NK 244. – Prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig. – Ennek az időszaknak nagyobb részében Isten tanúbizonyságai az ismeretlenség homályában maradtak. A pápai hatalom el akarta rejteni a nép elől az Igazság Igéjét, és hamis tanúkkal cáfoltatta meg bizonyságtevését. Amikor a vallási és világi hatóság betiltotta a Bibliát; amikor igazságait kiforgatták, és mindent megtettek, amit csak ember és démon megtehet, hogy a nép figyelmét eltereljék róla; amikor azokat, akik hirdetni merték szent igazságait, hitükért üldözték, elárulták, kínozták, börtönbe vetették, vértanúvá tették, vagy arra kényszeríttették, hogy fellegvárakban és a föld barlangjaiban és üregeiben keressenek menedéket - akkor a hű tanúbizonyságok gyászruhában prófétáltak. De a bizonyságtevés az 1260 éves időszak alatt sem szűnt meg. Voltak a legsötétebb időkben is hűséges emberek, akik szerették Isten szavát, és féltették becsületét. E hű szolgák bölcsességet, erőt és képességet kaptak Isten igazságának hirdetéséhez.
4SP 188. – Prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig. –
NK 245. – Prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig. – Róma a Biblia iránti tisztelet ürügyén azt a politikát folytatta, hogy a Bibliát egy ismeretlen nyelv börtönébe zárta, és elrejtette az emberek elől. Róma uralkodása alatt a tanúbizonyságok „gyászruhába öltözve prófétáltak.” De támadt egy másik hatalom - a „mélységből feljövő fenevad” -, hogy nyílt, nevén nevezett háborút indítson Isten szava ellen.