5T 538. – És terhet viseltél, és béketűrő vagy. – Isten népet választott magának ezekben az utolsó napokban, akiket törvényének őrizőjévé tett. Ennek a népnek örökké kellemetlen feladatokat kell végeznie. „Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; és terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el.” Nagy szorgalmat és állandó küzdelmet igényel ez, hogy kívül tartsuk a gonoszt a gyülekezeten. Szigorú pártatlan fegyelmet kell tartanunk, mert néhányan, akik rendelkeznek ugyan a vallás látszatával, alá igyekeznek ásni mások hitét, és titokban a maguk dicsőségére törnek.
Az Olajfák hegyén az Úr Jézus világosan kijelentette: „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” Azokról beszélt, akik a lelkiség magas fokáról buktak le. Engedjük be a szívünkbe ezeket a kijelentéseket, mégpedig komoly önvizsgálat kíséretében. Hová lett a buzgalom, az odaadás, amely összhangban áll az igazság nagyságával, melyről, pedig állítjuk, hogy hisszük? A világ, valamely kedvenc bűnök szeretete elvonja szívünket az ima és a szent dolgokon való elmélkedés szeretetétől. Fenntartjuk ugyan a vallásos szolgálat külső keretét, de hová tűnt belőlünk Krisztus szeretete? Kihalófélben van közülünk a lelkiség. Állandósítsuk talán ezt az aléltságot, ezt a gyászos lejtőt? Hagyjuk-e lámpánkat pislákolni és kialudni a sötétségben, amiért nem töltjük fel a kegyesség olajával?
WM 155-56. – És terhet viseltél, és béketűrő vagy. –