7BC 957. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – A számos erény felsorolása mellett mennyire megdöbbentő az efézusi gyülekezet elleni vád: „Első szeretetedet elhagytad.” Ez a gyülekezet sok megtiszteltetésben részesült. Pál apostol alapította. A városban ott állt Dianna temploma, amely nagyszerűségében a világ egyik legnagyobb csodája volt. Az efézusi gyülekezet nagy ellenállással találta szembe magát, s a korai keresztények közül némelyek üldözést szenvedtek. Sajnos némelyek elfordultak attól az igazságtól, amely Krisztus követőivel egyesítette őket, és a helyett a Sátántól alattomosan elhelyezett vonzónak látszó tév tanításokat fogadták el.
Ez a változás lelki bukást jelentett. „Emlékezzél meg, azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd” – hangsúlyozzák az előző versek. A hívők nem érezték lelki bukásukat. Nem tudták, hogy változás állt be szívükbe, hogy bűnbánatot kell tartaniuk, amiért nem folytatták előbbi cselekedeteiket. A könyörületes Isten megtérésre, első szeretetükhöz való visszatérésre szólította őket, hisz ezek mindenkor az igaz, krisztusi szeretet gyümölcsei (1906, 11. kézirat).
Az első szeretet elvesztését erkölcsi bukásnak mondja. E szeretet elvesztése negatív hatással van az egész vallásos életre. Akik elvesztették az első szeretetet, Isten azokat figyelmezteti, hogy ha meg nem térnek, eljön hozzájuk, és kimozdítja helyéből gyertyatartójukat (1906, 1. kézirat).

2BC 1032. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Ismerte-e Salamon az Istent, amikor a bálványimádók útjai szerint viselkedett? Nem ismerte! Elfeledte ifjúkori tapasztalatait, és a templomban elmondott imáit (Jel 2,4-5).
Mikor Salamon elfeledkezett Istenről, az Úr kimozdította helyéből gyertyatartóját. Elveszítette az Istentől kapott világosságot, elveszítette az Istentől kapott bölcsességet. A bálványimádást a vallással keverte össze (RH 1892. már. 29).

7BC 961. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – A laodiceai üzenet a mi állapotunkra vonatkozik. Milyen világosan ecseteli azok helyzettét, akik azt hiszik, hogy minden világosság az övéké, akik büszkélkednek Isten Szavának ismeretével, de a megszentelő erő nem érződik életükben. Hiányzik szívükből Isten szeretetének heve, pedig ez a szeretethevesség teszi Isten népét a világ világosságává (RH 1889. júl. 23).

JÉ 227-28. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – A jogszerű vallás sohasem vezethet lelkeket Krisztushoz, mert szeretet nélküli, Krisztus nélküli. Az önigazult lelkülettel felajánlott böjt vagy ima utálatosság Isten szemében. Az imádkozók ünnepi gyülekezete, a vallásos ceremóniák körforgása, a külső megalázkodás, az impozáns áldozat mind hirdetik, hogy ezen dolgok cselekvője igaznak tekinti önmagát, aki jogosult a mennyországra - mindez azonban csalás. Saját cselekedeteinkért sohasem vásárolhatunk üdvösséget.
Ahogy Krisztus idejében volt, úgy van ma is: a farizeusok nem ismerik lelki szükségüket. Nekik szól az üzenet: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága” (Jel 3:17-18). A hit és a szeretet tűzben megpróbált arany. Sokaknál az arany megfakult, a drága kincs elveszett. Az ilyeneknek Krisztus igazsága egy soha fel nem vett ruha, érintetlen kútforrás. Róluk mondja az Írás: „Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2: 4-5).
„Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet, óh Isten nem veted te meg!” (Zsolt 51:19) Az embernek meg kell üresítenie magát énjétől, mielőtt a szó igazi értelmében Jézus híve lehetne. Ha az ember megtagadja énjét, az Úr újjáteremti. Az új edényekbe újbor kerülhet. Krisztus szeretete új életre kelti a hívőt. Aki hitünk Fejedelmére és Bevégzőjére tekint, abban meg fog nyilvánulni Krisztus jelleme.

LS 320-21. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Mialatt komoly imába merültem, elragadtattam környezetemből. A szoba fénnyel telt meg és én egy összejövetelen, mely a Generál Konferenciának látszott, egy üzenetet hirdettem. Isten Lelke arra indított, hogy egy nagyon komoly felhívást intézzek hozzájuk, mert az volt az érzésem, hogy a mű központja nagy veszély előtt áll. Nyugtalanság testileg lelkileg lesújtott és bántott az a gondolat, hogy népünknek Battle Creekben üzenetet kell vinnem, hogy óvjam attól a cselekedettől, mely a kiadóhivatalt Istentől elszakítaná.
Az Úr szeme nem tetszően és lesújtóan tekintett népére és ezek a szavak hangzottak. „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2,4-5).
Aki a megtéretlen Izrael felett sírt, mikor látta, hogy milyen tudatlanul állnak Istennel és Krisztussal, az Üdvözítővel szemben, most a mű vezetőire Battle Creekre nézett, nagy veszély vette körül a népet, egyesek azonban ezt nem tudták. Hitetlenségük és megtéretlenségük vakították meg szemüket, és Isten művének a kiadóhivatallal kapcsolatos legfontosabb érdekeit emberi bölcsességre bízták. Gyenge emberi ítélettel bíró férfiak ragadták halandó kezükbe az ellenőrzés gyeplőjét, megfeledkezve Isten akaratának, útjának és tanácsának nélkülözhetetlen voltáról. Makacs, vasakaratú férfiak a kiadóhivatalon belül és kívül egyesültek abban a szilárd elhatározásban, hogy bizonyos terveket saját ítéletükkel megegyezve keresztül viszik.

