NK 268. – Íme eljövök hamar. – A Biblia egyik legsúlyosabb, ugyanakkor legnagyszerűbb igazsága az, hogy Krisztus második eljövetelével lezárul a megváltás csodálatos munkája. Jézus, „aki a feltámadás és az élet,” Isten népében, amely oly sokáig zarándokolt „a halálnak földében és árnyékában” azt a drága és boldogító reménységet ébresztette, hogy eljön, és hazaviszi „azt, akit eltaszított magától”. A második adventről szóló üzenet a Szentírás alapvető tanítása. Attól a naptól kezdve, hogy az első ember pár fájó szívvel elhagyta az Édent, a hit gyermekei arra várnak, hogy a Megígért eljöjjön, megtörje a pusztító hatalmát, és visszavigye őket az elveszett Paradicsomba. Az ősidők szent emberei sóvárogva várták, hogy a Messiás dicsőségben megjelenjék, és reménységüket valóra váltsa.
Íme eljövök hamar. Lásd EGW Jel 22,12.
Mar 75. – Íme eljövök hamar. – Jézus mondja: „Hamar eljövök”. Ezeket a szavakat mindig észben kellene tartani és úgy munkálkodni mint akik hiszik, hogy az Úr eljövetele az ajtó előtt van és mi vándorok és idegenek vagyunk a földön.
NK 351-52. – Tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. – A várakozók örültek. Hitték, hogy azaz Isten, aki ismeri kezdettől fogva a véget, áttekintette a korszakokat, és előre látva csalódásukat, bátorító, reménykeltő üzenetet küldött nekik. E szentírási Igék nélkül, amelyek türelmes várakozásra és Isten szava iránti sziklaszilárd bizalomra buzdítottak, hitük e nehéz órában elhagyta volna őket. A tíz szűz példázata (Mt 25:1-13) szintén az advent nép sorsát szimbolizálja. Amikor a tanítványok Krisztus eljövetelének jelei és a világ vége felől érdeklődtek (lásd Mt 24:3), Krisztus felhívta figyelmüket néhány nagyon fontos világ- és egyháztörténelmi eseményre, amelyek első és második adventje között történnek majd meg. Ezek: Jeruzsálem pusztulása, az egyház nagy nyomorúsága a pogány és a pápai üldözés alatt, a nap és hold elsötétedése és a csillaghullás. Majd beszélt arról, hogy el fog jönni, és elhozza országát. Azután elmondta a reá váró szolgák két csoportjáról szóló példázatát.
1Szem 197. – Tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. – Mindenféle üzenetet hoztak a hetedik napot ünneplő adventisták elé, hogy azok felváltsák azt az igazságot, melyet imával kísért tanulmányozás tárt fel pontról pontra, és melyet az Úr csodatévő ereje támogatott. De nekünk őriznünk kell azokat az útjelzőket, amelyek azzá tettek bennünket, amik vagyunk, és meg is fogjuk őrizni azokat, ahogyan azt Igéjén és Lelkének bizonyságtételén keresztül Isten jelezte. Isten arra hív bennünket, hogy ragaszkodjunk a hit erejével azokhoz az alapelvekhez, melyek kikezdhetetlen tekintélyen alapulnak (Special Testimonies, Series B. No. 2., 51-59. oldal, 1904).
5T 501-2. – Tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. – Láttam egy személyt szilárd léptekkel és fájdalmas tekintettel közeledni hozzátok. Ezt mondta: „Senki el ne vegye koronátokat.” Elfelejtettétek talán a megalázkodást, melyet Isten Fia szenvedett el, mikor világunkra jött? Hiszen tudjátok, hogyan tűrte a gyalázatot, a szidást, sértegetést, gyűlöletet, gúnyt és árulást. Hogyan szenvedte el a szégyenteljes ítéletet a bíróság termében, miután Getsemánéban emberfeletti támadásokat viselte el a Sátántól? Elfelejtettétek a csőcselék bőszült ordítását, feszítsd meg, feszítsd meg! S hogyan halt meg Isten Fia a gonosztevők halálával? Mióta lett nagyobb a szolga az uránál? Jézus követői sosem népszerűek, hanem olyanok, mint Mesterük: szelídek és alázatos szívűek. Ti a legmagasabb polcra szeretnénk feljutni, végül mégis a legalacsonyabbra kerültök majd. Ha viszont igyekeztek tettekre váltani az igazságot, szeretni a könyörületet, és alázatosan járni Istenetekkel, akkor kiveszitek részeteket a Krisztus szenvedéseiből is. Az Úr megáldott titeket, mégis milyen kevéssé értékelitek gondoskodó szeretetét! Milyen kevés dicséret hangzik ajkatokról! Jó munkát végezhettek el a Mesterért, de nem a ti elképzeléseitek szerint. Krisztus iskolájában kell tanulnotok, máskülönben sosem léphettek felső osztályba, soha el nem nyeritek az élő Isten pecsétjét, soha be nem teszitek a lábatokat Isten városának kapuján, és nem koronáznak meg titeket dicsősséggel, tisztességgel és halhatatlansággal.
Tartsd meg ami nálad van. Lásd EGW Jel 2,25.