PP 43. – Vetteték a nagy sárkány. – Sátán, amikor el kellett hagynia a mennyet, elhatározta, a földet teszi birodalmává. Amikor megkísértette és legyőzte Ádámot és Évát, azt gondolta, hogy övé lett ez a világ: „mert - mondta - engem választottak uralkodójukká. Lehetetlen az - állította -, hogy a bűnös bocsánatot kapjon. Ezért az elbukott ember jogosan alattvalója, és a világ az övé.”

NK 391. – Ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti. – Az a próféciai képsor, amelyben ezek a szimbólumok találhatók, a Jel 12. fejezetében kezdődik, mégpedig a sárkánnyal, aki el akarta Krisztust születésekor pusztítani. Megtudjuk, hogy a sárkány nem más, mint Sátán (Jel 12:9). Ő indította Heródest, hogy irtassa ki a Megváltót. A keresztény korszak első századai során a Krisztus és népe ellen indított harcban Sátán fő ügyvivője a római birodalom volt. E birodalomban a pogány vallások uralkodtak. Így míg a sárkány elsősorban Sátánt személyesíti meg, másodlagos értelemben a pogány Róma szimbóluma.

PP 399. – Ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti. – „És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján 3:14-15). Mindazok, akik valaha is éltek a föld színén, megérezték halálos fullánkját ama régi kígyónak, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak (Jel 12:9). A bűn végzetes hatását csak az Isten által létesített óvintézkedés távolíthatja el. Az izraeliták azzal mentették meg életüket, hogy felnéztek a felemelt érckígyóra. A feltekintés hitüket jelentette. Azért éltek, mert elhitték Isten szavát, és bíztak abban az eszközben, amelyet Isten a gyógyulásukra rendelt. Így tekinthet fel a bűnös Krisztusra, és élhet. Bocsánatot kap Istentől Krisztus Jézus engesztelő áldozatába vetett hite által; azonban az élettelen jelképpel ellentétben Krisztusnak elegendő hatalma és ereje van önmagában ahhoz, hogy meggyógyítsa a bűnbánó bűnöst.

SD 222. – Ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti. – Az Úr Jézus a pusztában megvédte Izrael fiait a mérges kígyóktól, de ők nem ismerték történelmüknek ezt a részét. Mennyei angyalok kisérték őket, a felhőoszlopban nappal és a tűzoszlopban éjjel, Jézus oltalmazta őket egész utazásuk alatt. Azonban ők önzőkké és elégedetlenekké lettek, és hogy ne feledkezzenek meg Isten nagy gondoskodásáról, az Úr keserű leckét adott nekik. Megengedte, hogy mérges kígyók marják meg őket, de nagy kegyelmében nem engedte őket tönkre menni. Mózesnek meg lett parancsolva, hogy rézkígyót emeljen póznára, és hirdesse meg a népnek, hogy mindazok, akik feltekintenek a kígyóra, élve maradnak… És úgy történt, akik feltekintette rá, élve maradtak. Azonnal visszakapták egészségüket. Milyen különleges jelképe volt Krisztusnak a kígyók, melyek megmarták a népet! Ez a jelkép póznára lett emelve, és mindazok, akik ránéztek, meggyógyultak. Így jött el Jézus is a bűn testének hasonlatosságában! A bűn hordozójaként jött el…
Ma is ugyanaz az üzenet visszhangzik, amely életet és erőt hoz a szégyenfára felemelt Megváltóra, mutat. Mindazokat, akiket megmart az a régi kígyó, az ördög, fel vannak szólítva, hogy nézzenek fel és éljenek… Egyedül Jézus Krisztusban lásd meg, saját igazságodat és áldozatodat. Amikor hit által megigazulsz, a mérges kígyó marásától meggyógyulsz.

1T 377. – Ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti. – Némelyek szívesen hallgatják a kísértés hangját, hangot adnak hitetlenségüknek, és kárt tesznek az ügynek. Sátán jogot formál rájuk, mert nem verekedték ki magukat csapdájából. Úgy viselkednek, mint a gyermekek, akik nincsenek tisztában a kísértő furfangjaival. Elég tapasztaltak: fel kellett volna ismerniük ügyeskedéseit. Kétségeket csempész gondolataikba és ahelyett, hogy azonnal kiűznék, vitába és tárgyalásba bocsátkoznak a főcsalóval, meghallgatják érveléseit, mintha az a régi kígyó babonázta volna meg őket. Néhány szöveg, amit nem tudnak kielégítően megmagyarázni maguknak, elégnek bizonyul ahhoz, hogy megrázza az igazság egész szerkezetét, és hogy elfedje előttük Isten Igéjének legvilágosabb tényeit. Ezek az emberek tévelygő halandók. Nincs bennük tökéletes bölcsesség, és nem ismerik az egész Szentírást. Egyes részek túl esnek az ember értelmén mindaddig, amíg Isten bölcsessége jónak nem látja rávezetni őket. Sátán némelyeket olyan nyomon vezet, amely biztosan hitehagyásba torkoll. Megtűrik, hogy hitetlenségük elködösítse az igazság dicső láncolatát, és úgy viselkednek, mintha az ő feladatuk lenne megoldani a Szentírás minden egyes nehéz részét, és ha a hitük nem képesíti erre, akkor téves.

PP 446. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – Ha Mózes életén, az az egy folt nem esik a bűn miatt, amikor Kádesben vizet fakasztva a kősziklából elmulasztott Istennek dicsőséget adni, akkor bemehetett volna az ígéret földjére, azután halált nem látva ragadtatott volna el! De nem sokáig maradt a sírban! Krisztus maga jött le a mennyből azokkal az angyalokkal, akik eltemették Mózest, és előhívta az alvó szentet. Sátán örvendezett, amikor sikerült Mózest Isten elleni bűnre vinnie, amely által a halál uralma alá került. A nagy ellenség kinyilatkoztatta, hogy az isteni ítélet: „por vagy te és ismét porrá leszesz” (1Móz 3:19) neki adta a halál uralmát. A sír hatalmát még sohasem törték meg és mindazokat, akik a sírban vannak, foglyaiként követeli, hogy sohase szabadulhassanak sötét börtönükből.
Most először szándékozott Krisztus életet adni a holtnak. Mikor az élet fejedelme és a fénylő angyalok a sírhoz közeledtek, Sátán féltette hatalmát. Gonosz angyalaival ott állt, hogy vitatkozzék a területére való behatolásról, amelyet sajátjának tekintett. Azzal kérkedett, hogy Isten szolgája az ő foglya lett. Kijelentette, Mózes sem volt képes megtartani Isten törvényét, mert jogot formált Jahvét illető dicsőségre, amely a legnagyobb bűn, hiszen ő is ezért száműzetett a mennyből, és ezzel a törvényszegéssel Mózes az ő hatalmába került. Megismételte az eredeti vádakat, amiket az isteni uralom ellen felhozott, és megint kifogásolta Istennek vele szembeni igazságtalanságát.
Krisztus nem bocsátkozott vitába Sátánnal. Felemlíthette volna neki gonosz munkáját, amit csalásával idézett elő a mennyben, annak lakói közül sokaknak romlását okozván, rámutathatott volna édeni hazugságára, amellyel Ádámot és Évát bűnbe vitte és halált hozott az emberiségre; emlékeztethette volna Sátánt, hogy saját munkája vitte Izraelt zúgolódásra és lázadásra, ami gyengítette vezetőjének türelmét, és ami miatt a halál hatalmába került. De Krisztus mindent Atyjára bízott, mondván: „Dorgáljon meg téged az Úr!” (Júd 9.) Az Üdvözítő nem bocsátkozott vitába ellenfelével, hanem akkor és ott megkezdte a bukott ellenfél hatalmát megtörő, valamint a halottat életre keltő munkáját. Itt volt Isten Fia felsőbbségének bizonyítéka, amit Sátán nem vonhatott kétségbe. A feltámadás mindörökre bizonyossá lett. Sátántól elragadták a zsákmányt, a megholt igazak ismét élhetnek.

7BC 973. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – Az értelemnek értelemre tett hatása, mely megszenteletlen oly erős a jóra, ugyanolyan hatalmas a gonoszságra az Istennel szembenállók kezében. Ezt a hatalmat használta a Sátán a gonoszságnak az angyalok gondolkodásába való beleültetésénél, a mindenség javára végzett tevékenykedésnek tüntetve fel azt. Lucifer felkent kerubként magas tisztséggel volt felruházva. A mennyei lények igen szerették őt, s erős befolyása volt felettük. Sokan meghallgatták sugallatait és hittek szavainak. És lőn az égben viaskodás: „Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai” (Jel 12,7).
Miután kivetették a mennyből, a Sátán földünkön állította fel országát. Ugyanazt a képességét használja, melyet a mennyben használt, az értelemnek értelemre gyakorolt hatását. Emberek válnak embertársaik csábítójává. A Sátán erős, megrontó gondolatait ápolják s ezek mesteri, kényszerítő hatalmat gyakorolnak. A gondolatok hatására az emberek szövetségekbe tömörülnek (1903, 114. levél).
A Sátán kijelenti, hogy nem hajlandó Krisztus parancsnoksága alá helyezni magát, hogy egyedül Isten parancsainak engedelmeskedjék. A jó angyalok sírva hallják a Sátán szavait, s látják, mennyire megveti magasztos és szeretett parancsnokuk, Krisztus utasításának követését.
Az Atya dönt a Sátán ügyében, s kijelenti, hogy ki kell őt űzni a mennyből vakmerő lázadásáért a lázadáshoz csatlakozókkal együtt. Akkor háború tört ki a mennyben. Krisztus és angyalai küzdöttek a Sátán és angyalai ellen, mivel ezek eltökélték, hogy a mennyben maradnak lázadásukkal. De nem győztek. Krisztus és a hű angyalok diadalmaskodtak. Sátánt lázadó híveivel együtt kiűzték a mennyből (3SG 38).
Amikor Sátán fellázadt, háború támadt a mennyben, s őt híveivel együtt kiűzték a mennyből. A Sátán azelőtt magas tisztséget töltött be a mennyben, fényességtől ragyogó trónon foglalt helyet. Ámde eltántorodott az áldott és egyedüli uralkodó iránti hűségtől, kiesett előző állapotából. A vele együttértőket is elűzték, Isten elöl, arra kárhoztatva őket, hogy nem lehet többé helyük a mennyben. A Sátán Krisztus esküdt ellensége lett. A földön tűzte ki a lázadás zászlaját, s eköré gyűltek a hívei” (1905, 78. kézirat).

7BC 974. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – Krisztus a kereszten nem csupán embereket késztet Isten iránti bűnbánatra törvényének megszegéséért – hiszen akiknek Isten megbocsát, azokat előbb bűnbánóvá teszi – de eleget tett az igazságszolgáltatás követelményének is, magát ajánlva fel elfedezésként. Kiömlő vére, megtört teste kielégíti a megrontott törvény követelését, ezzel áthidalta a bűn ütötte szakadékot. Testében szenvedett, hogy sebzett testével tudja eltakarni a védtelen bűnöst. A halál által a Kálvárián kivívott győzelem örökre megtörte a Sátánnak a mindenség feletti vádló hatalmát, s elhallgattatta a vádat, hogy Istennél nincs önmegtagadás s az embernél sem elengedhetetlen (1900, 50. kézirat).

