JÉ 543. – Én János, aki néktek testvéretek is vagyok. – Mindazoknak, akik elhagyták barátaikat vagy otthonukat Ő érette, Krisztus százszoros jutalmat ígért meg még ebben az életben. Most pedig mindazok számára különleges áldást biztosított, akik valamilyen jó szolgálatot tesznek embertársaiknak. Mindazokban, akik az én nevemért szenvednek - mondta Jézus -, engemet kell felismernetek. Amiképpen engem szolgálnátok, úgy kell szolgálnotok azoknak. Ez a nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy az én tanítványaim vagytok. Mindazok, akik beleszületnek a mennyei családba, bizonyos értelemben a mi Urunk Jézus Krisztus testvérei. Krisztus szeretete köti össze egymással az ő családjának a tagjait. Ahol ez a szeretet nyilvánvalóvá lesz, ott feltárul, megmutatkozik ez az isteni kapcsolat. „Mindaz, aki szeret, az Istentől született és ismeri az Istent” (1Jn 4:7).

3T 52-53. – Én János, aki néktek testvéretek is vagyok. – Isten gyermekei az egész világon egyetlen népes testvériséget alkotnak. Üdvözítőnk pontosan meghatározta azt a lelkületet és azokat az elveket, amelyeknek uralniuk kell azoknak a tetteit, akik következetes, szent életükkel megkülönböztetik magukat a világtól. Egymás szeretetének, mennyi Atyjuk mindenek feletti szeretetének kell testet öltenie a viselkedésükben és tetteikben. Isten gyermekeinek jelenlegi állapota olyan, mint fészekaljnyi hálátlan marakodó gyereké.

7BC 954-55. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Jánost száműzték ellenségei Patmosz szigetére, ahol elszakadva hittestvéreitől, azt remélték, hogy a nehézségek, és az elhagyatottság megölik őt. János azonban itt is barátokra és megtérőkre talált. Azt gondolták, hogy végre olyan helyre toloncolták a hű tanút, ahol sem zsidó, sem a világ gonosz kormányzóit nem nyugtalanítja.
Az egész világegyetem látta az idős tanítvánnyal való viszály gyümölcsét, melyet a hittestvéreitől való elszakadás teremtett. A szigeten Isten, Krisztus és a mennyei sereg voltak János társai. Tőlük kapott utasításokat, melyeket tovább adott a világtól hozzá hasonlóan elkülönülteknek. Ott jegyezte le Istentől kapott látomásait és jelentéseit, melyek tudtára adták a világtörténelem záró szakaszán lepergő eseményeket. Mikor hangja nem tanúskodott többé az igazság mellett, mikor nem tehetett több bizonyságot arról, akit szeretett és szolgált a sziklás, terméketlen parton nyert üzenetei égő lámpásként nyomultak előre (1899, 150. kézirat).
Isten gyakran a legkiválóbb embereket használta fel neve dicsőségére, bár nem kaptak elismerést emberi bölcsességtől, de Isten egy pillanatra sem feledkezett meg róluk. Mikor Jánost Patmosz szigetére száműzték, sokan szolgálatra alkalmatlan, megvénhedett, törött nádnak tartották, mely bármely pillanatban kidőlhet. Az Úr mégis jónak látta őt felhasználni magányos sziget-otthonában, ahol raboskodott. A világ és az elvakult papok és fejedelmet örvendeztek, hogy végre megszabadultak János mindenkor élénk színekkel ecsetelt, friss bizonyságtételeitől (1János 1,1-3).
Az egész fejezet tele van bátorsággal, bizakodással, reménnyel, hittel és megnyugtatással. Ezeken a bizonyságtételeken döbbentek meg azok, akik szerették volna elfelejteni Krisztust, akik gyűlölték a megfeszített Megváltót, akit ők elvetettek, és szerették volna, ha neve minél hamarább feledésbe megy. Ezeknek az istenteleneknek az volt a vágyuk, hogy János hangját többé ne hallják, bizonyságtétele ne emlékeztesse őket gonosztettükre, amit elkövettek a dicsőség Urának megfeszítésével. De nem tudták olyan helyre száműzni, ahol Ura, és Megváltója Jézus Krisztus nem találta volna meg őt.
Meglehet, hogy Krisztus igaz és hű szolgáit nem ismerik, és nem becsülik az emberek… az Úr mégis megtiszteltetésben részesíti őket. Isten nem feledkezik meg róluk. Jelenlétével tiszteli meg ezeket, mert igaznak és hűnek találta őket. Akik Isten ügyében öregedtek meg, értékes tapasztalattal rendelkeznek a gyülekezet számára. Isten tiszteli szolgáit, akik az érte végzett szolgálatában öregedtek meg. A történelem utolsó fejezeteire vonatkozó legdicsőbb igazságokat azzal az idős tanítvánnyal közölte, akit Jézus szeretett (1897, 109. kézirat).

