PP 7. – Az Isten beszédéről. – „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala” (Jn 1:1-2). Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje azonosult az örökkévaló Atyával - természetével, jellemével, szándékával. Ő volt az egyetlen olyan lény, aki tanácskozni tudott Istennel, és osztozni szándékában.
6T 132. – Az Isten beszédéről. – Isten szavában bölcsességet találunk, megtámadhatatlan, kimeríthetetlen bölcsességet, amely nem véges, de végtelen elméből származik. Isten kijelentései közül azonban sok minden homályos, sötét az emberek előtt, mert az emberi bölcsesség és hagyomány szeretete eltemette az igazság ékköveit. Az Ige kincsei sokak előtt rejtve maradnak, mert nem kutatnak fáradhatatlan kitartással, amíg meg nem értik az arany elveket. Kutassuk az írásokat, hogy megtisztíthassa és előkészíthesse azokat, akik elfogadják s ezzel a király család tagjaivá, Isten gyermekeivé válhassanak.
KP 69-70. – Az Isten beszédéről. – Nem szükséges a Szentírást a hagyomány és az emberi elméletek gyér világosságánál olvasnunk. Emberi hagyományokkal és elképzelésekkel magyarázni a Szentírást olyan, mintha fáklyával akarnánk megvilágítani a napot. Ahhoz, hogy Isten szent Igéjének dicsfénye látható legyen, nem kell pislogó földi fáklyafény. Isten Igéje maga a világosság - Isten kinyilatkoztatott dicsősége. Mellette minden más fény elhomályosul.
KP 81. – Az Isten beszédéről. – A Szentírás az Ótestamentumot éppúgy magában foglalja, mint az Újat. Egyik a másik nélkül nem teljes. Krisztus kinyilatkoztatta, hogy az Ótestamentum igazságai éppoly értékesek, mint az Újtestamentum Igéi.
JÉ 325. – Az Isten beszédéről. – Krisztus élete, mely életet ad a világnak, Igéjében rejlik. Jézus szava által gyógyított betegségeket és űzött démonokat, szavára csendesedett le a tenger, támadt föl a halott, és az emberek tanúsították, hogy szavában hatalom van. Isten Igéjét szólta, amikor az Ószövetség összes prófétája és tanítója által szólt. Az egész Biblia Krisztus megnyilatkozása, s a Megváltó az Igéhez akarta erősíteni követőinek hitét. Amikor látható jelenléte visszavonul, az Ige lesz erejük forrása. Mesterükhöz hasonlóan nekik is minden Igével kellett élniük, "amely Istennek szájából származik’ (Mt 4:4).
8T 302. – Jézus Krisztus bizonyságtételéről. – El kell juttatunk a világhoz a legünnepélyesebb bizonyságtételt, Krisztus bizonyságtételét. A legdrágább, a legfölemelőbb ígéreteket és a legfélelmetesebben komoly figyelmeztetések húzódnak végig a Jelenések könyvén. Olvassák-e Krisztus Jánosnak adott bizonyságételét, akik állítják, hogy ismerik az igazságot? Nem találgatás ez, sem alakoskodó félrevezetés, hanem azokat az igazságokat tartalmazza, melyek jelen és jövő jólétünket érintik. Mi köze van a polyvának a búzához?
4T 148. – Jézus Krisztus bizonyságtételéről. – Az ősi időkben Isten látnokok és apostolok által szólt az emberekhez. A mai időben Lelkének bizonyságtételei által, szól hozzájuk. Sohasem volt idő, amikor Isten komolyabban tanította volna népét akaratára és arra az útra vonatkozólag, melyet követniük kell. Hasznukra lesz-e a tanítás? Elfogadják-e intéseit, engedelmeskednek-e figyelmeztetéseinek? Isten nem fogad el részleges engedelmességet, nem szentesíti az önzésükkel való semmilyen megalkuvást.
PP 326. – Jézus Krisztus bizonyságtételéről. – Krisztus volt az, aki a próféták által szólott népéhez. Péter apostol a keresztény egyházhoz írt levelében azt mondja, hogy a próféták az eljövendő üdvösség felöl prófétáltak. „Nyomozódván, hogy mely, vagy milyen időre jelentette ki a Krisztusnak ő bennük lakozó lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és azok után való dicsőségről” (I Pét 1: 10-11). Krisztus hangja az, ami az Ótestamentum útján hangzik felénk: „Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke” (Jel 19:10).