NK 436. – Tartsd meg, és térj meg. – Most van a nagy engesztelési nap. Az Úr azt kívánta, hogy míg a jelképes szolgálat főpapja Izraelért engesztelést végez, az egész Izrael, bűnbánattal és alázattal sanyargassa meg lelkét előtte, hogy ki ne „irtassék ... az ő népe közül.” Annak pedig, aki azt akarja, hogy neve bent maradjon az élet könyvében, most e rövid kegyelmi idő alatt kell bűnbánó szívvel és őszinte megtéréssel megsanyargatnia lelkét Isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot! A léhaságból és felszínességből, amit oly sok állítólagos keresztény megenged magának, ki kell gyógyulni. Súlyos harc vár mindazokra, akik uralomra törő bűnös természetüket igába akarják hajtani. A felkészülés munkája személyes munka. Nem csoportosan fogunk üdvözülni. Az egyik ember tisztasága és odaszentelődése nem ellensúlyozza e tulajdonságok hiányát a másikba. Minden nemzetnek meg kell jelennie Isten ítélőszéke előtt, de Isten minden egyes ember ügyét olyan alaposan vizsgálja meg, mintha rajta kívül nem volna senki más a földön. Mindenkinek a mérce alá kell állnia. Senkin sem maradhat egyetlen folt, vagy sömörgőzén, vagy valami afféle.

7BC 959-60. – Tartsd meg, és térj meg. – „Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg.” Akik újjászülettek, ne feledjék, milyen örömmel és boldogan fogadták a mennyei világosságot, milyen lelkesen közölték mindenkivel boldogságukat…
„Tartsd meg.” Ez nem bűneink melletti kitartást jelent, hanem tarts ki a megnyugvás, a hit, a reménység mellett, melyet Isten nyújtott számodra Igéjében. Sohase csüggedjünk el. A csüggedt ember semmire sem képes. A Sátán törekszik elcsüggeszteni, fülünkbe súgva, hogy semmi értelme Istent szolgálnunk, hogy többet ér élvezetekkel és örömökkel élnünk a világban. De hát „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?” világi élvezetekkel élhetsz az eljövendő világ elvesztése árán: de megengedhetjük magunknak, hogy ekkora árat fizessünk?
Ki kell tartanunk, s élnünk kell az összes mennyből nyert világosság szerint. Miért? Mert Isten azt akarja, hogy fogadjuk el az örökkévaló igazságot s legyünk segítő keze – hirdessük a világosságot azoknak, akik nem tudnak irántuk való nagy szeretetéről. Mikor Krisztusnak adtátok magatokat, az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelenlétében tettek fogadalmat. A menny három hatalmának jelenlétében. Erősen tartsd meg ezt a fogadalmat.
„Térj meg.” Legyen az életünk folyamatos megtérés és alázat. Szüntelenül meg kell térnünk, hogy szüntelenül győzők lehessünk. Ha állandóan alázatosak vagyunk, akkor győzők vagyunk. Azt sohasem tudja kiragadni Krisztus kezéből az ellenség, aki a hit egyszerűségével bízik ígéreteiben. Ha a lélek megbízik, és engedelmesen munkálkodik, akkor gondolkodása fogékony az isteni sugallatra, és Isten világossága ragyog bele, megvilágítva az értelmet. Mily nagyok előjogaink Krisztusban!
Az igaz bűnbánat érzete Isten előtt nem tart minket szolgaságban, nem okoz olyan érzetet, mintha gyászmenetben lennénk. Legyünk vidámak, ne gyászolók. Mégis mindig szívből sajnáljuk, hogy miután Krisztus drága életét adta értünk, mi mégis olyan sok évet adtunk életünkből a sötétség hatalmasságainak. Szívünkben fájdalmat és szomorúságot kell éreznünk, bármikor megemlékezünk arról, hogy Krisztus mindent odaadott megváltásunkért, mi pedig az időt és képességeket, melyeket Isten talentumként adott, hogy neve dicsőségére szenteljük, az ellenség szolgálatában használjuk. Bánjuk meg, hogy nem törekedtünk még jobban megismerni a drága igazságokat, melyek képessé tennének olyan hit birtoklására, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket.
Amikor olyan embereket látunk, akik nem találtak üdvösséget Krisztusban, vagy eltávolodtak Tőle, képzeljük magunkat helyükbe, tartsunk bűnbánatot értük Isten előtt, nem nyugodva mindaddig, amíg csak megtérésre nem késztettük őket. Ha minden tőlünk telhetőt megtettünk értük s mégsem térnek meg, a bűn az ő ajtajuk előtt nyugszik, de mi továbbra is szomorkodjunk állapotukért, tanítsuk őket a megtérésre és törekedjünk lépésről lépésre Krisztushoz vezetni (1901, 92. kézirat).

