7BC 959. – A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg. – Ez az üzenet a mai gyülekezetnek szól. Felhívom gyülekezeteink híveit, olvassák el és ültessék át a gyakorlatban a Jelenések egész harmadik fejezetének üzenetét. A laodiceai gyülekezetnek intézett üzenet különösen a ma élő Isten népére vonatkozik. Ez az üzenet olyan hitvalló keresztényeknek szól, akik annyira hasonlóvá váltak a világhoz, hogy semmi különbség sem látszik közöttük és a világ között (RH 1903. aug. 20).

7BC 961-62. – A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg. – A laodiceai üzenet kinyilatkoztatja gyülekezetünk állapotát (RH 1904. dec.15).
A laódiceai üzenet az Úr szőlőskertjében tétlenkedőkhöz szól (1905, 26. kézirat).
A laodiceai üzenet azoknak szól, akik bár nagy világosságban és sok előjogban részesültek, mégsem értékelték ezeket (RH 1902. már. 11).
A laodiceai üzenet különösen a mi állapotunkra vonatkozik. Milyen világosan ecseteli azok helyzetét, akik azt hiszik, hogy övéké a teljes igazság, akik büszkélkednek igeismeretükkel, de a megszentelő erő hiányzik életükből. Szívükből teljesen hiányzik Isten szeretetének heve, pedig ez a szeretethevesség teszi Isten népét a világ világosságává (RH 1889. Juli. 23).
A laodiceai üzenet különösen népünkre érvényes. Hosszú időn át elénk helyezte ezt az Úr, mégsem engedelmeskedünk neki kellő mértékben. Mikor a bűnbánat folyamata őszinte és mélyreható, a gyülekezet egyes tagjai megszívlelik az üzenetet és gazdag mennyei javakat fognak vásárolni (18.v). Hányan látják téves megvilágításban a dolgokat olyanban, amely Sátán akaratának felel meg!
Lehettek nagyon szorgalmasak a missziómunka végzésében, mégis önzés rontja meg igyekezeteteket, mert túlhangsúlyozzátok éneteket. Ennek semmi értéke nincs Isten szemében, mert romlott és szentségtelen áldozat. Ha a szív ajtaja nincs nyitva Jézus előtt, ha nem foglalja el a lélek templomát, ha szívünket az Ő isteni tulajdonságai nem itatják át, akkor az emberi cselekedetek a mennyei mérlegen híjával találtnak. Krisztus szeretete gazdaggá tenne benneteket, sokan mégsem fogják fel szeretetének értékét. Sokan nem értik, hogy általuk ápolt lelkületből hiányzik Krisztus szelídsége és kedvessége, így meg vannak fosztva a szeretettől, ami a világosság közvetítőjévé tenné őket (1894, 33. kézirat).
A laodiceai üzenet a mai gyülekezetnek szól. Elhiszitek-e ezt az üzenetet? Van-e érző szívetek? Vagy csak egyre azt hajtogatjátok, hogy gazdag vagyok, meggazdagodtam és semmire nincs szükségem. Vagy az örök igazság hirdetése hiába lett volna adva ennek a nemzedéknek, hogy elvigyék a világ minden néphez? Isten egy népet választott ki és az igazság letéteményesévé tette örök következményekkel. Nekik adta a világosságot, melynek be kellett ragyognia a világot. Isten tévedett volna a választásában? Tényleg mi vagyunk az Úr választott eszközei? Vajon mi vagyunk azok a férfiak és nők, akiknek hordozniuk kell Jelenések tizennegyedik fejezetében levő üzenetet, az üdvösség üzenetét hirdetni a romlás szélén állóknak? Úgy végezzük ezt a munkát, ahogy kell? (1901, 51. kézirat)
A laodiceai üzenet azoknak szól, akik vallják, hogy megtartják Isten parancsolatait, s mégsem cselekvői azoknak. Semmiben sem szabad önzőnek lennünk. A keresztény élet minden részében legyen Krisztus élete képviselve. Ha ez nem így van, akkor hallani fogjuk a rettenetes szavakat: „Nem ismerlek titeket” (RH 1899. okt.17).
A laodiceai üzenet a leghatározottabban azoknak szól, akiknek a vallásos tapasztalata és élete langymeleg, akik nem hordoznak határozott bizonyságot az igazság mellett (1901, 98. levél).
Az Úr nevében mondom, hogy akik nagy világosságban részesültek, ma a Krisztus által adott laodiceai gyülekezetről írt állapotban vannak. Azt képzelik, hogy gazdagok, meggazdagodtak, úgy érzik, semmire sincs szükségük. Krisztus szól hozzátok. Szívleljétek meg, ha értékelitek üdvösségeteket, fogadjátok el a nagy Tanácsadó szavait és kövessétek azokat (18.v) (1897, 5. levél).
A laodiceai üzenet célja az volt, hogy… megszabadítsa a gyülekezetet a vakbuzgó behatásoktól. A Sátán viszont arra törekszik, hogy megrontsa az üzenetet, semlegesítse hatását. Jobban tetszett neki, ha vakbuzgó személyek tennék magukévá a bizonyságtételt, és úgy alkalmaznák, ahogy neki tetszik, hogy langymeleg állapotban maradjanak. Láttam, hogy nem az a célja az üzenetnek, hogy a testvér, testvér felett ítélkezzen, és előírja nekik, hogy mit tegyen, hová menjen, hanem mindenki vizsgálja meg a maga szívét és vigyázzon magára és eljárásaira (2 Lelki ajándékok 223).