7BC 955. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – A sziklás, elhagyatott szigeten János magára maradt Istennel és hitével. Itt a kövek és a sziklák közt tartott fenn közösséget Alkotójával. Amikor áttekintette elfolyt életét arra gondolt, hogy mennyi áldásban volt része Istentől, ez békességgel töltötte el szívét. A keresztény életét élte, s hittel elmondhatta: „Lelkem nyugalomban él.” Nem így az őt száműzetésbe küldő császár. Az csak harcmezőkre, pusztulásra, földúlt otthonokra, zokogó özvegyekre, árvákra – nagyravágyása áldozataira tekinthetett vissza” (1902, 99. kézirat).

AT 390. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Jánost forró olajjal telt üstbe dobták; az Úr azonban megőrizte hűséges szolgájának életét, miképpen hajdan megőrizte a három héber ifjú életét az izzó kemencében. Amikor e szavak elhangzottak: Így pusztuljanak mindazok, akik hisznek a názáreti Jézus Krisztusban, abban a csalóban, János kijelentette: Mesterem mindent türelemmel elviselt, amit Sátán és angyalai kieszelhettek, hogy megalázzák és megkínozzák. Odaadta életét, hogy a világot megváltsa. Megtiszteltetés, hogy szenvedhetek Érette. Én gyenge, bűnös ember vagyok. Krisztus szent, ártatlan és feddhetetlen volt. Bűnt nem cselekedett, szájában hamisság nem találtatott.
E szavak éreztették hatásukat; Jánost azok a férfiak, akik bedobták az üstbe, ki is húzták onnan.
Csakhamar azonban ismét súlyos üldöztetés nehezedett az apostolra. A császár parancsára Patmosz szigetére száműzték „az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért”(Jel. 1, 9.). - Ellenfelei úgy képzelték, hogy befolyását megszüntetik; végül is a szenvedések és a nélkülözések végeznek majd vele.
Patmosz, az Égei-tenger puszta, sziklás szigete, melyet a római kormány a gonosztevők száműzetési helyéül jelölt ki. Isten szolgája számára azonban ez a szomorú hely a menny kapujává vált. A nyilvános élettől, az elmúlt évek lüktető tevékenységétől elzárva, János szoros közösségben élt Istennel, Krisztussal és a menny angyalaival. Tanítást, utasításokat kapott tőlük az egyház számára, az idők végezetéig. Itt tárultak fel előtte azok az események, melyek e föld történelmének végső napjaiban peregnek le. Istentől nyert látomásait is itt örökítette meg. Ha szavaival többé nem is tehetett bizonyságot Róla, akit szeretett, és akinek szolgált, az üzenetek, melyeket Isten ezen a kopár, sziklás szigeten adott neki, mint égő fáklyák világítanak; hirdetik az Úr megmásíthatatlan határozatait, e föld valamennyi nemzetét és népét illetőleg.

AT 339-40. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Isten kiválasztott eszközei minden korszakban gyalázatot és üldözést szenvedtek az igazságért. Józsefet gyalázták és üldözték, mert erkölcsös maradt, Dávidot, Isten kiválasztott szolgáját, mint a vadat, úgy űzték ellenségei. Dánielt oroszlánverembe dobták, Isten iránti hűsége miatt. Jób, elvesztette földi javait, betegsége még rokonaiban és barátaiban is undort keltett, de hűsége Isten iránt nem ingott meg. Jeremiás sem szűnt meg hirdetni az Istentől nyert igazságot, noha bizonyságtétele annyira felbőszítette a királyt és a hercegeket, hogy a szennygödörbe dobatták. Istvánt megkövezték, mivel a megfeszített Krisztust prédikálta. Pált börtönbe vetették, megvesszőzték, megkövezték, és végül megölték, mert Istennek hűséges követe maradt a pogányok között. Jánost is száműzték Patmosz szigetére "az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.”

6T 59. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Patmosz szigetén Isten kijelentette Jánosnak, amit közölni kívánt az emberekkel. Tanulmányozzátok ezt a kijelentést. Itt találjátok az elmélyülésre méltó tárgyakat, nagy és átfogó tanításokat, melyeket most az egész angyali sereg közölni igyekszik az emberekkel. Szemléljétek Krisztus életét és jellemét, tanulmányozzátok közbenjárói munkáját. Itt találtok végtelen bölcsességet, végtelen szeretetet, végtelen igazságosságot, végtelen könyörületet. Itt a mélység és a magasság, a hosszúság és szélesség, ezekben mélyedjetek el. Számtalan toll foglalkozott már Krisztus életének, jellemének, közbenjárói munkájának hirdetésével mégis minden olyan elme, melyen át a Szentlélek tevékenykedett, friss és új megvilágításban tárja elénk a tárgyakat.
Rá szeretnénk vezetni az embereket, hogy megértsék mit is jelent számukra Krisztus, s hogy milyen felelősségnek vállalására hívja fel őket. Mint képviselőinek és tanúinak, nekünk kell előbb teljesen megértenünk a megmentő igazságokat, s ez a megértés tapasztalati tudásból ered.

9T 61-62. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Arra kell buzdítanunk most munkásainkat, hogy azoknak a könyveknek szenteljék figyelmük javát, melyek hitük bizonyítékaival foglalkoznak, a Biblia hittételeit tanítják, s népet készítenek megállni a reánk váró nehéz időkben. Miután a bibliai tanítások imával kísért munkájának és kiadványainak bölcs fölhasználásának segítségével embereket hoztunk az igazság fényéhez, tanítsuk meg őket tevékennyé válni az Ige hirdetésében és tanításában. Buzdítsuk őket, hogy terjesszék a bibliai tárgyú könyveket, mert tanításuk népet készít megállni – miután felövezték derekukat az igazsággal és lámpásuk ég.
Ahhoz képest, amint a jól összeállított kiadványok terjesztésével elvégezhettünk volna – egyszerűen alszunk. Fogjunk tehát – kiadványainak bölcs felhasználásával – eltökélt erőfeszítéssel az Ige hirdetéséhez, hogy a világ megértse az üzenetet, amit Krisztus adott Jánosnak Patmosz szigetén. Mindaz, aki Krisztus nevét vallja, tegyen bizonyságot: „Minden dolog vége elérkezett. Készülj Istened elé.”

AT 398. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Az egyház történelmének válságos időpontjában történt János száműzetése. Az egyháznak sohasem volt nagyobb szüksége János tanítására, mint éppen most. Csaknem valamennyi munkatársa az evangélium szolgálatában időközben mártírhalált szenvedett. A többi híveket is erősen üldözték. Minden arra vallott, hogy már nincs messze az a nap, amelyen Krisztus gyülekezetének ellenségei fognak felette diadalmaskodni.
Az Úrnak keze azonban a háttérben is láthatatlanul működött. Isten gondviselése megengedte, hogy Jánost odavigyék, ahol Krisztus csodálatosan kinyilatkoztathatta Önmagát előtte, és látomásokat adhatott az isteni igazságról, a gyülekezetek megvilágosítására.
Az igazság ellenségei, János számkivetése által remélték, hogy örökre elnémítják Isten hűséges tanúját; de éppen Patmosz szigetén kapott ez a tanítvány olyan üzeneteket, melyek hivatva voltak a gyülekezeteket erősíteni és bátorítani, az idők végezetéig. Akik száműzték Jánost, noha mindvégig felelősséggel tartoznak cselekedetükért, mindazáltal Isten eszközei voltak, hogy valóra váltsák a menny határozatát. Éppen azon igyekezetük, hogy a világosságot kioltsák, emelte fényét, tette mindjobban láthatóvá az igazságot.

AT 403. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Aki „atyátok fia és társatok a szenvedésben” - Általa jelentette ki Isten, egyházának, mit kell majd szenvednie Érette. A sötétség és babona hosszú évszázadain végigtekintve, a száműzött agg látta azokat a tömegeket, embermilliókat, akik mártírhalált szenvednek az igazságért. De azt is látta, hogy Ő, aki megvédelmezte egykor első bizonyságtevőit, nem hagyja el hű követőit az üldözések hosszú évszázadain át, az idők végezetéig. „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell;” - jelentette ki az Úr. „Íme a Sátán egynehányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok és lészen... nyomorúságtok. Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2, 10).

AT 409-10. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – A legkiválóbb építők közül azonban egyik a másik után esett el az ellenség keze által. Istvánt megkövezték, Jakabot fegyverrel ölték meg. Pált lefejezték. Pétert megfeszítették; Jánost száműzték. Mindennek ellenére a gyülekezet növekedett. Új munkások léptek az elesettek helyébe és továbbra is épült kő kőre, az épület alapzatán. Isten egyházának temploma így épült fel.
A keresztény egyház megalapítását az ádáz üldözés évszázadai követték. Azonban sohasem volt hiány olyan férfiakban, akik Isten templomának építését többre értékelték saját életüknél. Róluk olvashatjuk: „Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra-hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban” (Zsid. 11, 36-38).

JÉ 575. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – „Aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak" (Jn 14:21). Jézus ismerte tanítványai jövendő sorsát. Látta, hogy egyet közülük vérpadra juttatnak, másokat keresztre feszítenek, lesz, akit a tenger egyik magányos szigetére száműznek, másokat üldöznek és megölnek. Krisztus azzal az ígérettel erősítette, bátorította őket, hogy minden megpróbáltatásukban velük lesz. Ez az ígéret semmit sem vesztett erejéből. Az Úr mindent tud hűséges szolgáiról, akik Ö érette börtönben sínylődnek, vagy akiket magányos szigetekre száműztek. Saját jelenlétével vigasztalja meg őket. Mikor az igazságért egy hívő ember az igazságtalan törvényszékek egyikének az ítélőszéke előtt volt, Krisztus oldala mellett állt. Mindazok a szemrehányások, becsmérlések, amelyek reá hullanak, Krisztusra is hullanak. Krisztust ismételten elítélik, kárhoztatják egy-egy tanítványa személyében. Mikor valamelyik követőjét a börtön falai közé zárják, Krisztus szeretetével hatja át szívét. Mikor egyikük érette szenved halált, Krisztus azt mondja néki, én vagyok „az Élő; pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké [...] és nálam vannak a pokolnak és a halálnak a kulcsai” (Jel 1:18).
Minden időben és minden helyen, minden szomorúságban és nyomorúságban, mikor a kilátások sötétnek látszanak, s a jövendő zavarosnak; tehetetlennek és magányosnak érezzük magunkat, Krisztus elküldi hozzánk a Vigasztalót, válaszul a hitből fakadó imádságunkra.

EÉ 84. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – A tizenkét tanítvány közül négynek vezető szerepet kellett vinnie, mégpedig mindegyiknek a maga külön hivatásában. Krisztus azért, hogy erre előkészítse őket, előrelátóvá formálta át jellemüket. Jakabot kard által gyorsan bekövetkező halálra rendelte el, Jánost arra, hogy a testvérek közül a leghosszabb ideig kövesse Mesterét a munkában és üldözésekben. Pétert, az úttörőt arra rendelte, hogy a korszakok akadályait áttörve tanítsa a pogány világot. Júdás, aki testvéreit felülmúlta a szolgálatra való képességeiben, oly célokon töprengett lelkében, amelyeknek megvalósulásáról alig álmodott - ők voltak Jézus legnagyobb gondoskodásának tárgyai, és leggyakoribb, leggondosabb tanításainak elfogadói.

Ev 120-121.
EW 230-31. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Elragadtattam lélekben a tanítványok korába, láttam, hogy Isten kivételesen munkálkodott a szeretett János érdekében. Sátán elhatározta, hogy megakadályozza az üdvösség munkájának haladását, és szolgáit utasította, hogy Jánost megöljék. Azonban Isten elküldte angyalát, és csodálatos módon őrizte meg hűséges szolgáját. Azok, akik tanúi lehettek annak, hogy miként nyilatkozott meg Isten ereje a hű tanúbizonyságnak, Jánosnak megszabadításánál, meggyőződést szerezhettek arról, hogy Isten vele van és hogy igaz az a bizonyság, amelyet Jézusról tesz. Azok, akik megöletésére kísérleteket tettek, óvakodtak attól, hogy másodszor is élete ellen támadjanak, és az Úr megengedte neki, hogy érette tovább szenvedhessen. Ellenségei végül hamis vádat emeltek ellene, amelynek alapján egy távoli szigetre száműzték. Ezen a szigeten megjelent neki Isten angyala, aki feltárta előtte az eljövendő eseményeket, az egyház állapotát egészen a végidőig; hitehagyásait s azt is, hogy mily álláspontot kell elfoglalnia, ha Istennek tetszeni, s végül győzni akar.  
Az angyal fenségében a mennyből jött alá Jánoshoz és arca isteni dicsfényben ragyogott. Isten egyházának történelméből mély és megrendítően érdekes jeleneteket tárt fel János előtt és bemutatta neki azokat a veszélyes küzdelmeket, melyeket Krisztus követőinek kell megvívniuk. Midőn az apostol szemlélhette az egyház végső szabadulását, a jelenet fensége annyira elragadta, hogy mélységes megilletődéssel és tisztelettel az angyal lábaihoz omlott, hogy őt imádja. Ám a mennyei követ azonnal felemelte s gyengéden megfeddvén, így szólt hozzá: „Meglásd, ne tedd, mert íme én is szolgatársad vagyok neked és atyádfiainak, akiknél van a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd! Mert a Jézus bizonyságtétele: a prófétaság lelke.”
Az angyal megmutatta Jánosnak a mennyei várost elbűvölő szépségével és káprázatos dicsőségével. Az apostol túláradó elragadtatásában újra az angyal lábaihoz borult, hogy azt imádja. Oly hamar megfeledkezett az iménti intelemről. Másodszor is hallotta a gyengéd figyelmeztetést: "Meglásd, ezt ne tedd, mert én is a te szolgatársad vagyok és atyádfiaié, a prófétáké s azoké, akik megtartják e könyv beszédeit, az Istent imádd!"

Ev. szolgái 8. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Isten szolgái nem részesülhetnek tiszteletben vagy elismerésben a világ részéről. Istvánt megkövezték, mert prédikálta a megfeszített Krisztust. Pált elfogták, megverték, megkövezték, és végül megölték, mert hűséges hírnöke volt Istennek a pogányok között. János apostolt Patmosz szigetére száműzték „az Isten beszédéért és Jézus Krisztus bizonyságtételéért.” (Jel. 1:9). Ezek a példák bizonyítják a világ előtt Isten ígéreteinek bizonyos voltát, állandó jelenlétét és gondoskodó kegyelmét.

Ev. szolgái 47. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Aki Isten szent művére akarja alkalmassá tenni magát, óvakodjon ellenséges területre lépni. Inkább olyan emberek társaságát keresse, akik segítségére lehetnek isteni ismeretek megszerzésében. Isten megengedte, hogy Jánost, a szeretett tanítványt Patmosz szigetére száműzzék, ahol el volt zárva a világ forgatagától és küzdelmeitől, minden külső befolyástól, még attól a munkától is, amit szeretett. Így beszélhetett az Úr vele és tárhatta elé a világ történelmének záró jeleneteit. Keresztelő János a pusztába vonult, hogy ott nyerje el Istentől az üzenetet, amelyet hirdetnie kellett, azt az üzenetet, amely hívatva volt az utat elkészíteni az Eljövendő számára.
Zárjuk el magunkat, amennyire tehetjük, minden olyan befolyástól, amely gondolatainkat eltérítheti Isten művétől. Különösen a hitben és tapasztalatokban fiatalok óvakodjanak, hogy önbizalmuk ne vigye őket a kísértés útjára.
Aki helyesen ragadja meg a munkát, az szükségét érzi, hogy minden lépésénél Jézus legyen a segítségére és azt is felismeri, hogy értelmének és modorának kiművelése kötelesség, amellyel önmagának és Istennek tartozik; olyan kötelesség, amelyre szükség van az eredményes munka elvégzéséhez.

SpM 482 (1Szem 31). – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Ha azt látom, hogy bizalmi tisztséget betöltő emberek helytelenül bánnak az idős prédikátorokkal, akkor azt jelentenem kell azoknak, akiknek feladata a róluk való gondoskodás. A prédikátorokról, akik hűséggel végzik munkájukat, nem szabad megfeledkezni vagy mellőzni őket, amikor egészségileg meggyengülnek. Egyházterületeink nem hagyhatják figyelmen kívül azok szükségleteit, akik a mű terhét hordozták. Jánost az Úr szolgálatában való megöregedés idején száműzték Pátmosz szigetére, és azon a magányos helyen több kijelentést kapott a mennyből, mint egész addigi életében.

MÉ 47. – Testvéretek is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. – Az Égei-tengeren levő kis sziklás Patmosz szigetet a római uralom jelölte ki, hogy a súlyos gonosztevőket oda száműzze. Ám Isten szolgájára nézve a szomorú magány az ég kapujának bizonyult. Eddigi munkaterületéről eltávolítottak ugyan, de Isten színe elöl elzárni nem tudták. Magányos otthonában összeköttetésbe léphetett a királyok Királyával, és az Isten teremtői hatalmának kinyilatkoztatásait behatóbban szemlélhette a természet könyvének ihletett oldalain. Bőséges alkalma nyílt, hogy a teremtés munkáin elmélkedjen, és az isteni építőmester hatalmát csodálja. Korábbi éveiben az erdős halmoknak, a zöldellő völgyeknek és a termékeny lapályoknak örvendhetett, és bennük csodálhatta a Teremtő bölcsességét és művészetét. Most olyan vidék környezte, amely másoknak kopárnak és kietlennek tetszett volna. Ám ő ellenkezőleg vélekedett felőle. A vad, kopáron emelkedő sziklákban és az éjjelenként ráboruló csillagos égboltban ő Isten mindhatóságának megnyilatkozását szemlélte. Számára minden Isten dicsőségének bélyegét hordta, és hatalmát hirdette.

NK 310. – A Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében. – Azok a kijelentések, amelyeket a tanítványok az Úr nevében tettek, minden részletükben helyesek voltak; és az események, amelyekre előremutattak, éppen teljesedtek. ’Betölt az idő, és elközelített az Istennek országa’ - mondták. „Az idő” - a Dán 9. fejezetében meghirdetett hatvankilenc hét - lejártával, amelynek a Messiásig kellett nyúlnia, Krisztust, miután János megkeresztelte a Jordánban, a Lélek felkente. És az „Isten országa,” amelynek közeledtét a tanítványok hirdették, Krisztus halála által jött létre. Ez az ország, a hiedelemmel ellentétben, nem földi birodalom volt. Nem is az eljövendő halhatatlan ország, amelyet Isten felállít, amikor „az ország és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szemei népének;” azaz örökkévaló ország, amelyben „minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik” (Dán 7:27). „Az Isten országa” kifejezés jelzi mind a kegyelem, mind a dicsőség országát. A kegyelem országát Pál apostol a Zsidókhoz írt levelében ismerteti. Miután az apostol felhívja az olvasók figyelmét Krisztusra, a könyörületes közbenjáróra, aki „megindul gyarlóságainkon,” ezt mondja: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk” (Zsid 4,16). A kegyelem királyi trónja a kegyelem országát jelképezi, mert a trón létezése egy ország létezését sejteti. Krisztus számos példázatban használja „a mennyek országa” kifejezést, jelezve azt a munkát, amelyet Isten kegyelme végez az emberi szívben.

7BC 955. – Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – János miután Krisztus szolgálatában megvénhedett, Patmoszra száműzték. Az elhagyatott szigeten többet érintkezett a mennyel, mint élete többi részében (RH 1906. júli. 26).
Krisztus agg képviselője száműzve lett, hogy bizonyságtétele ne hangozzék többé, mert életerős hatalmat jelentett az igazság oldalán. Bár elválasztották testvéreitől, Krisztus – akit mennybemenetele óta nem látott – meglátogatta őt (RH 1899. máj. 16).

4T 525. – Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Akik szoros kapcsolatban állnak Istennel, azok talán nem virágzóak a földi élet dolgaiban. Gyakran súlyos megpróbáltatás éri, szenvedés, szerencsétlenség, nyomorúság sújtja őket. Józsefet megrágalmazták, üldözték, mert megőrizte erényét és becsületességét. Dávidot, Istennek ezt a választott hírnökét, ragadozó vadként üldözték gonosz ellenségei. Dánielt az oroszlánok vermébe lökték, mert igaz volt és tántoríthatatlan az Isten iránti hűségben. Jób meg lett fosztva világi javaitól s úgy lett sújtva testében, hogy rokonai és barátai irtóztak tőle. Mégis megtartotta fedhetetlenségét és Isten iránti hűségét. Jeremiás mindenki ellenére hirdette azokat a szavakat, melyeket Isten adott szájába. Félreérthetetlen bizonyságtétele úgy felbőszítette a királyt és a fejedelmeket, hogy undorító verembe lökték. Istvánt megkövezték, mert nem tudták rávenni, hogy ne hirdesse Krisztust, a megfeszítettet. Pált bebörtönözték, megbotozták, megkövezték, végül pedig kivégezték, mert hűséges hírnök volt arra, hogy elvigye az örömüzenetet a pogányokhoz. A szeretett Jánost Patmosz szigetére száműzték „az Isten beszédéért, és Jézus Krisztus bizonyságtételéért.”

NK 73. – Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Ez az istenfélő nép Megváltóját megdicsőítő béketűréssel és állhatatossággal viselte a hosszú évszázadokon át rázúduló üldözést. Jóllehet keresztes hadjáratokat indítottak ellenük, és könyörtelenül mészárolták őket, de továbbra is elküldték misszionáriusaikat, hogy a drága igazságot terjesszék. Halálra kergették őket, ők, pedig vérükkel öntözték az elvetett magot, és a mag meghozta termését. Így tettek bizonyságot a valdensek századokkal Luther születése előtt. Sok-sok országban szétszóródva, elvetették annak a reformációnak a magvait, amely Wiclif idejében kezdődött el, Luther korában szélesedett és mélyült, és amelyet tovább kell vinniük az idők végéig azoknak, akik szintén készek arra, hegy mindent elszenvedjenek „az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért” (Jel 1:9).

NK 246. – Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. –„Ahol a mi Urunk is megfeszíttetett.” Franciaország a próféciának ezt a részét is betöltötte. Egy országban sem gyűlölték jobban Krisztust, mint itt. Egy országban sem ütközött az igazság elkeseredettebb és kegyetlenebb ellenállásba. Az üldözéssel, amellyel Franciaország az evangélium hitvallóit büntette, Krisztust tanítványai személyében feszítette meg.
Századról századra hullt a szentek vére. Miközben a valdensek életüket áldozták Piedmont hegyén „az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért,” testvéreik, a francia albigensek hasonló bizonyságot tettek az igazságról. A reformáció idején az igazság híveit iszonyú kínzások közepette ölték meg. Királyok és nemesek, előkelő nők és törékeny leányok, a nemzet büszkeségei kíváncsian nézték végig Jézus mártírjainak gyötrelmét. A bátor hugenották az emberi szív legszentebb jogaiért vívott kemény csatákban ontották vérüket. A protestánsokat törvényen kívül helyezték, díjat tűztek ki fejükre, és üldözték őket, mint a vadállatokat.

NO 352-3. – Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Ha nem vagy jókedvű és boldog, ne beszélj érzéseidről! Ne vess árnyat mások életére! A rideg, napfénytelen vallás egy lelket sem vonz Krisztushoz. Inkább Sátán csapdájába, a tévelygők lába elé terített hálójába űzi. Lehangoló élményeid helyett gondolj a Krisztus nevében igényelhető erőre! Képzeleted ragadja meg a láthatatlan dolgokat! Gondolataid terelődjenek Isten irántad való csodálatos szeretetének bizonyságaira! A hit képes eltűrni a próbát, ellenállni a kísértésnek, elviselni a csalódást. Jézus a szószólónk. Minden a miénk, amit közbenjárásával megszerez számunkra.
Gondolod, hogy Krisztus nem értékeli azokat, akik teljesen érte élnek? Nem gondolod, hogy felkeresi a szeretett Jánoshoz hasonló száműzötteket, akik az Ő nevében kerültek súlyos próbák közé? Isten nem hagyja egyetlen hűséges munkását sem magára, hogy egyedül küzdjön a túlerővel, és alul maradjon. Drága ékszerként őrzi azokat, akiknek az élete el van rejtve benne együtt a Krisztussal. Ezt mondja nekik: „Olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak el” (Agg 2:23).
Beszélj az ígéretekről; beszélj arról, hogy Jézus kész áldást hinteni! Egyetlen rövid pillanatra sem feledkezik meg rólunk. Ha a bántó körülmények ellenére is bizalommal megnyugszunk szeretetében, és benne rejtőzünk, jelenlétének tudata mélységes és békés boldogságot ad. Krisztus ezt mondja önmagáról: „Semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek” (Ján 8:28-29).

SD 260. – Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Az Úr népe szentségének nagy fontosságot tulajdonít, ezért enged egyesekre, családokra és egyházára nehézségeket, hogy népe belássa, milyen veszélyben van, és előtte bűnbánatban alázza meg szívét. Az elgyengültek iránt gyengédséget fog tanúsítani. Megkegyelmez nekik, és Krisztus igazságának ruhájába fogja öltöztetni őket. Megtiszteli őket jelenlétével.
A megbékélésnek nagy napján, kötelességünk beismerni bűneinket, elismerjük az Úr szeretetét és kegyelmét, melyet bűneink megbocsátásakor tanúsított. Hálásak vagyunk az Úrnak hozzánk küldött figyelmeztetéseiért, hogy megszabadítson bennünket rejtett utainktól. Életünk megváltoztatásával tanúskodjunk jóságáról. Amikor azok, akiknek az Úr a fenyítést küldte, figyelmeztetve őket, hogy útjáról letértek, megbánnák és alázatos, megtört szívvel megbánnák bűneiket, az Úr biztosan ismét jóindulattal volna irántuk…
Előttünk van a nagy nyomorúság ideje. Ezért minden képességeinket és adottságainkat fel kell használni Isten művének előbbre vitelére. Az Istentől kapott képességeinket építésre és ne csüggesztésre vagy rombolásra használjuk… Minden időben az egyház történetében Isten választott hírnökei az igazságért feddésnek és üldözésnek voltak kitéve. Bárhova is kell menniük azt Isten népéhez tartozóknak, még, ha mint a szeretett tanítvány, puszta szigetre lennének száműzve, Krisztus tudná, hol vannak, megerősítené és megáldaná, békességgel és örömmel töltené be őket…
Ugyanúgy megtisztítja az egyházat, mint ahogy megtisztította a templomot földi szolgálatának elején és végén. Akármilyen megpróbáltatást és nyomort enged egyházára, ezt azért teszi, hogy népe mélyebb istenfélelemre és erőre tegyen szert, hogy a kereszt győzelmét a világ minden részére elvigye. Ő mindenkinek tud munkát adni.

9T 227-28. – Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Közvetlen előttünk áll az idő, amikor az igazság hirdetőit üldözni fogják. A kilátás nem kecsegtető, de ennek ellenére se hagyjuk abba erőfeszítéseinket a halálukon levők megmentésére, akiknek megváltásáért a menny fejedelme földáldozta drága életét. Ha egyik úton nem sikerül, próbálkozzatok másként. Igyekezetünknek nem szabad halottnak, élettelennek lennie. Amíg életünket megkíméli, dolgozzunk Istenért. Isten megbízott hírnökei az egyház minden időszakában szemrehányásnak és üldöztetésnek tették ki magukat az igazságért. De bárhová is kell Isten népének elmennie, még ha száműzik is őket a puszta szigetre, mint a szeretett tanítvánnyal tették, Krisztus tudni fogja, hol van – erőt, és áldást küld nekik, s békével, örömmel tölti be őket.

MÉ 46-47. – Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – A legelkeseredettebb gyűlölet izzott Jánossal szemben, mivel oly önfeláldozó hűséggel viseltetett Krisztus ügye iránt. Ő volt az egyedüli életben levő tanítvány, azok közül, akik a lehető legszorosabb összeköttetésben állottak Krisztussal és Isten országának ellenségei elhatározták, hogy ezt a hű tanúbizonyságot elnémítják. Azt hitték, hogyha ez sikerül nekik, Krisztus tanai nem terjednek tovább, s ha az ügyet erélyesen elnyomják, az csakhamar teljesen feledésbe merül. Jánost tehát a római ítélőszék elé állították. Tanait teljesen elferdítették. Hamis tanúk azzal vádolták, hogy nyilvánosan olyan tanokat hirdet, amelyek a nemzet jólétét és hatalmát aláássák.
Az apostol olyan egyszerűséggel számolt be hitéről, hogy szavai hatalmas benyomást gyakoroltak a jelenlevőkre. A hallgatók csodálkoztak bölcsességén és szónoki képességén. De minél meggyőzőbb módon tett bizonyságot az igazságról, annál inkább gyűlölték az Úr ügyének ellenfelei. A császár haragra lobbant és káromolta Istennek és Krisztusnak nevét. Az apostol védekezését és érvelését, sem az elhangzott igazságokat nem cáfolhatta meg, tehát elhatározta, hogy a hű tanúbizonyságot elhallgattatja.
Láthatjuk, hogy milyen keménnyé lehet az emberi szív, ha Isten szándékával, erőszakkal szembe helyezkedik. Isten gyülekezetének ellenségei elhatározták, hogy a nép előtt büszkeségüket és hatalmukat továbbra is fenntartják. A császári rendelet értelmében az apostol Patmosz szigetére száműzetett. Ahogy saját maga mondja írásában: „Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért” volt száműzve. Ám Krisztus ellenségei teljesen céltévesztettek, amikor a hű bizonyságtevőt hallgatásra akarták kárhoztatni. A száműzetés magányából is felhangzik az apostol szava, sőt elhat az idők végezetéig, és a legünnepélyesebb igazságokat közli az emberiséggel, amilyet halandó megismerhet.

6T 128. – Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Mikor Jánost száműzték szerettei köréből a magános Patmoszra, Krisztus tudta, hogy hol találja meg hűséges tanúját. János mondta: „Én János, aki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, amely Patmosznak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. Lélekben valék az Úrnak napján.” Az Úr napja a hetedik nap, a teremtés szombatja.

PP. 97. – Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – A gondviselő Isten azért hozta ezt a próbát Ábrahámra, hogy alázatosságra, türelemre és hitre tanítsa - oly leckékre, amelyeket feljegyeztek mindazok áldására, akiknek majd ezután kell szenvedést elviselniük. Isten olyan úton vezeti gyermekeit, amelyet nem ismernek, de ő nem felejti, és nem taszítja el azokat, akik bizalmukat belé helyezik. Engedte, hogy szenvedés sújtsa Jóbot. Hagyta, hogy Jánost, a szeretett tanítványt az elhagyatott Patmoszra száműzzék, de Isten Fia találkozott ott vele, és látomásaiban János látta a hervadhatatlan dicsőséget. Isten megenged próbákat népe életében, hogy hűségük és engedelmességük által ők maguk is gazdagodjanak lelkileg, és hogy példájukból mások is erőt merítsenek. „Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata” (Jer 29:11). Azok a próbák, amelyek a legjobban próbára teszik hitünket, és azt a látszatot keltik, hogy Isten elhagyott bennünket, visznek közelebb Krisztushoz, hogy minden terhünket az ő lábához tegyük le, és megismerjük azt a békét, amelyet ő ad cserébe.

8T 17. – Az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. – Jézus nekünk is megígérte, hogy mindvégig velünk lesz. Nem váltóztat ígéretén az idő múlása. Olyan igazán velünk van ma, mint ahogy a tanítványokkal volt és velünk is marad az idők végéig.
„Menjetek és hirdessétek az evangéliumot minden nemzetnek” – mondta az Üdvözítő, ’hogy Isten gyermekeivé váljanak. Veletek vagyok a munkában, tanítalak, irányítlak és meggyőzlek tieteket. Önmegtagadó, áldozatos munkátokban sikert adok nektek. Indítani fogom a szíveket, meggyőzöm őket bűneikről, a sötétségből a világossághoz, az engedetlenségből az igaz tettekhez vezetem őket. Világosságomban meglátják a világosságot. Szembe találkoztok majd a sátáni ügynökök ellenzésével, de bízzatok bennem. Soha el nem hagylak!’
Gondoljátok, hogy Krisztus nem értékeli azokat, akik teljesen néki élnek? Meglátogatja azokat, akik – mint János – nehéz és próbára tevő helyeken vannak miatta. Meglátogatja hűségeseit, fönntartja velük a kapcsolatot, bátorítja és erősíti őket. Elküldi Istennek azon angyalait, akik erejükkel tűnnek ki, hogy szolgálják az emberi eszközöket, akik azoknak szólják az igazságot, akik azt nem ismerik.