NO 106. – Kegyelem néktek. –A kegyelem Isten tulajdonsága, amelyet arra érdemtelen emberi lények iránt gyakorol. A kegyelmet nem is kerestük, de Isten általa keres bennünket, és örömmel árasztja reánk, nem mintha méltók lennénk rá, hanem mert végtelenül méltatlanok vagyunk. Kegyelmére csak nagy szükségünk miatt tarthatunk igényt.
FW 100-101. – Krisztus kegyelme nélkül a bűnös reménytelen állapotban van, és semmit sem lehet érte tenni; de Isten kegyelme által természetfeletti erő áll az ember rendelkezésére, és munkálkodik elméjében,, szívében és jellemében. Az ember Krisztus kegyelme által ismeri fel a bűnt s annak gyűlöletes voltát, és végül kiűzi azt lelkének templomából. Kegyelem által kerülünk közösségbe Krisztussal, hogy azután együtt munkálkodjunk vele a megváltás művében. A hit az a feltétel, amelynek alapján Isten jónak látta, hogy bocsánatot ígérjen a bűnösnek; de nem azért, mintha a hitben erény lenne, mellyel kiérdemelhetjük az üdvösséget, hanem mert hit által bízhatunk Krisztus érdemeiben, mely gyógyír a bűnre. A hit be tudja mutatni Krisztus tökéletes engedelmességét a bűnös törvényszegése és hiányossága helyett. Ha a bűnös hiszi, hogy Jézus az ő személyes Megváltója, akkor Isten – változhatatlan ígéretei szerint – megbocsátja bűnét, és ingyen megigazítja őt. A bűnbánó lélek felismeri: igazságát annak köszönheti, hogy Krisztus – helyettese és kezese – meghalt érte: így végzett engesztelést érte, és szerzett neki igazságot.
NK 42. – Békesség. – Hogyan lehet akkor az evangéliumot a békesség üzenetének nevezni? Amikor Ésaiás megjövendölte a Messiás születését, a Megváltót a „békesség Fejedelmé”-nek nevezte. Amikor az angyalok meghirdették a pásztoroknak, hogy Krisztus megszületett, ezt énekelték a betlehemi síkság felett: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”(Luk 1,14). Látszólag ellentmondás van a profetikus kinyilatkoztatások és Krisztus e szavai között: „Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert” (Mt 10,34). De ha igazán megértjük e kijelentéseket, tökéletes összhangot találunk a kettő között. Az evangélium a békesség üzenete. A kereszténység olyan életforma, amely - ha elfogadják és követik - békét, összhangot és boldogságot teremt az egész földön. Krisztus vallása szoros testvéri közösségbe vonja mindazokat, akik elfogadják tanításait. Jézus azért jött e földre, hogy megbékítse az embert Istennel, és ez által egymással is.
AT 388 (AA 567). – Békesség. – „Mert ez az Isten akaratja,” veletek, „a ti szentté Tételetek” (1Thess. 4, 3). Vajon ez a ti óhajotok is? Ha bűneitek, mint magas hegyek állják el utatokat, de megvalljátok azokat, ha megalázkodtok és bíztok a megfeszített és feltámadott Üdvözítő érdemeiben, akkor megbocsát nektek és megtisztít minden igazságtalanságtól. Isten teljes engedelmességét, alkalmazkodást követel tőletek törvénye iránt. Törvénye visszhangja Szavának, mely így kiált felétek: Legyetek szentek, mindig szentebbek! Kérjétek Krisztus kegyelmének teljességét. Teljen meg szívetek forró vággyal szentsége, igazsága után, melyről Igéje kijelenti: „És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké” (És. 32, 17).
JÉ 248. – Békesség. – „Boldogok a békességre igyekezők” (Mt 5:9). Krisztus békéje az igazságból fakad, Istennel összhangban áll. A világ ellenségeskedik Isten törvényével, a bűnösök ellenségeskednek Alkotójukkal, ennek eredményeként egymással is. Ám a zsoltáros kijelenti: „A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk” (Zsolt 119:165). Az ember nem tud békét teremteni. Az egyén vagy a társadalom megtisztítására, felemelésére szolgáló emberi tervek nem hozhatnak békét, mert nem hatolnak a szívig. Azt egyetlen erő, amely az igazi békét létrehozhatja, fenntarthatja, Krisztus kegyelme. Ha ez meggyökerezik a szívben, kiveti onnan a gonosz szenvedélyeket, amelyek egyenetlenséget, civódást okoznak. „A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogács helyett mirtusz nevekedik,” és az élet pusztája „örül és virul, mint őszike” (Ésa 55:13; 35:1).
AT 57. (AA 84). – Békesség. – Jézus röviddel megfeszítése előtt a békesség ígéretét adta tanítványainak: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, és ne féljen!” (János 14, 27.) Ez a béke nem a világhoz való alkalmazkodás eredménye. Krisztus sohasem szerzett békét a gonosszal való kiegyezéssel. Krisztus tanítványaira hagyományozott béke inkább benső, mint külső béke; ez marad meg követőinek az eljövendő harcokban és küzdelmekben is.
TM 518. – Békesség. – Isten hatalmába vetett bizalomból fakad a béke. Amint a lélek elhatározza, hogy a kapott világosság szerint él, a Szent Lélek több világosságot és erőt ad. A Lélek kegyelme azért árad, hogy együttműködjék a lélek elhatározásával, ámde nem helyettesíti a hit egyéni gyakorlását.
8T 270. – Attól, aki van, aki vala és aki eljövendő. – Az Igében Isten beszél, mint az „Örökkévaló Isten.” Ez a név felöleli a múltat, a jelent és a jövőt. Isten örökkévalóságtól – örökkévalóságig létezik. Ő az Örökkévaló.