4BC 1143. – És lőn az égben viaskodás. – Némelyek mennyei feljegyzési annak a fölségen angyalnak feljegyzésére hasonlítanak, aki közvetlen Krisztus után kapott tisztséget a mennyben. Mint oltalmazó kerubot, Lucifert dicső ragyogás vette körül. Ennek ellenére az Isten által teremtett s hatalommal felruházott angyal Isten szeretett volna lenni. Az Isten kormányzatát gáncsoló bírálgatás gondolatait sugallva kivívta angyaltársai egy részének egyetértését. Ezt a gonosz magot a legcsábítóbb módon hintette el. S miután sokak értelmében kikelt és gyökeret eresztett, összegyűjtötte az elgondolásokat, amelyet maga hintett el, s mások Isten kormányzata elleni gondolatait tárta az angyalok legmagasabb rendje elé. Így lángeszű mesterkedésével lázadást szított.
Isten azt kívánta, hogy változás történjen, s hogy Sátán mesterkedése valódi megvilágításban jöjjön napvilágra. Ámde ez a közvetlen Krisztus mellett álló angyal ellenezte az Isten Fiát. Alattomos mesterkedése annyira szövevényes, annyira finom volt, hogy nem lehetett úgy állítani a mennyei seregek elé, hogy annak lássák, ami valóban volt. Ezért háború dúlt a mennyben. A Sátánt azokkal együtt kiűzték, akik nem álltak az Isten kormánya melletti hűség oldalán. Az Úr Isten, mint legfőbb uralkodó lépett a színre.
A dolognak ez az állapota hosszú időn át fennállt, mielőtt a Sátánt leleplezték, s a gonosz angyalokat kiűzték volna.
 
4BC 1162-64. – És lőn az égben viaskodás. – (Ez 28,1-26) Az volt az első bűnös, akit Isten nagyon megtisztelt. A látnok Tirus fejedelmével jelképezi Lucifer hatalmát és kiválóságát. A Sátán lassan- lassan megengedte magának, hogy a nagyravágyás üsse fel benne a fejét. A Szentírás mondja: „Így szóltál szívedben… Isten csillagai fölé helyezem királyi székemet…hasonló leszek a Magasságoshoz.” Bár Lucifer minden dicsősége Istentől származott, mégis úgy kezdte tekinteni hatalmát, mintha tőle eredne. Nem elégedett meg helyzetével, tisztjével, bár az Úr a mennyei sereg fölé emelte. Olyan megtiszteltetésre irigykedett, olyanra áhítozott, amely egyedül a teremtő Istent illeti meg. Nem arra törekedett, hogy minden teremetett lény szeretetében, és hűségében Istent tegye legfőbbé, hanem magának akart szolgálatot és hűséget biztosítani. Azt a dicsőséget irigyelte, amelyet az Atya a Fiúra ruházott, az angyalfejedelem olyan hatalomra áhítozott, amely egyedül Krisztus előjoga volt.
A nagy bíráló a mennyei vita legvégéig folytatta az önigazolást. Mikor az Úr kijelentette, hogy követőivel együtt el kell hagynia az áldás lakhelyét, a lázadó vezér nyíltan kimutatta a Teremtő törvénye iránti megvetését. Az isteni rendelkezéseket a szabadságuk korlátozásának mondta, s kijelentette, hogy a törvény eltörlése a célja. A Sátán és serege egy akarattal Krisztusra hárította a felelősséget lázadásukért. Kijelentették, hogy ha az Úr nem dorgálta volna meg őket, sohasem lázadtak volna fel.
A Sátán lázadásának az összes eljövendő korszakokon át tanulságul kell szolgálnia a mindenségnek, örök bizonyságul a bűn természete és borzalmas következményei felöl. A Sátán szerepének kifejlődése, emberekre és angyalokra való hatása bizonyítja, mi az elkerülhetetlen következménye az Isten tekintélye félretevésének. Azt bizonyítja, hogy Isten kormánya és törvénye egybefonódik teremtményeinek jólétével. A lázadás borzalmas kísérletének történelme örök bizonyíték a szent lények számára. Megakadályozza, hogy félre hagyják vezetni magukat, a törvényszegés mivolta felöl és megóvja őket a bűn elkövetésétől és a büntetés elszenvedésétől.
A megátalkodottaktól Isten bármely pillanatban visszavonhatja irgalmasságának és szeretetének bizonyítékait. Bárcsak meggondolnák, mi lesz Isten iránti háládatlanságuk, valamint annak következménye, ha semmibe veszik Krisztusa mérhetetlen ajándékát! Ha továbbra is jobban szeretik a törvényszegést, mint az engedelmességet, meg a jelen áldásokat és Isten nagy kegyelmét, melynek örvendeznek ugyan, de nem becsülik meg, ez végül örök romlásuk okozója lesz. Mikor már túl késő, hogy felismerjék és megértsék, amit mint semmit érőt megvetettek, akkor tudják meg, mit jelent Isten nélkül, reménység nélkül maradni. Akkor majd eszükbe veszik, mit veszítettek az Isten iránti hűtlenségükkel, és hogy lázadást folytatnak parancsai ellen (1907, 125. kézirat).
Kérem népünket, tanulmányozzák Ezékiel 28. fejezetét. Az itt leírtaknak, bár elsősorban Luciferre, a bukott angyalra vonatkoznak, szélesebb a jelentőségük. Nem egyetlen lényt, hanem általános irányzatot ecsetel, amelynek tanúi leszünk. A fejezet hű tanulmányozásának rá kell vezetnie az igazság keresőit, hogy mindabban a világosságban járjanak, melyet Isten nyújtott népének, nehogy az utolsó napok ámításai megejtsék őket (Rendkívüli bizonyságtételek B sorozat 17. szám 30).
(2Thess. 2,7-8.) „Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével’. ’Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olyanná tevéd szíved, minő az Isten szíve. Ez okáért így szól az Úr Isten: Mivel olyanná tevéd szíved, minő az Isten szíve: Azért íme, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcsességed szépsége ellen, és megfertőztetik fényességedet. A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében. Vajon mondván mondod-e megölőd előtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütőnek kezében! Körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegeneknek keze által. Mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten’. (Ez 28,2.6-10). Gyors léptekkel közeleg az idő, mikor ez beteljesedik. A világ és az állítólag protestáns egyházak ma a bűn embere mellett foglalnak állást… a közelgő fő kérdés a hetedik napi szombat lesz (RH 1898. ápr. 19).
A gonoszság Lucifertől vette kezdetét, aki fellázadt Isten kormánya ellen. Bukása előtt oltalmazó kerub volt, akit kiválósága emelt ki. Isten jónak és szépnek teremtette, amennyire lehetett, őrá hasonlónak (RH 1901. szept. 24).
Sátán, a bukott angyalok fejedelme, valamikor magas tisztséget töltött a mennyben. Tisztségben közvetlen Krisztus után következett. Ám a tudás, mellyel mind ő, mind az elbukott angyalok rendelkeztek Isten jelleme, jósága, irgalmassága, bölcsessége és kitűnő dicsősége felöl, menthetetlenné teszi bűnösségüket.
Nem lehet reménység azok számára, akik ismerték és élvezték a menny kimondhatatlan dicsőségét, akik tanúi voltak Isten rettenetes fenségének, mégis fellázadtak. Isten magasztos hatalmának nem volt olyan új és csodálatos megnyilvánulása, mely olyan mély benyomást tehetett volna rájuk, mint amit már előbb megtapasztaltak. Ha a kimondhatatlan dicsőség közvetlen jelenlétében képesek voltak fellázadni, nem lehetett őket kedvezőbb próbahelyzetbe állítani. Nem volt tartalék hatalom, s a végtelen dicsőségnek sem volt nagyobb magassága és mélysége, hogy legyőzze irigy kételkedéseiket s lázadó mormogásukat (Megváltás – Krisztus megkísértése 128-19).
A földi mindenségben nagyszabású lázadás folyik. Van-e a lázadásnak nagyhatalmú vezére? Hát nem a Sátán az élete és lelke az általa kezdeményezett lázadás minden válfajának? A lázadás kétségkívül létezik. Lucifer fellázadt hűségétől s most hadat visel az isteni kormány ellen. A lázadás leverésével Krisztust bízták meg. Az Úr a földet tette meg harcmezejének. Ő áll az emberi család fejénél. Ő ruházza fel istenségét emberi voltával, Ő járja be azt a területet, amelyen Ádám elbukott. Ő viselte el Sátán kísértéseinek összes rohamát, ám egyszer sem engedett a kísértésnek.
A világ megmentése volt kockán. Urunk ellene áll a fő ámítónak. Az ember javára és nevében, emberként kellett győznie, s ugyan így az embernek is általa kell győznie. Emberi voltának leple alatt félreértették, félremagyaráznák, meghamisították a szavait. Azokat a szavait viszont, melyeket, mint Isten, Isten Fiaként szólt, nem lehet meghamisítani.
Az utolsó nagy napon mindenki cselekedetei szerint kap jutalmat: ez lesz az ördögnek és követőinek kárhozata, aki az ő fennhatósága alatt szolgált és vele azonosította magát. Talál-e majd okot, melynek betudhatná lázadását.  Mikor a világ bírája feleletet követel: Miért cselekedted ezt? Milyen okot tudsz felhozni, mivel mentegeted magad? Ne feledd, hogy minden nyelv megnémul, s minden száj, amely készségesen szólta a gonoszt, készen állt vádaskodni, kész volt a visszavágásra és a hazugságra, most elhallgat.  Az egész lázadó világ némultan áll majd Isten előtt, nyelvük szájukhoz tapad. Meg lesz jelölve a hely, ahol a bűn betört.
„Feddhetetlen – tökéletes – voltál utaidban… míg gonoszság nem találtaték benned’. ’Szíved felfuvalkodott szépséged miatt, megrontottad bölcsességedet fényességedben.”  Ezek Isten ajándékai voltak. Nem lehet Istent vádolni, amiért szépnek, nemesnek és jónak teremtette az oltalmazó kerubot. „Kereskedésed – javaid – bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkeztél… vétkeid sokaságával… megfertőztetted szent helyeidet.” A „kereskedésed” itt a romlott viselkedés jelképe. Azt jelzi, hogy a lelki tisztségekben, istentiszteletben önző haszonlesést elegyített, semmi sem kedves Istennek a lelki szolgálatban, kivéve a mindenség javát szolgáló szándékok és cselekedetek. Jót tennünk másokért, - ez hat vissza Isten dicsőségére.
A Sátán mennyei ügyködésének ugyanazok az elvei, melyekkel az emberi eszközök által ügyködik. A romlott elveken át lett minden birodalom és egyház is egyre inkább megrontva. Sátán kezdettől fogva ezen elveknek a gyakorlatba való átültetése által vezeti félre és rontja meg az egész világot. Ugyanazt az ügyeskedést folytatja, melyet eredetileg a mennyei mindenségben elkezdett. Az egész világot azzal az erőszakossággal tölti meg most, mely Noé napjaiban megrontotta a világot (1897, 162. levél).

6BC 1116. – És lőn az égben viaskodás. – A Tízparancsolat élni fog a véget nem érő korszakon át. Az áldozatok szolgálatára nem volt szükség többé, miután Krisztus halálával a jelkép összetalálkozott a valósággal. Benne az árnyék a valósághoz ért. Isten Báránya teljes és tökéletes áldozat volt.
Isten törvénye meg fogja tartani tökéletes jellegét, amíg az Úr királyi széke fennáll. Ez a törvény Isten jellemének kifejezése… Krisztus halála után nem volt többé erő az árnyékképekben, jelképekben. Ezzel szemben a Tízparancsolat törvényét nem feszítették meg Krisztussal. Ha megfeszítették volna, a Sátán elért volna mindent, amit a mennyben el akart érni. Ezért a kísérletéért űzték ki őt a mennyből. A Sátán elbukott, magával vitte az elbukott angyalokat. Manapság embereket vezet félre Isten törvényét illetően (1898, 167. kézirat).

6BC 1119. – És lőn az égben viaskodás. – A Sátánról szólva az Úr kijelenti, hogy nem lakozik az igazságban. Valamikor szépséges ragyogó lény volt. De Isten Igéje azt mondja róla, hogy szíve felfuvalkodott szépsége miatt.
Sátán másokat is lázadásra bújtatott, s miután kiűzték őket a mennyből, szövetségbe kötötte egybe őket, hogy minden lehetséges gonoszságot elkövessenek az ember ellen, mint Isten elleni küzdelmük egyedüli eszközét. A mennyből kirekesztve eltökélte, hogy Isten keze munkájának pusztításával áll bosszút. Az általa kitűzött gonoszság zászlaja köré gyűltek minden nemzedék gonoszságot művelői. Gonosz angyalok egyesültek gonosz emberekkel a Krisztus országa elleni harcukban.
Sátán célja mindenkor az volt, hogy az ő jellemét alakítsa ki az emberekben. Amint Isten megteremtette az embert, a Sátán máris eltökélte, hogy kitörli Isten képmását, és az ő pecsétjét helyezi Isten pecsétje helyébe. Sikerült is beültetni az emberek szívébe az irigységet, gyűlölködését, nagyravágyást. Világunkba hozta létre a sötétség birodalmát, melynek ő, a gonoszságban legelöl járó a fejedelme. A Sátán bitorolni szeretné Isten trónját. Vagy legalább sötétben, aljasságban ármánykodni, hogy az ember szívében Isten helyét bitorolja. Isten és az ember közé ékelte trónját, hogy magának orozza el az egyedül Istent illető imádatot (1911, 33. kézirat).

7BC 972-73. – És lőn az égben viaskodás. – Az Isten törvényével való szembeszegülés a mennyben kezdődött, Luciferrel, az oltalmazó kerubbal. A Sátán eltökélte, hogy első lesz és Istennel egyenlő a mennyei tanácsban. Lázadó mesterkedését a parancsnoksága alatt levő angyalokkal kezdte el. Az ellenségeskedés lelkületét terjesztette közöttük. Annyira félrevezetően tevékenykedett, hogy sok angyalt nyert meg szövetségesnek, mielőtt céljait teljesen megismerték volna. A hűséges angyalok sem látták át teljesen jellemét, sem hogy hová vezet működése. Amikor Sátánnak sikerült sok angyalt megnyerni a maga oldalára, Isten elé ment ügyével és azt állította, hogy az angyalok kívánsága, hogy ő foglalja el a Krisztus által betöltött tisztséget.
A gonosz mindaddig ügyködött, amíg az elégedetlenség nyílt lázadásban nem tört ki. Akkor háború tört ki a mennyben, mikor is a Sátánt és híveit kiűzték. Sátán a menny birtoklásáért hadakozott s elvesztette a csatát. Isten nem bízhatott rá többé magas tisztséget és parancsnokságot, s ezektől a mennyei kormányban való részvételtől is megfosztotta.
Ettől kezdve a Sátán és szövetségesei Isten esküdt ellenségei lettek világunkban, szüntelenül háborút viselve az igazság és a szentség ügye ellen. A Sátán most az emberek előtt hirdette, amit addig az angyaloknak hirdetett. Krisztust és istent hamis fényben tüntette fel. A világot megnyerte a maga ügyének. Még az állítólag keresztény egyházak is az első nagy hitehagyó oldalára álltak (RH 1909 jan. 28).
Lucifer olyan hitetőn ügyködött, hogy az általa beoltott gondolatokkal nem lehetett mit kezdeni, míg ki nem fejlődött elfogadóik értelmében.

Gyermeknevelés 50. – És lőn az égben viaskodás. – Az apák, anyák és az iskoláink tanítói ne feledjék, hogy engedelmességre tanítani a gyermekeket a nevelés magasabb szintjét jelenti. Általában kevésbé tartsák fontosnak, a nevelésnek azt a részét.
A gyermekek sokkal boldogabbak lesznek a megfelelő fegyelmezés alatt, mintha engedik úgy cselekedni őket, ahogy ösztöneik sugallják.
Ha a bölcs szülői utasításoknak azonnal és folyamatosan engednek, ez a boldogságukat munkálja csakúgy, mint az Isten tisztelete és a jó társaság. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy az otthoni törvényeknek való engedelmesség jelenti számukra a tökéletes szabadságot. A keresztényeknek ugyanezt kell megérteniük: az Isten törvényének engedelmeskedve tökéletes a szabadságuk.
Isten akarata a menny törvénye. Amíg ez a törvény kormányozta az életet, addig Isten családjának minden tagja szent és boldog volt. De amikor az Isten törvényét áthágták, gyökeret vert az irigység, féltékenység, viszálykodás, és a menny lakóinak egy része elbukott. Mindaddig, amíg Isten törvényét tiszteletben tarjuk otthonunkban, családunk is boldog lesz.

Gyermeknevelés 121. – És lőn az égben viaskodás. – Bárhol járunk, mindenhol látunk megfontolás nélkül dédelgetett, kényeztetett és dicsérgetett gyerekeket, pedig ez az, ami hiúvá, öntelté és vakmerővé teszi őket. Meggondolatlan szülők és nevelők nagyon könnyel elvethetik a hiúság magvait a gyermek szívébe, ha a jövőre nem gondolva kényeztetik, és elvtelenül dicsérgetik őket. A gonosz önfejűség és büszkeség változtatta egykor démonokká az angyalok egy részét, s ezzel bezárult előttük a menny kapuja, a szülők mégis öntudatlanul, de módszeresen Sátán követőivé nevelik gyermekeiket.

KP 42-3. – És lőn az égben viaskodás. – A Megváltó szavai nagy türelemre és mélységes szeretetre tanítanak. A konkoly és a jó mag gyökereinek összefonódása példázza azt a szoros kapcsolatot, amely a látszathívők, és a hű tanítványok között fennállhat a gyülekezetben. E látszathivők valódi jelleme nem mutatkozik meg teljesen. A gyülekezetből való kizárásukkal megtántoríthatunk más, egyébként hűséges tagokat.
Isten maga szemlélteti emberekkel és angyalokkal, való bánásmódjával e példázat tanítását. Amikor Sátán, a csaló a mennyben vétkezett, még a hűséges angyalok sem voltak tisztában jellemével. Isten nem pusztította el Sátánt azonnal. Ha elpusztította volna, a szent angyalok megkérdőjelezték volna Isten igazságosságát és szeretetét. Az Isten jóságával szembeni kétely olyan lett volna, mint a bűn, és jaj keserű gyümölcsét termő rossz mag. Isten azért kímélte meg Sátánt, hogy a bűn szerzőjének jelleme teljesen lelepleződjék. Hosszú századok óta Isten mélységes fájdalommal szemléli azt a képet, amelyet a gonoszság működése nyújt, és meghozta végtelen áldozatát a Golgotán, mert nem akarta, hogy Sátán bárkit is megtévesszen. A konkolyt nem lehet a drága mag veszélyeztetése nélkül kiszakítani. Vajon mi ne legyünk olyan türelmesek embertársainkkal, mint a menny és föld Ura Sátánnal?

CT 204-05. – És lőn az égben viaskodás.

CT 268. – És lőn az égben viaskodás.

CT 440. – És lőn az égben viaskodás.

JÉ 90-91. – És lőn az égben viaskodás. – Amikor Sátán és Isten Fia először álltak egymással szemben, Krisztus a mennyei seregek parancsnoka volt, és Sátánt, az égi lázadás vezetőjét kivetették a mennyből. Most látszólag fordított helyzet volt, és Sátán a legjobban akarta kihasználni feltételezett előnyét. Az egyik leghatalmasabb angyalt - mondta - száműzték a mennyből. Jézus megjelenése arra utal, hogy Ő bukott angyal, akit Isten és ember egyaránt elhagyott. Egy isteni lény képes lenne arra, hogy állítását csodával támassza alá. „Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké” (Mt 4:3). A teremtő erő ilyen megnyilatkozása - vélte Sátán - az istenség döntő bizonyítéka lenne. Véget vetne a küzdelemnek.

JÉ 415-6. – És lőn az égben viaskodás. – Az apostolokhoz hasonlóan a hetven tanítvány is természetfeletti adományokban részesült küldetésének pecsétjeként. Amikor munkájukat bevégezték, örömmel tértek vissza, mondván: „Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!” Jézus így felelt: „Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből” (Luk 10:17-18).
Jézus előtt megjelentek a múlt és a jövő képei. Látta Lucifert, amikor kezdetben alávettetett a mennyekből. Előre látta haláltusájának jeleneteit, amikor a világmindenség előtt lepleződik le a csaló jelleme. Hallotta a kiáltást: „Elvégeztetet” (Jn 19:30), mely bejelentette, hogy az elveszett faj megváltása örökre bizonyossá vált, a menny az örökkévalóságig biztonságban van a vádakkal, csalásokkal, követelésekkel szemben, melyekre Sátán uszít.
A Kálvária szégyent és haláltusát hozó keresztjén túl Jézus előretekintett az utolsó nagy napra, mikor a gonosz hatalmak fejedelmét utoléri pusztulása azon a földön, melyet oly régóta rongált lázadásával. Jézus látta a gonosz munkájának végét: Isten békéjét, amint betölti a mennyet és földet.
Ettől fogva Krisztus követőinek legyőzött ellenségként kellett Sátánra tekinteniük. A kereszten Jézus elnyerte értük a győzelmet - azt a győzelmet, melyről azt szeretné, ha sajátjuknak fogadnák el. „Íme - mondta - adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek” (Luk 10:19).
Minden töredelmes lélek védelme a Szentlélek mindenható ereje. Krisztus nem engedi az ellenség hatalmába kerülni a bűnbánattal és hittel Hozzá folyamodókat. A Megváltó megkísértett, megpróbált gyermekei mellett áll. Vele nem létezik kudarc, veszteség, lehetetlenség vagy vereség - mindent megcselekedhetünk általa, Aki megerősít. Amikor jönnek a próbák és kísértések, ne várd, hogy úrrá leszel minden nehézségen, hanem tekints Jézusra, segítődre.
Egyes keresztények túlságosan sokat gondolnak Sátán hatalmára, és sokat is beszélnek róla. Ellenségükről gondolkoznak, ellene imádkoznak erőért, róla beszélnek, míg egyre nagyobbnak és nagyobbnak látszik képzeletükben. Igaz, hogy Sátán igen erős lény, de hála Istennek, hatalmas Megváltónk van, aki kiűzte a gonoszt a mennyből. Sátánnak tetszik, ha felnagyítjuk erejét. Miért nem Jézusról beszélünk? Miért nem magasztaljuk az Ő erejét és szeretetét?

JÉ 669-70. – És lőn az égben viaskodás. – A nagy küzdelem nyitányában Sátán kijelentette, hogy Isten törvényét nem lehet megtartani, annak nem lehet engedelmeskedni, hogy az igazság összeegyeztethetetlen az irgalommal, és hogy ha a törvényt megszegnék, akkor a bűnös semmiféleképpen nem kaphatna bocsánatot. Minden bűnnek meg kell kapnia a büntetését, mondta Sátán. Ha Isten elengedné a bűn büntetését, akkor nem lehetne az igazság és igazságosság Istene. Mikor az emberek megszegik Isten törvényét és ellenkeznek Isten akaratával, akkor Sátán ujjong. Bebizonyosodott, jelentette ki Sátán, hogy a törvénynek nem lehet engedelmeskedni, és hogy a bűnt elkövető embereknek nem lehet megbocsátani. Mivel Sátánt lázadása után száműzték a mennyből, azért azt követelte, hogy az emberi nemzetséget is örökre zárják ki Isten kegyéből. Isten nem lehet egyszerre igazságos és ugyanakkor irgalmas a bűnösökhöz - mondta.
Az emberek azonban - éppen, mint bűnösök - más helyzetben voltak, mint amilyen helyzetben Sátán volt. Lucifer a mennyben követte el a bűnt, Isten dicsőségének a világosságában. Neki Isten úgy nyilvánította ki szeretetét, mint senki másnak a teremtett lények között. Sátán, bár ismerte Isten jellemét és tudott jóságáról, mégis úgy választott, hogy saját önző és független akaratát követi. Választása végleges volt. Isten semmi többet nem tudott tenni megmentése érdekében. Sátán álokoskodó bölcselete azonban elámította az embereket, és elhomályosította elméjüket. Nem ismerték meg Isten szeretetének a magasságát és mélységét; pedig csak Isten szeretetének ismeretében lett volna reményük Isten jellemének a szemlélése útján visszatérni Istenhez.

EW 145-47. – És lőn az égben viaskodás. – Sátán egykor a menny dicső angyala volt; Krisztus után következett. Arckifejezése szelíd, mint a többi angyalé és sugárzott a boldogságtól. Homloka magas és széles; hatalmas szellemi képességeket mutatott. Alakja tökéletes, magatartása nemes és fenséges. Azonban mikor Isten így szólt Fiához: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” - Sátán féltékeny lett Jézusra. Kívánta volna, hogy Isten az ember teremtésénél őt is bevonja tanácsába, s mivel ez nem történt meg, irigységgel, gyűlölettel és féltékenységgel telt meg. Ő szerette volna Isten után a legfényesebb helyet elfoglalni a mennyben.
A mennyben mindeddig a legnagyobb rend és összhang uralkodott; a mennyei lények feltétlen engedelmességet tanúsítottak Isten iránt. A legnagyobb bűn volt: lázadni Isten rendelkezése, akarata ellen. Az egész menny izgalomban volt. Az angyalok csoportokba tömörültek s minden szakasz élén egy magasabb rangú parancsnok állt. Sátán önmagát akarta felmagasztalni; nem volt hajlandó Jézus felsőbbségét elismerni, fondorkodni kezdett Isten uralma ellen. Néhány angyal Sátánnal szövetkezett ebben a lázadásban; mások síkraszálltak Isten bölcsessége és uralma mellett, hogy Fiának hatalmat, tekintélyt adott. Vita támadt az angyalok között. Sátán és angyalai Isten kormányzatát akarták megreformálni. Kifürkészhetetlen bölcsességébe kívántak behatolni, szándékát megérteni, mivel Fiát ily korlátlan hatalommal és uralommal ruházta fel. Lázadtak a Fiú tekintélye és uralma ellen. Isten felszólította az angyali sereget, hogy királyiszéke körül gyülekezzenek, hogy minden egyes esetet eldöntsenek. Itt kelt a határozat, hogy Sátán kizárassék a mennyből, az összes angyalokkal együtt, kik csatlakoztak lázadásához. „S lőn a mennyben viaskodás.” Az összes angyal részt vett a küzdelemben. Sátán Isten Fiát akarta legyőzni és mindazokat, akik akaratának engedelmeskedtek. Ámde a jó, hűséges angyalok győztek és Sátán angyalaival együtt, száműzetett a mennyből.
Midőn Sátánt és angyalait kitaszították a mennyből és Sátán tudatára ébredt, hogy annak tisztaságát és dicsőségét örökre elveszítette, megbánás vett rajta erőt s újra vissza szeretett volna jutni a mennybe. Most már szívesen elfoglalta volna régi helyét vagy bármely helyet, amelyet számára kijelölnek. De nem; a mennyet nem volt szabad többé veszélyeztetni. Az egész menny romlásnak lett volna kitéve, ha Sátánt visszabocsátják; hisz benne volt a bűnnek eredete, magában hordta a lázadás magvát. Mind ő, mind követői keservesen sírtak s kérték Istent, hogy vegye vissza őket ismét kegyébe. Ámde bűnük, - a gyűlölet, irigység és féltékenység bűne oly nagy volt, hogy többé Isten sem törölhette el. Meg kellett maradnia, hogy végül elvegye büntetését.
Midőn Sátán teljesen meggyőződött arról, hogy többé nem nyerheti vissza Isten kegyét, gonoszsága és gyűlölete nyilvánvalóvá lett. Tanácskozott angyalaival s tervet koholtak Isten uralma elleni küzdelemre. Midőn Isten Ádámot és Évát a gyönyörű paradicsomkertbe helyezte, Sátán tervet kovácsolt kiirtásukra. Az örvendő emberpárt boldogságától sohasem lehetett volna megfosztani, ha Isten parancsának engedelmeskednek. Sátán csak akkor keríthette volna hatalmába őket, ha először engedetlenek Isten iránt s így elveszítik Isten kegyét. Ezért tervet kellett kovácsolni arra, hogy az első emberpárt Isten iránti engedetlenségre csábítsák, hogy az ember ily módon Isten haragját kihívja. Így aztán bizonyosan Sátánnak és angyalainak közvetlenebb befolyása alá kerülnek. Elhatározták tehát, hogy Sátán más alakot öltsön, s tanúsítson érdeklődést az ember iránt. Behízelgően kell támadnia Isten igazságosságát, kételyt kell ébresztenie, vajon Isten éppen azt gondolja e, amit mond. Ezután az emberek tudásvágyát kell felébreszteni, s rábeszélni, hogy kutassák Isten kifürkészhetetlen terveit - ami Sátán vétke volt, - kutassák annak okát, amiért Isten a tudás fájának gyümölcsétől eltiltotta őket.

3T 418-19. – És lőn az égben viaskodás. – Azok az angyalok, akik elbuktak, nagyon szerettek volna függetlenek lenni Istentől. Nagyon szépek és dicsőségesek voltak, mégis Istentől függött a boldogságuk, a világosságuk és az éleslátásuk, amelynek örvendtek. Az engedelmesség megtagadása miatt buktak ki magas helyükről. Krisztus és egyháza elválaszthatatlan. Ha mellőzzük és megvetjük azokat, akiket Isten vezetőkül hívott el, és arra, hogy ők viseljék a művével és az igazság fejlesztésével és terjesztésével kapcsolatos felelőséget, akkor azokat az eszközöket vetjük el, amelyeket az Úr népének segítségére, bátorítására és erősítésére rendelt. Ha megkerülöd ezeket, s ha ahhoz ragaszkodsz, hogy csakis közvetlenül Istentől fogadj el világosságot, azzal olyan helyzetbe hozod magadat, ahol könnyen tévútra tévedhetsz, és ahol vereséget szenvedsz.

6T 456. – És lőn az égben viaskodás. – A mennyei angyalok szolgálata részben abból áll, hogy felügyeljenek az Út munkájára, ami sáfárainak (szolgáinak) kezében nyugszik. A szükség idején szolgálják azokat, akik Isten munkatársaként teljes erejükből igyekeznek fejleszteni Isten földi ügyét. Ezek a mennyei értelmes lények szeretnének bepillantani a megváltás tervébe és örvendeznek, ha Isten ügyének valamely része felvirágzik.
Az angyalok szívükön viselik azok lelki jólétét, akik Isten képmását igyekeznek visszaállítani az emberben. Isten földi családjának össze kell fognia a mennyei családdal, a bűn ütötte sebek és zúzódások bekötözésében. Az angyal-eszközök bár láthatatlanok, együttműködnek a látható ember-eszközökkel. Segélyegyesületet alkotnak az emberekkel. Pontosan azok az angyalok, akik mikor a Sátán felsőbbségére törekedtek, ott küzdöttek a mennyei udvarokban s diadalmaskodtak Isten oldalán. Pontosan azok az angyalok örömükben kiáltoztak a föld és bűntelen lakóinak teremtése fölött. Azok, akik tanúi voltak az ember bukásának és az Édenből való kiűzésének – pontosan ezek a mennyei hírnökök szeretnének a leginkább együttműködni a bukott, megváltott fajjal, a bűneikben haldokló emberek megmentése érdekében.

TM 16. – És lőn az égben viaskodás. – Sátán szövetségeseinek, egyházainak se szeri, se száma: Krisztus nevezi őket Sátán zsinagógájának, mert tagjai: a bűn fiai. Sátán egyházának tagjai állandóan azon dolgoznak, hogy lerázzák magukról Isten törvényét, s hogy elhomályosítsák, összekuszálják a különbséget a jó és a rossz között. Sátán erőteljesen dolgozik az engedetlenekben és általuk, hogy árulást és a hitehagyást igazságnak és hűségnek tüntessék fel. És éppen korszakunkban működik sátáni ihletésének ereje és készíti élő ügyvivőit, hogy véghezvigyék nagy lázadásukat Isten ellen, melyet a mennyben kezdtek meg.

3T 328. – És lőn az égben viaskodás. – Mindig akadnak olyanok, akik azokkal értenek egyet, akik rosszat tesznek. A Sátánnak is akadtak egyetértői a mennyben, ezért nagyszámú angyalt ragadott magával. Isten Krisztus és a mennyi angyalok álltak az egyik oldalon, a Sátán meg a másikon. Isten és Krisztus végtelen hatalma és fensége ellenére angyalok hidegültek el tőlük. A Sátán burkolt célzásai megtették hatásukat, s ők valóban arra a következtetésre jutottak, hogy Isten és az Úr az ellenségük, a Sátán, pedig a jótevőjük. A Sátánnak ma is ugyanaz a hatalma, ugyanúgy hatni tud a gondolkodásra, csakhogy százszorosára erősödött ez a képessége a használattól és tapasztalattól. Ma is férfiakat és nőket csal meg, veszít el a burkolt célzásaival és ügyeskedéseivel, s ők észre sem veszik. Azzal, hogy helyet engednek a kétségeknek, a hitetlenségnek Isten munkáját illetően, s mivel megengedik magukban a bizalmatlanság és a kegyetlen irigység érzéseit, ezzel a teljes elámításra készítik el magukat. Keserűséggel támadnak azok ellen, akik szólni mernek tévedéseikről, akik megmerik inteni őket.

1T 293-94. – És lőn az égben viaskodás. –  „Olvassátok el Máté 4,8-11-ig. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, és monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ekkor elhagyá őt az ördög. És íme angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.”
Sátán a legvonzóbb színekkel ecsetelte Krisztus előtt a világot és arra célzott, hogy nem kell annyit szenvednie, ha el akarja nyerni a föld országait. Sátán lemondana összes jogáról, Krisztusnak nem kellene semmit, mást tennie, csak imádni őt. Sátán elégedetlensége a mennyben kezdődött, mert nem lehetett a legelső, a legfőbb parancsnok, Istennel egyenlő, Jézusnak felettese. Fellázadt és elvesztette állását. Kiűzték a mennyből, és azokat is, akik egyet értettek vele. A pusztában azt remélte, hogy a legyengült és szenvedő Krisztus fölé kerekedhet, és megkapja tőle a hódolatot, amelyet nem tudott elnyerni a mennyben. Jézus azonban, még legyengülten és kimerülten sem hódolt be Sátán kísértéseinek, egyetlen pillanatra sem, hanem kimutatta fensőbbségét és tekintélyével élt, amikor felszólította Sátánt: „Távozz tőlem.” Sátán zavarba jött. Ezek után arra összpontosította figyelmét, hogy érhetné el célját, és hogy kapja meg az embertől a tisztességet, amit megtagadtak tőle a mennyben, és amit Jézus a földön is megtagadott tőle. Ha sikerült volna bűnre csábítania Krisztust, a megváltás terve romba dőlt volna, és sikerült volna kilátástalan nyomort hozni az emberiségre. De amit nem tudott elérni Krisztussal, elérte, amikor az embert támadta.

1T 342. – És lőn az égben viaskodás. – Mindenkinek meg kell értenie, hogy Sátán valamikor fennkölt angyal volt. Lázadás kizárta a mennyből, de nem pusztította el hatalmát, és nem alacsonyította állattá. Bukása óta a menny kormányzata ellen fordította hatalmát. Egyre agyafúrtabb lett és megtanulta a legsikeresebb módokat az ember gyermekeinek kísértésére.
Sátán meséket költ, és azokkal csal. A mennyben kezdett el harcolni Isten kormánya ellen és bukása óta kiterjesztette Isten törvénye elleni lázadását és rávette a keresztények tömegeit, hogy lábbal tapossák a negyedik parancsolatot, amely az élő Istenre emlékeztet. Megdöntötte a Tízparancsolat eredeti szombatját és munkanapot állított helyébe.

1T 440-41. – És lőn az égben viaskodás. – Sok tehetséges ember akad, akik sok jó eredményt érnének el, ha megszentelődnének és Krisztus ügyéért használnák képességeiket, de nagy kárt tehetnek, ha a hitetlenség és Sátán szolgálatába állítják azokat. Magunk, és különböző vágyaink kielégítése kiforgatja tehetségeinket eredeti rendeltetésükből, és áldás helyett átokká teszik. Sátán, a főcsaló csodálatosan tehetséges. Valamikor fennkölt angyal volt, Krisztus után a legelső. Önmagasztalás miatt bukott el, hozott létre lázadást a mennyben, és okozta a magáéval együtt sokak bukását. Attól kezdve tehetségeit és ügyességét Isten kormánya ellen használja, hogy akit csak hatása alá kerít, megvesse a menny tekintélyét. Akiket Sátán megigéz, azt választhatják, hogy utánozzák bukott angyalait, és végül megosszák vele a sorsát.

1Szem 210. – És lőn az égben viaskodás. – A világ kezdi felismerni Isten törvénye áthágásának elkerülhetetlen következményeit. Miután Isten végzett a teremtés munkájával, a hetedik napon megpihent és nyugalomnappá szentelte azt, vagyis olyan napként különítette el, melyet az embernek az Ő imádásával kell töltenie. De ma szinte az egész világ teljesen semmibe veszi Jahve törvényét. Új napot intézményesítettek Isten pihenőnapja helyett. Az ember az Ige határozott tanításai ellen fordította útját és akaratát. A világ lázadásba és bűnbe merült.
Az Isten törvényének ellenszegülő munka a mennyei udvarokban kezdődött Luciferrel, az oltalmazó kerubbal. Sátán az első akart lenni a mennyei tanácsban. Istennel való egyenlőségre vágyott. Lázadó munkáját a parancsnoksága alatt álló angyalok között kezdte, arra törekedve, hogy az elégedetlenség lelkületét árassza körükben. Olyannyira megtévesztő módon dolgozott, hogy sok angyalt meg tudott nyerni ügyének, mielőtt azok teljesen átlátták volna céljait. Még a hűséges angyalok sem tudták teljesen kiismerni jellemét, és munkája következményeit sem látták előre. Miután Sátán sikeresen megnyert ügyének sok angyalt, Isten elé járult és azt mondta: az angyalok azt kívánják, hogy ő foglalja el Krisztus helyét.
A gonosz munka mindaddig folytatódott, mígnem az elégedetlenség lelkülete valóságos lázadásba ment át. Háború tört ki, így Sátán - támogatóival együtt - kivettetett a mennyből. Sátán az elsőbbségért küzdött a mennyben és elvesztette a harcot. Isten nem bízhatott rá többé dicsőséges és fennkölt feladatokat, s így ezek, valamint a mennyei vezetésben betöltött szerepköre, elvétettek tőle.
Ettől az időtől kezdve Sátán és szövetséges serege Isten esküdt ellenségeként működik világunkban, megállás nélkül harcolva az elméleti és gyakorlati igazság ellen. Miként az angyaloknak, Sátán az embereknek is megjelenti Krisztusról és Istenről alkotott hamis fondorlatait, s ez által megnyerte magának a világot. Még a magukat kereszténynek valló egyházak is a nagy hitehagyó oldalára állnak.

EW 215. – És lőn az égben viaskodás. – Láttam, hogy sokan engedtek Sátán csalásának. Az egész menny méltatlankodva látta, hogy a föld lakói lábbal taposták Isten szent törvényét. Jézus és a mennyei seregek jól ismerték az isteni parancsolatok lényegét. Tudták, hogy Isten azokat sohasem változtatja meg, és soha nem törli el. Fájdalommal látta a menny az édeni nagy bukás után az emberiség reménytelen sorsát s ez arra indította Istennek szent Fiát, hogy életét áldozza fel Isten törvényeinek megszegőiért. Ha Isten megváltoztathatta, vagy érvényteleníthette volna szent törvényét, akkor Jézusnak sem kellett volna a törvény megszegőiért meghalni. Ennek értelmében Isten Fiának halála nemhogy nem törölte el és semmisítette meg az Atyának törvényét, hanem megdicsőítette és felmagasztalta azt, és engedelmességet követel annak minden egyes szabálya iránt.
Ha a gyülekezet tiszta és állhatatos maradt volna, akkor Sátán sohasem bírhatta volna rá Isten törvényének áthágására. Sátán elég vakmerő volt ahhoz, hogy egyenesen Isten mennyei és földi uralmának alapjai ellen küzdjön. Lázadása következtében zárták ki a mennyből. Lázadása után úgy kívánt volna az ítélettől szabadulni, hogy Isten változtassa meg szent törvényét. Ámde az összes mennyei seregek előtt hangzott el a kijelentés, hogy Isten törvényei változhatatlanok. Sátán jól tudja, hogyha valakit Isten törvényének áthágására bírhat, megnyerte saját céljainak, mert a törvényszegőknek meg kell halniuk.

