7BC 957. – Akinek van füle hallja. – Ha meghalljuk és elmélyedünk az utasításokon, fülünk zárva lesz a körülöttünk zsivajgó érthetetlen zagyvaságok előtt. Nem halljuk meg és el sem ismételjük ezeket, de vágyni sem fogunk rájuk soha. Mikor Krisztus elégíti ki a lélek éhségét, ezek a semmiségek visszataszítóak lesznek előttetek. Nem kívántok lakmározni belőlük, hanem a menny kenyerét választjátok (1901. 92. kézirat).

Akinek van füle hallja. Lásd EGW 2,7.29.

JÉ 321-22. – A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából. – A zsidók Mózest a manna adományozójaként tisztelték: az eszközt dicsérték, s szem elől tévesztették azt, Aki a munkát bevégezte. Atyáik zúgolódtak Mózes ellen, kételkedtek, tagadták isteni küldetését. Most az utódok ugyanebben a szellemben utasítják el azt, Aki Isten üzenetét hordozza számukra. „Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret” (Ján 6,32). A manna adományozója ott állt közöttük. Maga Krisztus vezette a zsidókat a pusztán át, és táplálta őket naponta a mennyei kenyérrel. Az az eledel a valódi mennyei kenyér előképe volt. Az igazi manna az életadó lélek, amely Isten tökéletes teljességéből árad. Jézus így szólt: „Az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak” (Ján 6,33).
Néhány hallgatója még mindig azt hitte, Jézus a mindennapi kenyérre gondol, és felkiáltott: „Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!” (Ján 6,34.) Jézus egyszerűen így felelt: „Én vagyok az életnek ama kenyere” (Ján 6,35).
A Krisztus által használt hasonlat ismerős volt a zsidók számára. Mózes a Szentlélek sugallatára ezt mondta: „Az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal [...], ami az Úrnak szájából származik” (5Móz 8:3). És Jeremiás próféta megírta: „Szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára” (Jer 15:16). Maguknak a rabbiknak volt egy mondásuk: a kenyér megevése lelki értelemben a törvény tanulmányozását és a jó cselekedetek gyakorlását jelenti. Gyakran mondogatták, hogy a Messiás eljövetelekor egész Izrael megelégíttetik. A próféták tanítását világossá tette a kenyerek csodájában rejlő mély lelki tanulság. Krisztus ezt a tanulságot akarta megvilágítani hallgatóinak a zsinagógában. Ha megértették volna az Írásokat, e szavait is megértik: „Én vagyok az életnek ama kenyere” (Ján 6,35). Csak egy nappal azelőtt ették fáradtan és éhesen a kenyeret, melyet Ő adott. Ahogyan a kenyérből fizikai erőt, frissességet nyertek, úgy kaphattak Krisztustól lelki erőt az örök életre. „Aki hozzám jő, - mondta - semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Ján 6,35). Azonban hozzátette: „Láttatok is engem, mégsem hisztek” (Ján 6,36).

EW 19-20. – A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából. – Majd nemsokára újra felhangzott nyájas szava: „Jöjjetek én népem, ti, kik nagy nyomorúságból jöttetek, teljesítettétek akaratomat, szenvedtetek érettem, jöjjetek a vacsorához, én felövezem magam és szolgállak titeket.” Mi ismét kiáltottunk: Hallelúja, dicsőség az Úrnak! S beléptünk a városba. Ott láttam egy tiszta ezüstből készült, többmérföldnyi hosszúságú asztalt, amelyet szemeink azért mégis áttekinthettek. Ott láttam az Élet fájának gyümölcseit: mannát, mandulát, fügét, gránátalmát, szőlőt és még sok más gyümölcsöt. Kértem Jézust, engedje meg, hogy a gyümölcsből ehessek, de Ő így szólt: „Még nem. Azok, akik ez ország gyümölcséből esznek, többé nem térnek vissza a földre.”

6T 132. – A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából. „Tegyük a Biblia szabályait mindennapi életünk irányítóivá. Krisztus keresztje a téma, amely olyan leckéket jelent ki, melyeket meg kell tanulnunk, és gyakorolnunk kell. Vegyük bele Krisztust minden tantárgyba, hogy a tanulók ihassanak Isten ismeretéből, s jellemükkel is Őt képviselhessék. Legyen Isten jellemének nagyszerűsége tanulmányaink tárgya már most a jelenben csak úgy, mint majd az örökkévalóságban. Isten Szava a mennyből leszállt kenyér, amit Krisztus jelentett ki az Ó és az Új szövetségben. Annak jó része viszont, amit tanulmánynak neveznek, nem más, mint emberek által kitalált, hamisított étel. Nem igazi manna.