EW 60. – Tartsd meg, és térj meg. – Ez az idő csakhamar eljön, s meg kell ragadnunk mindannyiunknak Jehova hatalmas karját; mert Sátánnak mindeme csodái és jelei népének félrevezetését és megsemmisítését célozzák. Irányítsuk gondolatainkat Istenre, és ne féljük a gonoszok félelmét: azaz ne féljünk attól, amitől ők félnek és ne tiszteljük azt, amit ők tisztelnek, hanem bátran szálljunk mindenkor síkra az igazságért.

Tartsd meg, és térj meg. – Lásd EGW Jel 2,25.

JÉ 539-40. – Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj. – A gonosz szolga azt mondta a szívében: „Halogatja még az én uram a hazajövetelt” (Mt 24:48). Nem azt mondja, hogy Krisztus nem jön el. Nem gúnyolódik Krisztus második eljövetelének a tanításán, de szívében, valamint cselekedeteivel és szavaival kinyilvánítja, hogy az Úr eljövetele késik. Száműz mások elméjéből azt a meggyőződést, hogy az Úr gyorsan eljön. Befolyásával öntelt és meggondolatlan késlekedésre bírja rá az embereket. Megerősödnek világiasságukban és lelki tompultságukban. Földi szenvedélyek, romlott gondolatok veszik birtokukba elméjüket. A gonosz szolga együtt eszik és iszik a részegeskedőkkel; egyesül a világgal az élvezetek, a szórakozások hajhászásában. Veri szolgatársait, megvádolja és kárhoztatja azokat, akik hűségesek az Urukhoz. Összevegyül a világgal, és vele együtt süllyed egyre mélyebbre bűneiben. Félelmetes összekeveredés ez a világgal, amellyel együtt esik csapdába. „Megjön annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja” (Lk 12:46).
„Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzá” (Jel 3:3). Krisztus adventje meglepi a hamis tanítókat. Ezek ezt mondják: „Békesség és biztonság” (l.Thess 5:3). Miként a papok és a tanítók tettek Jeruzsálem eleste előtt, ezek is arra törekszenek, hogy az egyház földi jólétet és dicsőséget élvezzen. Az idők jelei magyarázatuk szerint ennek vetik előre az árnyékát. Mit mond azonban Isten szava? „Akkor hirtelen veszedelem jő reájok” (l.Thess 5:3). Mindazokra, akik az egész föld színén lakoznak; mindazokra, akik otthonukká teszik ezt a világot, Isten napja csapdaként jön el. Úgy jön el hozzájuk, mint a lopakodó tolvaj.

NK 276-77. – Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj. – Amikor a Megváltó figyelmeztette követőit visszatérésének jeleire, megjövendölte, hogy a második advent küszöbén milyen nagy lesz az erkölcstelenség. Megismétlődnek a Noé korabeli dolgok, a világi kereskedés kavargása és az élvezetek keresése. Az emberek           adnak és vesznek, ültetnek és építenek, nősülnek és férjhez mennek, közben pedig elfeledkeznek Istenről és az eljövendő életről. Krisztus intése így hangzik e kor népéhez: „Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap.” „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lk 21:34.36)
Hogy milyen lesz az egyház állapota ebben az időben, azt a Megváltó így határozta meg a Jelenések könyvében: „Az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” Azoknak pedig, akik nem akarnak felébredni nemtörődömségükből, és azt hiszik, hogy biztonságban vannak, így szól a komoly figyelmeztetés: „Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád” (Jel 3:1.3).

Mar 270. – Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj. – Éjjel egy igen elgyönyörködtető jelenetet mutattak nekem. Úgy tűnt mintha egy hadsereg nagy zűrzavarban és összetűzésben volna. Az Úr hírnöke elém állt és ezt mondta: „Hívd magaddal a házban levőket. Én majd vezetlek téged; kövess engem.” Sötét járdán, erdőben, majd hegyvidéken vezetett keresztül és ezt mondta: „Itt biztonságban vagy”. Sok embert vezettek erre a menedékhelyre. A mennyei hírnök mondta: „A nyomorúság ideje úgy jött el, mint a tolvaj éjjel, ahogy az Úr figyelmeztetett benneteket, hogy az el fog jönni.”

Elmegyek hozzád, mint a tolvaj. Lásd EGW Jel 16,15.