi a lelkiismeret figyelmeztetését, s kevésbé hallja annak hangját. Fokozatosan elveszíti képességét, hogy különbséget tudjon tenni a helyes és a helytelen között. Végül már azt sem tudja, hogyan is áll Istennel. Követheti a vallás külsőségeit, buzgón helyettesítheti annak tanításait, de híjával lesz a vallás lelkületének. Az ő állapotát írja le az igaz tanú: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.” Mikor az Isten Lelke a feddés üzenetével mutat rá állapotára, képtelen belátni, hogy az üzenet igaz lehet. Elvesse hát a figyelmeztetést? Semmi esetre sem. Isten elég bizonyítékot szolgáltatott. Ha valaki meg akar győződni a bizonyságtételekről, meggyőződhet. S miután Istentől származottnak ismerték el, kötelességük elfogadni a feddést, még ha nem is látják be tettük bűnös voltát. Mi szükség lenne az intésre, ha teljesen felfognánk állapotunkat?
Mivel nem ismerik helyzetüket, Isten könyörületesen eléjük tárja azt, hogy bűnbánatot tarthassanak, megújulhassanak, még mielőtt későn lenne. Akik megvetik a figyelmeztetést, vakok maradnak, és önámítókká válnak. De akik megszívlelik, és buzgón nekilátnak, hogy lehámozzák magukról bűneiket, hogy elnyerhessék a szükséges kegyelmet, azok a drága Üdvözítő előtt nyitják meg szívük ajtaját, hogy beléphessen, és velük lakhasson. Akik legközelebb állnak Istenhez, felismerik a hangját, ha szól hozzájuk. A lelkiek felfogják a lelki dolgokat. Az ilyenek hálásak lesznek, hogy az Úr rámutatott tévedéseikre.

6T 82. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Csodákat kell előidéznünk az igazi megtérés terén, csodákat, melyeket még most nem látunk előre. A föld legnagyobb emberei nem esnek kívül Isten csodatevő hatalmán. Ha Isten munkatársai kihasználják a lehetőséget, ha bátran és megbízható emberek módjára végzik kötelességüket, akkor Isten meg fogja téríteni felelős állásokat betöltő embereket, szellemóriásokat és tekintélyes embereket. A Szentlélek hatalma által sokan elfogadják majd az isteni elveket. Ha a gazdag ember Jézus szépségére, igénytelenségére és önfeláldozására függeszti tekintetét, akkor – ellentétben az öntelt gazdagokkal – nyomorultnak és szánalomra méltónak, szegények, vaknak és mezítelennek látja majd magát. Annyira össze fog zsugorodni az önbecslése, hogy többre tartja majd magánál Jézust, és megragadja az örök életet.

1Szem 327-28. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – A Hű Tanúbizonyság így szól egy hideg, élettelen, Krisztus nélküli gyülekezetről: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból” (Jel 3:15-16). Jegyezzétek meg a következő szavakat: „Mivel ezt mondod, gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen” (Jel 3:17). Olyan népről van itt szó, amely lelki előnyök és ismeretek birtoklásával büszkélkedik. Nem értékelték azokat az áldásokat, melyeket Isten érdemtelenül árasztott rájuk. Telve voltak lázadással, hálátlansággal és megfeledkeztek Istenről. Ennek ellenére Ő úgy bánt velük, mint ahogy egy szerető és megbocsátó Atya bánik hálátlan, tévelygő fiával. Visszautasították kegyelmét, visszaéltek kiváltságaival és lekicsinyelték lehetőségeit. Ehelyett elégedettségben, siralmas hálátlanságban, üres formaságokban és képmutató kétszínűségben ringatták magukat. Farizeusi büszkeséggel kérkedtek, mígnem ezt mondták róluk: „Ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem.”
Hát nem küldött az Úr Jézus üzenetet üzenet után ezeknek az önelégülteknek, amelyben feddte, figyelmeztette és kérlelte őket? Vajon ők nem vetették-e meg és utasították el ezeket az üzeneteket? Nem gúnyolódva fogadták-e megbízott küldötteit, akiknek szavait balga meseként hallgatták? Krisztus látja, amit az ember nem lát. Látja azokat a bűnöket, amelyek, ha meg nem térnek belőlük, ki fogják meríteni a hosszútűrő Isten kegyelmét. Nem könyöröghet egy olyan népért, mely nem érzi szükségesnek segítségét, amely azt állítja, hogy mindene megvan, és mindent ismer.

1Szem 379-80. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Fivérem azt mondta egyszer, semmit nem akar hallani tanításunkról, mert fél, hogy meggyőződésre jutna. Nem jött el a gyülekezeti alkalmakra és nem hallgatta meg a beszédeket. Később azonban kijelentette, hogy éppolyan bűnös volt, mintha meghallgatta volna azokat. Isten lehetőséget adott neki az igazság megismerésére, és ezzel felelőssé tette a lehetőség elmulasztásáért. Sokan vannak köztünk, akiknek előítéleteik vannak a most hirdetett tanításainkkal szemben. Nem akarják meghallgatni azokat, nem akarnak higgadtan vizsgálódni, ellenvetéseiknek azonban hangot adnak. Tökéletesen elégedettek helyzetükkel: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg” (Jel 3:17-19).
Ez az igehely azokra vonatkozik, akik az üzenet hallótávolságában élnek, de nem akarják azt hallani. Honnan tudjátok, hogy nem az Úr küldi igazságának új keretbe foglalt üzeneteit, hogy általuk elkészíthesse útját? Tettetek-e valamit annak érdekében, hogy új világosság hatolhasson Isten népének soraiba? Milyen bizonyítékotok van arról, hogy Isten nem küldött új világosságot népe számára? Tegyetek félre minden önelégültséget, beképzeltséget és büszkeséget. Jézus lábaihoz kell jönnünk, hogy attól tanuljunk, aki szelíd és alázatos szívű. Jézus nem úgy tanította tanítványait, mint a rabbik az övéit. Sok zsidó jött el és hallgatta meg Jézus beszédeit a megváltás titkairól, de nem azért jöttek, hogy tanuljanak, hanem hogy kritizálják, és valamiféle következetlenségen érjék Jézust, ami által előítéletet ébresztenének az emberek vele szemben. Elégedettek voltak az ismeretekkel, Isten gyermekeinek azonban ismerniük kell a Jó Pásztor hangját. Nincs-e itt az ideje az Isten előtt való böjtnek és imának? A viszálykodás veszélye fenyeget bennünket. Ne legyünk részrehajlók a vitakérdéseket illetően! Keressük Istent komolyan és alázattal, hogy megismerhessük igazságát!

5T 214-15. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Egyikünk sem nyeri el az Isten pecsétjét, amíg jellemünkön akár egyetlen hiba vagy folt éktelenkedik. Jellemhibáink kiküszöbölése a mi kötelességünk, hogy lelkünk temploma tisztán álljon, minden csúfságtól mentesen. Akkor majd ránk hull a késői eső, mint ahogy a korai eső hullott a tanítványokra pünkösdkor.
Nagyon könnyen megelégszünk eredményeinkkel. Gazdagnak tartjuk magunkat, dúsgazdagoknak és nem tudjuk, hogy ’nyomorultak, nyavalyásak, szegények, vakok és mezítelene’ vagyunk. Ideje, hogy megszívleljük a hű tanú felszólítását: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.”

5T 265. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Vannak, akik nem szeretnek önzetlen munkát végezni. Türelmetlenség bukkan a felszínre, ha felelősségvállalásra szólítják őket. Mi szükség, mondják, nagyobb ismeretre, a mélyebb vallásos életre? E kérdés mindent megmagyaráz. Azt képzelik, hogy „Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem,” míg az egek nyomorultaknak és szánalomra méltóknak vakoknak és mezíteleneknek nyilvánítja őket. Ezeknek mondja a hű tanú: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” Már maga az önelégültség bizonyítja, hogy mindenben szűkölködsz.

1T 406-07. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Némelyek előtt mintha csak rejtve állna valódi állapotuk. Látják az igazságot, de nem fogják fel sem a fontosságát, sem követeléseit. Hallják az igazságot, de nem egészen értik, mert nem szabják hozzá életüket, és ezért nem szenteli meg őket – engedelmesség által – és mégis olyan nyugodtak és megelégedettek, mintha Isten tetszésének jelei, a nappal felhő, éjjel, pedig tűzoszlop járna előttük. Állítják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják őt. Választott, különleges népének tartják magukat, mégis ritkán nyilvánul meg közöttük jelenléte és mérhetetlen megmentő hatalma. Milyen nagy is ezek sötétsége! És még csak nem is tudják. A világosság ragyog, de nem érik fel ésszel. Ennél nagyobb érzékcsalódás nem érheti az embert, mint ami elhiteti velük, hogy rendjén vannak, Isten elfogadja cselekedeteiket, mikor, pedig vétkeznek ellene. Összetévesztik az istenfélelem látszatát az istenfélelem lényegével és lelkületével. Azt képzelik, hogy gazdagok és semmire nincs szükségük, pedig szegények, nyomorultak, vakok, mezítelenek és mindenben szűkölködnek.

1Szem 85. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – A laodíceai üzenet a mai egyházhoz szól. Hisztek-e ebben az üzenetben? Így éreztek-e szívetekben? Vagy szüntelen ezt hajtogatjátok: Gazdagok vagyunk, és semmire sincs szükségünk. Az örökkévaló igazság talán hiábavalóan adatott ennek a népnek, hogy azt a világ minden más nemzetével megismertesse? Isten választott egy népet, melyet az örök következményekkel járó igazság letéteményesévé tett. A neki adott világosságnak kell megvilágítania az egész földet. Hibát követett volna el Isten? Tényleg mi vagyunk az Ő kiválasztott közvetítői? Mi vagyunk azok a férfiak és nők, akiknek a Jelenések könyve tizennegyedik fejezetét és a megváltás üzenetét kell hirdetni a romlás szélén állóknak? Úgy teszünk, mintha mi lennénk azok?

3T 252-53. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – A laodicea gyülekezethez szóló üzenet megdöbbentő megrovás, amely a ma élő Isten népének szól.
A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.
Az Úr itt arra mutat rá, hogy szolgáinak, akiket népe figyelmeztetésére hívott el, nem szabad a béke és a biztonság üzenetét hirdetniük. Az üzenet nem csak elméleti, hanem minden ízében gyakorlati is. A laodiceai gyülekezethez intézett üzenet úgy mutatja be Isten népét, mint akik érzéki biztonságban ringatják magukat. Nem nyugtalankodnak, mert azt képzelik magukról, hogy a lelki kiválóság magasztos fokán állnak. „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen!”
Milyen súlyos öncsalás telepedhet az emberek agyára, amikor azt képzelik, hogy semmire nincs szükségük, pedig telve vannak minden rosszal! Az igaz tanú üzenete szomorú öncsalás állapotában találja Isten népét. Ez az öncsalás mégis becsületes. Valóban nem tudják, hogy az állapotuk kárhozatra méltó az Isten szemében. Bár azok, akiknek az üzenet szól, azzal ámítják magukat, hogy magasztos lelki életet élnek, az igaz tanú megtöri biztonságérzetük varázsát: megdöbbentő módon elítéli valódi állapotukat, a lelki vakságot, szegénységet, szánalomra méltó helyzetüket. Ez az éles és szigorú bizonyságtétel nem lehet téves, mert az igaz Tanú mondja, az Ő bizonyságtétele, pedig feltétlenül igaz.
Nem könnyű befogadni azt az üzenetet, amely megcsaltnak és összes lelki kegyesség híjával levőnek mondja azokat, akik biztonságban érzik magukat, lelki életük felöl, s akik azt képzelik, hogy gazdagok a lelki ismeretekben. A megszenteletlen szív „csalárdabb mindennél, és végtelenül gonosz.” Sokan azzal hitegetik magukat, hogy jó keresztények, pedig egyetlen fénysugár sem hullik rájuk Jézusról. Nincs életerős, személyes tapasztaltuk, az istenfélő életben. Arra van szükségük, hogy mélyrehatóan és alaposan megalázzák magukat Isten előtt, mielőtt eszükbe vennék, hogy valóban rászorulnak a komoly és kitartó benső lelki igyekezetre, hogy biztosítsák maguknak a lélek becses kegyességeit.

JÉ 245. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Krisztus legelőször az áldás igéit szólta a népnek. Boldogok - mondotta -, akik felismerik lelki szegénységüket, és érzik, hogy megváltásra van szükségük. Az evangéliumot a szegényeknek kell prédikálni. Az Ige nem a felfuvalkodott lelkűeknek tárul fel, akik azt hiszik, hogy gazdagok, és semmire sincs szükségük, hanem azoknak, akik alázatosak és megtört szívűek. Csak egyetlen gyógyforrása van a bűnösnek; csak egyetlen kútja a lelki szegényeknek.”

EW 118. (TL 105) – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. „Láttam, hogy egyeseknek fogalmuk sincs az igazság végtelen fontosságáról, mélységes kihatásairól és következményeiről. Láttam, hogy a pillanat, az indulat hatása alatt cselekszenek, nagyon sokszor csak saját érzelmeiket követik, a gyülekezeti rendet, pedig mellőzik. Azt hiszik, hogy a vallás főként lármázásból áll. Vannak, akik csak az imént fogadták el a harmadik angyali üzenet igazságát, és mégis elég bátrak ahhoz, hogy azokat oktassák és bírálják, dorgálják, akik már régóta alapozva vannak az igazságban, és akik az igazságért szenvedtek és érezték megszentelő erejét. Akiket az ellenség ilyen elbizakodottá tett, azoknak meg kellene ismerniük az igazság erejét; akkor ezen erő hatása alatt megteremnék az igazság gyümölcseit is, akkor belátnák az illetők, hogy midőn az igazságot megismerték „nyavalyásak, szegények, vakok és mezítelenek” voltak. Ha majd az igazság megtisztítja őket minden erkölcsi salaktól, - ami bizonyosan bekövetkezik, ha az igazságot szeretetből fogadták el, - úgy azok, akikben ez a nagy munka végbement, nem gondolják, hogy immár gazdagok, és semmire sincs többé szükségük.

NK 346. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – A világhoz való igazodás szelleme átitatja az egyházakat az egész keresztény világban. Robert Atkins egyik prédikációjában, amely Londonban hangzott el, sötét képet fest az Angliában eluralkodó lelki hanyatlásról: „A valódi igazak száma csökken a földön, és senki sem veszi észre. Korunkban a vallásos emberek minden egyházban szeretik a világot, és igazodnak a világhoz; nagy figyelmet szentelnek saját kényelmüknek, és tekintélyre törekszenek. Szenvedniük kellene Krisztussal, de még a szégyentől is visszariadnak... Hitehagyás, hitehagyás, hitehagyás - ez van minden egyház homlokzatára vésve. És ha ezt tudnák, ha ezt éreznék, még lenne remény. De jaj! Ezt kiáltják: „Gazdagok vagyunk, meggazdagodtunk, semmire sincs szükségünk!”

Ev. szolgái 193. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Sohase gondoljuk, hogy már nem kaphatunk több világosságot, több igazságot! A gondatlanság veszélye fenyeget bennünket, s közömbösségünk miatt elveszítjük az igazság megszentelő erejét - miközben megnyugtatjuk magunkat, hogy „gazdag vagyok, meggazdagodtam és semmire nincs szükségem” (Jel. 3:17). Mialatt a már elnyert igazságokat megőrizzük, ne tekintsünk gyanakvóan valamely új igazságra, amelyet Isten küld nekünk.

MB 7. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Jézus azoknak is felkínálta az áldás kelyhét, akik azt mondták magukról, hogy, gazdag vagyok, meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem” (Jel 3,17), de ők megvetéssel fordultak el a kegyes adománytól. Azok, akik tökéletesnek érzik magukat, és – állapotukkal elégedetten – úgy gondolják, hogy ők meglehetősen jók, azok nem törekszenek arra, hogy részesüljenek Krisztus kegyelméből és igazságából. A büszke ember nem érez szükséget, és bezárja szívét Krisztus és az áldásai előtt, melyeket adni kíván. Az ilyen személy szívben nincsen hely Jézus számára. Akik saját szemükben gazdagok és tiszteletreméltóak, azok nem kérik hittel Isten áldását, és így nem is kapják meg azt. Úgy érzik, hogy szívük telve van, s ezért üresen távoznak. Akik azonban tudják, hogy nem képesek megmenteni önmagukat, és képtelenek bármilyen igaz tettet is véghezvinni, azok tudják csak értékelni a segítséget, melyet Krisztus nyújt nekik. Ők a lelki szegények, kiket a Mester boldogoknak mond.

3T 254-55. – Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. – Legutóbbi látomásomban közölték velem, hogy még az igaz Tanúnak erőshangú bizonyságtevése sem érte el Isten célját. Népünk csak tovább szunnyad bűneiben. Továbbra is gazdagnak tartják magukat, mintha semmire sem lenne szükségük. Sokan azt kérdezgetik, mire ez a sok intés? Hiszen szeretjük az igazságot, szépen fejlődünk, nincs hát szükségünk a figyelmeztetésekre és az intésekre. De ezek a zúgolódók pillantsanak csak szívükbe, vessék csak össze életüket a Biblia gyakorlati tanácsával, alázzák meg lelküket az Isten előtt, had világítsa be Isten kegyelme a sötétet – akkor majd lehull szemünkről a hályog, akkor majd rádöbbennek lelki szegénységükre és nyomorukra. Akkor majd szükségesnek tartják, hogy aranyat vegyenek, ami nem más, mint színtiszta hit és szeretet, fehér ruhát, ami az Üdvözítő vérében szeplőtelenre mosott jellem, szemkenőcsöt, ami az Isten kegyelme, ami lelki látást ad nekik, s ami felfedi a bűnt. Ezek a dolgok értékesebbek az Ofír aranyánál.
Közölték velem, hogy az a legsúlyosabb ok, amiért Isten népe jelenleg lelki vakságban vesztegel, hogy nem veszik magukra a megrovást. Sokan megvetik a nekik nyújtott intéseket és figyelmeztetéseket. Az igaz tanú elítéli Isten népének langymeleg állapotát, ami miatt a várakozásnak és virrasztásnak ebben az időszakában az ördögnek nagy hatalma van felettük. Az önző, a büszke, a bűn szerelmese szüntelenül a kételyek rohama alatt áll. Sátánnak hatalmában áll, hogy kételyeket támasszon, és kifogásokat szerkesszen, az Isten küldte, szókimondó bizonyságtétellel szemben. Sőt sokan erénynek, az értelem jelének tartják, ha kételkednek, ha kérdésessé tesznek, ha csűrnek csavarnak. Akik csak kételkedni akar, annak ezernyi lehetősége lesz. Isten nem szándékozik eltávolítani a kételkedés valamennyi lehetőségét. Bizonyítékokat nyújt, amit gondosan, alázatos és tanító lelkületben ki kell kutatnunk, majd a bizonyíték súlya szerint kell döntenünk.
Az örökélet kifejezhetetlenül értékes, azért is kerül mindabba, amink van. Nem becsüljük meg eléggé az örökkévaló dolgokat. Hiszen ebben a világban is alaposan meg kell dolgoznunk azért, amit érdemes megszerezni, néha még súlyos áldozatok árán is. Pedig ez csak a mulandó kincs megszerzése. Kevésbé készségesek legyünk talán, hogy elviseljük a harcot, fáradtságot, hogy komolyan igyekezzünk, súlyos áldozatokat hozzunk, hogy elnyerjük azt a kincset, ami végtelen érték, azt az életet, ami az örökkévaló Isten életéhez foghatóbb? Kerülhet-e túl sokba a menny?

JÉ 245. – És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. – A büszke szív ki akarja érdemelni az üdvösséget, ezzel szemben mind a mennyre való jogcímünk, mind alkalmasságunk Krisztus igazságában rejlik. Az Úr semmit sem tehet az ember megmentésére, amíg az meg nem győződik saját gyengeségéről, le nem vetkőzi minden önelégültségét, s alá nem veti magát Isten irányításának. Ekkor kaphatja meg az ajándékot, melyet Isten nyújtani kíván. Ő semmit sem tart vissza a szükségét átérző lélektől. Az ilyen embernek szabad bejárása van Hozzá, akiben a teljesség lakozik. „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét” (Ésa 57:15).

NK 580-81. – És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. – A kegyelemidő alatt Sátán csalásaitól elvakultan megindokolták vétkeiket. A gazdagok kérkedtek és fölényeskedtek a szegényekkel, pedig gazdagságukhoz Isten törvényének áthágásával jutottak. Nem táplálták az éhezőket, nem ruházták fel a mezíteleneket, igazságtalanok és irgalmatlanok voltak. A maguk dicsőségét keresték, és igyekeztek embertársaik tiszteletét kivívni. De most elvesztik mindazt, ami által naggyá lettek; kifosztottak és védtelenek lesznek. Rémülten nézik bálványaik pusztulását, amelyek drágábbak voltak nekik, mint Alkotójuk. Földi gazdagságért és örömökért eladták lelküket, és nem az Isten mércéje szerinti gazdagságra törekedtek. Ezért fulladt kudarcba az életük.

MB 6-7. – És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. – Krisztus korában a nép vallásos vezetői úgy érezték, hogy bővölködnek  a lelki kincsekben. A farizeus imája: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember” (Luk 18,11), hűen tükrözte e társadalmi osztály érzését, és nagymértékben az egész nemzetét is. A Jézus körülvevő tömegben azonban voltak néhányan, akik érezték lelki szegénységüket. Amikor a csodálatos halfogás alkalmával Krisztus isteni hatalma megnyilvánult, Péter leborult a Megváltó lábához és így szólt: „menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram” (Luk 5,8). Ugyanígy a hegyen összegyülekezett tömegben is volt néhány olyan ember, aki Jézus tisztaságának jelenlétében azt érezte, hogy ő a: „nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen” (Jel 3,17), és vágyakoztak „az Isten üdvözítő kegyelme” után, mely „megjelent… minden embernek” (Tit 2,11). Ezekben az emberekben Krisztus beköszöntő szavai reményt ébresztettek, mert látták, hogy életükön Isten áldása van.

2SG 229. – És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. – Fiatalok és öregek! Isten most vizsgáztat titeket. Most döntitek el örök sorsotokat kevélységetek, a világ divatjainak szeretete, hiábavaló üres beszédetek, önzéstek mind a mérlegre kerül, és a gonoszság súlya ijesztően ellenetek billen. Nyomorultak vagytok és szánalomra méltók, szegények, vakok és mezítelenek. Míg a gonoszság növekszik, és mély gyökeret ver: megfolytja a szívbe vetett jó magot, Isten angyalai rövidesen kimondják rátok az Éli házára vonatkozó szavakat: „Sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.”

1T 190. – És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. – Fiatalok és idősek! Isten most vizsgáztat titeket. Most döntitek el örök sorsotokat. Kevélységeitek, a világ divatjainak szeretete, hiábavaló, üres beszédek, önzéstek, mind a mérlegre kerül, és a gonoszság súlya ijesztően ellened billen. Nyomorultak vagytok és szánalomra méltók, szegények vakok és mezítelenek. Míg a gonoszság növekedik, és mély gyökereket ver: megfojtja a szívbe vetett jó magot. Isten angyalai rövidesen kimondják rátok az Éli házára vonatkozó szavakat: „Ezért megesküdtem Éli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal” (1Sám. 3.14).

1T 302. – És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. – Ha szemünk megnyílhatna, hogy lássuk a gonosz angyalok tevékenységét azok körül, akik nem állnak résen és biztonságban érzik magukat, akkor kevésbé lennénk nyugodtak.

8T 93-94. – És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. – Ha a férfiak, akik hallották az értekezleten elhangzott üzenetet – a legkomolyabb üzenetet, amit adni lehetett – nem lettek volna olyan vastag nyakúak, hanem őszintén megkérdezték volna: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” – A múlt év tapasztalata egészen más lehetett volna. De nem tisztították meg maguk mögött az ösvényt. Nem vallották be bűneiket, s most sok mindenben ugyanazt a területet tapossák, a tetteknek ugyanazt a helytelen pályáját követik, mert lelki látásukat tönkretették.