PP 252-53. – A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából. „Az Izrael fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mindaddig, míg Kánaán földének határához jutának” (2Móz 16,35). Negyven évig naponta emlékeztette őket ez a csodálatos eledel Isten kifogyhatatlan gondoskodására és gyengéd szeretetére. A zsoltáríró szavai szerint Isten „mennyei gabonát”, „angyalok kenyerét” (Zsolt 78,24-25) adott nekik, vagyis eledelt, amelyről az angyalok gondoskodtak számukra. Mivel „mennyei gabonával” tartották fenn magukat, ezért ez a tény naponta tanította őket. Megkapták Isten ígéretét, biztosított volt a táplálékuk, mintha Kánaán termékeny lankáin búzakalászt ringató szántóföldek vették volna körül őket.
A manna, amely az égből hullott alá Izrael fenntartására, Jézus Krisztus jelképe volt, aki Istentől jött, hogy életet adjon a világnak. Jézus azt mondta: „Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá [...] ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért” (Ján 6,48-51). Isten népének a jövendő életére szóló áldás ígéretei között ezt is feljegyezték: „A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából” (Jel 2,17).

6T 149-50. – A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából. – Minden dolgunkban igyekezzünk követni Isten tanácsát, mert ő a végtelen bölcsesség. Bár a múltban nem ütöttük meg annak mértékét, amit megtehettünk volna gyermekeinkért és ifjainkért. Tartsunk most bűnbánatot és hozzuk be az időt. Az Úr azt mondja: „ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek; és ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!” (És 1,18-20.) Ennek az üzenetnek: Menjetek előre, még mindig hallatszania és ismétlődnie kell. A világban végbemenő változó körülmények olyan munkára szólítanak fel minket, amely ezeknek a sajátos fejleményeknek felelnek meg. Az Úrnak olyan emberekre van szüksége, akik lelkiekben élesen és tisztán látnak, akik elvitathatalanul egyenesen a mennyből kapnak mannát. Az ilyen emberek szívén a Szentlélek munkálkodik s Isten Igéje villant világosságot gondolataikban, felfedve előttük, mint még soha, az igaz bölcsességet.

NK 574-75. – Fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet. – A Megváltó, mielőtt belép Isten Városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait, és rájuk helyezi királyságuk rangjeleit. A fénylő sorok négyszöget alkotnak Királyuk körül, akinek fenséges alakja messze kimagaslik a szentek és az angyalok között. Szeméből sugárzik a jóság és a szeretet. Az üdvözültek megszámlálhatatlan sokasága Krisztusra függeszti tekintetét. Minden szem az Ő dicsőségét szemléli, akinek „rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié.” Jézus a dicsőség koronáját saját jobbjával helyezi a győzők fejére. Mindenkinek van koronája; rajta új neve (Jel 2:17) és ez a felirat áll: ’Szentség az Úrnak.’ Jézus minden kézbe győzelmi koronát és csillogó hárfát tesz. Amikor a parancsnokló angyalok megadják a hangot, az üdvözültek ujjai ügyesen futnak végig a hárfa húrjain, és sokszínű dallamot csalnak ki belőlük. Minden szív leírhatatlan örömmámorban úszik, és minden száj hálás dicséretre nyílik: „Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinktől az Ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké!” (Jel 1,5-6.)
A Szent Város a megváltottak elé tárul. Jézus szélesre tárja gyöngykapuit. Az igazság megtartói belépnek rajtuk, és megpillantják az Édent, az ártatlan Ádám otthonát. Halandó fül által soha nem hallott hangon e szavak hallatszanak: „Küzdelmetek véget ért.” „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.”

ML 156. – Fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet. – Szeretném, ha le tudnám írni a keresztény élet szépségét. Elkezdve az élet reggelén, a természet és Isten törvénye által irányítva a keresztény állandóan előre és felfelé halad. Naponta közelebb érkezik mennyei otthonához, ahol az élet korona vár reá és egy új név „amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja” (Jel 2,17). Állandóan növekszik a boldogságban, szentségben és használhatóságban. Minden évnek előrehaladása felülmúlja az előző évet.
Isten egy létrát adott az ifjúság elé, amelyet meg kell mászniuk, amely a földtől az égig ér. A létra felett van Isten és a létra minden fokára ragyogó dicsőség árad. Figyeli azokat, akik felfelé kapaszkodnak, és segítséget küld nekik, ha kezük szorítása ellankad, és lépteik ingadoznak. Hirdesd örömmel, hogy senki sem marad ki a mennyei városból, aki kitartóan mászik felfelé a létrán (YI 1902. jún. 26).

5T 579. – Fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet. – A nagy hírnév az emberek között: akár a homokba írt jel, de a szeplőtlen jellem örökre megmarad.

YI 1907. okt.29. – Fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet.