7BC 983. – És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon. – Komoly félelmetes idő ez a gyülekezetnek. Az angyalok készen állnak, Isten parancsára várva, hogy kitöltsék a világra a hét poharat. Pusztító angyalok kezdik el megtorló munkájukat, hiszen Isten Lelke fokozatosan vissza van vonva a világból. A Sátán is gyűlöli a gonoszság hadait, kimenve a föld királyaihoz és az egész világra, hogy zászlaja alá gyűjtse őket, kiképezve őket a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára. A Sátán a lehető legnagyobb erőfeszítéseket teszi az utolsó csapásban való felülkerekedésre. Alapvető elvekről fognak dönteni. Hitetlenség lesz úrrá mindenfelé. Elszaporodott az istentelenség. A gyülekezet tagjainak hite egyénenként próbára kerül, mintha sohasem lett volna más személy a világon. (1890, 1/a. kézirat)
Tanulmányozzuk a hét pohár kitöltését. A gonoszság hatalmasságai nem adják fel a harcot küzdelem nélkül. A gondviselésnek szerepet kell játszania az armagedoni csatában. Amikor a Jelenések 18. angyalának dicsősége beragyogja a földet a vallásos elemek, mind a jó, mind a gonosz, fel fog ébredni szendergéséből, s az élő Isten seregei kivonulnak a csatatérre.” (1899, 175. kézirat)
NK 569-70. – És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon. – Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. Most nem „fájdalmak férfia”-ként jön, hogy kiigya a szégyen és a szenvedés keserű poharát, hanem a menny és a föld győzteseként, az élők és holtak bírájaként, aki „hív és igaz”; aki „igazságosan ítél és hadakozik”. „És mennyei seregek követik... vala Őt” (Jel ,19:11.14). A királyt útján szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható – „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer”. Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet. „Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé” (Hab 3:3-4). Amint az „élő” felhő közelebb ér, minden szem meglátja az élet Fejedelmét. Szent fejét nem csúfítja töviskorona. Szent homlokán a dicsőség királyi koronája tündököl. Arca fényesebb, mint a vakító déli nap. „És az Ő ruháján és tomporán oda vala írva az Ő neve: királyoknak Királya és uraknak Ura” (Jel 19:16).
AT 358. – Fehér és tiszta gyolcsba öltözve. – Helyes, ha szeretjük a szépet és kívánjuk azt; de Isten óhaja, hogy elsősorban a legmagasztosabb szépséget, a romolhatatlant szeressük és keressük. Nincsen olyan külső szépség, mely felérne értékben vagy kedvességben a „szelíd és csendes lelkülettel”, a „fehér és tiszta gyolccsal” (Jel. 19, 14.), melyet majd a földnek minden szentje viselni fog. Ez a ruházat széppé és kedvessé teszi őket már itt a földön és azután belépésre jogosítja a Király palotájába. Ígérete így hangzik: „Fehérben fognak velem járni, mert méltók arra” (Jel. 3, 4).