BCL 57. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. –

1BC 1107. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – A földi frigyláda  az eredeti, mennyi szövetségláda másolata volt. A mennyei frigyszekrény mellett élő angyalok állnak, egyik szárnyukkal a kegyelem trónját fedik, többi szárnyukkal testüket takarják el tiszteletük és alázatuk jeléül (ST 1911. már. 21).

1BC 1109. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Az eredeti törvény a mennyei frigyládában - Figyelmeztetlek benneteket, ne vessétek be tekintélyeteket Isten parancsolatai ellen. A törvény igaz, amint azt az Úr a mennyei templom számára leírta. Az ember lábbal taposhatja a földi másolatot, az Úr az eredetit ennek ellenére ott tartja az Isten szövetségládájában, a mennyben, s a szekrény közvetlen fedelén, közvetlenül a törvény fölött van a kegyelem trónja. Jézus áll a szövetségládája előtt, hogy közbenjárjon az emberért (1886, 6/a. kézirat).
A szövetségszekrényben levő törvényt megőrizte az Úr – „Mikor, pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.”
Semmit sem lehet eltörölni a kőtáblákra írottakból. A törvény becses följegyzéseit a bizonyságládájában helyezték, s még most is ott van, biztonságban elrejtve az emberek elöl. Isten kijelölt időpontjában mégis elő fogja hozni e két kőtáblát, hogy bizonyság legyen az egész világ számára, parancsolatainak semmibevevése és a hamis szombat bálványimádó tisztelése ellen (1901, 122. kézirat).
Bőséges bizonyíték áll rendelkezésére Isten törvényének örökérvényű volta felöl. Isten ujja írta le azt, hogy soha ki ne lehessen törölni, soha el ne lehessen pusztítani. Isten elrejtette a két kőtáblát, hogy az ítélet nagy napján pontosan úgy hozza elő, ahogyan leírta (RH 1908. már. 26).

4BC 1139. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. –  Az Ésaiásnak adott látomás Isten utolsó napokban élő népének állapotát ábrázolja. Nekik is előjoguk, hogy hitáltal szemléljék a szentélyben folyó tevékenységet. „Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban.”  Amint hit által betekintenek a szentek szentjébe s látják Krisztus tevékenykedését, ráébrednek, hogy ők is tisztátalan ajkú nép – olyan nép, melynek ajkáról gyakran hangzik el hiábavalóság, s akinek képességei, tulajdonságai nem szentelődtek meg, és nem az Úr dicsőségére használják őket. Van okuk kétségbeesni, amikor látják gyöngeségüket, méltatlanságukat, másfelől Krisztus dicsőséges jellemének tisztasága és szépsége közötti ellentétet. De ha ők is, mint Ésaisás elfogadják befolyását, melyet Isten terve szerint a szívre kell tennie, ha megalázzák szívüket Isten előtt, akkor van reménység számukra. Az ígéret íve a királyi szék felett feszül, s az Ésaiásért elvégzett lelki munkát értük is elvégzi az Úr. Isten meghallgatja a szívből fakadó könyörgést (RH 1896 dec. 22).

4BC 1152. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – (És 58,8-14) Hol találjuk azt a népet, melyhez így szól az Úr. Ki az, aki megépíti a régi romokat, és ki rakja fel az emberöltők alapzatait? Hol az a nép, amely világosságot nyert az égből felismerni, hogy rést ütöttek Isten törvényén?
Jelenések könyvében János ezt mondja: „Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban” (Jel 11,19).  János látomásban látta, hogy Isten népe várja az Ő eljövetelét s keresi az igazságot. Amint Isten megnyitotta templomát népe előtt, a frigyszekrényben levő Isten törvénye fényességet árasztott. Akik befogadták ezt a világosságot, azokat úgy mutatja be, hogy a harmadik angyal üzenetét hirdetik.
Ezt az angyalt az ég közepén látja repülni és kiáltja: „Nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!”

7BC 972. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Mikor a mennyben megnyílik Isten temploma, milyen dicső idő lesz az a hűségesek és igazak számára! A templomban látszani fog a szövetség ládája, melybe a két kőtáblát, Isten törvényének két tábláját helyezték. A két kőtáblát előhozzák rejtekhelyéről, s látni lehet rajtuk az Isten ujjával bevésett Tízparancsolatot. A szövetség ládájában fekvő két kőtábla meggyőző bizonyságtétel lesz Isten törvénye igazáról és kötelező követelményeiről (1902, 47. levél).
Szentségtörő elmék és szívek képzelték, hogy elég hatalmasak megváltóztatni az időket és a törvényt. Ámde a menny levéltárának biztonságában, Isten szövetségládájában ott áll a két kőtáblára írt parancsolatok eredetije. Földi hatalmasságoknak nem áll módjában elővenni a két kőtáblát az irgalom királyi széke alatti rejtekhelyéről (ST 1878. feb. 28).

CM 126. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. –

CW 30-31. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. –

EW 32-33. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. –A szentek szentjében láttam a frigyládát, amelynek oldalai és teteje tiszta aranyból volt. A frigyláda mindkét végén egy-egy dicső angyal állt, szárnyukat a láda fölé terjesztve. Arcukkal egymás felé fordultak és a frigyládára néztek. Az angyalok között az arany tömjénező állt. A frigyláda felett, ahol az angyalok álltak, fenséges mennyei fény ragyogott, hasonlóan Isten királyi székéhez. Jézus a frigyláda mellett állt, s amikor a szentek imája hozzá szállt, a tömjénező illatozott s Ő a szentek könyörgését azok illatával együtt az Atya elé vitte. A frigyládában volt az arany mannás-korsó, Áron kivirágzott vesszeje és a kőtáblák, amelyek könyvhöz hasonlóan voltak összehajtva. Jézus kinyitotta a táblákat és láttam az Isten ujjával írt Tízparancsolatot. Az egyik táblán négy, a másikon hat parancsolat volt. Az első kőtáblán levő négy parancsolat fényesebben ragyogott a másik hatnál. De a negyedik, a szombat parancsolata, a legfényesebb volt az összes között, mert Isten a szombatot szent nevének dicsőségére választotta el. A szent szombat dicsőségesnek látszott, - fényes dicsőség vette körül ezt a parancsolatot.  Láttam, hogy a szombat parancsolata nem volt a keresztre szegezve. Ha úgy lett volna, akkor a többi kilenccel sem lenne másként, ami azt jelentené, hogy a többi kilenc parancsolatot is éppen úgy áthághatnánk, mint ahogyan a negyediket, a szombatot megszegik. Láttam, hogy Isten sohasem törölte el vagy váltóztatta meg a szombat parancsát, mert Isten nem változik. Ellenben az egyház helyezte át a hetedik napot a szombatról a hét első napjára, mert az Írások szerint az egyház „megváltóztatja az időket és a törvényt.”

EW 42. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – 1849 március 24-én Maine-i Topsham-ban élő testvérekkel nagyon jó és érdekfeszítő összejövetelünk volt. Isten Lelke rám áradt és én elragadtattam az élő Isten városához. Megmutattatott nekem, hogy Isten parancsolatai és Jézus Krisztus bizonyságtétele amely a zárt ajtón túl van elválaszthatatlanok. Isten törvényeinek teljes jelentősége éppen akkor lett nyilvánvaló, és Isten népe a szombat igazságát éppen akkor ismerte fel, amikor a szentélyből a szentek szentjébe vezető ajtó megnyílt, ahol van  a frigyláda és benne a Tízparancsolat. Ez az ajtó mindaddig zárva volt, amíg Jézus közbenjárói tiszte a szentélyben 1844-ben befejeződött. Akkor zárta be a szentély ajtaját és megnyitotta a szentek szentjét. Átlépett a második kárpiton, és most a frigyláda előtt áll és Izrael hite most oda irányul.
Láttam, hogy Jézus bezárta a szentély ajtaját, s többé senki sem nyithatja azt ki, s kinyitotta a szentek szentjének ajtaját, és senki sem zárhatja be azt többé (Jel 3,7-8). Amióta Jézus megnyitotta a szentek szentjének ajtaját, amelyben a frigyláda és a Tízparancsolat van, azóta nyilvánvaló Isten népe előtt az isteni parancsolatok szentsége és érvényessége. Azóta próbáltatnak meg a szombat kérdésében.

EW 251-252. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Láttam mi történt a mennyben 1844-ben, a prófétai korszak lejártakor. Amikor Jézus befejezte szolgálatát a szentélyben és bezárta annak ajtaját, sötétség borította el azokat, akik az eljöveteléről szóló üzeneteket hallották és elvetették, úgy, hogy ezek teljesen szem elöl tévesztették Őt. Ezután Jézus drága ruhákat öltött magára. Ruhájának alsó szegélyén gránátalmák és csengők váltakoztak. Válláról egy művészi kivitelű mellvért csüggött, amikor az megmozdult, a gyémántokhoz hasonlóan csillogott s beragyogott betűket, melyek nevekhez hasonlóan voltak a mellvértbe vésve. A fején koronához hasonló süveg volt. Öltözéke teljes volt. Angyalok vették körül és általuk kísérve tüzes szekéren átvonult a második kárpit mögé.

Az után utasítottak, hogy szemléljem meg a mennyei szentély két részét. Az ajtót képező függöny félre lebbent és engedélyt kaptam a belépésre. A templom első szakaszában láttam a hétágú gyertyatartót, a kenyerek asztalát, a tömjénező oltárt és a tömjénezőt. Minden tárgy mintha tiszta aranyból készült volna és visszatükrözték a belépő képmását. A szentélyt két-részre választó függöny, különböző színből, és különböző anyagból készült, szélén gazdag szegélyezés, melyet angyalok aranyszálakból beleszőtt képei díszítettek. A függönyt félrevonták és bepillanthattam a belső részbe is. A frigyládást láttam ott, amely mintha a legfinomabb aranyból készült volna. A láda keretét pompásan készített koronák alkották. A ládában kőtáblák voltak, amelyek Isten Tízparancsolatát tartalmazták.

EW 254. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Amikor befejeződött Jézus szolgálata a mennyei szentélyben, nyomban a szentek szentébe lépett, megállt a frigyláda előtt, amely a Tízparancsolatot tartalmazza és elküldött egy hatalmas angyalt a földre, akire harmadik üzenetét bízta. Az angyal kezében pergament tekercs volt, s amint méltósággal és hatalommal leszállt a földre, félelmetes intelmet, rettenetes fenyegetést intézett az emberekhez, amilyet a föld lakósai még sohasem hallottak. Ennek az üzenetnek az volt a célja, hogy Isten gyermekeit az előttük levő kísértés és a szenvedés órájára figyelmeztesse. Az angyal ezt mondta: „A leghevesebb küzdelmet kell megvívniuk a fenevaddal és képével. Egyetlen reményük az örök életre, ha kitartanak. Habár életük veszélyeztetve van, mégis szilárdan ki kell tartaniuk az igazság mellett.” A harmadik angyal ezekkel a szavakkal fejezte be kijelentését: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” miután ezeket a szavakat elmondta, a mennyei szentélyre mutatott. Azok gondolatvilága, akik ezt az üzenetet elfogadták, a szentek szentjére irányult, ahol Jézus a frigyláda előtt áll, és utoljára jár közben, hogy engesztelést szerezzen azoknak, akik még kegyelemben részesülhetnek, s akik tudatlanul áthágták Isten törvényét. Úgy az élő, mint a halott igazakért bemutatja engesztelő áldozatát. Kegyelmében mindazokat befogadja, akik Krisztusba vetett reménnyel haltak meg. De mivel Isten törvényét nem volt alkalmuk világosan megismerni, tudatlanságukban áthágták parancsolatait.

MT 295. (EW 279-280) – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Arra az időre irányították figyelmemet, amikor a harmadik angyal üzenete lezárul. Isten ereje nyugodott meg népén; elvégezték munkájukat, és elkészültek az előttük álló megpróbáltatás órájára. Elnyerték a késői esőt, vagyis a felüdülést az Úrnak színétől, és az élő bizonyságtételt elevenítették. Mindenütt felhangzott az utolsó komoly figyelmeztetés, ami felingerelte és felbőszítette a föld lakósait, akik nem akarták elfogadni az üzenetet.
A mennybe ide-oda siető angyalokat láttam. Egy angyal oldalán tintatartóval visszatért a földről, és jelentette Jézusnak, munkáját elvégezte, a szenteket megszámlálta és elpecsételte. Akkor láttam Jézust, aki a Tízparancsolatot tartalmazó frigyláda előtt szolgált, ledobta a tömjénezőt. Felemelte kezét és ezt kiáltotta: „Meglett” (Jel 16,17) és az angyalseregek letették koronájukat, amint Jézus komoly kijelentése hangzott: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22,11).

NK 271. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Isten trónját, amely a mennyei templomban, Isten lakóhelyén van, az igazság és az ítélet teszi erőssé. Az igazság törvénye, az erkölcs nagyszerű mércéje, amellyel megmér minden embert, a szentek szentjében van. A frigyládát, amely magába zárja a törvénytáblákat, a kegyelem királyi széke takarja. Előtte mutatja be vérét Krisztus a bűnösért igazság és irgalom így fonódik össze az emberért létrehozott megváltási tervben. Ennek a két isteni tulajdonságnak az egybefonódását csak a végtelen bölcsesség tudja kigondolni, és a végtelen hatalom tudja megvalósítani. Ez az összefonódás az egész mennyet ámulatba ejti, és imádatra készteti. A földi templom kerubjai tisztelettel fordulnak a kegyelem királyi széke felé, így jelképezve a mennyei sereg érdeklődését a megváltás munkája iránt. Ez annak az irgalomnak a titka, amelybe angyalok vágyakoznak betekinteni: hogy Isten akkor is igaz, ha megigazítja a megtérő bűnöst, és megújítja kapcsolatát az elbukott emberiséggel; hogy Krisztus lehajolt, és megszámlálhatatlan sok embert emelt ki a pusztulás örvényéből. Felöltöztette őket a maga igaz voltának folttalan ruhájába, hogy a megváltottak örökre az Isten közelébe és a soha el nem bukott angyalok társaságában legyenek.

NK 386-387. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – „Megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az Ő szövetségének ládája” (Jel 11,19). Isten szövetségének ládája a templom második helységében – a szentek szentjében – van. A földi szentélyszolgálatban, amely a „mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának” szolgálata volt, ebbe a helységbe csak a főpap mehetett be a nagy engesztelési napon, hogy megtisztítsa a templomot. Az a kijelentés pedig, hogy az Isten temploma „megnyilatkozék” a mennyben, és a szövetségének ládája láthatóvá lett, figyelmünket a mennyei szentek szentjének megnyílására, azaz 1844-re irányítja, amikor Krisztus belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze az engesztelés befejező szolgálatát. Akik hitben felismerték, hogy nagy Főpapjuk a szentek szentjében elkezdte szolgálatát, meglátták a frigyládát is, és a szentély tanát tanulmányozva megértették, hogy a Megváltó szolgálatában váltás történt. Látták, hogy Jézus Isten szövetségének ládája előtt szolgál, és saját vérére hivatkozik a bűnösök érdekében.
A földi templomban a frigyláda magába foglalta a két kőtáblát, amelyre Isten felírta törvényét. A frigyláda csupán a törvénytáblák tartója volt, de értékessé és szenté tette a mennyei elvek jelenléte. Amikor Isten temploma megnyílt a mennyben, láthatóvá lett a testamentumát tartalmazó frigyláda is. A mennyei templomban – a szentek szentében – dicsőség övezi Isten törvényét, azt a törvényt, amelyet Isten mennydörgések közepette hirdetett ki a Sínai hegyen, és saját ujjával írta a kőtáblákra.
Isten törvénye, amely a mennyei templomban van, az eredeti szent törvény. A kőtáblákra írt és a Mózes öt könyvében feljegyzett rendelkezések pontosan ugyanazt örökítik meg. Akik ezt a fontos dolgot megértették, azok felismerték, hogy Isten törvénye szent és változhatatlan. Megértették úgy, mint soha azelőtt, hogy milyen súlya van a Megváltó e kijelentésének: „Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik” (Máté 5,18). Isten törvénye, amely kinyilatkoztatja Isten akaratát, és visszatükrözi jellemét, örökre megmarad, „mint a felhőben levő bizonyság.” A törvény egyetlen parancsa sem vesztette hatályát; egy jottája vagy pontocskája sem változott meg. Ezt mondja a zsoltáríró: „Minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig” (Zsolt 119,89; 111,7-8).

LS 95-96. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Az Úr látomást adott nekem a mennyei szenthelyről. Isten temploma a mennyben kinyílt és láttam Isten ládáját a kegyelmi trónnal. A láda mindkét oldalánál egy-egy kerub áll, és szárnyukat a frigyláda fölé terjesztették. Arcuk egymás felé volt fordítva és a ládára néztek. Ezt mondta kísérő angyalom, a mennyei seregeket képviselik, kik Isten törvényét, melyet Isten a saját ujjával írt, ünnepélyes hódolattal szemlélik.
Jézus felemelte a láda tetejét és én a kőtáblákat pillantottam meg benne, melyekre a Tízparancsolat volt írva. Csodálkoztam, amikor az isteni rendeletek közepén a negyedik parancsolatot szelíd fénysugárral láttam körülvéve. Az angyal mondta: „Ez az egyetlen a tíz közül, mely a menny és a föld Istenét kinyilatkoztatja.”

PP 305-306. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – A belső kárpit mögött volt a szentek szentje. Ez volt a középpontja az engesztelés és a közbenjárás jelképes szolgálatának. Ez képezte az összekapcsoló láncszemet a menny és a föld között. Ebben a helyiségben volt a szövetség ládája, a frigyláda, akácfából készült láda, amelyet kívül és belül arannyal vontak be, a fedele is színaranyból készült és az egészet arannyal szegélyezték. Ebbe helyezték el a kőtáblákat, amelyekre maga Isten véste be a Tízparancsolatot. Ezért nevezték Isten szövetség ládájának is, vagy frigyládának, mert a Tízparancsolat volt az alapja annak a szövetségnek, amelyet Isten Izraellel kötött.
A szent láda fedelét a kegyelem trónjának nevezték. Ezt egy darab tömör aranyból dolgozták ki. A láda fedele felett emelkedett ki az arany kerub, egymás felé nézve. A fedél mindkét végén egy-egy kerub állt. Mindegyik angyal az egyik szárnyát a magasba kiterjesztve tartotta, és így ezekkel a szárnyakkal a ládát fedték be; a másik szárnyukkal a testüket takarták be (Lásd Ez 1,11) tiszteletük és alázatosságuk jeleként. A kerubok helyzete, egymás felé fordított arcukkal és a ládára tisztelettel lefelé irányított tekintetükkel mutatja azt a tiszteletet, amelybe a mennyei sereg tartotta Isten törvényét, és érdeklődésüket a megváltás terve iránt.

PP 314. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Amikor látomásban János apostolnak Isten megmutatta a mennyei templomot, akkor az apostol látta, hogy „a királyiszékből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jönnek ki” (Jel 4,5). Látott egy angyalt is, „arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, a mely a királyiszék előtt vala.” (Jel 8,3). Isten megengedte a prófétának, hogy betekintsen a mennyben lévő szentély első részébe. A próféta ott látta a hét tűzlámpást és az aranyoltárt, amelyet a földi szentélyben az arany gyertyatartó és a tömjénezőt oltár képviselt. Ezután ’És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben,’ és János apostol betekintett a belső kárpit mögött levő szentek szentjébe. Itt meglátta ’Isten szövetségének ládáját’ (Jel 11,19), amelyet a földi szentek szentjében a szent láda képviselt, és amelyet Mózes készített Isten törvényének őrzésére.

4SG-a 8. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. –

LS 278. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Az első, a második és a harmadik angyali üzenetébe való hitük helyes volt. A nagy útjelzők, melyeken már túljutottunk, mozdíthatatlanok. Noha a pokol seregei megkísérlik alapjukról letaszítani őket, és szeretnének diadalmaskodni azon gondolatban, hogy ez sikerül nekik, azonban ez mégsem sikerül. Az igazság oszlopai olyan szilárdan állnak, mint az örök hegyek, melyeket Sátán és a seregével szövetkezett emberek nem ingathatnak meg. Tanuljunk sokat, és állhatatosan kutassuk a Szentírást, hogy lássuk, vajon ezek a dolgok úgy állnak-e? Isten népének szemét most a mennyei szentélyre irányítja, hogy nagy Főpapunk utolsó szolgálatát, az ítélet munkáját végezve közbenjár gyermekeiért (RH 1883 nov. 27).

1T 75-76. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – 1848 őszén a Biblia szombatját kezdtük ünnepelni, terjeszteni és védelmezni. Figyelmem akkor terelődött először a szombatra, amikor 1846 folyamán Új Bedformban (New Bedford) mentem. Itt ismerkedtem meg Bates József vénnel, aki korábban magáévá tette az ádvent hitet, s tevékenyen munkálkodott az ügyért. Batesz vén, szombatot ünnepelt, s hangoztatta annak fontosságát. Nem tartottam fontosnak a szombatkérdést, és azt gondoltam, hogy Bates vén téved, amikor többet időzik a negyedik parancsolaton, mint a többi kilencen. Akkor az Úr megmutatta nekem a mennyei szenthelyet. Isten mennyei temploma nyitva állt, s láttam a frigyládát, rajta pedig a kegyelem trónját. Két angyal állt a frigyláda két végén, szárnyuk a kegyelem trónja fölött, arcuk a frigyláda felé fordulva. Kísérő angyalom megmagyarázta, hogy a két angyal a mennyei seregeket képviseli, akik tiszteletbe tartják az Isten ujjával írt Tízparancsolatot. Jézus felemelte a szövetség ládájának tetejét, és láttam a Tízparancsolat két kőtábláját. Nagyon csodálkoztam, amikor észrevettem, hogy a negyedik parancsolat a tíz közepén áll, s lágy fénykör övezte. Az angyal így szólt: „Ez az egyetlen a tíz közül, mely Istent nevezi a menny és a föld Teremtőjének, és minden dolgok Teremtőjének, ami azokban van. Mikor a föld alapjait lefektette, a szombatot is megalapozta.”

2T 693. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Isten különleges igazságokat alkalmazott különböző nemzetek körülményeihez. A jelen igazság, ami a mi nemzedékünket vizsgáztatja, nem jelentett próbatételt a régmúlt nemzedékek számára. Ha az elmúlt nemzedékek is megkapták volna a negyedik parancsolat szombatjára most ragyogó világosságot, akkor Isten felelősnek tartotta volna őket ezért a fényért.
Mikor a mennyben megnyílt Isten temploma, János szent látomásban olyan embercsoportot pillantott meg, akinek szeme tisztelettel, teljes félelemmel csüggött a szövetség ládáján, amelyben Isten törvénye nyugszik. A negyedik parancsolat külön vizsgája csak azután érkezett el, miután a mennyben megnyílt Isten temploma.
Akik azelőtt haltak meg, mielőtt fényt kaptunk Isten törvényéről és a negyedik parancsolat követelményeiről, azok nem vétkesek a szombatrontásban. Isten bölcsessége és könyörülete kikutathatatlan, mellyel kellő időben támaszt világosságot és ismeretet, amint népének szüksége van rá. Mielőtt eljönne, hogy igazságban ítélje meg a világot, előbb elküldi figyelmeztetését, hogy felrázza az embereket és felhívja figyelmüket a negyedik parancsolat elhanyagolására, hogy felvilágosodjanak, megbánják törvényszegésüket és bebizonyítsák, hogy ők a Mindenható törvényadó szövetségesei. Az Úr gondoskodott róla, hogy aki azt választja, mind szent és boldog lehessen. Elég világosságot nyújtott nemzedékünknek, hogy megtanulhassák kötelezettségeiket és előjogaikat, hogy örvendezhessenek a becses és ünnepélyes igazságoknak, azok egyszerűségében és erejében.

6T 368. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Isten mennyei temploma nyitva áll s a küszöbe ragyog a dicsőségtől minden gyülekezet számára, amely szereti Istent és megtartja parancsolatait. Tanuljunk, elmélkedjünk és imádkozzunk. Akkor majd megnyílik lelki látásunk, akkor majd látni fogjuk a templom belső udvarait. Fülünk felfogja majd a trón körül álló mennyei kar énekeinek és hálaadásának témáit. Akkor Sión felkel majd és ragyogni fog, fénye átható lesz, s a dicséret és a hála drága énekei hallatszanak a szentek gyülekezésein. Megszűnik majd a zúgolódás és a panasz az apró kellemetlenségek és csalódások miatt. Ha mi használjuk az arany szemgyógyító írt, túl látunk a dicsőségen. A hit áttör az ellenség sötét árnyékain, s látni fogjuk Közbenjárónkat, amint a maga érdemeinek jó illatát ajánlja fel értünk, ha majd úgy látjuk, ahogyan a dolgok valóban vannak, ahogy az Úr akarja, hogy lássuk, akkor majd megértjük az Úr szeretetének nagyságát és sokoldalúságát.

18MR 187. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. –

10MR 280. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. –

FW 46. – Megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában. – Krisztus meghalt értük, hogy nekik életük legyen. Megnyitotta előttük az utat, melyen járva – az Ő érdemei által – megtarthatják Isten törvényét. Krisztus mondja: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be” (Jel 3,8). Milyen keményen dolgoznak egyesek azért, hogy bezárják ezt az ajtót, de erre senki sem képes. Így hangzik János bizonyságtétele: „És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája” (Jel 11,19). A kegyelem királyi széke alatt, a ládában ott volt a két kőtábla, mely Jahve törvényét tartalmazza. Isten hűséges gyermekei látták a világosságot, mely a törvényről sugárzott rájuk, hogy továbbadják azt másoknak. S most Sátán buzgó munkája arra irányul, hogy bezárja a világosság ajtaját, de Jézus azt mondja, hogy senki sem zárhatja be azt. Az emberek elfordulhatnak a világosságtól, megtagadhatják és elvethetik azt, de az továbbra is küldi tiszta, világos sugarait, hogy felvidítsa és megáldja azokat, akik szemlélik.