PP 289-90. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének.  – Sátán első erőfeszítését Isten törvényének megdöntésére még a menny bűntelen lakói között kezdte meg. Ez a kísérlete egy ideig eredményesnek látszott. Az angyali sereg nagy részét megtévesztette. Sátánnak ez a látszólagos diadala azonban vereséggel és veszteséggel, az Istentől való elkülönüléssel és a mennyből való száműzetéssel végződött.
Amikor a küzdelem a földön folytatódott, Sátán látszólag ismét előnyt nyert. A bűn által az ember Sátán foglya lett, és az ember birodalma ez által az őslázadó kezébe került. A látszat szerint Sátán előtt megnyílt az út független királysága megalapítására és Isten és az ő Fia tekintélyével szembeni ellenállásra. A megváltás terve azonban lehetővé tette az ember számára, hogy összhangba kerüljön Istennel és engedelmeskedjék az ő törvényének és az ember épp úgy, mint a föld, megszabaduljon Krisztus által Sátán hatalmából.
Sátán ismét vereséget szenvedett. Továbbra is csaláshoz folyamodott abban a reményben, hogy sikerül a vereséget győzelemre változtatnia. Hogy lázadást szíthasson az elbukott emberi nemzetségben, Istent igazságtalan Istennek tünteti fel azért, mert az embernek megengedte törvénye áthágását. „Ha az Isten igazságos, és mindent előre tud – mondta a ravasz kísértő - akkor miért engedte próbának kitenni, bűnt elkövetni az embert, hogy nyomorúság legyen a sorsa a földön, és végül meghaljon?” Ádám gyermekei, pedig elfeledkeztek Isten hosszútűrő irgalmáról, amellyel megajándékozta az embert egy másik próba lehetőségével. Figyelmen kívül hagyták azt a bámulatos, nagy áldozatot, amibe lázadásuk került a menny Királyának. Hallgattak a kísértőre és zúgolódtak az egyetlen lény ellen, aki meg tudja őket menteni Sátán romboló hatalmától. Ezrek, és ezrek ajkáról visszhangzik ma is ugyanez a lázadó panasz Isten ellen. Nem látják be, hogyha Isten megfosztana bennünket a választás szabadságától, akkor elrabolná tőlünk azt az előjogunkat, hogy értelmes lényekként éljünk és pusztán gépies teremtményekké tenne bennünket. Istennek nem az a szándéka, hogy akaratunkon uralkodjon. Isten szabad erkölcsi lényekké teremtett bennünket. Hasonlóan az összes többi világok lényeihez, nekünk is alá kell magunkat vetnünk az engedelmesség próbájának. Sohasem kerülünk olyan helyzetbe, hogy a gonosznak való behódolásunk elkerülhetetlen legyen. Soha semmi olyan kísértés vagy próbatétel nem érhet bennünket, amelynek képtelenek lennénk ellenállni. Isten olyan bőségesen gondoskodott rólunk és látott el bennünket mindazzal, amire szükségünk van, hogy egyáltalán nem kell vereséget szenvednünk a Sátánnal való küzdelmünkben.

NK 457. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – A gonosz lelkeket, akik megteremtésükkor bűntelenek voltak, Isten pontosan olyan természettel, hatalommal és dicsőséggel ruházta fel, mint a szent lényeket, jelenlegi követeit. De bűnbe estek, majd szövetkeztek Isten meggyalázására és az emberek elpusztítására. Sátánt e lázadó és a mennyből vele együtt kivetett társai a századok hosszú során támogatták az Isten tekintélye ellen vívott harcában. A Szentírás tájékoztat összeesküvésükről és kormányzatukról, különböző rendjeikről, értelmességükről, ravaszságukról, és az emberek békéje és boldogsága ellen szőtt gonosz terveikről.

NK 473. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – Sátán már az emberi történelem hajnalán munkába fogott, hogy elámítsa az emberiséget. Aki lázadást indított a mennyben, az egész föld lakosságát maga mellé akarta állítani az Isten kormányzata elleni harcban. A mennyben azt hangoztatta, hogy Isten törvénye zsarnoki, sérti teremtményei érdekeit. Az a tény azonban, hogy Ádám és Éva, míg engedelmeskedett Isten törvényének, tökéletesen boldog volt, cáfolta Sátán állítását. A bűntelen párnak készített otthon láttán Sátán irigykedni kezdett. Elhatározta, hogy elbuktatja az embert, és Istentől elszakítva a maga uralma alá vonja, hogy birtokba vehesse a földet, és a Magasságos vetélytársaként felállíthassa birodalmát.
Ha Sátán megmutatta volna igazi arcát, Ádám és Éva szóba sem állt volna vele, mert Isten felhívta figyelmüket e veszélyes ellenségre. De Sátán rangrejtve dolgozott. Eltitkolta szándékát, hogy biztosabban elérje célját. Megszólította Évát. A kígyót használta fel médiumként, amely kezdetben csodálatosan szép teremtmény volt. „Azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” (lMóz 3:1.) Ha Éva nem állt volna szóba a kísértővel, elhárította volna a veszélyt. De ő megkockáztatta a vitát, és a csaló csapdájába esett. Így buknak el sokan ma is. Megkérdőjelezik és vitatják Isten kívánalmait, és ahelyett, hogy Isten parancsainak engedelmeskednének, emberi elméletekben hisznek, amelyekkel Sátán csak álcázza cselfogásait.

NK 518. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – A mennyben elkezdődött nagy küzdelemnek már egészen az elején az volt Sátán célja, hogy Isten törvényét megdöntse. Ezért lázadt fel a Teremtő ellen. A mennyet ugyan el kellett hagynia, de a harcot folytatta a földön. Szívósan igyekszik az embert elámítani, hogy rá tudja venni Isten törvényének áthágására. Hogy ez Isten egész törvényének félredobásával történik, vagy csak egyetlen szabály elvetésével - az eredmény végtére is ugyanaz. Aki „egy ellene vétkezik, az egész törvényt megsérti; befolyásával és példájával a törvényszegés oldalára áll, és az ’egésznek megrontásában bűnös” (Jak 2:10).
Sátán, hogy a menny törvényeit lejárassa, kiforgatta a Biblia tanításait, és ezért tévedések kerültek sok ezer ember vallásába, akik azt vallják, hogy hisznek a Szentírásban. Az igazság és a tévelygés közötti utolsó nagy összecsapás csupán az Isten törvénye miatti hosszú küzdelem végső csatája. Mi most kapcsolódunk be ebbe a harcba, az emberi törvények és Jahve rendelkezései, a Biblia vallása és a mesék és hagyományok vallása közötti küzdelembe.

CT 32-33. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének.

1T 534. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – Elveik és politikai állásfoglalásuk hatalmasan akadályozzák lelki fejlődésüket. Ezek a nézetek és elvek szüntelen csapdák számukra hitüknek, pedig szégyene. Akik ragaszkodnak ezekhez az elvekhez, végül is olyan helyzetbe kerülnek, amilyenbe az ellenség szeretné látni őket, vagyis véglegesen elfognak különülni a szombattartó keresztényektől. Ezek a testvérek nem nyerik el Isten jóváhagyását, amíg nincs bennük szeretet az elnyomott feketék iránt, és amíg nem értenek egyet hazájuk tiszta, köztársasági elveivel. Istennek ez a földi lázadás nem tetszik jobban, mint a mennyei, amikor a nagy lázadó kérdésessé tette Isten kormányának alapelveit, és mikor kirekesztették őt azokkal együtt, akik rokonszenveznek vele és lázadásával.

1T 626. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének.

TM 145. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – A lelkészkarban bűnösök vannak. Nem vívnak élet-halál harcot, hogy a szoros kapun át bejussanak. Isten nem működik együtt velük, mert nem tűrheti a bűn jelenlétét. Isten Lelke gyűlöli a bűnt. Még az angyalokat is, akik trónját körülvették, akiket szeretett, de akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták lakóhelyüket, Isten száműzte a mennyből lázadó vezérükkel együtt. Isten trónjának alapzata szentség, a bűn a szentségnek az ellentéte. A bűn feszítette keresztre Istennek Fiát. Ha az emberek láthatnák, hogy a bűn mennyire gyűlöletes, akkor nem tűrnék el, sem nem nevelnék magukat bűnre. Életüket és jellemüket megreformálnák. Titkos hibáikat legyőznék. Ha a menny szentjei akartok lenni, akkor először a földön legyetek szentek.

