PK 101. – Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. – Jezréel kapujában Illés és Akháb elvált egymástól. A próféta a falakon kívül akart maradni. Köpenyébe burkolózott és lefeküdt a puszta földre aludni. A király pedig bement a városba és nemsokára palotája védelmét élvezte. Elmondta feleségének a nap eseményeit. Beszámolt Isten hatalmának csodálatos megnyilatkozásáról, amely bebizonyította Izráelnek, hogy Jahve az igaz Isten, Illés pedig kiválasztott szolgája. Amikor a király elmondta a királynénak, hogy megölték a bálványimádó prófétákat, a megátalkodott, konok Jézabel bőszült haragra gerjedt. Nem volt hajlandó a Kármel hegyi eseményekben meglátni Isten intézkedését. Hajthatatlan maradt. Vakmerően kijelentette: Illésnek meg kell halnia.
PK 177. – Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. „A törvényszegők sok alkalmat kaptak a megtérésre. Amikor a legmélyebbre süllyedtek a hitehagyásban, és a legnagyobb volt nyomoruk, Isten a megbocsátás és a remény üzenetét küldte hozzájuk. „Az vitt romlásba téged, Izráel - hirdette -, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál. Hol van királyod? Szabadítsa meg városaidat!” (Hós 13,9-10.)
3T 267. – Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. – Az Isten igazságszolgáltatásának és büntetésének a bizonyítékai sem késztették bűnbánatra Izraelt. Eszeveszett őrület töltötte el Jézabelt. Nem volt hajlandó meghajolni a menny Istene előtt. Mind Baál látnokai, mind Akháb, Jézabel s csaknem az egész Izrael Illést okolták szerencsétlenségükért. Akháb követeket küldött a szomszédos országokba, hogy nyomára bukkanjanak a különös prófétának. Sőt esküt kívánt Izrael nemzetségétől, hogy valóban nem tudják mi lett Illéssel. Mert szavával bezárta az eget, magával vitte a kulcsát és sehol nem találtak rá.
ST 1898. feb.17. – Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg.