AT 401. – A jobb kezében hét csillag volt. – Krisztust úgy is szemléljük, mint aki kezében tartja a hét csillagot. Ez biztosíték számunkra, hogy az a gyülekezet, mely kötelességét teljesíti, nem pusztulhat el; azt a csillagot, melyet a Mindenható védelmez, Krisztus kezéből senki sem ragadhatja ki.

MÉ 50-51. – A jobb kezében hét csillag volt. – János visszaemlékezett azokra a csodálatos eseményekre, amelyeknek Jézus életében tanúja volt. Gondolatban még egyszer átélte azokat a drága alkalmakat, melyekben részesülhetett, és ez az emlékezés felemeli, és boldoggá teszi. Azonban egyszerre feleszmél gondolataiból: világosan hallható hang szól hozzá. Megfordul, hogy lássa honnan ered a hang, s íme a legnagyobb csodálatára az Urat pillantja meg, akivel együtt járt, akit szeretett és szenvedéseinek tanúja volt. De milyen más volt a Megváltó megjelenése. Többé már nem „a legmegvetettebb és legalázatosabb.” Megaláztatásának egyetlen jelét sem hordja többé. Szeme olyan, mint a tűzláng és lába, mint az izzó érc. Szava olyan ünnepélyesen zeng, mint hatalmas vizek zúgása. Arca ragyog, mint a déli nap legteljesebb pompájában. Kezében hét csillagot tart, amelyek a gyülekezet angyalait ábrázolja. Szájából éles kétélű kard jő ki, amely igéjének hatalmát jelzi.

6T 414. – A jobb kezében hét csillag volt. – Akik csillognak Krisztus kezében, ne feledjék, hogy szüntelen meg kell őrizniük a megszentelt, tiszta méltóságot. Krisztust képviselik. A Krisztusban való egyszerűség az igazság tiszta és szent méltósága.

Ev. szolgái 5-6. – A jobb kezében hét csillag volt. – Isten szolgáit a hét csillag jelképezi, akik felett Ő, aki az Első és Utolsó, különös gondviselést és oltalmat gyakorol. Az előnyös befolyások - melyeknek bőséggel jelen kell lenniük az egyházban - szorosan kapcsolatban állnak Isten szolgáival, akik Krisztus szeretetét hivatottak képviselni. A menny csillagai Isten hatalma alatt állnak, Tőle nyerik a világosságot, Ő vezérli és határozza meg mozgási lehetőségüket, ha nem így tenne, lehullanának. Így van ez szolgái esetében is. Ők csupán eszközök kezében, és mindaz a jó, amit véghezvisznek, az Ő erejéből történik. Krisztus dicsőségére szolgál, hogy a Szentlélek működése által szolgáit nagyobb áldássá teszi a gyülekezet számára, mint amilyenek a csillagok a világ számára. Az Üdvözítő az ő erejük. Ha úgy néznek Rá, ahogyan Ő nézett Atyjára, akkor az Ő dolgait végzik majd. Amilyen mértékben Istenre bízzák magukat, akként részesíti majd őket dicsőségében, hogy azt visszatükrözzék a világnak.

6T 418. – A jobb kezében hét csillag volt. – Akik Isten szolgálatát végzik, azoknak lendületet és eltökélt szándékot kell mutatniuk a lélek megnyerésének munkájában. Ne feledjük, hogy vannak, akik elvesznek, ha mi, akik Isten eszközei vagyunk, nem fáradozunk olyan eltökélt szándékkal, mely nem lankad el, sem kedvét el nem veszi. Legyen mindenkor Isten trónja a mi támaszunk.
Nincs kifogásunk arra, hogy miért olyan gyenge és esendő gyülekezeteink hite. „Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! (Zakariás 9,12.) Krisztusban erő vár ránk. Ő a közbenjárónk az Atyánál. Birodalmának minden részébe elküldi követeit, hogy népe tudomására hozza akaratát. Krisztus a gyülekezetek között jár. Meg kívánja szentelni, fölemelni és nemesíteni követőit. Akik igazán hisznek benne, életmentők lesznek. Jobb kezében tartja a csillagokat s terve az, hogy ezeken átragyogtassa világosságát a földre. Így kívánja előkészíteni a magasabb szolgálatra népét, a mennyei templomba. Komoly munkát bízott ránk. Végezzük azt pontosan és eltökélten. Mutassuk meg életünkben, hogy mit is tett értünk az igazság.

8T 23. – A jobb kezében hét csillag volt. – Krisztus elküldte hírnökeit birodalmának minden tájára, hogy szolgáival közölje akaratát. Gyülekezetei között jár. Követőit meg kívánja szentelni, fölemelni és nemesíteni. A benne hívők befolyása életre éltető illat lesz a világon. Krisztus jobb kezében tartja a csillagokat és szándéka az, hogy rajtuk keresztül sugározza szét világosságát a világra. Így kívánja népét a mennyei templom magasabb szolgálatára előkészíteni. Nagy munkát bízott ránk. Végezzük azt hűségesen. Életünkben mutassuk meg, mit tehet az isteni kegyelem az emberiségért.

AT 398-99. – A szájából kétélű éles kard jön ki. – A szeretett tanítvány különösen gazdag kegyelemben részesült. Látta Mesterét Getsemánéban, midőn lelki gyötrelmeiben vért izzadott és „nem emberi volt ábrázatja és alakja sem ember fiaié volt” (És 52,14). Azután látta a római katonák kezei között, avult bíborpalástban és töviskoronával. Végül látta Őt a Golgotán, a kereszten, miközben kegyetlenül gúnyolták és szidták. Íme, János apostol ismét láthatja Urát. De most milyen más a megjelenése, a külseje! Nem a fájdalmak férfia többé, akit emberek megvetnek és megaláznak. Látja Őt mennyei fényű ruhájába öltözötten. „Az ő feje pedig és a haja fehér, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng. És a lábai hasonlók valának az izzó érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg” (Jel.1,14.15). Hangja hasonlít sok vizek zúgásához. Orcája fénylik, mint a nap. Kezében hét csillagot tart és szájából kétélű éles kard jő ki; szava: hatalmának jelképe. Patmosz szigete ragyog a feltámadott Üdvözítő dicsőségétől.

Ev 148. – A szájából kétélű éles kard jön ki. – Éppen a meztelen igazság olyan kétélű éles kard, amely kétoldalt vág…

EW 51. – Az ő orcája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében. – Majd láttam Jézus szépségét és szeretetreméltóságát. Ruhája fehérebb volt a legfehérebb gyolcsnál. Nincs az a nyelv, amely dicsőségét és szeretetreméltóságát leírhatná. Azok, akik megtartják Isten parancsolatait, bemennek a kapukon át a városba és joguk lesz az élet fájához, örökké Jézus színe előtt lesznek, kinek arca fényesebben ragyog a déli verőfénynél.

JÉ 106. – Az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében. – Voltak a tömegben olyanok, akik Krisztus keresztségekor látták az isteni dicsfényt, hallották az Úr szózatát. De az óta a Megváltó külseje nagyon megváltozott. Keresztségekor arcát átváltoztatta a mennyei fény - most sápadt volt, elgyötört, lesoványodott, csak János, a próféta ismerte fel.

NK 600. – Az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében. – „Éjszaka nem lesz” Isten városában. Nem lesz szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. „És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket” (Jel 22:5). A nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli nap verőfényét. A Szent Várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel önti el. A megváltottak az örök nappal nap nélküli világosságában fognak járni.

AT 76-77. – Az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében. – Saul kísérői félelemtől reszketve és a fény szikrázó világosságától elvakulva állottak; hallották ugyan a hangot, de nem láttak senkit. Saulus azonban megértette az elhangzott szavakat. A Szóló - aki személyesen Isten Fia volt - egész világosan nyilatkoztatta ki magát előtte. Ebben a megdicsőült Lényben felismerte a megfeszített Jézust, és e kép örökre bevésődött a megdöbbent ember lelkébe. A hallott szavak rettentő erővel hatoltak szívébe. Elsötétült lelkét a világosság özöne árasztotta el, s felfedte előtte eddigi életének tudatlanságát és tévedéseit, valamint annak szükségét, hogy a Szentlélek világítsa be életét.