NK 444-5. – És lőn az égben viaskodás. – Sátán lázadása tanulságul szolgál a világegyetem számára az egymást követő századok során; örök bizonyságul a bűn jellegéről és borzalmas következményeiről. A sátáni elv megvalósulása, az emberekre és angyalokra gyakorolt hatása mutatja, mi következik Isten tekintélyének félretevéséből. Nyilvánvalóvá lesz, hogy Isten kormányzatának és törvényének létével fonódik össze minden teremtményének jóléte. E lázadás szörnyű emléke örök időkön át védeni fogja a szent lényeket a törvényszegés természetének fel nem ismerésétől, a bűn elkövetésétől és a büntetéstől.
A mennyben folyó küzdelem utolsó percéig a nagy bitorló igazolni próbálta magát. Amikor elhangzott a kijelentés, hogy Sátánnak összes hívével együtt el kell a boldogság honát hagynia, a lázadó vezér arcátlanul kimondta, hogy semmibe veszi a Teremtő törvényét. Megismételte azt az állítását, hogy az angyaloknak nincs szükségük irányításra, hanem hagyni kell, hogy tegyék azt, amit tenni akarnak, és akaratuk mindig jól fogja őket irányítani. Isten törvényeit a szabadság korlátjának bélyegezte, és kijelentette: el kell törölni a törvényt, hogy a mennyei seregek a törvény korlátjától megszabadulva a lét magasabb, dicsőségesebb szintjére juthassanak.
Sátán és követői a lázadás minden felelősségét egy hangúan Krisztusra hárították. Azt mondták, ha Isten nem feddte volna meg őket, akkor nem lázadtak volna fel. E makacs és kihívóan hűtlen őscsaló híveivel együtt megpróbálta megdönteni Isten kormányzását. Tiszteletlenül azt állították, hogy egy elnyomó hatalom ártatlan áldozatai. De végül el kellett hagyniuk a mennyet.
Ugyanaz a szellem, amely lázadást szított a mennyben, a földön még mindig lázadást sugall. Sátán ugyanazt a módszert alkalmazza az emberek között, amit egykor az angyaloknál. Az ő szelleme uralja az engedetlenség fiait, akik hozzá hasonlóan igyekeznek lerombolni Isten törvényének korlátait, és szabadságot ígérnek a parancsolatok áthágóinak. A bűn megfeddése ma is gyűlöletes és ellenállást vált ki az emberekben. Amikor Isten intő üzenetei érintik a lelkiismeretet, Sátán arra indítja az embert, hogy igazolja magát, és próbáljon másokat is rábírni a bűneivel való egyetértésre. Az ember ahelyett, hogy hibáit kijavítaná, felháborodást szít a dorgáló ellen, mintha ő volna a probléma egyedüli oka. Az igazi Ábel napjaitól fogva mindmáig ez a lelkület mutatkozik meg azok ellen, akik elmerik ítélni a bűnt.

3SG 38. – És lőn az égben viaskodás.

PP 343. – És lőn az égben viaskodás. – Háseróthnál, a legközelebbi táborhelyen, ahol megálltak Thabera elhagyása után, még keserűbb megpróbáltatás várt Mózesre. Áron és Miriám igen megbecsült tisztséget és vezető helyet foglalt el Izrael népe körében. Isten mindkettőjüket megajándékozta a Prófétaság Lelkével és mindketten kapcsolatban voltak Mózessel a héberek megszabadításában. „... előtted küldém Mózest, Áront és Máriát!” (Mik 6:4.) Így adta tovább az Úr szavát Mikeás próféta. Miriám erős jelleme és rátermettsége már gyermekkorában, tehát elég korán kitűnt, amikor a Nílus mellett azt a kis gyékényből fonott kosarat őrizte, amelybe a csecsemő Mózest rejtették el. Önuralmát és ügyes viselkedését Isten már akkor eszközül használta fel népe megszabadítójának megőrzésére és megmentésére. Gazdagon megajándékozta költői és zenei adottságokkal. Miriám Izrael asszonyait énekelve és táncolva vezette a Vörös-tenger partján. A nép iránta való szeretete és a menny személye iránt tanúsított megbecsülése tekintetében kétségtelen, hogy közvetlenül Mózes és Áron mögött állt. Az a gonosz azonban, amely a mennyben is megzavarta az összhangot, ennek az izraelita asszonynak a szívében is megjelent, aki nem mulasztotta el, hogy elégedetlenkedő társat találjon magának.

2SG 15. – És lőn az égben viaskodás.

EW 164. – Mihály. – Mózes meghalt, azonban Mihály alájött az égből és újra életre szólította, még mielőtt teste rothadást látott volna. Sátán megkísérelte ugyan, hogy Mózes testét megtartsa s igényt emelt rá; de Mihály fejedelem feltámasztotta Mózest, és magával vitte a mennybe. Sátán rettenetesen káromolta Istent s igazságtalansággal vádolta meg, amiért megengedte, hogy zsákmányát elrabolják tőle; de Krisztus mégsem dorgálta meg Sátánt, pedig Isten szolgája annak cselszövése következtében esett el. Szelíden Atyjára mutatott s csak ennyit mondott: „Az Úr büntessen meg!”

11MR 248. – Mihály.