PP 129. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – A világ Megváltója kijelenti, hogy vannak nagyobb bűnök is azoknál, amelyek miatt Sodoma és Gomora elpusztult. Akik hallják az evangélium bűnösöket megtérésre szólító hívását, de nem figyelnek rá, bűnösebbek Isten előtt, mint Siddim völgyének lakói voltak. Még nagyobb a bűnük azoknak, akik azt állítják, hogy ismerik Istent és megtartják parancsolatait, de jellemük és mindennapi életük megtagadja Krisztust. A Megváltó intésének fényénél Sodoma sorsa komoly figyelmeztetés nemcsak azoknak, akik látványos bűnöket követnek el, hanem mindenkinek, aki játszik a menny által adott világossággal és kiváltságokkal.
Így szólt a Hű Tanúbizonyság az efézusi gyülekezethez: „Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2,4-5). A Megváltó nagyobb könyörülettel várja a felkínált szeretetére és bocsánatára adott választ, mint amilyen szeretettel földi szülő bocsát meg önfejű, bajba jutott fiának. Így szól a tévelygőkhöz: „Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek” (Mal 3:7). De végül a vétkező magára marad a sötétben, ha következetesen ellenáll annak, aki szánakozva és meleg szeretettel hívja. A bűn megkeményíti azt a szívet, amely sokáig semmibe veszi Isten kegyelmét; és a kegyelem nem tud többé hatni rá. Félelmetes lesz a sorsa annak, akiről a közbenjáró Megváltó végül kijelenti: „Bálványokkal szövetkezett [...] hagyd hát magára!” (Hós 4:17.) Elviselhetőbb lesz az ítélet napján a síkság városainak sorsa, mint azoknak, akik megismerték Krisztus szeretetét, de elfordultak tőle, és a bűnös világ gyönyöreit választották.
Te, aki semmibe veszed a felkínált kegyelmet, gondolj azokra a feljegyzésekre, amelyeket rólad a mennyei könyvekben vezetnek; mert azokban a nemzetek, családok és egyének bűnei vannak. Isten hosszan tűr, amíg a jelentés készül. Megtérésre szólít, és bocsánatot kínál. De eljön az idő, amikor a lista betelik; amikor az ember döntött, és saját választása alapján sorsa végleg eldőlt. Isten ekkor jelt ad az ítélet végrehajtására.

2Szem 355-56. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Vajon mi történne, ha naponta megpróbálnánk egyesíteni szívünket a keresztény szeretet kötelékébe? „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.” Mondja a hű Tanúbizonyság, majd így folytatja, ha pedig meg nem térsz – „hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2,5). Miért? – Mert egymástól való elkülönülésünk Krisztustól való elkülönülést jelent. Össze kell tartoznunk! Ó,  amikor mintha Isten, és az agyalok jelenlétében lettem volna, milyen sokszor hallottam így szólni az angyal hangját: ’Tartsatok össze! Tartsatok össze! Tartsatok össze! Ne engedjétek, hogy a Sátán a testvérek közé, vesse pokoli árnyékát! Tartsatok össze! Az egységben az erő’.
Elismétlem ezeket az üzeneteket. Miután hazatértek, igyekezzetek összetartani! Keressétek Istent teljes szívvel, hogy megtaláljátok Őt, és hogy Krisztus minden érdemet meghaladó szeretete töltse be szíveteket és életeteket! (GKDB 1891. április 13.)

6T 368. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Miért ne adnánk hangot belső lelki örömünknek zarándokutunk folyamán? Miért is ne térnénk vissza az egyszerű és odaadó élethez? Azért nem örvendezünk többet, mert elveszítettük első szeretetünket. Legyünk hát buzgók s tartsunk bűnbánatot, nehogy az Úr elmozdítsa gyertyatartónkat.
Isten mennyei temploma nyitva áll s a küszöbe ragyog a dicsőségtől minden gyülekezet számára, amely szereti Istent és megtartja parancsait. Tanuljunk, elmélkedjünk és imádkozzunk. Akkor majd megnyílik lelki látásunk, akkor majd látni fogjuk a mennyei templom, belső udvarait. Fülünk felfogja majd a trón körül álló mennyei kar énekeinek és hálaadásainak témáit. Akkor Sión felkel majd és ragyogni fog, fénye átható lesz, s a dicséret és a hála énekei hallatszanak a szentek gyülekezésein. Megszűnik majd a zúgolódás és panasz az apró kellemetlenségek és csalódások miatt. Ha használni fogjuk a drága szemgyógyító írt, akkor megpillantjuk a menny dicsőségét. A hit áttör az ellenség sötét árnyékain, s látni fogjuk Közbenjárónkat, amint a maga érdemeinek jó illatát ajánlja fel értünk. Ha majd úgy látunk, ahogyan a dolgok valóban vannak, ahogyan az Úr akarja, hogy lássuk, akkor majd megértjük Isten szeretetének nagyságát és sokoldalúságát.
Isten arra tanít, hogy jöjjünk össze házában a tökéletes szeretet gyakorlására. Ez majd elkészíti a föld lakósait azokra a lakóhelyekre, melyek miatt Krisztus életét áldozta, hogy elkészítse az őt szeretők számára. Ott majd szombatról-szombatra, hónapról-hónapra összejönnek a szenthelyen, s egyesítik hangjukat a legmagasztosabb énekben, dicséretekben és hálaadásokban a trónon ülő és a Bárány iránt – örökkön örökké.

8T 298-99. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Sokak szívében, akik már régóta ismerik az igazságot kemény, bíráló lelkület költözött. Élesek, rosszallók, hibakeresők. Felkapaszkodtak a bírói székbe ítéletet mondani azokról, akik elgondolásaiknak nem felelnek meg. Isten felszólítja őket, szálljanak le onnét, s bűnbánattal, vétkeiket bevallva hajtsanak fejet előtte. Így szól hozzájuk: „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.” Az első helyre tolakodnak, s szavaikkal meg tetteikkel sok szívet megfájdítanak.
Figyelmeztetlek titeket e lelkületre, s az érzelgőség ugyanolyan hamis vallására is. Szívleljétek meg e feddéseket. Ki a vezéretek? Krisztus vagy a mennyből ledobott angyal? Vizsgáljátok meg magatokat, vajon a hitben éltek-e?

TM 274-75. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Menj el azokhoz, akikben hibát látsz, beszélj velük, nem kétszínűen és nem képmutatóan, nap, mint nap, barátságot színlelve irántuk, ám ugyanakkor teljes egyetértésben a sátáni ügyvivőkkel, áskálódva ellenük, hogy kiszaggassátok, leromboljátok, eltávolítsátok az intézetből azokat, akiket a hitetlen elemek erre a sorsra szántak, pedig hittestvéreitekkel egyetlen szót sem váltotok, hogy megmentsétek, gyógyítsátok őket, ha tévedtek volna. Ha pedig nem követtek el hibát, akkor igazukért álljatok ki, s a megrovás érje azokat, akiket illet, - a gonosz mű szerzőit, mert hiszen Sátán áll a háttérben. Az Úr Jézus megdorgálta a farizeusokat, meszelt sírokhoz hasonlította őket, melyek kívülről ugyan tisztáknak látszanak, de belül telve rothadással. Az Úr gyűlöli a csalás minden fajtáját, titkolózást és ravaszságot. Ez a Sátán munkamódszere, Isten műve nyílt és őszinte legyen. Senki se tegyen semmit Isten gyermeke ellen, az Úr ellenségének bizonyságtétele alapján. Ne működjék Sátán módszere szerint, - leplezve önmagát, de teljes egységben együttműködve, buzdítva, tervezve az Úr ellenségeivel. 
Hogyan tekint a mennyei világegyetem ilyen alattomos, gyáva eljárásra azokkal szemben, akik Istent szeretik, és parancsolatait megtartják? A gyülekezet tagjai követhetnek el hibákat, sőt gyakran tévednek is, ám részvéttel, gyengéden kell velük bánnunk, amiképpen Krisztus is mivelünk. Isten azonban neheztel azokra, akik csalárdul végzik Isten művét, Krisztus hitvalló barátai, ám mégis alattomban, a sötétben azok ellen dolgoznak, akik Istent szeretik. „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.”
Testvéreim, íme ez a mi teendőnk, vajon teljesítjük-e? Ezt a tanácsot olyan kevéssé szíveltük meg, hogy az Igaz Tanúbizonyság szava hangzik a gyülekezethez. „És az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, hogy honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom, ha meg nem térsz.”

TM 351-52. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Üdvözítőnk mondta: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik. Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg nem utáljatok, mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját. Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett vala. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik, vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott, és a helyekre menvén, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett. Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
„Nem azért jöttem” - mondta Jézus -hogy az igazakat /kik nem érzik a megtérés szükségességét/ hanem, hogy bűnösöket hívjak megtérésre. Akik Isten munkatársai, azok Krisztus vonalán dolgoznak majd. Sok szegény lélek él, akit félreértenek, nem értékelnek, aki csüggedt és lelki tusáját vívja, - elveszett, tévelygő juh. Elméje ködös, nem találja meg Istenét, s majdnem reménytelen hitetlenség fogja el. Ámde mélységesen sóvárogva áhítja a bűnbocsánatot, a békességet.
Mialatt ez a kép elétek tárul, felvetődik a kérdés: Hát nincsenek keresztények, akikhez ilyen lelkek fordulhatnak, enyhülést keresve? Erre a kérdésre Isten válaszol: „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnan estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.” Krisztus követői közül sokan hideg, keményszívű farizeuskodásba estek, Jézus szeretete kihalt.

TM 461-62. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Ha halandó, tévedő ember fontosabbnak tartja magát Istennél, ha önmagát igaznak, szentnek tartja, de ha élete nem arról a gyengéd lelkületről tanúskodik, mint amely a mi Urunk Jézus életét jellemezte, akkor tudhatjuk, hogy Isten hamar elmozdítja gyertyatartóját helyéből, ha meg nem tér. Az egész menny meglepetten látja az emberi ügyvivők rettenetes közönyösségét. Emberek, akik maguk is bűnre kísértetnek és bűnbocsánatra szorulnak, mégis önelégültek, érzéketlenek hittestvéreik iránt, akit az ellenség tőrbe ejt, s akinek ínsége és veszedelme részvétet, Krisztuséhoz hasonló igyekezetet igényel, hogy lábát a szilárd Sziklára állíthassa.

2Szem 79-81. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Testvérem! Magadat és másokat egyaránt becsaptál. Nem a megfelelő módon kutattad a Szentírást. Azért kell kutatnod, hogy megismerd Isten jellemét, nem pedig azért, hogy alátámaszd saját elméletedet. Saját nézeteid fényében olvasod Isten Igéjét. Felépítesz egy hamis rendszert, amit olyan szövegekkel bástyázol körül, amelyek szerinted alátámasztják elméletedet. Azokon a szövegeken azonban átsiklasz, melyek hamisnak bizonyítják elgondolásodat. Azt mondod, hogy hited alapja a Szentírás. – Igaz ez? A Biblia nem támasztja alá álláspontodat. Erre azt mondod, hogy mutassak rá tévedésedre a Bibliában, és te feladod nézeteidet. – De hogyan győzhetnélek meg a Biblia alapján mindaddig, amíg annak kijelentéseit kiforgatod, és helytelenül alkalmazod? Cselekedeteddel elvágod az egyetlen lehetőségét annak, hogy Isten elérjen és meggyőzzön téged.
A Szentírás kutatásának egyedüli helyes módja, ha már a kutatás küszöbén félreteszel minden előítéletet és Isten dicsőségét szem előtt tartva, kezded el a munkát. Légy nyitott a befogadásra! Szíved, pedig lágyuljon meg, hogy elhiggyed az Úr üzenetét!
Sok különböző emberi vélemény létezik a Szentírás értelmezésével kapcsolatban, de a Biblia nem alkalmazkodik az emberi elgondolásokhoz. Az áldott Könyv úgy van, és ámen, változhatatlan és örök. Az emberi magyarázatok nem mind egyformák, de az áldott és nagyszerű tények változhatatlanok maradnak. Isten Igéje tévedhetetlen. „Meg van írva.”
Azt is megtetted, hogy néhány, az Úrtól a népnek küldött bizonyságtételt kiemeltél szövegösszefüggéséből és saját hamis elméleteid alátámasztására használtad fel. Elloptad a menny világosságát egy olyan dolog tanítása érdekében, amellyel a bizonyságtételek nem értenek egyet, és azt mindig elítélik. Ekképp mind a Szentírást, mind a bizonyságtételeket hamis köntösbe öltöztetted. A hamis oldalon állók mind ugyanezt tették… a bizonyságtételekben való hited nem őszinte. Ha az lenne, akkor elfogadtad volna közülük azokat, amelyek rámutatnak tévelygésedre. Szennyezett forrásokból ittál…
Sátán előkészített arra, hogy elfogadd késztetését valami új, szokatlan és megdöbbentő tanításra, valami olyanra, mely ellentétben áll azokkal az állásfoglalásokkal, amelyeket népünk régtől fogva, mint igazságokat kezelt. Lányod hamis látomásai nagy munka elvégzésének rangjára emeltek téged. Ez hízelgett neked, és az ellenség eszközévé válva olyan eredményt értél el, melyet felbecsülnöd lehetetlen. Olyan tévtanokat és elméleteket nyomtattál ki, amelyek elkerülhetetlen gyűlöletet szítottak. A végeredmény nagyon szomorú a családodra és mindazokra nézve is, akik rokonszenveztek az általad képviselt hamis elméletekkel. Garmire testvér! Olyan feladat áll előtted, melyet senki se végezhet el helyetted. Alázd meg magad Isten előtt, valld meg vétkedet és térj meg!
Az Úrnak van népe, és az Úr vezeti népét. Noha bizonyára vannak helytelenségek az egyházban, Jézus nem helyezett téged a kormányrúdhoz, hogy vezesd az egyházat. Ha nem váltóztatsz magatartásodon, nem üdvözülhetsz. „… térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd…” (Jel 2,5) – ez az egyetlen feltétele annak, hogy Isten újra jóindulatába fogadjon. Az Úr először bűnbánatra indítja azokat, akiknek megbocsát. Esetedben az Isten Lelkének szívedben végzett valóságos munkájára van szükség, ha valaha is ki akarsz szabadulni az ellenség csapdájából. Nem sok reményem van felőled, mert alapelveid romlottak. Csalárd jellemű ember vagy, de nagyra értékeled magad.
Sátán sikeresen elhitette veled: Isten arra választott, hogy különleges rész vállalj a harmadik angyali üzenet képviselőjeként, amint az nagy erővel halad tovább. Istennel való kapcsolatod azonban nem rendezett, Ő pedig nem vállal közösséget a hamissággal. Te követted el a legtöbb hibát azok közül, amelyeket az egyház vezető tagjaiban látsz. Azért nagyítod fel a nekik szóló feddő üzenetet, mert ezek a testvérek nem értenek egyet veled, és nem tartják helyesnek az a vallási tapasztalatot, mely szerinted magasabb rendű a gyülekezetre árasztott világosságnál. Ki ültetett az ítélőszékbe, hogy másokat megítélj? – Bizonyára nem Isten, hanem te magad…
Nem fukarkodtál a szavakkal testvéreid elítélésében. Mintha az lenne ételed és italod, hogy ítélj. Lelki tapasztalatod abból áll, amivel táplálni engeded. Szereted családod és a téged meghallgatók elé tárni hamis elgondolásaidat. Csodálkozhatsz-e, hogy a szentségtelen kovász nagyobbra kelt? Hívd ezt istenkáromlásnak, ha akarod, de ezt tárta elém az Úr. Anna látomásai megerősítenek hamis nézeteidben. Tévelygésbe sodorsz másokat és te magad is tévelyegsz. Sátán úgy rendezte, hogy hazugsággal bástyázd körül a lelkedet (1890. 12. levél).

