CT 414-15. – E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek. –
NK 270. (GC 301) – E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek. – Krisztus eljövetelekor „mindenek” újjáteremtetnek dicsőségben, „amikről szólott az Isten minden Ő szent prófétájának szája által eleitől fogva” (Csel 3,21). Akkor az ország régóta tartó uralma megtörik, és „e világnak országai a mi Urunkéi és az Ő Krisztusáéi’ lesznek, ’aki örökkön örökké uralkodik” (Jel 11,15). „Megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt.” Kisarjasztja „az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.” Ő „lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának” (És 40,5; 61,11; 28,5).
KP 45. – E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek. – A magban levő csíra az Isten által belehelyezett törvényszerűséget követve növekszik. Fejlődése nem emberi képességektől függ. Ez érvényes Krisztus országára is. Ez az ország új teremtés. Fejlődésének elvei ellentétesek az evilági országokat szabályzó elvekkel. A földi hatalmat nyers erőszak útján győznek, és uralmuk fenntartásának eszköze a fegyver. Az új birodalom alapítója a Béke Fejedelme. A Szentírás vadállatok képében mutatja be a földi hatalmakat. Krisztus pedig „Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Ján 1,29). Kormányzati módszerében nincs nyers erőszak, nincs lelkiismereti kényszer. A zsidók azt gondolták, hogy Isten országa úgy jön létre, mint a világ országai. Az igaz életet kívülről ható intézkedésekkel akarták elérni. Módszereket és terveket dolgoztak ki. Krisztus, pedig olyan elveket állít fel, az igazság és az igazságosság elvét, amellyel meghiúsítja a tévelygést és a bűnt.