EW 36. – És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – Az 1849. év január 5-én, a szent szombat kezdetén imára gyűltünk össze Belden testvér családjánál Rocky Hillben (Conn. Állam), amikor Isten Szentlelkét árasztotta ránk. Látomásba elragadtattam a szentek- szentjébe, ahol Jézust, mint Izrael Közbenjáróját láthattam. Ruhájának szegélyén csengők és gránátalmák váltakoztak. Láttam, hogy Jézus mindaddig nem hagyja el a szentek-szentjét, amíg minden egyes lélek esete végleg el nem dőlt, akár örök életre, akár kárhozatra. Isten haragja mindaddig nem zúdul a földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek-szentjében, amíg a papi ruháját le nem veti, és fel nem veszi a bosszúállás köntösét. Akkor Jézus megszűnik közbenjárni Isten és emberek között s Isten, sem habozik többé, hogy kiöntse elegyítetlen haragját mindazokra, akik igazságát elvetették.
Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítéltetésének ideje egymástól különálló események, amelyek egymást követik. Mihály fejedelem sem kelt még fel s hogy a nyomorúság ideje, amelyhez fogható még soha nem volt, még nem kezdődött meg. A pogányok már haragszanak egymásra, de ha Főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkel, magára ölti bosszúállás palástját és kiönti a hét utolsó csapást.

EW 85-86. – És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – Kedves keresztény barátaim! Miután az 1851-ben kapott tapasztalataimnak és látomásaimnak rövid vázlatát közzétettem, kötelességemnek tartom, hogy e kicsiny munkám néhány pontját megmagyarázzam, továbbá, hogy újabb látomásaimat ismertessem.
1. A 22. oldalon a következőket olvashatjuk: „Láttam, hogy a szent szombatnap a válaszfal az igaz Izrael és a hitetlenek között és az is marad; és hogy a szombat az a nagy kérdés, amely Isten várakozó szentjeinek szívét egyesíti. Láttam, hogy Istennek vannak gyermekei, akik még nem ismerték fel és nem tartják a szombatot; de nem vetették el a szombatra vonatkozó világosságot. És a nyomorúság kezdetén betölt bennünket Isten Szentlelke úgy, hogy szerte jártunk és tökéletességben hirdettük a szombatot.”
Ezt a látomást 1847-ben kaptam, amikor még nagyon kevesen tartották meg a szombatot az adventisták közül. Ezek közül is csak nagyon kevesen feltételezték, hogy megtartásának olyan nagy a fontossága, hogy választófalat húz Isten népe és a hitetlenek közé, de most már kezdjük látni a látomás beteljesülését. „A nyomorúság idejének kezdete”, amiről itt szó van, nem arra az időre vonatkozik, amikor a csapások ki lesznek töltve, hanem arra a rövid időre, ami kitöltésüket megelőzi, amikor Jézus még a szentélyben tartózkodik. Akkor jön el a nyomorúság ideje a földre, amikor az üdvösség ideje lezárul, a nemzetek igen haragszanak, de még féken vannak tartva, hogy ne akadályozzák a harmadik angyal munkáját. Ebben az időben árad ki a késői eső, vagyis jön el „a felüdülésnek ideje az Úrnak színétől”, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos kiáltásának, s hogy elkészítse a szenteket és megállhassank a hét utolsó csapás idején.

1Szem. 210. – És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – Isten tanítása szerint az 1844 után tapasztalt fanatizmus az üzenet záró szakaszában újra felüti a fejét körünkben, így éppoly határozottsággal kell szembesülnünk ezzel a gonosszal, mint korábbi tapasztalataink idején.
Nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. A próféciák teljesednek. Különös és eseménydús történelem íródik a menny könyveibe – olyan események, melyek az Ige kijelentése szerint közvetlenül Isten nagy napját fogják megelőzni. A világon minden bizonytalanságban van. A nemzetek dühödtek és komoly előkészületeket tesznek a háborúra. Nemzet-nemzet ellen, ország-ország ellen támad. Isten nagy napja rohamosan közeleg. Noha a nemzetek háborúra és vérontásra sorakoztatják őket, az angyaloknak adott parancs még mindig érvényben van: azaz mindaddig tartsák vissza a szeleket, amíg Isten szolgái el nem pecsételtetnek homlokukon.

6T 14. – És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – Sorsdöntő, komoly események küszöbén állunk. A jövendölések beteljesedőben vannak. Különös, eseménydús történelmet jegyeznek a mennyei könyvekbe. A világon minden lázban ég. Háborúkat látunk, háborúk hírét halljuk. A nemzetek megharagudtak, és eljött a halottak megítéltetésének az ideje. Váltják egymást az események, hogy elhozzák az Isten napját, mely igen siet. Mintha már csak pillanatnyi idő lenne hátra. Már most nemzet támad nemzet ellen, ország-ország ellen, mégse nincs általános háború. Isten angyalai visszatartják a négy szelet, amíg Isten szolgáit elpecsételik homlokukon. Ha ez megtörténik, a világ hatalmai fölsorakoztatják erőiket az utolsó csatára.

9T 26-27. – És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – Szívem gyakran nehéz, mert sokan vannak, akik tevékenykedhetnének, de semmit sem tesznek, mivel Sátán kísértésének játékszerei. Az igazságot ismerő minden gyülekezeti tagnak munkálkodnia kell, míg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Nemsokára megértjük, mit jelent az éjszaka. Az Isten Lelkét a szomorúság elüldözi a földről. Haragszanak egymásra a nemzetek. Mindenfelé háborús készülődések folynak. Küszöbön áll az éj. A gyülekezet ébredjen fel, s lásson kijelölt munkájához. Minden művelt és egyszerű gyülekezeti tag hirdetni tudja az igazságot.
Előttünk van az örökkévalóság. A függöny hamarosan felgördül. Mire gondolunk, mennyire ragaszkodunk önző kényelemszeretetünkhöz, míg körülöttünk lelkek pusztulnak el? Teljesen érzéktelenné vált-e szívünk? Nem látjuk, s nem értjük meg, hogy másokért kell fáradoznunk? Testvéreim, azok közül valók vagytok, akiknek van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak? Hát hiába adta néktek Isten az akaratának ismeretét? Hiába küldött figyelmeztetést figyelmeztetés után, hogy közel van a vég? Hiszitek-e Igéjének kijelentéseit, hogy mi következik a világra? Hiszitek-e, hogy Isten büntetései függnek a világ lakósai fölött? Hogyan tudtok hát kényelmesen, gondtalanul és közömbösen ülni?

1T 304. – És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – Megmutatták nékem az emberi család legyengült állapotát. Minden nemzedékkel gyöngébb lesz fajunk, és minden fajta betegség senyveszt minket. A szegény halandók ezrei nyomorék, beteg testtel, feldúlt idegekkel, borongó értelemmel vonszolják gyászos életüket. A Sátán hatalma egyre terjed az emberi családon. Ha az Úr nem jönne el hamar, és nem semmisítené meg Sátán hatalmát, a világ rövid időn belül lakatlanná válna.

TM 182-183. – És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – A kegyelem angyala nemsokára távozik a földről, s a hét utolsó csapás zúdul a világra. Bűn, gyalázat, bánat és sötétség uralkodik minden felé: de Isten még mindig felkínálja az embereknek azt a kiváltságot, hogy felcserélhetik a sötétséget világossággal, a tévedést igazsággal, a bűnt életszentséggel. Ámde Isten türelme és kegyelme is véget ér. Senki se gondolja, hogy hazugsággal elmenekülhet  Isten haragja elöl, mert Isten a hazugság védfalát romba dönti. Isten haragjának mennykövei nemsokára hullani fognak, s ha a törvényszegők büntetése megkezdődött, akkor nincs szünet többé. Isten haragjának viharfelhői gyülekeznek, s csak azok állhatnak meg, akiket az igazság megszentelt Isten szeretetében, meg azokat, akik Krisztussal együtt elrejtőztek az Istenben, míg a pusztítás munkája bevégződik. Isten felkel, hogy bűneikért a világ lakósait megbüntesse, „s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!” (És 26,21.)

EW 280-281. – És megharagudtak (a pogányok) a népek, és eljött a te haragod. – Jézus kilépett a szentek szentjéből, és hallottam a ruhája szélén levő csengettyűk zaját; amikor elhagyta azt, sötétség borult a föld lakósaira. Többé nem volt közbenjáró a bűnös ember és a megbántott Isten között. Amíg Jézus közbenjárt az Atya és az emberek között ez féken tartotta a népeket; de amikor kilépett az Isten és az emberek közül, a fék is megszűnt s most már Sátán irányította a megátalkodott bűnösöket. Amíg Jézus a szentek szentében szolgált, a csapások nem áradhattak a földre. Ha szolgálatát befejezi, s közbenjárói tisztsége megszűnik, akkor többé semmi sem tarthatja vissza Isten haragját, amely teljes hevességében ömlik a gonoszok védtelen fejére, akik megvetették az üdvösséget és gyűlölték az intelmet. Abban a rettenetes időben Jézus felhagy esedezésével és a szentek közbenjáró nélkül élnek a szent Isten színe előtt. Minden egyes eset végleg eldőlt, minden drágakövet egybegyűjtöttek. Jézus egy pillanatig a mennyei szentély külső részében tartózkodott és ott azokat a bűnöket, amelyeket az idő alatt vallottak meg, amíg a szentek szentjében volt, Sátánra, a bűn létrehozójára helyezi, akinek a büntetést el kell szenvednie.

NK 432-33. – A halottak ideje, hogy megítéltessenek. – Az ítéletre kijelölt időben – a 2300 nap végén; azaz 1844-ben – elkezdődött a vizsgálat és a bűnök eltörlése. Azoknak, akik valaha is magukra vették Krisztus nevét, át kell esniük az alapos vizsgálaton. Mind az élőket, mind a holtakat megítélik „azokból, amik a könyvekben voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.”