2Szem 373-74. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Több, mint fél évszázadon át Isten világosságot küldött népének Lelke bizonyságtételeink keresztül. Vajon ezek ellenére azt a feladatot bízta volna néhány férfira és feleségeikre, hogy józanítsák ki az egész egyházat, és mutassanak rá Ellen. G. White hazug és csaló voltára? „Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Máté 7,20).
Remegniük kellene saját lelkük biztonságáért mindazoknak, akik félvállról veszik az Istentől kapott bizonyítékokat, és átokra fordítják az áldást. Ha nem térnek meg, gyertyatartójuk ki lesz mozdítva helyéről. Az Urat haragra gerjesztették. Hagyták a porba heverni az első, második és a harmadik angyal üzenetének igazságát. Ha az őrállók ilyen szabadon megtéveszthetik a népet, Isten felelőségre von némelyeket azért, amiért nem vizsgálták meg laposan, hogy milyen táplálékot kapott a nyáj.
Hitehagyások történtek, és az Úr azért engedte kifejlődni az ilyen jellegű dolgokat a múltban, hogy megmutassa, milyen könnyen félrevezethető a nép, amikor a tagok emberi szavakra támaszkodnak ahelyett, hogy a nemes béreabeliekhez hasonlóan maguk kutassák az Írásokat, és így járjanak utána az igazságnak. Az Úr azért engedte meg az ilyen dolgokat, hogy figyelmeztessen: ezek a jövőben is meg fognak történni.

2T 295-96. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Testvérem, könyörögve kérlek, komolyan vizsgáld meg szívedet, s vesd fel a kérdést: Hová is tartok, s mi lesz az utam vége? Van okod örvendezni, amiért nem veszítetted el életedet, míg nincs biztos reményed az örök életre. Isten őrizzen, hogy továbbra is elhanyagold üdvösségedet, hogy bűneidben pusztulj el. Ne ámítsd magad csalfa reményekkel. Nem látsz kiutat, hogy újra megragadd a reményt, csak olyan alázatosat, amit sehogy se nincs ínyedre igénybe venni. Krisztus a kegyelem üzenetét tárja elénk, és eléd is, tévelygő testvérem. Jöjj el, minden készen vár. Isten készségesen elfogad, megbocsátja minden vétkedet, ha hozzá fordulsz. Bár tékozló voltál, bár eltávolodtál, bár sokáig távol maradtál tőle, mégis, még most is, szívesen visszavár. Igen a menny felsége hív meg, jöjj hozzá, hogy életed legyen. Krisztus készségesen megtisztít a bűntől, ha megragadtad Őt. Milyen hasznot láttál a bűn szolgaságából? Mit használ neked, hogy testi kívánságaidat és az ördögöt szolgáltad? Hát nem szomorú az a fizetés, amit ezért kapsz? Jaj, térj vissza, térj vissza, miért is akarsz meghalni?
Sokszor meggyőződtél már az igazságról, sokszor furdalt a lelkiismeret! Hány célt tűztél már magad elé, hány fogadást tettél! Mért halogatod hát, mért nem jössz Krisztushoz, hogy életed legyen! Jaj, bárcsak észhez térnél most, bárcsak visszafordulnál és élnél! Hát nem ismered fel az igaz pásztor hangját ebben az üzenetben? Hogyan is tudsz elégedetlen lenni? Ne űzz gúnyt Istenből, nehogy a magad görbe utadra hagyjon. Élet és halál kérdése ez számodra. Melyiket választod? Félelmetes dolog ujjat húzni az Istennel, s szembeszegülni a kérlelésével. Most újra Isten szeretete éghet a szíved oltárán, mint valamikor régen. Érintkezhetsz Istennel, amint régen is érintkeztél. Ha tiszta ösvényt hagysz magad után, újra tapasztalhatod kegyelmének gazdagságát, arcod újra az ő szeretetté fejezheti ki.
Senki sem várja el tőled, hogy bevalld bűneidet és tévedéseidet azoknak, akik úgyis tudnak róla. Nem kötelességed világgá kürtölni bűnvallomásodat, hogy hitetlenek üljenek diadalt feletted, hanem, csak akinek helyénvaló, akik nem kovácsolnak tökét ballépéseidből. Azoknak valld be Isten szava szerint, hadd imádkozzanak érted, Isten, pedig elfogadja majd lépéseidet és meggyógyít. Üdvösséged kedvéért kérlek, végezz alapos munkát az örökkévalóságra. Rázd le büszkeségedet, hiúságodat és végezz becsületes munkát. Térj vissza a nyájhoz. A Pásztor várva vár, hogy visszafogadjon. Tarts bűnbánatot, tégy úgy, mint előbb, térj vissza Isten kegyeibe.

