PP 10. – A halottak közül az elsőszülött. – A Világegyetem Királya összehívta a menny seregeit, hogy jelenlétükben mondja el, milyen helyet tölt be valójában Fia, és hogy milyen viszonyban van a teremtett lényekkel. Isten megosztotta trónját Fiával, és az örökkévaló, önmagában létező Lény dicsősége körülövezte mindkettőjüket. A szent angyalok a trón köré gyűltek - egy hatalmas, megszámlálhatatlan sokaság -, „[...] tízezerszer tízezer és ezerszer ezer” (Jel 5:11); a legdicsőbb angyalok, mint szolgák és alattvalók, akik örvendeztek az Istenségtől reájuk hulló fényben. A Király a menny egybesereglett lakói előtt kijelentette, hogy senki más, csak Krisztus, Isten egyszülöttje értheti meg teljes szándékait. És az Atya őt bízta meg akaratának végrehajtásával. Isten Fia a menny összes seregének teremtésében megvalósította az Atya akaratát. Őt és Istent illeti meg hódolatuk és hűségük. Krisztus később is - a föld és lakói megteremtésében is - gyakorolta isteni hatalmát. De soha nem akart saját magának hatalmat vagy felmagasztalást az Atya Isten terve ellenében, hanem az Atya dicsőségét magasztalta fel, és az ő jóságos és szeretettel teljes szándékát hajtja végre.
JÉ 99. – A föld királyainak fejedelme. – Amikor a kísértő felajánlotta Krisztusnak a világ országait és dicsőségét, azt javasolta, hogy Krisztus mondjon le a világ feletti királyságáról, és Sátán alattvalójaként uralkodjék. Ilyen uralmat reméltek a zsidók is. Evilági királyság után vágyakoztak. Ha Krisztus beleegyezett volna, hogy ilyen királyságot ajánljon nekik, örömmel fogadták volna Őt. A világra azonban a bűn átka nehezedett, annak összes keserűségével együtt. Krisztus kijelentette a kísértőnek: „Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!” (Mt 4:10.)
JÉ 647. – A föld királyainak fejedelme. – Azon a napon, mikor Krisztus ismét eljön a földre, az emberi nemzetség többé nem a csőcseléktől körülvett fogolyként látja meg, hanem a menny Királyaként ismeri meg Őt. Krisztus a saját dicsőségében, Atyja dicsőségében és a szent angyalok dicsőségében jön el.
JÉ 224. – A föld királyainak fejedelme. – A menny Fejedelme népe között járt. Isten a legnagyobb ajándékot adta a világnak. Öröm a szegényeknek, mert Krisztus eljött, hogy országának örököseivé tegye őket. Öröm a gazdagoknak, mert Ő eljött, hogy megtanítsa őket, hogyan szerezhetnek örök gazdagságot. Öröm a tudatlanoknak, mert Ő bölccsé teszi őket az üdvösségre. Öröm a tanultaknak, mert mélyebb rejtélyek tárulnak fel, mint valaha is álmodták volna, olyan igazságok lesznek világosak az ember számára a Megváltó küldetése által, melyek a világ alapítása óta rejtve voltak.
JÉ 362 – A föld királyainak fejedelme. – Az élet Fejedelme és a sötétség erőinek fejedelme újra a csatamezőn találkozott. Krisztus a maga küldetésének szolgálatában, hogy „a foglyoknak szabadulást hirdessek, [...] hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat” (Lk 4:18). Sátán pedig, hogy áldozatát hatalmában tartsa. A világosság angyalai meg a gonosz angyalok seregei láthatatlanul jelen voltak, hogy figyeljék a küzdelmet. Egy rövid időre Jézus megengedte a gonosz léleknek, hogy megmutassa erejét, s a szemlélők felmérhessék az elkövetkező szabadítást.
7BC 922. – Annak, aki minket szeretett,
és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által. –
Láthatatlan eszközök: angyalok munkálkodnak emberek által, hogy hirdessék
Isten parancsolatait. Az angyalok sokkal többet tesznek az emberi
családért, mint sokan gondolják. Az angyalokról szólva az apostol ezt
mondja: „avagy nem szolgáló lelke-e mindazok, elküldve szolgálatra
azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?”
Szent angyalok csatlakoznak majd a megváltottak győzelmi énekéhez. Bár
tapasztalatból nem énekelhetik, hogy „megmosott bennünket a mi
bűneinkből az ő vére által,” mégis ismerik a veszedelmek súlyát,
melyből Isten megmentette népét. Vajon nem ők lettek elküldve zászlót
bontani az ellenség ellen? Ezért együtt tudnak érezni azok
elragadtatásával, akik győzedelmeskedtek a Bárány vére és
bizonyságtételének szava által (1900, 79. levél).
EW 209 – Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által. – Midőn a római katona Jézus oldalát átszúrta, miközben Ő a kereszten függött, két különböző folyam; egy vízár és egy vérár folyt ki belőle. A vérnek árja mossa le azoknak bűneit, akik Krisztus nevében hisznek, a víznek árja, pedig az élő vizet jelképezi, amely Jézustól nyerhető, és amely életet ad a hívőnek.
6T 311. – Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által. – Az üdvözültek megismerik azokat, akik a megfeszített Üdvözítőre terelték figyelmüket. Milyen boldogan beszélnek majd velük! Mondják majd: „Bűnben éltem, Isten és remény nélkül a világban, de te eljöttél, felhívtad figyelmemet az Üdvözítőnkre, egyedüli reményünkre. Attól kezdve én is hittem benne. Megbántam bűneimet és mennyei áldásban részesültem a többi szentekkel a Krisztus Jézus által.” Mások megszólalnak: „Pogány országokban, pogányul éltem. Elhagytad barátaidat, kényelmes otthonodat, és eljöttél, megmutattad a Jézushoz vezető utat meg azt, ahogyan hinnem kell Benne, mint egyedül igaz Istenben. Ledöntöttem bálványaimat, imádtam az Istent, most pedig szemtől-szembe látom. Megmentett, örökre megmentett, hogy soha el ne kelljen válnom tőle, akit annyira szeretek. Akkor csak hit szemével láttam Őt, most azonban olyannak látom, amilyen,. Most már kifejezhetem neki hálámat üdvözítő kegyelméért, mert szeretett engem és a saját vérével megmosott bűneimből.”
KP 107-08. – Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által. – Őrizkedjünk mindattól, ami büszkeséghez és önelégültséghez vezet! Ezért ne hízelegjünk, és ne dicsérgessünk! Azt is utasítsuk vissza, ha nekünk hízelegnek, vagy minket dicsérgetnek. A hízelgés Sátán műve. Ő éppúgy dolgozik hízelgéssel, mint vádaskodással és kárhoztatással. Ily módon próbálja pusztulásba sodorni az embert. Sátán eszközei azok, akik másokat dicsőítenek. Krisztus munkása utasítson el minden dicsőítést! Veszítsük szem elől az „én”-t! Egyedül Krisztust magasztaljuk! Mindenki figyelmét irányítsuk Reá: „Aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által” (Jel 1:5).
6T 366-7. – Annak, aki minket szeretett,
és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által. – Isten
földi és mennyei egyháza egy gyülekezetet alkotnak. A földi hívők s a soha
el nem bukott mennyei lények egyetlen egyházat képeznek. A szent földi
istentisztelet minden mennyei értelmes lényt érdekel. A menny belső
udvaraiba figyelnek a föld külső udvaraiban elhangzó bizonyságtételekre. A
földön imádkozók dicséretét és hálaadását átveszik a mennyei kórusok.
Dicséret és hálaadás hangzik a mennyei udvarokban, mert Krisztus nem hiába
halt meg Ádám elbukott fiaiért. Míg az angyalok magából a Kútfőből isznak,
a földön a szentek a trónról hömpölygő tiszta patakokból oltják szomjukat:
azokból a patakokból, melyek megörvendeztetik Isten városát.
Bárcsak valamennyien tudatában lennénk annak, hogy milyen közel van a
menny a földhöz! Mikor a föld gyermekei nem is gondolják, a világosság
angyalainak társaságában vannak. Minden embert hangtalan tanú őriz és
igyekszik Krisztushoz vonni. Mindaddig mennyei értelmes lények vigyáznak
rá, ameddig van remény, míg valaki nem áll ellene a Szentléleknek, a maga
örök romlását okozva. Senki se feledje, hogy a földön Isten angyalai
vannak jelen a szentek minden gyülekezésén. Hallgatják a bizonyságtevést,
az énekeket és az imákat. Ne feledjük, hogy a mennyei angyalok seregeinek
kórusa kíséri dicséreteinket.
Tehát amikor szombatról-szombatra összejöttök, zengjetek annak
dicséretét, aki a sötétségből csodálatos világosságra hívott ki titeket.
Adjuk szívünk imádatát annak, aki szeretett, és vére által mosott meg
minket bűneinktől. Legyen Krisztus szeretete az igehirdető visszatérő
témája. Fejezzük ki azt egyszerű szavakkal minden dicsérő
énekben. Sugallja imáitokat Isten Lelke. Amikor az élet Igéjét halljátok,
bizonyítsa szívetekből jövő válaszotok, hogy úgy fogadjátok az üzenetet,
mintha a mennyből jönne. Tudom, hogy az nagyon régimódi szokás, mégis
hálaáldozat ez Isten előtt, hogy az élet kenyerével táplálja éhes
lelkünket. Ez a Szentlélek ihletésére mondott válaszotok, lelketek ereje
lesz, másoknak, pedig bátorítás. Azt bizonyítják ezzel valamennyien, hogy
Isten épületének élő kövei, melyek világosságot árasztanak.
NK 372. – Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által. – „Nagy lesz az Ő dicsősége.” Az elbukott ember megváltásáért Krisztusé a dicsőség. Az örökké tartó korszakokon át ez lesz a megváltottak éneke: „Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinktől az Ő vére által... annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké” (Jel 1:5-6).
NK 574. – Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által. – A Megváltó, mielőtt belép Isten Városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait, és rájuk helyezi királyságuk rangjeleit. A fénylő sorok négyszöget alkotnak Királyuk körül, akinek fenséges alakja messze kimagaslik a szentek és az angyalok között. Szeméből sugárzik a jóság és a szeretet. Az üdvözültek megszámlálhatatlan sokasága Krisztusra függeszti tekintetét. Minden szem az Ő dicsőségét szemléli, akinek „rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié.” Jézus a dicsőség koronáját saját jobbjával helyezi a győzők fejére. Mindenkinek van koronája; rajta új neve (Jel 2:17) és ez a felirat áll: „Szentség az Úrnak.” Jézus minden kézbe győzelmi koronát és csillogó hárfát tesz. Amikor a parancsnokló angyalok megadják a hangot, az üdvözültek ujjai ügyesen futnak végig a hárfa húrjain, és sokszínű dallamot csalnak ki belőlük. Minden szív leírhatatlan örömmámorban úszik, és minden száj, hálás dicséretre nyílik: „Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinktől az Ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké!” (Jel 1:5-6.)