1BC 1110. – Én vagyok a vesék és szívek vizsgálója. – Krisztus megvizsgálja az emberek fiainak szívét és veséit. Minden világos és nyílt annak tekintete előtt, akinek számadással tartozunk. Egyetlen teremtmény sincs, aki ne lenne ismert őelőtte. Az ősi Izrael idejében a főpaphoz hozott áldozatokat a hátgerincéig kettészelték, hogy lássák, egészséges-e a szíve. Ugyanígy a ma hozott áldozatainknak is nyitva kell állni Főpapunk átható tekintete előtt. Megvizsgál ő minden áldozatot, hogy lássa, vajon méltó-e arra, hogy az Atya elé vigye (1901, 42. kézirat).
3T 191-92. – Én vagyok a vesék és szívek vizsgálója. – Az Úr azt szeretné, ha a kiadó valamennyi alkalmazottja gondoskodó és terhek hordozója lenne. Ha csupán az élvezetek szerelmesei, ha nem gyakorolják az önmegtagadást, akkor nem alkalmasak arra, hogy a kiadóban dolgozzanak. A kiadó alkalmazottjai legyenek tudatában annak, hogy szent helyre lépnek be, ahol Isten munkáját végzik, azt az igazságot adják ki, amely majd örökre eldönti az emberek sorsát. Nem érzik, nem gondolják át ezt kellőképpen. A betűszedőknél olyan beszélgetések folynak, amelyek elterelik a figyelmet a munkáról. A kiadó nem a társas élet, az udvarolgatás, a szórakozás vagy önzés kielégítésének a helye. Egyen-egyenként érezzétek át, hogy Isten dolgát végzitek. Aki megítéli az indítékokat, aki olvas a szívekben – az vizsgálja, próbálja és rostálja népét. Különösen azokat, akinél ott a fény és a tudás, s akik szent munkával foglalkoznak. Isten a szívek vizsgálója, a vesék fürkészője, aki nem fogad el kevesebbet, mint teljes odaadást a munka iránt és teljes odaszentelődést Őiránta. A hivatal alkalmazottai naponta úgy végezzék kötelességeiket, mintha Isten jelenlétében lennének. Ne elégedjenek meg azzal, hogy annyit tesznek csak, amennyi feltétlenül szükséges és úgy kapják fizetésüket. Hanem mindannyian dolgozzanak, bárhol, ahol segíteni tudnak. Mikor White testvér távol van, akad néhány megbízható ember, de a többiek hűtlenek. Ha a hivatalban mindenki, aki a Krisztus követőjének vallja magát, hűségesen teljesítette volna a kötelességét, akkor az ügyek gyökeresen megváltóztak, jóra fordultak volna. A fiúk és a lányok túlságosan lekötötték magukat egymással, beszélgetéssel, tréfálkozással, bohóckodással, Isten angyalait, pedig elűzték a kiadóból.
4T 511-12. – Mindniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint. – Sokan, akik Battle Creekbe költöztek, nem azért jöttek, hogy terheket hordozzanak. Nem azért jöttek, mert különösebben szívükön viselnék az itteni mű jólétét, hanem a maguk érdekében, mivel magukat szeretnék előnyhöz juttatni. Biztosítani remélik az itt levő intézményekből származó előnyöket, de anélkül, hogy ők maguk bármi felelősséget vállalnának.
Némelyik Battle Crrekben élő testvérünk, hogy előnyhöz segítse magát, önzésbe, sőt csalásba vétkes, ahogy a távolról érkező testvérekkel bánt. Ha előnyre lehet szert tenni, az intézményeinket illetné, s nem azokat, akik újjukat sem mozdították az intézmények fölépítéséért, s akik csak önző szemszögből érdeklődnek irántuk. Sokan, akik Battle Creekbe költöztek, nem jelentenek erőtöbbletet a gyülekezet számára. Olyan a szívük, mint Kóré, Dátán és Abirámé volt: s ha kedvezőbb alkalom kínálná magát, a három gonosz férfi példáját követnék. Igaz, hogy csaló ügyletelésük talán rejtve lehet legtöbb testvérünk előtt. Isten mégis megjegyzi eljárásukat, végül, pedig cselekedeteik szerint jutalmazza meg őket.
5BC 1122. – Mindniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint. – Vajon a jócselekedeteknek nincs semmilyen értéke? Vajon Isten ugyanolyan jóváhagyóan néz arra a bűnösre, aki nap-nap után büntetlenül bűnt bűre halmoz, mint aki Krisztusba vetett hit által próbálja munkálni becsületességét? Az Írás válaszol: „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk” (Ef 2,10). Isten az ő isteni bölcsességében és a nem megérdemelt kegyelmében elhatározta, hogy a jócselekedetek jutalomba részesüljenek. Egyedül a Krisztus érdemei által fogad el minket. Az irgalmasság, a jótékonyság és a szeretet cselekedetei, melyeket végzünk, a hit gyümölcsei és áldássá válnak számunkra, mert az emberek cselekedetei szerint lesznek megjutalmazva. Jótetteinket Krisztus érdemeinek jó illata teszi Isten előtt kedvessé. S kegyelme képesít minket azokra a jócselekedetekre, melyekért az Úr jutalomba részesít minket. A cselekedeteinkben semmilyen érdem nincs. Amikor minden tőlünk telhetőt megtettünk, még mindig tekintsük magunkat haszontalan szolgáknak. Nem érdemlünk köszönetet Istentől! Csupán kötelességünket teljesítettük, s végezni sem tudtuk volna azokat bűnös természetünk erejével (1895. jan. 29).