RH 1887. jún. 6. – Akinek van füle, hallja.
Akinek van füle, hallja. Lásd EGW 2,7.17.29.
NK 597-98. – Aki győz, annak nem árt a második halál. – A gonoszok a földön kapják meg büntetésüket (Péld 11:31). „Pozdorjává” lesznek, „és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 4,1.). Egyesek egy pillanat alatt pusztulnak el; mások hosszú napokig szenvednek. „Cselekedeteik szerint” kapják büntetésüket. Sátánnak - mivel Isten az igazak bűneiért is őt terheli meg - nemcsak saját lázadásáért kell szenvednie, hanem azokért a bűnökért is, amelyekre Isten népét rávette. Büntetése sokkal súlyosabb, mint azoké, akiket elámított. Amikor már elpusztul mindenki, akit csalásaival elbuktatott, ő még él és szenved. A tisztító lángokban a gonoszok - a gyökér és az ágak - végül megsemmisülnek. Sátán a gyökér, hívei az ágak. Maradéktalanul lesújt rájuk a törvényszabta büntetés, ahogy azt az igazság megköveteli. A menny és a föld, ezt látva, Jahve igazságosságát hirdeti.
Sátán romboló munkájának mindörökre vége. Hatezer évig megvalósíthatta szándékát: megtöltötte a földet bajjal, és fájdalmat okozott az egész világegyetemnek. Az egész teremtettség nyögött és vajúdott. Most Isten teremtményei örökre megszabadulnak Sátántól és kísértéseitől. „Nyugszik, csöndes az egész föld (Az igazak) ujjongva énekelnek” (És 14,7). A dicsőítés és a győzelem hangja hallatszik az egész hűséges világegyetemben. „Nagy sokaság szavát, mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát hallani, mondván: Alleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható” (Jel 19,6).
A földet pusztító tűz borítja, de az igazak biztonságban vannak a Szent Városban. Akik az első feltámadáskor léptek ki a sírjukból, azokon nincs hatalma a második halálnak. Míg Isten a gonoszoknak megemésztő tűz, népének nap és pajzs (Jel 20,6; Zsolt 84,12).
SD 367. – Aki győz, annak nem árt a második halál. „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka, pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róma 6,23). Ahogy az élet az igazak öröksége, úgy a halál a gonoszoké. Mózes meghirdette Izraelnek: „Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot!” (5Móz 11,26.) Ez a szöveg nem arról a halálról beszél, amelyikre Ádám lett ítélve, mert az emberiség magán viseli bűnének büntetését. Ez a „második halál,” ami meg lett hirdetve, mint az örök élet ellentétje.
A halál Ádám bűne miatt kiterjedt az egész emberiségre. Mindannyian a sírba mennek. A megváltás tervében szerzett érdem mindenkinek lehetővé teszi, hogy kijöjjön a sírból. „Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak” (Csel 24,15). „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1Kor 15,22). Az elmondottakban különbség van a két csoport között. „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijönnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására” (Ján 5,28-29). Akik méltók voltak az élet feltámadására, azokat „szentnek és áldottnak” nevezi. „Ezeken nincs hatalma a második halálnak” (Jel 20,6). De azok, akik hittel és bűnbánattal nem biztosították a megkegyelmezést, bűneik miatt el kell szenvedniük a büntetést.
EW 295. – Aki győz, annak nem árt a második halál. – Az angyal így szólt: „Sátán a gyökér, angyalai az ágak. Most gyökerestől, ágastól elpusztultak. Meghaltak örök halállal. Sohasem támadnak fel többé s Istennek világegyeteme tiszta lesz.” Azután láttam, hogy az a tűz, amely az istenteleneket elpusztította, minden tisztátalan dolgot is megemésztett és megtisztította a földet. Majd ismét láttam, hogy a föld már megtisztult és semmi nyoma sem maradt többé a régi átoknak. A földnek szétrepedezett, egyenetlen felülete most már mindenütt egyenletes lett. Isten egész világegyeteme megtisztult és a nagy küzdelem örökre véget ért. Bármerre fordultunk is, ahol a szem megpihent, minden tiszta és szent volt. A megváltottak egész serege, fiatalok és öregek, nagyok és kicsinyek, a Megváltó lábai elé vetették ragyogó koronáikat, letérdeltek és imádták Őt, aki öröktől fogva, mindörökké.
A második halál. Lásd EGW 20,6.