7BC 964. – A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg. – A laodiceai üzenetet most hirdetik. Vegyétek, az üzenetet összes szakaszaival s hirdessétek az embereknek, ahol csak utat nyit a Gondviselés. A hitáltali megigazulás és a Krisztus igazsága legyen a pusztuló világnak hirdetett két tárgykör (1892, 24. levél).
(15-22) Ez a laodiceai gyülekezetnek hirdetett bizonyságtétel. A gyülekezet megbízható tanításban részesült. Pál írja a kolossei levélben: „Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztusnak szolgája, mindenkor tusakodván ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratában. Mert bizonyságot teszek ő felőle, hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiceában és Jerápolisban vannak.”
A laodiceai gyülekezetért sok kitűnő munkát végeztek. Nekik szól a tanítás: „Legyetek azért tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” De a gyülekezet nem folytatta az Isten hírnökei által megkezdett munkát. Hallották, de nem sajátították el az igazságot, nem valósították meg a tanításokat.  A következménye az lett, ami mindig a következmény, ha elvetik az Úr fegyelmezetéseit és kérleléseit (1903, 128. kézirat).
Krisztus látja, amit az ember nem lát. Látja a bűnöket, melyekből, ha meg nem térnek, ki fogják meríteni a hosszútűrő Isten türelmét. Krisztus nem veheti fel az önhittségükben megelégedettek nevét. Nem könyöröghet azokért, akik nem érzik segítsége szükségességét, akik állítólag mindent tudnak, mindennel rendelkeznek (RH 1889. júl. 23).

6T 77. – A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg. – Mindannak hirdetnünk kell az utolsó egyháznak szóló üzenetet, aki kereszténynek tartja magát. A laodiceiai üzenetnek kétélű kardként el kell jutnia valamennyi egyházhoz: (Jel 3,15-19). Kötelességünk hirdetni ezt az üzenetet. Feszítsük meg minden erőnket, hogy figyelmeztessük az egyházakat.

1Szem 196. – A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg. – A laodiceai üzenetnek kell most hangoznia, hogy felébressze a szunnyadó egyházat. Az idő rövidségének gondolata serkentsen bennünket elszánt, fáradhatatlan igyekezetre. Ne felejtkezzünk meg arról, hogy Sátán hatalmas erővel jön ellenünk, hogy a hamisság minden csalárdságával munkálkodjon azokban, akik elvesznek.
Orvosainkat évek óta úgy képezték, hogy ne adjanak hangot vezetőiktől eltérő véleményüknek. Bárcsak letörnék ezt az emberi bilincset! [Ez a megjegyzés dr. J. H. Kelloggnak szól, aki éveken keresztül vezette a Battle Creek-i Szanatóriumot. - A szerkesztők.] Bárcsak valódi nevén neveznék a bűnt! Ha ezt tennék, akkor a menny udvaraiban nem úgy tekintenének rájuk, mint akik súlyos felelősségük ellenére sem feddték meg az Isten Igéjének való engedetlenséget.
Orvosok! A Mester szolgálatában álltatok-e akkor, amikor olyan képzeletszőtte és spiritualista bibliamagyarázatokra hallgattatok, melyek gyengítik hitünk alapjait és elveszik tőletek a lelki békét. Isten mondja: „Ha nem serkentek fel, hogy a Megváltót védelmezzétek, nem leszek többé veletek!”

4T 336. – A hű és igaz bizonyság. – A hazugság, a félrevezetés minden egyes vállfaja bűn az igazság és az igazmondás Istene ellen. Isten szava világos ezeken a pontokon. „Ne lopjátok meg egymást, és ne hazudjatok egymás ellen.” „A hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül, ami a második halál.” Isten Igéje az igazság könyve. Jézus a hű és igaz tanú. Az egyház az igazság tanúja és alapja. A Magasságos minden elve, szabálya igaz és mindenestől fogva igazságos. Milyennek is tűnik hát a hamis beszéd, a túlzás vagy félrevezetés az Úr szemében? A hazugságért, amit Elizeus szolgája mondott, mert magának kívánta az ajándékokat, amit a próféta visszautasított, bélpoklosság sújtotta őt, aminek csak a halál vetett véget.

1T 194-95. – A hű és igaz bizonyság. – Ma a legnagyobb bűn a gyülekezetben a pénzsóvárgás. Isten haragosan néz hitvalló népére önzésük miatt. Szolgái idejüket és erejüket áldozták, hogy eljuttassák hozzájuk az élet Igéjét, de sokan tetteikkel kimutatják, hogy ezt alig értékelik. Ha kötelező kisegíteni Isten szolgáját, akkor megteszik, gyakran azonban közönyösen elmennek mellette, és alig tesznek érte valamit. Ha napszámost fogadnak, meg kell fizetniük a teljes bért. De Isten önfeláldozó szolgáival azonban nem teszik ezt. Fáradozik értük az Igével és a tanítással: lelkén viseli a munka súlyos terhét: türelmesen magyarázza Isten szavából a lelküket sebző, veszélyes tévedéseket, határozottan és azonnal kitépi az elvetett jó magot fojtogató gyomokat. Isten Igéjének raktárából újat és régit hoz elő Isten nyájának táplálására. Mindenki elismeri, hogy javukat szolgálja. De a mérgező gyom, a pénzsóvárgás olyan mélyen gyökerezik, hogy hagyják Isten szolgáját eltávozni anélkül, hogy gondoskodnának testi szükségleteiről. Pontosan annyira becsülik fárasztó munkáját, amennyire tetteik mutatják. Az igaz Tanú így szól: „Ismerem tetteidet.”
Láttam, hogy Isten szolgáit nem helyezik Sátán kísértésének hatáskörén kívül. Az ellenség gyakran félelmetesen ostromolja őket, és keményen kell küzdeniük. Ha elhagyhatnák megbízásukat, boldogan vállalnának kétkezi munkát. Testvéreik igényt tartanak munkájukra, de amikor látják, milyen kevésre becsülik azt, szomorkodnak miatta. Igaz, várakozással tekintenek jutalmuk végső rendezése elé, s ez fenntartja őket, de családjuknak élelemre és ruhára van szüksége. Idejük nem a sajátjuk. Isten gyülekezete rendelkezik vele. Feláldozzák családi körüket, hogy mások javára élhessenek. Mégis akadnak, akik munkájuk áldásaiba részesülnek, szükségleteikkel azonban nem törődnek. Láttam, hogy igazságtalanság, ha szó nélkül hagyjuk, és hagyjuk, hogy megcsalják magukat. Azt hiszik, hogy Isten helyesli tetteiket, pedig megveti önzésüket. Ezeket az önzőket nemcsak Isten előtt való számadásra vonják majd, hogy mit tettek Uruk pénzével, hanem az Isten szolgáinak okozott szomorúságot és szívfájdalmat is – mely gúzsba kötötte munkájukat – a hűtlen intézők számlájára írják.
Az igaz Tanú kijelenti: „Ismerem tetteidet.” Önző, pénzsóvárgó szívük vizsgára kerül. Néhányan nem hajlandók Istennek szentelni földi kincsük növekedésének igen kis részét sem. Nagyon megrémülnének, ha az elvekről szólnál nekik. Mit áldoznak Istenért? Semmit! Állítják, hogy hisznek Jézus közeli eljövetelében, de tetteik meghazudtolják hitüket. Mindenki teljes mértékben éli a hitet, amivel rendelkezik. Hamis szívű hitvalló! Jézus ismeri tetteidet. Gyűlöli szűkmarkú adakozásodat.

1Szem 356-55. – Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – A maradék egyháznak a zsidókéhoz hasonló tapasztalaton kell átmennie. A Hű Tanúbizonyságnak - aki fel és alá járkál a hét arany gyertyatartó között - ünnepélyes üzenete van népe számára. „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2:4-5). Isten szeretete hiányzott a gyülekezetből, aminek eredményeként az én-szeretet új életre kelt. Isten szeretetének hiányával együtt járt a testvérek szeretetének hiánya is. Lehet, hogy a gyülekezet teljesen betölti az efézusi gyülekezetről való leírást, a lényegben azonban hiányt szenved. Így szól erről Jézus: „Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; és terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad” (Jel 2:2-4.).

BO 369. – Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Apák és anyák, férjek és feleségek, fi- és nőtestvérek, ne neveljétek magatokat a tettek, szavak vagy gondolatok közönségességének irányában, a közönséges beszéd, az ízléstelen tréfa a családi életben, alkalmatlanná tesz azok társaságára, akik megszentelődtek az igazság által. Az otthon sokkal szentebb hely annál, semhogy megfertőzzék közönségességgel, érzékiséggel, visszavágással és botránnyal. Hallgattasd el a gonosz szavakat: vesd el a szentségtelen gondolatokat, mert az igaz Tanúbizonyság minden szót feljegyez, és kiértékel minden cselekedetet, majd kijelenti: „Tudom a te dolgaidat…” (Jel 2,2).
Alantas, értéktelen, közönséges beszédnek nincs helye a családban. Amikor a szív tiszta, akkor a bölcsesség gazdag kincse folyik tova.
Ne engedd meg otthonodban a balga szavak használatát! Még az egész kicsi gyermek is áldást nyer az „egészséges beszéd” által (2Tim 1,13). De az apa és anya közötti haszontalan szóváltás, hasonló beszédhez vezet a gyermekek között: míg a megfelelő őszinte, igazságos és komoly szavak ugyanilyen beszédhez vezetnek a családban, és igaz cselekedeteket eredményeznek.

7BC 987. – Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Mikor az Isten gyermekévé válunk, beírják nevünket a Bárány életkönyvébe, s ott marad a vizsgálati ítéletig. Akkor minden egyén nevét szólítani fogják, és az vizsgálja meg cselekedeteit, aki így szól: „Tudom a te dolgaidat.” Ha kiderül, hogy nem bántuk meg teljesen minden gonosz cselekedetünket, nevünket kitörli az élet könyvéből, s bűneink rovásunkon maradnak (Idők jelei 1885 aug.6).