4T 286. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Az ember ugyanolyan aratást várhat ott, ahol sohasem vetett, vagy tudást, ahol sohasem kutatott, vagy azt várja, hogy tétlensége ellenére is üdvözüljön. A semmittevő és hanyag soha eredményes nem lesz büszkesége letörésében, sem abban, hogy legyőzze a bűnös vágyak kielégítésére csábító kísértésének hatalmát, melyek távol tartják őt Megváltójától. Mikor az igazság fénye szenteli meg az életet, akkor fel fogja tárni befogadója előtt szívének bűnös szenvedélyeit, melyek meg akarják kaparintani a gyeplőt, elkerülhetetlenné tévén számára, hogy minden idegét megfeszítse, minden erejét igénybe vegye a Sátánnak való ellenszegüléséhez, hogy így Krisztus érdemei által győzelmet arasson. Mikor olyan hatások veszik körül, melyek elvezetnek Istentől, akkor lankadatlanul esedezzék Jézustól származó segítségért és erőért, hogy le tudja győzni a Sátán fondorlatait.
E két gyülekezetben némelyek folyvást veszedelembe forognak, mivel az élet gondjai és a világi gondolatok annyira lekötik elméjüket, hogy nem törődnek Istennel, sem a mennyel, sem pedig lelkük égető szükségleteivel. Olykor ugyan fölriadnak álmukból, de azután csak még mélyebb álomba merülnek. Ha csak teljesen le nem rázzák az álmosságot, Isten el fogja venni tőlük azt a fényt, azokat az áldásokat, amelyeket eddig rájuk árasztott. Haragjában el fogja mozdítani gyertyatartójukat. Az Úr a két gyülekezetet törvényének őrizőjévé tette. Ha elvetik a bűnt, tevékeny buzgó istenfélelemmel bizonyítva tántoríthatatlan voltukat, az Isten szavának elvei iránti engedelmességüket – ha hűségesen eleget tesznek vallásos kötelességüknek, akkor hozzájárulnak, hogy a gyertyatartót megtisztítsák a helyén. Akkor bizonyítékot nyernek, hogy a seregek Ura velük van és a Jákob Istene a váruk.

4T 403-404. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Különböző állapotban mutatták meg nekem azokat a gyülekezeteket, melyek vallják, hogy megtartják Isten parancsolatait, és várva várják Krisztus második eljövetelét. Riasztó mennyiségű közöny, büszkeség, világ szeretete és hideg külsőség burjánzik köztük. S ezek azok, akik, ami az istenfélelem hiányát illeti, gyors ütemben hasonlóvá válnak az ősi Izraelhez. Sokan fellengzően hivatkoznak istenfélelmükre, mégis hiányzik belőlük az önuralom. Étvágy, szenvedély, ingerültség tartja kézbe a kormánykereket, énjük domborodik elő. Sokan lehengerlők, zsarnokiak, erőszakosak, dicsekvők, kevélyek, megszenteletlenek. S ezek közül némelyek lelkipásztorok, szent igazságokat hirdetnek. Ezek az emberek, hacsak bűnbánatot nem tartanak, az Úr el fogja mozdítani helyükről gyertyatartójukat. Az Üdvözítő átka, amelyet a terméketlen fügefáról mondott, legyen intés minden dicsekvő álszentnek, akik bár elbizakodott leveleket terjesztenek az egész világon, mégis hiányzik róluk a gyümölcs. Milyen intés ez azok számára, akik rendelkeznek ugyan az istenfélelem látszatával-elméletével, miközben keresztényietlen életükkel megtagadják annak erejét! Aki gyöngéden viseltetett a legnagyobb bűnös iránt is, aki soha el nem vetette az igazi szelídséget és bűnbánatot, bármilyen súlyos volt is a vétek, perzselő kárhoztatással sújtott le azokra, akik magasröptű vallomást tettek ugyan istenfélelmükről, de viselkedésükkel megtagadták hitüket.

5T 190-91. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Az Úr dorgálása nyugszik népén a büszkeség és a hitetlenség miatt. Míg eltérnek Szavának és Lelkének utasításaitól, addig nem adja vissza nekik üdvösségének örömét. Azoknak ad kegyelmet, akik félik, és az igazságban járnak. De visszavonja áldását mindazoktól, akik beolvadnak a világba. Az alázatos, a bűnét bánó embernek könyörületet és igazságot ígért, a lázadó ellen azonban ítéletet hirdet.
Pedig a Bettle Creeki gyülekezet mentes lehetne a bálványimádástól, követendő példaként állhatna a többi gyülekezet előtt. Ők azonban inkább eltávolodnak Isten parancsolataitól, minthogy megszakítanák a világgal kötött barátságot. Hozzá nőttek választott bálványaikhoz, s a pillanatnyi jólét és a gonosz világ kedvezése az övék. A gyülekezet azt képzeli, hogy Isten szemében gazdag. Ez azonban majd sokak esetében végzetes csalódásnak fog bizonyulni. Eltávozott tőlük az isteni jellem, és a lelki erő.

5T 611-13. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Isten nem felejtette el a gyülekezet korábbi jótetteit és önmegtagadását. Mindezt jegyezték odafenn. De ez még nem elég. A múlt erényei nem mentik meg a gyülekezetet, ha többé nem tesz eleget küldetésének. Ha meg nem szűnik a szívtelen hanyagság és közöny, a gyülekezet ahelyett, hogy előre haladna, csak még gyöngébbé és alakoskodóbbá korcsosodik. Hagyjuk talán, hogy ez bekövetkezzék? Általánosítsuk tán a süket, halálos álmot, a szeretet és a lelki buzgalom siralmas csökevényesedését? Azt akarjátok, hogy így találja majd Jézus a gyülekezetét?
Testvérek biztos, hogy lámpátok pislákolni, halványodni fog, míg csak el nem alszik, ha szívós igyekezettel meg nem újítjátok a hiteteket. „Emlékezzél meg, azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd.” Ha a most kínálkozó lehetőség kihasználatlanul múlik el, ez a figyelmeztetés hangzik: „hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből.” A hosszútűrő, az elnéző Isten figyelmezteti gyülekezetét és az egyéneket, hogy a vigyázó, aki sohasem alszik, leméri tetteiket. Isten csodálatos türelme az egyetlen oka annak, hogy még nem vágta le őket, mint a föld terheit. De a Lélek nem esedezik örökké. Türelme már csak rövid ideig tart.
Hitednek többé kell válnia, mint ami, mert megmérnek, és könnyűnek találnak. Az utolsó napon mindenek Bírájának határozata azon fordul jobbra vagy balra, hogy fáradoztunk-e szűkölködőkért, az elnyomottakért és a megkísértettekért. Nem mehetsz el mellettük mindig az út másik oldalán, vagy ha igen, nem nyersz bebocsátást, mint megváltott bűnös Isten városába. „Amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg” – mondja Jézus.
Most még nem túl késő jóvátenni a múlt mulasztásait. Élesszétek újra az első szeretetet, az első buzgalmat. Keressétek fel azokat, akiket kimartatok magatok közül. Kötözzétek be a sebeket, melyeket ütöttetek. Valljátok be nekik az ellenük elkövetett bűneiteket. Húzódj közelebb a szánakozó szeretet szívéhez. Hadd szívedbe áradni az isteni könyörület patakját, onnét pedig a mások szívébe. Kövessük Jézus gyengédségének és irgalmának példáját – melyet értékes életével tárt elénk, amikor felebarátainkkal bánunk. Különösen azokkal, aki Krisztusban testvérek. Az élet kimerítő küzdelmében sokan elaléltak, zászlójuk meg lehanyatlott, pedig egyetlen biztató szó és bátorítás győzelemre segítette volna őket. Soha, soha ne váljatok szívtelenné, hideggé, rideggé és gáncsoskodóvá. Soha, egyetlen alkalmat el ne mulasszatok, hogy bátorító és reménykeltő szót mondjatok. Nem tudhatjuk, milyen sorsdöntő segítséggé válhat a teher könnyítésére a nyájas gyengéd szava, Krisztushoz hasonló igyekezetünk. A tévelygőt más úton visszanyerni nem lehet, csak a szelídség, gyengédség és nyájas szeretet lelkületével.

8T 79-80. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – AZ Úr most különleges munkát bíz ránk. Azt mondja: „Annak okáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl.” Pontosan ezt a feladatot adta Pál is a gyülekezeteknek: „Fel a lecsüggesztett kézzel!” az ellankadt térdet nyújtsátok ki – mondja – „És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek”(Zsid 12,12-15).
Imádkozom most, mint még soha, hogy a lelkészek is és a gyülekezeti tagok is siessenek az Úr segítségére a sötétség erős hatalmai ellen. Tanulmányozzátok imádkozó szívvel János tizenhetedik fejezetét. Ezt a fejezetet nemcsak újra meg újra kell olvasnunk, hanem az igazságokat meg kell élnünk és felszívnunk magunkba. Krisztus így imádkozott. „És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: én ő bennük, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél” (János 17,19-23).
Vajon ezeket a számunkra olyan fontos szavakat mindig semmibe vesszük? Isten felhív titeket, akik állítjátok, hogy gyermekei vagytok, hogy tanulmányozzátok e szavakat, emésszétek meg és éljétek azokat. Felszólít titeket, törekedjetek az egységre és szeretetre, mert ha nem, elmozdítja helyéről gyertyatartótokat.

8T 248-49. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – A figyelmezetésnek a szolgálat nagy becsben tartott eszközei pusztulásában megnyilvánuló feddések ezt mondják: „Emlékezzél meg, azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd” (Jel 2,5).Miért fogják fel olyan homályosan a gyülekezet lelki állapotát? Vajon Sión falának őrei talán megvakultak? Isten szolgái közül miért közömbösek és elégedettek sokan, mintha nappal felhő, éjjel tűzoszlop nyugodna a szenthelyen? A felelős állásokat azok töltik be, akik állítják, hogy ismerik Istent, de életük és jellemük megtagadja Őt! Sokan, akik Isten választott, különleges népe közé számítják magukat, miért elégedettek annak bizonyítéka nélkül élni, hogy Isten igazán közöttük van, hogy megvédje őket Sátán csapdáitól és támadásaitól?
Ha a múltban elfogadtuk volna az Úr megrovásait, elismertük volna jelenlétét, s elfordultunk volna az olyan szokásoktól, melyek akaratával összeütköznek, világosságunk sokkal nagyobb lenne. Ha ezt tettük volna lelkünk templomába a menny világossága, ragyogna be, s képessé tenne bennünket az igazság megértésére, Istent szeretni mindenek felett, felebarátainkat pedig mint önmagunkat. Milyen hatalmas szégyent hoznak Krisztusra azok, akik állítják, hogy keresztények, de meggyalázzák a nevet, amit viselnek, mivel életük nem áll összhangba hitvallásukkal, mert nem szeretetteljesek és tiszteletteljesek egymáshoz, s mert nem nyilvánítják ki szerető szavakkal, és udvarias tettekkel a vonásokat, amint azt Isten elvárja!
A mélység erői felkavarodtak. Háború és vérontás az eredmény. Az erkölcsi légkört kegyetlen rémtettek mérgezik meg. A viszály lelkülete terjed, s elborít minden helyet. Sok lelket megszállt a szédelgés és az alattomos üzelmek lelkülete. Sokan elhagyják hitüket, a csábító lelkeknek és ördögök tanításának engednek. Nem jönnek rá, hogy miféle lélek szállta meg őket.        

TM 355-56. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Ha halandó, tévedő ember fontosabbnak tartja magát Istennél, ha önmagát igaznak, szentnek tartja, de ha élete nem arról a gyengéd lelkületről tanúskodik, mint amely a mi Urunk Jézus életét jellemezte, akkor tudhatjuk, hogy Isten hamar elmozdítja gyertyatartóját helyéből, - ha meg nem tér. Az egész menny meglepetten látja az emberi ügyvivők rettenetes közönyösségét. Emberek, akik maguk is bűnre kísértetnek és bűnbocsánatra szorulnak, mégis önelégültek, érzéketlenek hittestvéreik iránt, akit az ellenség tőrbeejtett, s akinek ínsége és veszedelme részvétet, Krisztuséhoz hasonló igyekezetet igényel, hogy lábát a szilárd Sziklára állíthassa.

TM 450-51. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg. – Isten felszólítja népét, hogy színvonalát emelje. Az egyház buzgólkodjék Istenért azáltal, hogy eljár azokkal szemben, akik, noha szárnyaló hitvallomást tettek, Krisztusra nyílt szégyent hoztak. Veszélyeztették az igazságot. Hűtlen őrállók voltak. Isten ügyére szégyent és gyalázatot hoztak. Itt az ideje, hogy komolyan és határozottan megtisztítsuk az egyházat attól az iszaptól és szennytől, amely tisztaságát elhomályosítja. Krisztus egyháza arra hivatott, hogy szent hatalmas nép legyen, név és dicséret az egész földön. Júda és Jeruzsálem részére forrás fakadt, hogy megtisztítsa minden tisztátalanságtól és bűntől. Isten népe között meglepő hanyatlás, visszaesés tapasztalható, pedig Isten szentséges, szent igazsággal bízta meg. Hitét, szolgálatát, tetteit ahhoz kell mérnünk, amit elérhetett volna, ha útja állandóan előre és felfelé vezetett volna, a kapott kegyelem és szent igazság szerint.
A szentélynek ezen a mérlegén mérlegelik a keresztény egyház tagjait egyénenként, ha pedig jellemük, erkölcsi és lelki állapotuk nem felel meg a kapott jótéteményeknek és áldásoknak, akkor „híjával találtatnak!” Csak a jó gyümölcsök dicsőítik Istent.
Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd. Ha pedig nem, hamar eljövök ellened és a te gyertyatartódat, kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.
Akik hanyatlanak, úgy látszik, hogy állapotukat nem ismerik fel. Vajon kimozdította-e Isten a gyertyatartót helyéből? Felhívom őket, akik közönyösen nyugszanak lelkileg holt állapotukban, hogy ébredjenek, keljenek fel halottaikból és Krisztus világosságot ad nekik. Sokan olyan elégedetten nyugszanak, mintha nappal a felhőoszlop éjjel pedig a tűzoszlop oltalmazná és vezetné őket. Sokan vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel megtagadják. Magukat Isten tulajdon, választott népének tartják, akikre Isten különleges, ünnepélyes üzenetet bízott, hogy életüket megszentelje, s, hogy a világ tudomására hozzák. Ámde az igazság erejét alig érzik, alig mutatkozik közöttük Istenért folyó buzgó munkákban. Milyen nagy sötétség vesz körül, s mi nem is tudjuk! A világosság nem csökkent, de mi nem járunk fényében, sugaraiban.

RH 1887. jún 7. – Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg.

MB 87. – Térj meg. – Semmi hasznunk nem lesz abból, ha önsanyargatást gyakorolunk, és azzal áltatjuk magunkat, hogy saját tetteinkkel érdemeket szerezhetünk, vagy örökséget kaphatunk a szentek között. Amikor Krisztusnak feltették a következő kérdést: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?”, ő így válaszolt: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött”(Ján 6, 28-29). A megtérés azt jelenti, hogy elfordulunk az éntől Krisztus felé, s amikor befogadjuk Krisztust, hogy így hit által ő bennünk élhessen, akkor a jó cselekedetek nyilvánvalókká lesznek.

JÉ 246. – Térj meg. – Gyakran bánkódunk amiatt, hogy bűnös tetteink kellemetlen következményekkel járnak ránk nézve, ez azonban nem bűnbánat. A bűn miatti igazi szomorkodás a Szentlélek munkájának gyümölcse. A Lélek elénk tárja a hálátlan szívet, amely megbántotta, megszomorította a Megváltót, és töredelmesen a kereszt lábához vezet bennünket. Minden bűn újra megsebzi Jézust, és amikor feltekintünk Rá, akit általszegeztünk, sírunk bűneink miatt, melyek szenvedést okoztak Neki. Az ilyen sírás a bűn megtagadásához vezet.

6BC 1068-69. – Térj meg. – A bűnbánatra való késztetéskor a Szentléleknek nem új igazságok kinyilatkoztatása a feladata, hanem azokat a Krisztus által az Ó és az Új szövetségben már régebben közölt értékes tanításokat tárni az ember elé és ezzel felébreszteni a lelkiismeretét (1900. 32. kézirat).