KP 71. – Akinél van az isteni hét lélek. – A Szentlélek - a végtelen szeretet jóvoltából - eljött a mennyből, és Isten dolgait kinyilatkoztatja minden olyan léleknek, aki rendíthetetlenül hisz Krisztusban. Hatalmánál fogva belevési a lélekbe azokat az életadó igazságokat, amelyeken az ember üdvössége múlik. Az élet útja olyan egyszerű lesz, hogy senkinek sem kell eltévednie. Amikor a Szentírást tanulmányozzuk, könyörögjünk Isten Lelkének világosságáért! Világítsa meg fénye az Igét, hogy meglássuk és értékeljük kincseit!

És a hét csillag.  Lásd EGW 1,16 és 2,1.

Tudom a te dolgaidat. Lásd EGW 2,2.9.13.

4BC 1166. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Isten Lelkének életre keltő hatásának kell élnie minden emberi eszközben, hogy minden lelki izom működni tudjon. A Szentlélek befolyása és Isten lehelete nélkül a lelkiismeret alszik, a lelki élet elvész és megszűnik. Sok olyan ember neve szerepel a gyülekezet névsorában, kiknek nincs lelki életük. Az ilyenek neve nincs bejegyezve a Bárány életkönyvébe. Ők lehetnek a gyülekezet tagjai  Úrral mégsem egyesültek. Lehet, hogy egyes kötelességeket szorgalmasan végeznek, élőknek tekintik őket, mégis sokan vannak ezek között, akiknek „az a neve, hogy él”, és mégis halott.
Ha nincs igazi bűnbánat Isten előtt, és igazi megtérés a lélekben, ha nincs az Isten éltet adó lehelete, amely az emberben feléleszti a lelki életet, ha az igazságot megvallók nem élik meg a mennyei elveket, azok nem születtek újjá a romolhatatlan magtól, amely él és megmarad örökké. Ha ezeknek Krisztus igazsága nem lesz egyetlen biztonságuk, ha nem tükrözik vissza jellemét, és az Ő lelkületével nem munkálkodnak – azok mezítelenek, mert nincs rajtuk Krisztus igazságának ruhája. Gyakran élőnek tartják a holtakat, mert akik a maguk elképzelései szerint munkálják, amit ők üdvösségnek neveznek, azokban nem Isten munkálja mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből.

NK 276-77. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Amikor a Megváltó figyelmeztette követőit visszatérésének jeleire, megjövendölte, hogy a második advent küszöbén milyen nagy lesz az erkölcstelenség. Megismétlődnek a Noé korabeli dolgok, a világi kereskedés kavargása és az élvezetek keresése. Az emberek adnak és vesznek, ültetnek és építenek, nősülnek és férjhez mennek, közben pedig elfeledkeznek Istenről és az eljövendő életről. Krisztus intése így hangzik e kor népéhez: „Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap.” „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lk 21:34.36)
Hogy milyen lesz az egyház állapota ebben az időben, azt a Megváltó így határozta meg a Jelenések könyvében: „Az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” Azoknak pedig, akik nem akarnak felébredni nemtörődömségükből, és azt hiszik, hogy biztonságban vannak, így szól a komoly figyelmeztetés: „Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád” (Jel 3:1.3).

SD 85. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Az viselheti jogosan a keresztény nevet, aki Krisztushoz hasonló istenfélelemmel és fedhetetlenséggel, szeretettel és Isten meg Jézus Krisztus tiszteletével lesz megtelve, akit elküldött: a lelkülete szavai, és tettei a menny pecsétjét magán viseli. Mások látni fogják, hogy Krisztussal volt, és hogy tőle tanult. Imái egyszerűek és lelkesek lesznek, és a hit szárnyain Istenhez emelkednek. A Krisztus iskolájában tanulónak szerény véleménye lesz magáról. Habár meglehet, hogy a föld javaiban szegény Isten Lelkének tulajdonságaiban, pedig gazdag. Így áldás lehet, és befolyásával lelki gazdagságot hozhat másoknak, mert benne van Krisztus az élővíz forrása, amely az örökéletbe torkoll. Maga körül a remény, a bátorság és az erő légkörét árasztja, és megszégyeníti a világias, önző, külsőleges hívőket, akiknek az a nevük, hogy élnek, pedig halottak.

1T 276. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Akik az utolsó napok veszedelmei között keresztényeknek vallják magukat, és nem követik az alázatos, önmegtagadó Mintát, azok csatlakoznak az ellenség soraihoz. Az ellenség saját alattvalóinak tekinti őket, és ugyanolyan fontos szerepet töltenek be terveibe, mint többi alattvalói, mert élő a nevük, és mégis halottak. Ha nem lettek volna hitvalló keresztények, nem utánozták volna őket. Ezek a megszenteletlen hitvallók nincsenek tisztában befolyásuk súlyával. Sokkal nehezebbé teszik a csatát azoknak, akik Isten választott népe igyekeznek lenni. Pál ír Titus 2,15-ben a Krisztust váró népről: „Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen.”

2T 175-76. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – A fiatalok hatása olyan messzire terjed, ameddig ismerik őket. Szállóigévé vált a megszenteletlen életük. Mégsem hat senki annyira a rossz irányában, mint ti ketten. Gyalázatot hoztatok a hitvallásotokra, nyomorultul képviselitek az igazságot. Az igaz tanú mondja: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” Ha hideg lennél, akkor lenne valamilyen remény, hogy még majd megtértek. De ha a Krisztus szent élete helyett az önigazultság övez valakit, ha annyira nehezen lehet felismerni a félrevezetést, akkor annyira nehéz lerázni az önigazultságot, hogy a legnehezebb elérni az ilyen esetet. A megtéretlen, istentelen bűnös irigylésre méltóbb helyzetben van, mint az ilyenek.
Ti ketten botránykő vagytok a bűnösök számára. Miszerint lesír rólatok a megszenteletlenség. Csak tékozoljátok azt, ami a Krisztusé, ahelyett, hogy vele együtt gyűjtenétek. Ha Isten megsegít, hogy letépjem rólatok az önhittség palástját, akkor még lenne reményem, hogy jóvátennétek az időt, és példás életet élnétek. Gyakran fölráztalak már tieteket, de csak újra visszasüllyedtetek előbbi, renyhe önigazult állapototokba. Az a nevetek, hogy élet, mégis holtak vagytok. Büszkeségetek azzal fenyeget, hogy még a romlástok lesz. Isten már szólt hozzátok erről. Ha meg nem újultok, szerencsétlenség tör majd rátok. Örömötök gyászra fog majd fordulni, míg csak meg nem alázzátok szíveteket az Isten kezének súlya alatt. Isten most nem figyelmez imátokra. Hiszen olyan szívből jön, amelyet büszkeség és önzés tölt be. Kedves testvérnő, rettenetesen hiú vagy. Céltalan életet élsz, pedig ha megalázkodtál volna, ha mások javára éltél volna, áldás lehettél volna mind magad, mind a körülötted élő emberek számára. Isten bocsássa meg szüleidnek és nőtestvéreidnek, hogy azzá neveltek, amivé lettél. Pontosan olyanná, ami, ha meg nem változol, polyva lesz csupán a tűzre az Isten napján.

TM 155-56. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Sajnos, elhanyagolják a Biblia olvasását és tanulmányozását. Nem kutatják alázatos szívvel, önmaguk számára. Ne fogadjátok el emberek bibliamagyarázatát, bármilyen állást töltsenek is be, hanem vegyétek elő a Bibliát, s keressétek magatok az igazságot. Miután Jézus beszélt hozzájuk, a samaritánusok mondták az asszonynak: „Nem a te beszédedért hiszünk immár, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője, a Krisztus.” Kezünkben az igazság tárháza. Ássatok mélyre, s akkor a legértékesebb ismerethez juttok. Sokan megrestültek és bűnösen elhanyagolták az Írások kutatását, ezért nélkülözik Isten Lelkét, úgyszintén Igéjének ismeretét. János Jelenéseiben olvassuk, hogy csak a nevük az, "hogy élnek", ám halottak. Testvéreim! Ha a Szentlélek késztetésének nem engedtek, ha nem ő az indítója tevékenységeteknek, ha befolyását nem kéritek azért, hogy Isten erejében munkálkodjatok, akkor Isten üzenete hozzátok így hangzik: "Csalás áldozatai vagyok: s végzetessé válhat számotokra. Meg kell térnetek. Először világosságot kell kapnotok, hogy világosságot áraszthassatok. Fogadjátok magatokba az Igazság Napjának fényes sugarait." Akkor majd elmondhatjátok Ésaiással együtt: „Kelj fel, világosodják, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.” Ápoljátok a hitet és a szeretetet. „Íme nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna.” Keressétek az Urat. Mindaddig ne nyugodjatok, amíg biztosan nem tudjátok, hogy Krisztus a ti Üdvözítőtök.

Ev 367-368. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Sokan úgy fogadják el az igazságot, hogy nem kutatták mélyebben az alapelveket, és amikor ellenállásba ütköznek, addigra az őket megerősítő alapokat, és bizonyítékokat elfelejtették már. Addig eljutottak, hogy az igazságot elhitték, de tökéletesen nem tanulták meg, hogy mi az igazság, és nem növekedtek fokról fokra Krisztus ismeretében. Az ilyen jámborság gyakran üres formasággá torzul, és ha az előadásokat, amelyek őket felrázták, többé nem hallják, akkor lelkileg meghalnak. Ha azok, akik elfogadták az igazságot, nem tértek meg alaposan, életükben és jellemükben nem történt gyökeres változás, nem fognak kitartani a kísértések próbái alatt, mert nem kapcsolódott lelkük az örök Sziklához. Ha a prédikátor továbbmegy, és a dolog újszerűsége szertefoszlik, akkor az igazság elveszíti vonzerejét, és ezek a lelkek nem árasztanak szentebb befolyást, mint azelőtt (Ev szolgái 228 – 1915).

1T 492. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Megmutatták nekem, hogy nincs hiány az anyagiakban a szombattartó adventisták között. Jelenleg a legnagyobb veszedelmük a birtokok felhalmozása. Némelyek szüntelenül növelik gondjaikat és munkájukat. Túlterheltek. Az eredmény az, hogy csaknem feledik Isten ügyének szükségleteit. Lelki halottak. Isten áldozatot kíván tőlük – felajánlást. Az áldozat nem növel, hanem csökkent, és megemészt. Itt – megmutatták nekem – a méltó vállalkozás Isten népe számára, amelybe beruházhatják javaikat Isten dicsőségére és ügyének fejlesztésére. A javak nagy része népünk soraiban csak kárt tesz azoknak, akik ragaszkodnak hozzá.

5T 73. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Soknak élő a neve, de lelkileg halott. Ezek mondják majd ama napon: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” Jajt mondanak ki ellenetek, ha addig vártok, ha addig lopjátok a napot, amíg az igazság napja le nem nyugszik, míg csak az örök éjszaka sötétsége nem lesz osztályrészetek! Jaj, bárcsak megolvadna hideg, alakoskodó, világi szívetek! Krisztus nemcsak könnyeit ontotta, hanem vértét is. Hát nem ébresztenek bennünket szeretetének ezek a megnyilvánulásai mély alázatra Isten előtt? Alázat és a magunk kevésre tartása szükséges ahhoz, hogy Isten jóváhagyhasson mindent.

RH 1879. Júl. 10. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Mint emberek elszakadtunk Istentől. Hitvalló gyermekeinek szíve elidegenedett Tőle. Az igaz, hogy megvan a neve, hogy él, de a lélek lelki ereje halott. Jézus ilyen kijelentést tesz: „Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók!” (Luk 19,42) Jézus nem napokat hanem „napot” említ, „e te mostani napodat”.

7BC 987. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Nekünk a világ világosságának kell lennünk. A világ igényt tart rád. Ha nem ragyogsz világosságként a földön, lesz, aki feláll az ítéleten, és téged tesz felelőssé örök haláláért. Kiderül, hogy Isten és ember ellenségének eszköze voltál, hogy félrevezess és elámíts látszólagos keresztény hitvallásoddal. Nem vezetted istenfélelemre és odaadásra az embereket. Az volt a neved, hogy élsz, lelkileg mégis halott voltál. Nem rendelkeztél Isten Lelkének éltető erejével, aki bőségesen meg van ígérve mindazoknak, akik hittel kérik (RH 1898. aug.16).

7BC 958. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Isten, életváltóztatásra szólítja egyházát. Nevük van, hogy élnek, de cselekedeteikből hiányzik a Jézus szeretete. Ó, milyen sokan elestek azért, mert azt remélték, hogy csak a hit megvallása üdvösséget hoz! Milyen sokan vesztek el azért, mert nevük felemelésén fáradoztak? Ha valaki nagy hírnévre tett szert, eredményes evangelizátor, tehetséges igehirdető, az ima és a hit embere, rendkívül istenfélő, az ilyen embert az a veszély fenyegeti, hogy hite hajótörést szenved, amikor kisebb próbák jönnek rá Isten engedélyével. Gyakran csak azért tett nagy erőfeszítéseket, hogy az elért tiszteletet és megbecsülést megtarthassa.
Akik attól rettegnek, hogy nem tartják őket értékesnek, azok Azt veszítik szemük elöl, Aki egyedül tesz méltóvá bennünket Isten dicsőítésére. Hűségesen és ébren őrködjünk magunk felett. Magunkról Krisztusra fordítsuk tekintetünket. Akkor nem fog kínozni és nyugtalanítani semmi apróság. Bármilyen magasztosnak és dicséretesnek tűnnének tetteink semmit sem érnek, ha nem Jézus szeretetével végezzük. Az ember hatalmas vallásos tevékenységet végezhet, de ha Krisztust nem szövi mindenbe, amit mond, amit tesz, az a maga dicsőségén fog fáradozni (1903. 48. levél).

7BC 958. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – „Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” Istennél semmi súlya nincs a külső látszatnak. A vallásosság külső formái teljesen értéktelenek, ha az Isten szeretete nem él a lelkünkben.

 (Sp TA 12) 7. – Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. – Ez borzalmas megtévesztés, hogy van neve és mégse nincs kapcsolata Istennel, lelki élet nélkül, Krisztus nélkül, és Isten jelenléte nélkül a lélekben. „Az a neved, hogy élsz, és halott vagy.”