Gyermeknevelés 103. Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Isten azt akarja, hogy az Ő szolgálatában álló és az Ő lobogója alatt sorakozó emberek kifogástalan jelleműek, szigorúan becsületesek legyenek, s nyelvük ne szóljon hazugságot. A nyelv, a szem és a cselekedetek teljes egészében igazak legyenek, ahogy Isten parancsolja. A szent Isten szeme előtt járunk és élünk, aki ünnepélyesen kijelenti: „Tudom a te dolgaidat…” (Jel 3,15) Isten szeme mindig rajtunk van. Nem tudunk eltakarni előle semmilyen hamis cselekedetet. Csak kevesen fogják fel az igazságot, hogy Ő minden tettünknek tanúja.
Akik tudtára ébrednek Istentől való függőségüknek, érezni fogják, hogy becsületeseknek kell lenniük embertársaikkal és mindenek előtt Istennel, akitől az élet minden áldása származik. Az Ő határozott parancsainak megkerülése a tizedet és az adományokat illetően a mennyei könyvekben úgy van feljegyezve, mint Tőle elrabolt kincs.

Gyermeknevelés 386. – Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. „A mai fiataloknak óriási szükségük van arra, hogy tiszteletet tanuljanak. Megriadok, amikor látom, hogy a hívő szülők gyerekei – kicsinyek és nagyok egyaránt – mennyire semmibe veszik Isten házát, megillető rendet és fegyelmet. Mialatt Isten szolgái az élet Igéjét tárják az emberek elé, vannak, akik olvasnak, suttognak és nevetgélnek. Csillogó szemmel szórakoztatnak másokat, s ezzel elterelik a körülöttük levők figyelmét. Ha ez a szokás, fegyelmezés nélkül marad, tovább erősödik, és másokat is rosszra indít.
A gyerekek és a fiatalok sohase érezzék úgy, hogy büszkék lehetnek a közömbös és hanyag viselkedésre Isten imádásának helyén. Isten lát minden tiszteletlen tettet és gondolatot, s ezek fel vannak írva a mennyei könyvekben. Így szól: „Tudom a te dolgaidat.”Semmi sincs elrejtve mindent látó, szeme elöl. Ha csak a legkisebb mértékben szokásoddá vált a nemtörődöm viselkedés Isten házában, szedd össze minden erődet, javítsd ki ezt a rossz szokást, és mutasd meg, hogy becsülöd magad valamire. Gyakorold a tiszteletteljes viselkedést, amíg részeddé nem válik.

7BC 963. – Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Ha minden tekintélyes ember felmehetne a látomás hegyére, ahonnét meglátná cselekedeteit, ahogyan Krisztus látja azokat, mikor kijelenti: „Tudom a te dolgaidat.” Ha a munkás októl-okozatig tudna vetni minden alkalmatlan szót és cselekedetet, nem bírná elviselni a látványt (1903, 129. kézirat).

5T 627-28. – Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Sohase felejtsd el az igazságot: „Bárhol vagyok, bármit teszek, Isten, te látsz engem.” Viselkedésünk legapróbb részlete sem kerüli el annak figyelő szemét, aki így szól: Ismerem tetteidet. Isten előtt nyitva áll szívünk mélysége. Olyan pontosan észrevesz minden tettet, minden indítékot, minden szót, mintha csak ez az egyetlen lény élne az egész világegyetemben, s teljesen erre összpontosulna a figyelme. Ne törjük hát meg törvényének egyetlen elvét sem, és másokat se tanítsunk erre, kitérő válaszokkal, feltételezésekkel, hazugságokkal a törvénytudó közvetlen szeme előtt! A Bíró szemeláttára merjünk tán szembeszállni az ítéletével. Olyan vakmerőség ez, mely túlszárnyalja a legelvetemültebb emberi szemtelenséget. Testvérem, akivel találkozni fogok az ítélet napján: tudom, hogy akkor majd nem lelsz mentséget elpártolásodra.