3T 114-15. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – Ha valaki annyira megérdemli, hogy kizárják a gyülekezetből, mint amennyire a volt angyalfejedelem megérdemelte, hogy kiűzzék a mennyből, akkor is lesz, aki sajnálkozik rajtuk. Mindig akadnak olyanok, akikre jobban hatnak az emberek, mint az Isten Lelke és a megbízható elvek. Mivel megszenteletlenek, készek kardot rántani a helytelen mellett, s pontosan azok felett sajnálkozni, akik a legkevésbé érdemlik meg. Ezek a sajnálkozók hatnak a többiekre. Hamis megvilágításba látják a dolgokat, ezért az egész eljárásuk súlyos károkat okoz, és sok lelket pusztít el. A Sátán, mikor fellázadt, az angyalok harmadát ragadta magával. Elfordultak az Atyától és a Fiútól, s a lázadás kezdeményezőjéhez csatlakoztak. Tartsuk hát szemünk előtt ezeket a tényeket és legyünk nagyon óvatosak. Mi mást várhatunk el helytelen gondolkodású férfiaktól és nőktől, mint bonyodalmakat és próbákat? El kell ezt viselnünk, és el kell ezt kerülnünk, hogy kitépjük a konkolyt, nehogy a búzát is kipusztítsuk.

4T 346. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – A Sátán arra törekszik, hogy felállítsa trónját a lélek templomában. Mikor ő uralkodik, mérgező szenvedélyekkel hallatja és érezteti magát, a keserűség szavaival, melyek elszomorítanák és megsebeznek, de amint a világosság nem tart közösséget a sötétséggel, és Krisztus sem Béliállal, az embernek is teljesen az egyikhez vagy a másikhoz kell tartoznia. Ha enged a kísértésnek, kívánja a másét, hazugságnak, csalásnak vagy bármi bűnnek, akkor lelkében az ördög elveit ülteti polcra, s bezárja maga előtt a menny ajtaját. A Sátánt a bűn miatt űzték ki a mennyből. És senki emberfia, aki bűnt követ el, aki bűnt melenget, a mennybe be nem mehet, hiszen akkor az ellenfél újra megvethetné ott a lábát.

5T 294. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – Az ellenség most utolsó hadjáratára készül az egyház ellen. Annyira álcázta magát, hogy sokan alig hisznek létezésében. Még kevésbé tudnak elképesztő tevékenységéről és hatalmáról. Múltbeli tevékenységét jórészt elfelejtették, és ha elébük toppan, nem ismerik fel, mint ellenséget, mint a régi kígyót, hanem barátjuknak vélik, aki jó munkát végez. Függetlenedésükkel kérkednek, tetszetős, bűvös hatása alatt mégis szívük legalantosabb ösztönzésének engedelmeskednek. Mégis az a meggyőződésük, hogy Isten vezeti őket. Ha megnyithatnánk szemüket, hogy ráismerjenek vezetőjükre, meglátnák, hogy nem Isten, hanem az igazságos tettek ellenségét szolgálják. Ráébrednének, hogy kérkedő függetlenségük a legsúlyosabb bilincs, melyet Sátán a kiegyensúlyozatlan gondolkodásra verhet.

5T 383-84. – Vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. – Nem tudnánk felismerni az idők jeleit? Hát nem látjuk, hogy Sátán kapkodva köti kévébe a konkolyt, összefogja birodalmának országait, hogy nyélbe üsse világhatalmát? A konkolynak ez a csomóba kötése sokkal sebesebben folyik, mint képzelnénk. A Sátán mindenben ellene áll az igazság előrehaladásának. Egymást keresztező nézeteket akar kicsiholni, legyezgetni a világiasságot és az irigységet. A kígyó ravaszságával ügyködik, ha úgy gondolja, hogy az felel meg céljainak: az oroszlán kegyetlen vakságával. Egyetlen öröme, az emberek romlása: pusztításuk az egyetlen foglalkozása. S mi mégis úgy viselkedünk, mint aki megkukult. Akik állítják, hogy hisznek az igaságban, ne hallgassanak oda. Ellenségük kísértéseire s ne váljanak maguk is önzővé, szűklátókörűvé. Ne engedjék, hogy világi érdekeik akadályozzák a lélekmentésre fordított igyekezetüket!