7BC 955. – Íme élek örökkön örökké. – Csodálatosan komoly és jelentőségteljes kijelentés. Minden irgalom és bocsánat, béke és kegyelem, kegyesség forrása, az örökkévaló, változatlan Isten látogatta meg Patmosz szigetére száműzött szolgáját (1900 81. kézirat).

TM 95. – Íme élek örökkön örökké. – Az Úr akarata, hogy az üzenet, amelyet szolgáinak adott, ezt művelje, végezze el emberi ügyvivői szívén és lelkén. Az egyház életének folytonossága függ attól, hogy a tagok szeressék Istent mindenekfelett, s embertársaikat, mint önmagukat. Csak csekély szeretet élt Isten vagy ember iránt. Isten, pedig azt adta hírnökeinek, amire az embereknek szükségük van. Akik elfogadták az üzenetet, nagy áldásban részesültek, mert elismerték az Igazság Napjának fényes sugarait, s szívükben élet és reménység ébredt. Krisztust szemlélték. „Ne félj” hangzik felénk örökkévaló biztosítéka: „Én vagyok az Élő, pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké.” „Mert én élek, ti is élni fogtok.” Isten szent Bárányának vérét a hívők szívükbe fogadják. A jelképek nagy Valóságára tekintve, elmondhatjuk: „Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.” Az Igazság Napja sugárzik szívünkbe, hogy Jézus Krisztus dicsőségének ismeretét adja. A Szent Lélek tisztségéről, pedig mondja: „Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” A zsoltáríró mondja: „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál...” „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem, add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem. Hadd tanítsam a bűnösöket a te utaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.”
Az Úr akarata, hogy ezeket a magasztos tárgyköröket tanulmányozzuk a gyülekezetekben, s ha minden gyülekezeti tag befogadná Isten Igéjét, világosságot és értelmet adna az egyszerűeknek is. „Ki féli közületek az Urat? És ki hallgat az ő szolgája szavára? Ő, aki a sötétségben jár és nincs fényesség neki, bízzék az Úr nevében és támaszkodjék Istenhez! Íme ti mind, akik tüzet gyújtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzetek lángjába és a tüzes nyilakba, amelyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez rátok, fájdalomban fogtok feküdni!” (És. 29:13-16. 18-21.) „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős ne dicsekedjék erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával, hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy értelmes és ismer, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorolok e földön, mert ezekben telik kedvem. Azt mondá az Úr.”
Ez az a korszak, amikor az Úr nagy kegyelmét kinyilatkoztatja választottainak, mert hiszen az utolsó napokban élünk, amikor törvényét lábbal tiporják. „Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé.” Mit mond az Úr népéről? „De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöcben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító. Ragadománnyá lettek és nincsen, aki mondaná, add vissza!” (És. 43.) Ezek a próféciák még teljesedni fognak.

JÉ 263. – Íme élek örökkön örökké. – Jézus örömre változtatta az anya bánatát, amikor fiát visszaadta. Az ifjút csupán e földi életre hívta vissza - így el kellett viselnie annak bánatát, nehéz munkáját, veszélyeit, s újra alávetni magát a halál hatalmának. Jézus a mi halottak miatti bánatunkat a hatalmas remény üzenetével vigasztalja: „Én vagyok az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké, [...] és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai” (Jel 1:18). „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid 2:14-15).
Sátán nem tarthatja fogva a halottakat, amikor Isten Fia életet ígér nekik. Egyetlen olyan lelket sem tarthat a lelki halálban, aki hittel fogadja Krisztus hatalmi szavát. Isten minden bűnben élőt holt embernek mondja: „Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból” (Ef 5:14). Ez a szó örök élet. Ahogyan Isten szava, amely az első embert életre hívta, ma is életet ad nékünk, ahogyan Krisztus szava: „Ifjú, néked mondom, kelj föl” (Luk 7:14), életet adott a naini ifjúnak, úgy ez a szó: „Támadj föl a halálból” - életet jelent annak, aki elfogadja. Isten „megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kol 1:13). Mindezt fölajánlja nekünk Igéjében. Ha elfogadjuk az Igét, megszabadulunk.
És „ha annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő tibennetek lakozó Lelke által” (Róm 8:11). „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak, először akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk” (1Thess 4:16-l7). Ez az a vigasztaló ige, amellyel az Ő parancsa alapján vigasztalnunk kell egymást.

JÉ 408-83. – Íme élek örökkön örökké. – Bár felemelkedett Isten színe elé, s osztozik a világegyetem trónján, Jézus mit sem veszített irgalmas természetéből. Ugyanaz a kedves, együtt érző szív ma is nyitva áll az emberiség minden keserve számára. Kinyújtja átszegezett kezét, hogy még bővebb áldást osszon a világban népének. „És soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Ján. 10:28). Aki átadta magát Krisztusnak, az többet ér szemében, mint az egész világ. A Megváltó egy emberért is vállalta volna a Kálvária haláltusáját, hogy megmentse országa számára. Sohasem mond le egyről sem, akiért meghalt. Hacsak követői nem döntenek úgy, hogy elhagyják, szorosan tartja őket.
Minden próbánkban olyan segítőnk van, Aki sohasem bukik el. Sohasem hagy minket egyedül harcolni a kísértéssel, küzdeni a gonosszal, hogy végül a terhek és a bánat összetörjenek. Bár most elrejtőzött a halandó szeme k elől, hit-fülünkkel hallhatjuk hangját: „Ne félj, veled vagyok! Én vagyok az Élő; pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké” (Jel 1:18). Elviseltem bánatotokat, megtapasztaltam küzdelmeiteket, szembenéztem kísértéseitekkel. Ismerem könnyeiteket: én is sírtam. Ismerem a fájdalmat, mely túlságosan mély, semhogy emberi fül számára kibeszélhető lenne. Ne gondold, hogy elhagyatott, elfeledett vagy. Ha bánatodra egyetlen húr sem rezdül egyetlen emberi szívben sem, nézz rám, és élsz. „A hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad” (Ésa 54:10).

JÉ 446. – Íme élek örökkön örökké. – Jézus emberi és isteni együttérzéssel tekintett a fájdalmas, gondterhelt arcba. Márta nem szándékozott felidézni a múltat. Szenvedélyes szavai mindent kifejeztek: „ram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem”(Jn 11:21). Ám amikor a szerető arcba nézett, hozzátette: „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten” (Jn 11:22).
Jézus így bátorította hitét: „Feltámad a te testvéred” (Jn 11:23). Válasza nem azonnali változás reményét kívánta felcsillantani. Márta gondolatait testvérének jelenlegi újjáteremtésén túlra terelte - az igazak feltámadására. Tette ezt azért, hogy Lázár feltámadásában Márta az összes igaz halottak feltámadásának zálogát lássa, biztosítékot, hogy ez be fog következni a Megváltó ereje által.
Márta így felelt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon” (Jn 11:24).
Jézus továbbra is a helyes irányba akarta terelni hitét, ezért kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11:25). Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönvett, nem mástól származó élet. „Akié a Fiú, azé az élet” (1Jn 5:12). Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő számára. „Aki hisz énbennem - mondta Jézus - ha meghal is, él; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (Jn 11:25-26.) Krisztus itt előretekint második eljövetelének idejére. Akkor a meghalt igazak feltámadnak romolhatatlanságban, az élő igazak, pedig elragadtatnak a mennybe, anélkül, hogy megízlelnék a halált. A csoda, mellyel Krisztus feltámasztotta Lázárt a halálból, az összes elhalt igazak, feltámasztását jelképezi. Szavai, és cselekedetei által Jézus a feltámadás Szerzőjének jelenti ki magát. Ő, aki hamarosan kereszthalált halt, ott állt a halál kulcsaival a sír legyőzőjeként, s kinyilvánította: joga és hatalma van, hogy örök életet adjon.

JÉ 575. – Íme élek örökkön örökké. –„Aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak” (Jn 14:21). Jézus ismerte tanítványai jövendő sorsát. Látta, hogy egyet közülük vérpadra juttatnak, másokat keresztre feszítenek, lesz, akit a tenger egyik magányos szigetére száműznek, másokat üldöznek és megölnek. Krisztus azzal az ígérettel erősítette, bátorította őket, hogy minden megpróbáltatásukban velük lesz. Ez az ígéret semmit sem vesztett erejéből. Az Úr mindent tud hűséges szolgáiról, akik őérette börtönben sínylődnek, vagy akiket magányos szigetekre száműztek. Saját jelenlétével vigasztalja meg őket. Mikor az igazságért egy hívő ember az igazságtalan törvényszékek egyikének az ítélőszéke előtt volt, Krisztus oldala mellett állt. Mindazok a szemrehányások, becsmérlések, amelyek reá hullnak, Krisztusra is hullnak. Krisztust ismételten elítélik, kárhoztatják egy-egy tanítványa személyében. Mikor valamelyik követőjét a börtön falai közé zárják, Krisztus szeretetével hatja át szívét. Mikor egyikük érette szenved halált, Krisztus azt mondja néki, én vagyok „az Élő; pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké [...] és nálam vannak a pokolnak és a halálnak a kulcsai” (Jel 1:18).
Minden időben és minden helyen, minden szomorúságban és nyomorúságban, mikor a kilátások sötétnek látszanak, s a jövendő zavarosnak; tehetetlennek és magányosnak érezzük magunkat, Krisztus elküldi hozzánk a Vigasztalót, válaszul a hitből fakadó imádságunkra.
A körülmények elválaszthatnak bennünket minden földi barátunktól, de nincs az a körülmény, nincs az a távolság, amely elválaszthatna bennünket mennyei Vigasztalónktól. Bárhol vagyunk, bárhová megyünk, Vigasztalónk mindig a jobb kezünknél áll, hogy támogasson, fenntartson, erősítsen és megvidámítson bennünket.

ML 349. – Íme élek örökkön örökké. – Jel. 21,4. Nekünk egy élő, feltámadt Üdvözítőnk van, aki letörte a sír bilincseit, miután három napig feküdt ott, és Lázár feltámasztása előtt diadalmasan kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Jézus eljön – elékészültünk-e, hogy megállhassunk előtte az Ő eljövetelekor? Készek vagyunk-e, hogy a Jézus Krisztusban való, reménységben aludjunk el?
Az Életadó nemsokára eljön… hogy letörje a sír bilincseit és előhozza foglyait… Utolsó gondolatuk a sír és a halál volt, de most így kiáltanak: „Ó, halál, hol a te fullánkod? Ó, sír, hol a te diadalmad?” A halál fájdalma volt az utolsó, amit éreztek. Mikor felébrednek, a fájdalom eltűnt. Itt állnak halhatatlanságban öltözve, majd felemelkednek, hogy találkozzanak Urukkal a levegőben. Isten városának kapui szélesre tárulnak… és Isten megváltottai bevonulnak a kerubok és a szeráfok mellett. Krisztus üdvözli őket és áldást ad rájuk e szavakkal: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután: menj be a te Uradnak örömébe” (Mát 25,33).
Mi az Úrnak öröme? Megváltónk látja szenvedéseinek eredményét, és megelégszik… Itt van előttünk valaki, aki éjszakákon át, könyörgött Atyjához. Ott egy másik személy, akivel halálos ágyán beszélgettünk, és ő gyámoltalanságában, Krisztusban kapaszkodott. Egy nyomorult részeges ember tekintetét igyekeztünk Jézusra irányítani, akinek van hatalma arra, hogy megmentsen. Elmondtuk neki, hogy Krisztus győzelemre segítheti őt. Most ezek a hallhatatlanság dicső koronáját viselik fejükön. MS 1894. 18.
Ott nincs csalódás, szomorúság, bűn. Nincs aki, azt mondaná: „Beteg vagyok!” Ott nincs halál gyász és gyászmenet. Nincs elválás, megtört szív… Jézus jelenlétében teljes öröm van, és jobbján örök gyönyörűség (Signs 1892. feb. 8).

1Szem 77. – Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. – A gadarénusok arra kérték Krisztust, hogy távozzon. A kapernaumiak befogadták Őt, s közöttük hatalmas csodákat vitt véghez.
A menny és a föld minden ereje Krisztus rendelkezésére áll. Ő a Nagy Orvos, akit testi vagy lelki szenvedéseink idején szólítanunk kell. A szeleken és hullámokon, valamint a démonok által megszállt embereken Krisztus megmutatta rendíthetetlen hatalmát. Neki adattak a halál és a pokol kulcsai. A hatalmasságok és az erők még akkor is neki voltak alárendelve, amikor megaláztatásban volt része...
Miért nincs nagyobb hitünk az isteni Orvosban? Ugyanazt, amit a gutaütöttért tett, ma is megteszi azokért, akik hozzá jönnek gyógyulásért. Nagyobb hitre van szükségünk. Riasztó számomra, amikor a hit hiányát látom népünk körében. Krisztus közvetlen közelébe kell kerülnünk, és hinnünk kell, hogy be fogja gyógyítani testi és lelki gyengeségeinket.

PK 151. – Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. – Jézus az örökkévalóság reménységét kínálva vigaszt nyújt a halottak miatti bánatunkban: „Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája?” (Hós 13:14.) „Én vagyok... az élő: halott voltam, de élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai”(Jel 1:18). „Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thessz 4:16-17).

NK 198. – Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. – A rozzant taliga, amelyen vitték, üldözőinek fenyegető tekintete, a reá váró rettenetes halál - mindez nem érdekelte. Ő, aki halott volt, de él, és élni fog örökké, akinél a halál és pokol kulcsa van, mellette volt. Berquin arcán a menny fénye és békéje ragyogott. Szépen volt öltözve: ’bársonyköpeny, szaténból és damasztból készült zeke és aranyszínű térdnadrág’ volt rajta." Hitéről készült bizonyságot tenni a Királyok Királya és a tanúskodó világegyetem előtt. A gyász semmilyen jele sem árnyékolta be örömét.

JÉ 320. – Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. – Sátán nem tarthatja fogva a halottakat, amikor Isten Fia életet ígér nekik. Egyetlen olyan lelket sem tarthat a lelki halálban, aki hittel fogadja Krisztus hatalmi szavát. Isten minden bűnben holt embernek mondja: „Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból” (Ef 5:14). Ez a szó örök élet. Ahogyan Isten szava, amely az első embert életre hívta, ma is életet ad nékünk, ahogyan Krisztus szava: „Ifjú, néked mondom, kelj föl” (Lk 7:14), életet adott a naini ifjúnak, úgy ez a szó: „Támadj föl a halálból” - életet jelent annak, aki elfogadja. Isten „megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kol 1:13). Mindezt fölajánlja nekünk Igéjében. Ha elfogadjuk az Igét, megszabadulunk.

2T 271. – Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. – Minden probléma közt, melyet senki sem ismert pontosan, soha el nem pártoló Barátod volt, aki így szólt: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Mikor a földön járt, soha nem hagyta hidegen az ember nyomora. Bár azután felment a mennybe Atyjához, angyalok imádták, akik örömmel engedelmeskedtek parancsainak, szíve, mely szeretett, szánakozott, együtt érzett, ma sem ismer változást. Még mindig a változatlan gyöngédség szíve maradt. Ez a Jézus ismerte. Nem hagyott magadra, hogy egyedül viaskodj kísértéseiddel, magadra hagyva harcolj a gonosszal, hogy végül összezúzzon a teher és a szomorúság. Angyalai közvetítésével súgta füledbe: „Ne félj, mert veled vagyok.” „Ismerem bánataidat, én is elviseltem. Tudok küzdelmeidről – én is átestem rajtuk. Ismerem kísértéseidet – nekem is szembe kellett szállnom velük. Látom könnyeidet – sírtam én is. Széttiporták földi reményeidet, de azért csak emeld fel hited tekintetét, hajolj be a függöny mögé, oda horgonyozd reményeidet. Tiéd lesz az örök ígéret, hogy olyan barátod van, mint a testvér.”
Jaj, kedves testvérnőm, bárcsak úgy láthatnád, ahogy én láttam azokat az utakat és módokat, melyeket Isten nyújtott előbbi életed tanácstalanságai és próbái közt, amikor a nyomor keze nehezedett rád, - akkor soha el nem tudnád Őt felejteni, hanem egyre növekedne a szereteted, dicsőítésére törő buzgalmad, pedig fáradhatatlan lenne.

ML 47. – Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. – A Szentlélek készült leszállni azokra, akik szerették Krisztust. Ő képesíti őket vezetőjüknek, Krisztusnak megdicsőítésére, hogy elnyerjenek minden adományt, amely szükséges küldetésük eredményes betöltéséhez. Az Életadó nemcsak a halálnak kulcsát tartotta kezében, hanem a gazdag áldásoknak kincstárát is. Minden hatalmat elnyert az égen és a földön, és amikor elfoglalta helyét a mennyei királyi udvarban, kiáraszthatta ezeket az áldásokat mindazokra, akik befogadták Őt. A gyülekezet megkeresztelkedett a Szentlélek erejével. Az apostolok alkalmassá váltak arra, hogy elmenjenek és hirdessék Krisztust először Jeruzsálemben, ahol ellenségei az Igazság Királya meggyalázásának szégyenteljes munkáját véghezvitték, és azután a föld végső határáig. Krisztus trónfoglalásának bizonyítékát elnyerték, mert megkezdte közbenjárói szolgálatát az Ő országában.