TM 463-64. – Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Akik a mű bármelyik osztályán dolgoznak, amelynek feladata a világ átformálása, ne szövetkezzenek azokkal, akik az igazságot nem ismerik. A világ nem ismeri az Atyát, sem a Fiút, nincs lelki ítélőképessége művünk jellegéről, nevezetesen, hogy mit tegyünk, és mit ne tegyünk. Nekünk a fentről jövő rendelkezéseket kell teljesítenünk. Ne hallgassunk hitetlenek tanácsára, ne kövessük javaslataikat, terveiket. Akik nem ismerik Istennek időszerű művét, indítványaik csak gyengíthetik Isten ügyvivőinek erejét. Ha ilyen indítványokat elfogadunk, akkor Krisztus tanácsát vetjük meg.
Isten szemmel kíséri mindenki munkáját, minden tervet, minden elme elképzelését. Ő a mélybe lát, ismeri a szív minden gondolatát, szándékát. A sötétség cselekedeteit, minden tervet, a szív minden képzeletét, az elme minden gondolatát, mint nyitott könyvből olvassa. Minden tett, minden szó, minden indok híven szerepel a feljegyzésekben a szívnek nagy Bírája előtt, Aki mondta: „Tudom a te dolgaidat.”

1T 480. – Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Sok gazdag szombatünneplőnek bűne, hogy nyúzza a szegényeket. Azt képzelik talán, hogy szűkkeblűség apró tettei elkerülik Isten figyelmét? Ha megnyílhatna a szemük, látnák, hogy angyal követi őket mindenfelé és pontosan feljegyzi tetteiket a családi körben, üzleti ügyeik helyén. Az igaz Tanú nyomukban jár kijelentve: „Ismerem tetteidet!” mikor láttam a csalást, a kihasználást, a szűkmarkúságot a szombatünneplők között, kínlódva kiáltottam fel. E nagy gonoszság, ez a borzalmas átok körülveszi Isten utolsó időkben élő Izraelének egyes tagjait, utálat tárgyaivá téve őket még a nemes lelkű hitetlenek körében is. Ez a nép állítólag az Úr eljövetelét várja.

2T 125. – Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Isten hitvalló választott népe közül sokan amennyire a világhoz szabják magukat, hogy lehetetlen felismerni különleges jellegüket, és nehéz különbséget tenni azok között, akik az Istent szolgálják, és akik nem szolgálják. Isten hatalmasan síkraszállna népéért, ha eltávolodnának a világtól és elválnának tőlük. Ha hagynák, hogy Isten vezesse őket, akkor az egész földön hírnevet szerezne nekik. Az igaz Tanú mondja: „Ismerem tetteidet.” Isten angyalai, akik azoknak szolgálnak, akik majd az üdvösség örökösei lesznek, ismerik, mindnek az álláspontját s tudják, hogy mennyi a hite mindegyiknek. Az ártatlan angyalokat mélyen elszomorítja az Isten hitvalló népének szívében élő hitetlenség, büszkeség, irigység és a világ szeretete. Sírnak, mikor látják azt a súlyos, elszemtelenedett bűnt, ami Krisztus sok hitvalló követőjének szívében gyökeredzik: ha látják, hogy következetlen, görbe útjukkal gyalázatot hoznak Istenre. S mégis, akik a legsúlyosabban hibáznak, akik a gyülekezet legnagyobb gyengeségének az okai, akik beszennyezik szent hitvallásukat, azokon nem látszik riadalom, azok nem tartják bűnösnek magukat, hanem azt képzelik, hogy szépen felvirágoztak az Úrban.

