7BC 972. – Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát. – Már jó ideje folyik a végső ítélet. Az Úr most ezt mondja: „Mérd meg a templomot és a benne imádkozókat.” Mikor dolgod végzése közben az utcákat járod, emlékezzél meg, hogy Isten mérlegel téged. Mikor házi kötelességeidet végzed, mikor beszélgetsz, Isten mérlegel téged. Ne feledd, hogy tetteid és szavaid fényképre kerülnek a menny könyveiben, amint az arckép a fényképész lemezére.
Itt folyik a tevékenység, a templom és a benne imádkozók lemérése, annak lemérése, hogy ki áll majd helyt az utolsó napon. Aki helytáll, azoknak gazdagon adatik Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel. Mikor munkánkat végezzük, ne feledjük, hogy valaki számon tartja a lelkületet, mellyel végezzük. Hozzuk hát be magtartó Urunkat életünkbe, világi munkánkba és a ház kötelességeinkbe. Akkor Isten nevében hátra akarunk hagyni minden fölöslegeset, minden pletykálkodást vagy haszontalan látogatást. Viselkedjünk inkább az élő Isten szolgáiként (1888, 4. kézirat).
7T 219. – Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát. – Intézményeink felelős vezetőit az Úr kipróbálja. Ha Krisztust veszik példaképül, bölcsességet, szakértelmet és jó belátást ad nekik. Növekedjenek a kegyességben, s a Krisztus útjai iránti hajlamban. Jellemük Krisztus képmására alakul. De ha nem ragaszkodnak az Úr útjához, értelmükön, ítélőképességükön más lelkület veszi át a parancsnokságot, kihagyják számításukból az Urat, saját útjaikat követik, s elhagyják a régebbi álláspontjaikat. A világosságot megkapták. Ha eltávolodnak attól, senki se igyekezzen lekenyerezni őket, hogy maradjanak, mert csak kerékkötőkké és csapdákká válnak. Eljött az idő, amikor mindent megrendít az Úr, ami rendíthető, hogy ami megváltozhatatlan az megmaradjon. Mindenkinek az ügye Isten elé kerül. Most méri meg a templomot és az benne imádkozókat.
TM 17-18. – Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát. – Az Úr képességekkel és áldásokkal halmozta el egyházát, hogy bemutassa mindenhatóságát a világ előtt, és hogy egyháza tökéletes legyen Őbenne. Állandó képviselője a másik, az örökkévaló világnak. E földieknél magasabb rendű törvényeknek, egyháza legyen a mennyeinek hasonlatosságára épült templom. Az angyalmérnök lehozta aranyrúdját a mennyből, hogy minden kő mennyei mérték szerint legyen faragva és méretezve. Legyen csiszolva, mint a menny jelvénye: sugározza minden irányban az igazság napjának fényes sugarait! Az egyház tápláléka: mennyei manna s állandó kegyelmének egyedüli vezetése alatt. A világosság és az életszentség tökéletes fegyverzetébe öltözötten kezdi meg végső küzdelmét. A salak, az értéktelen anyag megsemmisül: az igazság befolyása pedig tanúsítja megszentelő, nemesítő jellemét a világ előtt...
TM 209. – Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát. – Az Urat hinnünk és szolgálnunk kell, Ő a nagy „ÉN VAGYOK”: feltétlenül bízzunk benne. Emberek ne hozzanak törvényeket, hogy helyettesítsék Isten törvényét. Ne arra neveljük, hogy emberek emberekre nézzenek, és ne emberekbe bízzanak, mert emberi bölcsesség nem elegendő annak eldöntésére, hogy részt vegyenek-e az Úr művében. Ha Isten munkát bíz egyénekre, emberek ne ellenkezzenek. Ne akadályozzák Istent tervei kivitelében: sajnos ez ismételten megtörtént.
Ahhoz, hogy Isten egyháza templomhoz hasonlítson, építsük a mennyben mutatott minta szerint, és nem ember lángesze szerint. Emberi elgondolások gyakran akadályozzák Isten terveinek megvalósítását. Isten az arany mérő rudat nem adta halandó emberek vagy testületek kezébe, bármi legyen is rangjuk vagy hivatásuk. Ez a mérce a mennyei Építész kezében van. Ha emberek nem avatkoznak bele az Isten tervébe, ha engedik, hogy Ő hasson a gondolatokra és a jellemre, hogy terve szerint építsék fel, akkor olyan mű létesül, amely megállja a legnagyobb próbák viharát is.
4SP 261. – Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát.
YI 1886. aug. 25. – Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát.