PK 339. – Boldog, aki olvassa. – A Dániel által feljegyzett próféciák most a világtörténelem alkonyán különös figyelmünket igénylik, mivel korunkról szólnak. Kapcsoljuk össze velük az utolsó újtestamentumi könyv tanításait! Sátán sok emberrel elhiteti, hogy Dániel és a látnok János írásainak profetikus részeit nem lehet megérteni. Pedig az ígéret világosan kifejezi, hogy különleges áldások kísérik e próféciák tanulmányozását. „...de az okosok megértik” (Dán 12:10) - mondta Isten Dániel látomásairól. Az utolsó napokban lepattan róluk a pecsét. Krisztus szolgájának, Jánosnak adott kinyilatkoztatásokról pedig, melyek Isten népét századokon át vezették, így hangzik az ígéret: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük...” (Jel 1:3).

BO 351-52. – Boldog, aki olvassa. – A gyermekeket arra kell megtanítanunk, vessék meg az értéktelen, izgató történeteket, s forduljanak az ésszerű olvasmányhoz, mely elméjüket a Biblia története, történelme és bizonyítéka iránti érdeklődésre serkenti. Ezt olvasva, világosságot áraszt a szent könyvre és megmozgatja a vágyat, hogy annak tanulmányozása nem veszélyes, hanem hasznos.

7BC 954. – Boldog, aki olvassa. – Sokan elfogadják azt az ötletet, hogy a János „Jelenések” könyve bepecsételt könyv, ezért nem szentelnek időt titkai kutatására. Azt mondják, hogy figyelmünket az üdvösség nagy igazságainak  megértésére kell összpontosítanunk, és azok a titkok, amelyek Jánosnak Pátmosz szigetén ki lettek nyilatkoztatva nem érdemelnek olyan nagy figyelmet. Ám Isten nem így tekint e könyvre…
A Jelenések könyve feltárja a világnak, hogy mi volt, mi van, s mi lesz. Azok okulását szolgálja, akikhez a világ vége elérkezett. Tanulmányozzuk figyelmesen és tiszteletteljesen. Előjogunk megismerni, amit okulásunkra megírtak…
Maga az Úr nyilatkoztatta ki szolgájának, Jánosnak a Jelenések könyve titkait, s azt akarja, hogy nyitva álljon minden kutató előtt. Ebben a könyvben olyan jelképes jelenetek vannak megírva, melyek most már a múlté, valamint most körülöttünk történnek, némelyek viszont örökérvényűek, de most teljesednek körülöttünk. De vannak olyan jövendölések is, amelyek a kegyelemidő befejeztéig sem fognak egészen beteljesedni, mikor az utolsó nagy küzdelem folyik majd a sötétség hatalmasságai és a menny Fejedelme között (RH 1897 aug. 31).

TM 113. – Boldog, aki olvassa. – Gondolkozzunk a zsidó nemzet körülményein, amikor Isten Dánielnek ezeket a próféciákat adta. Vegyünk több időt a Biblia tanulmányozására. Nem értjük az Igét úgy, ahogyan értenünk kellene. A Jelenések könyvének előszava felszólít, hogy értsük meg az adott oktatást, Isten kijelentése szerint: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.”  Ha mi, mint nép megértjük, hogy ez a könyv mit jelent számunkra, akkor nagy ébredés lesz sorainkban. Mi nem értjük teljességükben e leckék tanulságait, Isten felszólításának ellenére, hogy kutassuk és tanulmányozzuk.

NK 305. – Boldog, aki olvassa. – A próféta ezt mondja: „Boldog, aki olvassa.”  De vannak, akik nem akarják olvasni. Az áldás nem számukra van. „És akik hallgatják.” Egyesek hallani sem akarnak a próféciákról. Az áldás nem ezé az osztályé lesz. „És megtartják azokat, amelyek megírattak abban.” Sokan nem hajlandók megfogadni a Jelenések könyvében foglalt intéseket és tanításokat. Közülük senki sem igényelheti a megígért áldást. Aki csúfot űz a próféciákból, és gúnyolja ünnepélyes szimbólumait; aki nem hajlandó megreformálni életét, és felkészülni az ember Fiának eljövetelére, az Isten áldását nem igényelheti.
Hogyan merészelik egyes emberek az ihletett Ige bizonyságtételével szemben azt állítani, hogy a Jelenések könyve olyan titok, amely meghaladja az emberi értelmet? Ez a könyv kinyilatkoztatott titok, nyitott könyv. A Jelenések könyvének tanulmányozásakor az ember figyelme Dániel próféciáira terelődik. Mindkettő mérhetetlenül fontos eligazítás, amelyet Isten adott az embernek a világtörténelem lezárulásakor bekövetkező eseményekről.

KP 86. – Boldog, aki olvassa. – Amint a világtörténelem végéhez közeledünk, különösképpen kell foglalkoznunk az utolsó időket érintő próféciákkal. Az újtestamentumi iratok utolsó könyve tele van igazságokkal, csak meg kell értenünk őket. Sátán sok ember lelki látását olyannyira elhomályosította, hogy örülnek, ha bármilyen indokkal elkerülhetik a Jelenések könyvének tanulmányozását. Krisztus azonban szolgája, János által kinyilatkoztatta, hogy mi lesz az utolsó időben, és ezt mondta: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban” (Jel 1: 3).
„Az pedig az örök élet - mondta Krisztus -, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján 17,3). Miért van az, hogy nem látjuk meg ennek az ismeretnek értékét? Miért nem égnek izzón ezek a dicsőséges igazságok szívünkben, egész lényünket áthatva? Miért nem hirdetjük őket remegő ajakkal?

5T 388. – Boldog, aki olvassa. – Fel kell magasztalnunk az emberek előtt Isten lábbal tiport törvényét. Ha becsületesen és tisztelettel fordulunk a Szentíráshoz, mennyei világosság nyilatkoztatja majd ki nekik Isten törvényének csodálatos dolgait. A szent Ige megvilágosodott lapjairól fontos igazságok ragyognak majd elő, miket a babona és a hamis tanok régóta eltakartak. Isten két élő tanúja kiönti eléjük régi és új kincseit. Fényt és örömet hoznak mindannak, aki elfogadja. Sokan fölébrednek majd álmukból. Fölkelnek, mintha csak a halálból támadnának életre és elfogadják a világosságot, s életet, amit egyedül Krisztus adhat. Az igazságokat, melyek megfejthetetlennek bizonyultak a szellemóriások előtt, a Krisztusban csecsemők meg fogják érteni. Nekik majd világosan kinyilatkoztatják azt, ami meghaladta az Ige legképzettebb kutatóinak értelmét. Mert az utóbbiak olyan tudatlanok az Írások és Isten hatalma felől, akár a régi sadduceusok voltak.

JÉ 186. – Boldog, aki olvassa. – Gábriel, a rangban közvetlenül Isten Fia után következő angyal jött Dánielhez az isteni üzenettel. Gábriel – „az Ő angyala” - volt az, akit Krisztus elküldött, hogy feltárja a jövőt a szeretett Jánosnak. Áldás árad mindazokra, akik olvassák és hallgatják a prófétálásnak beszédeit, s megtartják az abban megírottakat (Vö. Jel 1:3).
„Semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Ám 3:7). Mert „a titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké” (5Móz 29: 29). Isten adta ezeket nékünk, az Ő áldása kíséri a prófétikus iratok áhítatos, imádkozó tanulmányozását.

EÉ 190. – Boldog, aki olvassa. – A Jelenések könyve Dániel könyvével összekapcsolva külön tanulmányozást igényel. Minden Istenfélő tanító jól gondolja át, hogyan értheti meg legvilágosabban, és hogyan mutathatja be azt az evangéliumot, amelynek megismerésére Jézus személyesen jött le szolgájához, Jánoshoz. Jézus Krisztus kijelentését adta neki az Isten, hogy megmutassa azokat „... amiknek meg kell lenniük hamar...” (Jel 1,1).
Senki se csüggedjen el a Jelenések könyvének tanulmányozása közben a látszólag titkos jelképek miatt. „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja...” (Jak 1:5).
„Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétának beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van” (Jel 1:3).
Amikor a tanulóban felébred a Biblia iránti igazi szeretet és kezdi felismerni, hogy milyen roppant nagy terület ez és milyen értékesek kincsei, akkor vágyódik arra, hogy megragadjon minden alkalmat, megismerje Isten Igéjét. Tanulmányozása nem korlátozódik különleges időre vagy helyre. Ez az állandó ismeretszerzés az egyik legjobb eszköz arra, hogy ápolják a Szentírás iránti szeretetét. A tanuló tartsa mindig magánál a Bibliáját! Amikor csak alkalmad van, olvass el egy szöveget és elmélkedj róla! Ha az utcán jársz-kelsz, a vasúti állomáson időzöl, vagy találkozóra várakozol, használd fel jól az alkalmat, hogy néhány értékes gondolatot nyerj az igazság kincstárából.

Ev 120-121. – Boldog, aki olvassa. – Isten János apostolnak Patmosz szigetén kinyilatkoztatta azokat a dolgokat, amelyeket általa az embereknek akart adni. Tanulmányozd ezeket a „Jelenéseket”. Benne valóban elmélkedésre méltó tárgyakat találhatunk, mélységes, átfogó, tanúságokat, melyeket az egész angyalsereg közölni kíván velünk. Szemléld Krisztus életét és jellemét, tanulmányozd közbenjárói szolgálatát. Végtelen bölcsesség, végtelen szeretet, végtelen igazságszolgáltatás, végtelen kegyelem rejlik benne. Itt mélységeket és magasságokat, hosszúságokat és szélességeket találunk az elmélkedésre. Igen sokan megpróbálták leírni Krisztus életét, jellemét és közbenjárói tevékenységét, de mindegyik, akit a Szentlélek ihlet, ezeket a tárgyköröket eleven és új világosságban tárja fel, az illető szíve-lelke szerint.

Ev 151. – Boldog, aki olvassa. – Akik a nép előtt, mint az igazság tanítói állnak, nagy tárgykörökről kell beszélniük. A drága időt ne pazarolják jelentéktelen tárgyak feltárására. Tanulmányozzák és szólják az Igét. Legyen az Ige kezükben éles, kétélű kard. Tegyen bizonyságot beteljesedett igazságokról és mutasson rá, hogy mi következik a jövőben.
Krisztus lejött a mennyből, hogy Jánosnak kijelentse a nagy és csodálatos igazságokat, melyeknek formálniuk kell életünket, s melyeket nekünk kell hirdetnünk a világnak. Lépést kell tartanunk az idővel: világos, értelmes bizonyságot kell tennünk, melyet a Szentlélek jóváhagyása kísér (RH 1906. ápr. 19).

Ev 195-97.– Boldog, aki olvassa. – Előttünk vannak az utolsó napok veszedelmei. Feladatunk, hogy figyelmeztessük az embereket arra a veszedelemre, amelyben vannak. Tárjuk fel a próféciák ünnepélyesen komoly jeleneteit. Ha népünk csak félig ébren volna, ha tudatában volna a Jelenésekben vázolt események közelségének, akkor gyülekezeteinkben reformációt láthatnánk, és sokkal többen elhinnék az igazságot.
Nincs veszteni való időnk. Isten felszólít, hogy őrködjünk lelkek felett, mint akik felelősséggel tartoznak érettük. Tárjátok fel az új elveket és világos, érthető igazsággal halmozzátok el az embereket. Hatása olyan lesz, mint a kétélű fegyveré. Ámde magatartástok ne legyen harcias. Lesz idő, amikor csendben várakoznunk kell és látni fogjuk hogyan üdvözít Isten. Beszéljen tehát Dániel, beszéljen a Jelenések könyve, mondják meg, hogy mi az igazság. Ám a tárgykör bármelyik pontját tárod is fel, magasztald Jézust, minden reménységünk középpontját „Dávid gyökerét és ágát, a fényes Hajnalcsillagot” (TM 118).
Soha se engedjétek, hogy Isten szavának tanítása szárazon, elvontan történjen, ahogy igen sok esetben tették, hanem tárd fel Isten Igéjének igazságait élénken és hatásosan…
A Jelenések könyvét fel kell tárnunk az emberek előtt. Sokan azt tanították, hogy bepecsételt könyv, de csak azok számára bepecsételt, akik visszautasítják a világosságot és az igazságot.  A Jelenések könyvének igazságait hirdetnünk kell: alkalmat kell adnunk az embereknek, hogy elkészüljenek a nagyon gyorsan közelgő eseményekre. A harmadik angyal üzenetét úgy kell hirdetnünk, mint az elveszett világ üdvösségének egyetlen reménységét (1896, 87. levél).
A legnagyobb fontosságú tárgykör a harmadik angyal üzenete, amely felöleli az első és a második angyal üzenetét. Mindenkinek meg kell értenie és alkalmaznia a mindennapi életben, ezekben, az üzenetekben levő igazságokat, mert ez az üdvösség alapja. Komolyan és imával kell tanulmányoznunk, hogy megértsük ezeket, a dicső igazságokat. Felfogóképességünket és értelmünket a végsőkig meg kell feszítenünk (1902, 97. levél).
A prédikátorok a biztos prófétai Igét adják elő, amely a hetedik napot ünneplő adventisták hitének alapja. Gondosan tanulmányozzátok Dániel és Jelenések könyvének jövendöléseit, és velük kapcsolatban a következő kijelentést is: „Íme az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (János. 1,29)
Máté evangéliuma 24. fejezetét ismételten elém tárták, mint olyat, amelyre fel kell hívnunk mindenki figyelmét. Mi ma az ott felsorolt próféciák beteljesedésének idejében élünk. A prédikátoraink és tanítóink magyarázzák meg e jövendöléseket azoknak, akiket tanítanak. Előadásaikból hagyják ki a kevésbé fontos dolgokat, hogy a lelkek sorsára nézve döntő igazságokat előadhassák (GW 148).
Az a feladatunk, hogy a Jelenések könyvének nagy és ünnepélyes igazságait hirdessük a világnak. Ezek az igazságok hozzátartoznak Isten egyházának terveihez és elveihez. Isten megáldja azokat, akik kellő figyelmet fordítanak ennek az üzenetnek hirdetésére. Az áldás ígéretét azért adta, hogy ezzel a könyv tanulmányozására buzdítson. Sohase szabad belefáradnunk a tanulmányozásba a látszólagos titkos jelképe miatt. Krisztus segítségünkre van megértésében…
A Jelenéseket mélyebben és szorgalmasabban kell tanulmányoznunk: igazságait pedig még komolyabban kell hirdetnünk. Ezek az igazságok mindenkit érintenek, akik ezekben az utolsó napokban élnek (1902, 105. levél).

Ev 363. – Boldog, aki olvassa. – A vallásos élet minden igazi tapasztalata Isten pecsétjét viseli magán. Mindenkinek fel kellene ismernie annak szükségét, hogy személyesen kell értenie az igazságot. Értenünk kell azokat az igazságokat, melyeket az Úr szolgái a múltban igen gondosan és imával tanulmányoztak. Isten megmutatta nekem, hogy népünk között nagyon gyakran hézagos a tudás a harmadik angyal üzenetének keletkezése és haladása tekintetében. A legnagyobb szükség, hogy Dániel és Jelenések könyvét kutassuk. Alaposan tanulmányozzuk át a bennük található igazságokat, amit Isten megíratott.

5T 753-4. – Boldog, aki olvassa. – Komoly és ünnepélyes események küszöbén állunk. A jövendölések gyors egymásutánban teljesednek. Az Úr az ajtó előtt áll. Rövidesen megnyílik az a kor, mely mindenek fölött érint valamennyi embert. Fölélednek a múlt ellentétei, és új ellentétek is születnek. Ma még csak nem is álmodunk azokról az eseményekről, amelyek a világra következnek. Az ellenség emberi eszközökön keresztül ügyködik. Akik megszeretnék váltóztatni az alkotmányt, és a vasárnap ünneplést elrendelő törvényt akarnak, nem veszik eszükbe, hogy mi lesz ennek a következménye. A vállság már közvetlen előttünk áll.
Ebben a mai hallatlan kényszerhelyzetben Isten szolgái ne bízzanak magukban. Az Ésaiás, Ezékiel és Jánosnak adott jelenések bizonyítják, hogy mennyire szoros az összefüggés a mennyben és a földön végbemenő események között, s milyen messzemenően gondoskodik Isten a benne bízókról. Van a világnak Kormányzója. A közelgő események Isten kezében vannak. A menny Fensége a maga kezében tartja a nemzetek sorsát és egyházának gondjait is.
Ne engedjük meg magunknak, hogy túlságosan aggódjunk, gyötrődjük és bizonytalankodjunk az Úr munkájában. Nem hagyja véges emberekre, hogy ők viseljék a felelősség terhét. Bízzunk Istenben, higgyünk és törjünk előre. A menny hírnökei fáradhatatlanul őrködnek. Szüntelenül megbízatásokat hajtanak végre a földi lényekkel kapcsolatban. Ezekből látjuk, hogy Isten keze irányítja a kerekeket a kerekeken belül. Az isteni Tanító mondja e munka minden szereplőjének, mint régen Círusnak: „Felöveztelek téged, bár nem ismertél.”

6T 127-8. – Boldog, aki olvassa. – A Jelenések könyvében különleges feladatokról olvasunk, melyeket ezekben az utolsó időkben Isten elvár népétől. Kijelentette nekünk törvényét s elénk tárta az utolsó időkre szóló igazságot. Ez az igazság szüntelen szélesebbre tárul. Isten azt kívánja tőlünk: értelmesen fogjuk föl, hogy különbséget tudjunk tenni a helyes és a helytelen között, az igaz és az igazságtalan tettek között.
A harmadik angyal üzenetét – időnk nagy vízválasztó igazságát – valamennyi iskolánkban tanítanunk kell. Isten terve az, hogy terjesszük ezt a különleges figyelmeztetést az iskoláinkban s így a fény ragyogó sugarai, világítanak majd a világban. Az idő rövid. Fejünk fölött tornyosulnak az utolsó napok veszedelmei. Virrasszunk, tehát és imádkozzunk. Tanulmányozzunk és engedelmeskedjünk a tanításoknak, amit Dániel és Jelenések könyvében kaptunk.
Nem hiába jelenti ki: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban: mert az idő közel van” (Jel 1,3). Ez az a nevelés, amelyet türelmesen folytatnunk kell. Tanításunk legyen megfelelő azokra a napokra, amelyekben a vallásos oktatásunk is álljon összhangban, az Isten küldte üzenetekkel.

7T 157-8. – Boldog, aki olvassa. – Legyen több tanítani, írni és kiadnivalónk azokra a dolgokra vonatkozólag, aminek most kell beteljesedniük, melyek a lelkek örök jólétét érintik. Az öregeknek és fiataloknak, szenteknek és bűnözőknek alkalmas időben adjatok táplálékot, késedelem nélkül hozzátok előtérbe, amit csak elmondotok, hogy a gyülekezetet fölébresszük az alvásból. Ne pazaroljuk az időt nélkülözhető dolgokra, sem azokra, amelyeknek az emberek jelen szükségleteihez nincs köze. Olvassátok a Jelenések első három versét, s lássátok, milyen munkára szólítja fel azokat, akik állítják, hogy hisznek Isten szavában.

TM 114-115. – Boldog, aki olvassa. – A Jelenések tanulmányozásából egy dolog bizonyossá válik, - nevezetesen, hogy Isten és népe közötti kapcsolat szoros és határozott.   Csodálatos kapcsolatot láthatunk a mennyei világegyetem és a világunk között. Isten, a Dánielnek kinyilatkoztatott dolgokat utólag kiegészítette Jánosnak, a Patmosz szigetén. Ezt a két könyvet tanulmányozzuk gondosan. Dániel kétszer kérdezte: „Mennyi idő telik el a vég idejéig?”

8T 301-302. – Boldog, aki olvassa. „Az Úr olyan dolgokat fedett fel János előtt, amikről látta, hogy népnek az utolsó időben szüksége lesz. Utasításait megtalálhatjuk a Jelenések könyvében. Akik a mi Urunk, megváltó Jézus Krisztus munkatársai szeretnének lenni érdeklődnek mélyen a Jelenések könyvében foglalt igazságok iránt. Tollal és szóval fognak törekedni, világossá tenni a csodálatos dolgokat, amiket feltárni, Krisztus lejött a földre. Jel 1,1-3.
A Jelenésekben, sorrendben kapott ünnepélyes üzeneteknek Isten népe gondolkodásában főhelyet kell elfoglalniuk. Figyelmüket semmi másnak nem szabad lekötnie.
Rohan az értékes idő. Fönnforog a veszély, hogy sokan megfosztják magukat az időtől, amit arra kellene fordítaniuk, hogy Isten üzenetét hirdessék a bukott világnak. Sátán örül, ha látja, hogy más köti le az elméket, aminek azon igazságok tanulmányozásával kellene foglalkozniuk, melyek az örökkévaló valóságokról szólnak.
El kell juttatnunk a világhoz a legünnepélyesebb bizonyságtételt, Krisztus bizonyságtételét. A legdrágább, legfölemelőbb ígéretek és a legfélelmetesebben komoly figyelmeztetések húzódnak végig a Jelenések könyvén. Olvassák-e Krisztus Jánosnak adott bizonyságtételét, akik állítják, hogy ismerik az igazságot? Nem találgatás ez, sem alakoskodó félrevezetés, hanem azokat az igazságokat tartalmazza, melyek jelen és jövő jólétünket érintik. Mi köze van a polyvának a búzához?

TM 433-4 – Boldog, aki olvassa. – Ismét kérdem: Tekintve Jánosnak a Patmosz szigetén adott Jelenéseket, melyek az első fejezettől az utolsó fejezetig, annak utolsó szaváig Jézus Krisztus kinyilatkoztatott nagy világossága. Ő választotta Jánost, hogy szócsöve legyen. Aki által ez a világosság fénylik a világra, tehát tekintve ezeket a csodálatos, ünnepélyes igazságokat, - a Krisztus eljövetelét megelőző eseményekben előttünk feltáruló nagy igazságokat, - hogyan lehetséges, hogy akik állítják, hogy csodálatos dolgokat látnak Isten törvényében, mégis a tisztátalanok névsorában szerepelnek, a paráznák és a házasságtörők között, akik állandóan tettetik, kijátsszák az igazságot, titkokban, pedig gonoszt művelnek? Gondoljátok, hogy elrejthetik útjaikat az Úr előtt? Gondoljátok, hogy Isten nem látja? Isten nem tud róla?

AT 400. – Boldog, aki olvassa. – A Jelenések könyve Isten mélységes dolgait tárja elénk. Már elnevezése: „A Jelenések” - ellentmond ama állításnak, hogy ez a Szentlélek sugallatára írott könyv, bepecsételt könyv. "Kijelentés" csak azt jelentheti, hogy Isten kijelent dolgokat. Az Úr maga jelentette ki szolgájának e könyvben foglalt titkait, és azt akarja, hogy minden kutató előtt tanulmányozásra nyitva álljon. Igazságai éppúgy szólnak azoknak, akik az utolsó napokban, tehát az idők végén élnek, mint azoknak, akik János idejében éltek. A vázolt jelenetek zöme már a múlté, viszont mások éppen a jelenre vonatkoznak. Vannak azonban még események, melyek a jövőben, a sötétség hatalmai és a menny Fejedelme közötti küzdelem befejezésekor mennek végbe. Végül a próféciák előrevetítik a megváltottak ujjongó örömét, diadalénekét a megújított földön.
Senki se higgye, hogy mert nem tudja azonnal megfejteni a „Jelenések” minden jelképét, hiábavaló dolog e könyvben kutatnia és azon fáradoznia, hogy az abban foglalt igazságokról felvilágosítást nyerjen. Aki Jánosnak ezeket a titkokat kijelentette, ízelítőt fog adni az igazság szorgalmas kutatójának is, a menny örömeiből. Mindazok, akik kitárják szívüket az igazság előtt, megérthetik e könyv tanításait; elnyerik azt az áldást, melyet Isten ígért azoknak, akik hallják a jövendölés szavát és megtartják, ami abban megíratott.

TM 115. – Boldog, aki olvassa. – Dániel könyve a Jelenések könyve által válik érthetővé, s elvezet egészen a föld történelmének utolsó jelenetéig.
Vajon hittestvéreink szívükre veszik-e, hogy az utolsó napok veszedelmei közepette élünk? Olvassátok a Jelenéseket Dániellel kapcsolatban és tanítsátok.

TM 116-7. – Boldog, aki olvassa. – Akik Isten Fiának testét eszik, és vérét isszák, azok Dániel könyvéből és a Jelenések könyvéből a Szentlélek által ihletett igazságokat tárnak majd elő. Olyan erőket indítanak el, mozgatnak meg, amelyek elnyomhatatlanok. Gyermekek ajkáról hangzanak el olyan titkok, amelyek elrejtettek a felnőttek elől.
Nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. Több prófécia gyors egymásutánban teljesedik. A hatalom minden eleme munkához lát. A múlt történelme megismétlődik, régi ellentétek, küzdelmek felújulnak. Ezen a földön Isten népét mindenfelől veszélyek környékezik. Az emberiség állandó, mindent átható feszültségben él.
Tanulmányozzátok a Jelenések könyvét, kapcsolatban Dániel könyvével, mert a történelem megismétlődik. Nekünk, vallási előnyeink folytán, ma már sokkal többet kellene tudnunk, mint amennyit tudunk
Angyalok kívánkoznak betekinteni azokba az igazságokba, amelyeket Isten kinyilatkoztatott embereknek, akik töredelmes szívvel kutatják Isten Igéjét, s imádkoznak annak az ismeretnek növekedéséért, elmélyüléséért, amelyet csak Isten adhat.
Mialatt a föld történelmének végéhez közeledünk, különösen az utolsó időkre vonatkozó próféciákat kell tanulmányoznunk. Értsük meg az Újszövetség utolsó könyvének igazságait. Sátán elvakította sok lélek értelmét, hogy csak örvendtek, ha kifogást találhattak, hogy tanulmányozását elkerülhessék. Ámde Krisztus, szolgája János által kijelentette az utolsó napok eseményeit, és ő mondja: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.”
Dániel és a Jelenések könyve egy kötetben kerüljön kiadásra. Néhány részlethez magyarázatot fűzhetünk, ám még ez is feleslegessé válhat.
Hakell testvérnek tettem ezt a javaslatot, amelynek eredményeképpen kiadta könyvét. Ez a könyv nem elégíti ki a szükségletet. Eszmém az volt, hogy a két könyvet összekössük. Dániel könyvére következzék a Jelenések könyve, mert több világosságot áraszt a Dániel által felvetett tárgykörökre. A cél az, hogy e két könyvet összekössük, ugyanis mindkettő azonos tárgykörben mozog.
Hirdessük azt az üzenetet, amely felébreszti az egyházakat. Mindent meg kell tennünk, hogy terjesszük a világosságot, nemcsak saját népünk körében, hanem a világon is. Utasítást kaptam, hogy adjunk ki Dániel és a Jelenések próféciáit, a szükséges magyarázatokkal, kisebb könyvek alakjában s küldjük szerte az egész világra. Saját népünknek is szüksége van arra, hogy a világosságot érthetően eléje tárjuk.

5T 9-10. – Boldog, aki olvassa. – Lelkészeink hiányosan végzik kötelességüket. Föl kellene hívnunk az emberek figyelmét a közvetlen előttünk álló fontos eseményekre. Szemünk előtt kell tartanunk az idők jeleit. Dániel és Jelenések látomásai erkölcsi sötétség és tisztátalanság korszakát jövendölik: de a vég idején – amelyben most élünk – a látomásnak szólnia kell, nem hazudnia. A megjövendölt jelek, beteljesedése felszólítja a várakozókat, a virrasztókat, hogy tekintsenek fel és emeljék fel fejüket, mert elérkezett váltságuk.

1Szem 61. – Mert az idő közel van. – Amint Isten ezt a tárgyat elém tárta, úgy tűnt, hogy Krisztus majdnem bevégezte ez irányú szolgálatát. Azért vádolnak hazugsággal, mert az idő tovább folytatódott, mint ahogy azt bizonyságtételem jelezni látszott. Hogy van ez akkor Krisztus vagy a Tanítványok bizonyságtételével? Ők is félre lettek vezetve?
Pál írja a korinthusiakhoz: „Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezen túl, azért akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna. És akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vígadnak, mintha nem vigadnának; akik vesznek, mintha semmijük sem volna” (1Kor 7: 29-30).
A rómaiakhoz írott levélben, pedig ezt írja: „Az éjszaka elmúlt, nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit” (Róma 13:12).
Krisztus így szól hozzánk szeretett János által, Patmosz szigetéről: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van” (Jel 1:3). „És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar. Íme eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit” (Jel 22:6-7).
Isten angyalai nagyon rövidnek mutatják be az időt az emberekhez szóló üzeneteikben. Én mindig ilyen üzenetet kaptam. Az igaz, hogy az idő tovább folytatódott, mint ahogy azt az üzenet kezdeti idejében vártuk. Megváltónk nem jelent meg olyan hamar, ahogy reméltük. Azonban meghiúsulhat-e az Úr szava? Soha! Emlékeznünk kellene, hogy Isten ígéretei és fenyegetései egyformán feltételhez kötöttek.

EW 64. – Mert az idő közel van. – 1850. június hó 27.-i látomásomban így szólt hozzám kísérő angyalom: "Az idő majdnem bevégződött. Vajon sugárzod e Jézus nyájas képmását kellőképpen?" Majd arra utasítottak, hogy a földre tekintsek s láttam, hogy azoknak, akik a harmadik angyali üzenetet elfogadták, készülődniük kellene. Az angyal így szólott: "Legyetek készen! Legyetek készen! Legyetek készen! Halljatok meg sokkal teljesebben a világ számára, mint eddig!" Láttam, hogy igen nagy munkát kell érettük elvégezni, de nagyon rövid idő alatt.

TM 113. – Mert az idő közel van. – A múltban, mert tanítóink kijelentették, hogy Dániel és a Jelenések könyve bepecsételt könyvek, tehát az emberek nem foglalkoztak velük. A misztikus fátylat, mely visszatartotta az embereket attól, hogy fellebbentsék, Isten keze távolította el Igéjének e részeiről. A könyv címe: "Jelenések" éppen azt jelenti, hogy Isten igen fontos dolgokat nyilatkoztatott ki. Ennek a könyvnek az igazságai hozzánk szólnak, akik az utolsó napokban élünk. Mi szent dolgoknak szent helyén állunk. A fátylat elvonta róluk a mennyei Kéz. Ne maradjunk tehát távol, kívül. Lépjünk be, ám ne gondatlanul, szentségtelen tiszteletlen gondolatokkal, ne indulatosan, hanem tiszteletteljesen, Isten félelmében. Közeledik, azaz idő, amikor a Jelenések könyvének próféciái teljesednek.