4T 51. – Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság…tudom a te dolgaidat. – Kedves testvérem, most feltétlenül buzgó, kitartó erőfeszítést kell tenned, hogy kiverd az ellenséget és biztosítsd szabadságodat. Mert hiszen a világ rabszolgájává züllesztett téged, míg csak a nyereségvágy nem vált uralkodó szenvedélyeddé. Rossz példával jártál és jársz az emberek előtt. Önző érdekeid uralkodnak szemlátomást rajtad. Hitvallásoddal azt hirdeted a világnak: Állampolgárságom nem itt van, hanem odafenn. Cselekedeteid mégis kétséget kizáróan azt kürtölik szerte, hogy a világ honpolgára vagy. Az ítélet napja, mint a csapás fog lesújtani mindazokra, akik a föld színén élnek. Hitvallásod csak az embereknek akadály. Hiszen nem egyezik a cselekedeteiddel. „Ismerem tetteidet” (nem pedig hitvallásodat), mondja az igaz Tanú. Isten most rostálja népét, most vizsgálja felül céljainkat és indítékainkat. Sokan majd polyvának bizonyulnak – semmi búza, semmi érték bennük.

JÉ 454. – A hű és igaz bizonyság. – Ebben a tanácsban, melyet Krisztus megölésének eltervezésére hívtak össze, jelen volt a Tanú, aki hallotta Nabukodonozor kevély szavait, látta Belsazár bálványimádó lakomáját; ott volt, amikor Krisztus Názáretben Felkentnek jelentette ki Magát. Ez a Tanú most befolyásolta a főembereket munkájukban. Krisztus életének eseményei olyan pontosan tárultak fel előttük, hogy megrémültek. Visszaemlékeztek a templomi jelenetre, amikor a tizenkét éves gyermek Jézus ott állt a törvény tudós tanítói előtt, és olyan kérdéseket tett fel, hogy azok elámultak. Az imént véghezvitt csoda tanúsította, hogy Jézus nem más, mint Isten Fia. Az Ótestamentum Krisztusra vonatkozó Írásai igazi jelentőségükben villantak fel agyukban. Zavartan, zaklatottan kérdezték a főemberek: „Mit cselekedjünk?” (Jn 11:47.) A tanács megoszlott. A Szentlélek befolyása alatt a papok és vezetők nem tudták elhessegetni a meggyőződést, hogy Isten ellen harcolnak.

JÉ 12. – Az Isten teremtésének kezdete. – Kezdetben a teremtés egész műve Istent nyilatkoztatta ki. Krisztus volt az, aki kiterjesztette az egeket és lerakta a föld alapjait. Az Ő keze függesztette helyükre a térben a világokat, és Ő formálta meg a mező virágait. Ő az, „aki hegyeket épít erejével” (Zsolt 65:7), „akié a tenger és Ő alkotta is azt” (Zsolt 95:5). Ő halmozta el a földet szépséggel, Ő töltötte meg a levegőt dallammal, és Ő írta oda mindenre a földön, a levegőben és az égbolton az Atya szeretetének üzenetét.

NK 439. – Az Isten teremtésének kezdete. – A bűn keletkezése előtt béke és boldogság uralta az egész világegyetemet. Minden tökéletes összhangban volt a Teremtő akaratával. Az Isten iránti szeretet mindent túlszárnyalt, az egymás iránti szeretet pedig tiszta volt. Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje egy volt az örökkévaló Atyával - természetben, jellemben és szándékban. Ő volt az egyetlen lény az egész világegyetemben, aki tanácskozhatott Istennel, és osztozhatott szándékaiban. Krisztus által teremtette Isten a mennyei lényeket. „Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben... akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok” (Kol 1:16); és Krisztusnak éppúgy, mint az Atyának, az egész menny a hódolatát fejezte ki.

8T 264. – Az Isten teremtésének kezdete. – Az ember teremtésében Istennek, a személyes lényének tevékenysége nyilvánult meg.