NK 569-70. – Aki azon ül vala, hivatok vala Hívnek és Igaznak. – Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. Most nem „fájdalmak férfia”-ként jön, hogy kiigya a szégyen és a szenvedés keserű poharát, hanem a menny és a föld győzteseként, az élők és holtak bírájaként, aki „hív és igaz”; aki „igazságosan ítél és hadakozik”. „És mennyei seregek követik... vala Őt” (Jel 19:11.14). A királyt útján szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható – „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer”. Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet. „Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé” (Hab 3:3-4). Amint az „élő” felhő közelebb ér, minden szem meglátja az élet Fejedelmét. Szent fejét nem csúfítja töviskorona. Szent homlokán a dicsőség királyi koronája tündököl. Arca fényesebb, mint a vakító déli nap. „És az Ő ruháján és tomporán oda vala írva az Ő neve: királyoknak Királya és uraknak Ura” (Jel 19:16).
7BC 982-3. – Aki azon ül vala, hivatok vala Hívnek és Igaznak. – Csak két párt van a világon. Az Istenhez hűségesek és a sötétség fejedelmének lobogója alatt állók. A Sátán és angyalai hatalommal, jelekkel és hazug csodákkal szállnak le, hogy elhitessék a föld lakósait, és ha lehet, magukat a választottakat is. Közvetlen előttünk a válság. Meg kell-e ennek bénítani az igazságot hirdetők erőit? Az ámítás hatalmasságainak olyan erős lenne a befolyása, hogy maga alá temeti az igazság hatását?
Hamarosan megvívják az aramageddoni csatát. Akinek öltözékén ott a felírat: királyok Királya és uraknak Ura, fehér lovon, tiszta fehér gyolcsba öltözve elővezeti az ég seregeit. (1899, 172. kézirat)
A gonoszság minden válfaja erősen működésbe lép. Gonosz angyalok fognak össze, gonosz emberekkel, s mivel az állandó küzdelemből tapasztalható nyertek az ámítás és a csata legjobb módjairól; és mivel századok óta erősödtek, nem adják fel a végső nagy küzdelmet elkeseredett harc nélkül. Az egész világ a kérdés vagy egyik, vagy másik oldalán fog állni. Meg fogják harcolni az armageddoni csatát s ama nap egyikünket sem találja alva. Teljesen ébernek kell lennünk, mint okos szüzeknek olajnak kell lenni edényeinkben lámpásunk számára.
A Szentlélek erejének kell rajtunk nyugodnia, s az Úr seregeinek parancsnoka fog a mennyei angyalok élén járni, hogy irányítsa a csatát. Komoly eseményeknek kell még lejátszódni előttünk. Harsonának kell harsona után harsannia, pohárnak pohár után kiürülnie a föld lakósaira. Főfontosságú események állnak közvetlen előttünk. (1890, 112. levél)
Az utolsó nagy csata két szembenálló sereget mutat. Az egyik oldalon az ég és a föld Teremtője áll. Az Ő oldalán állókon rajtuk az Ő jele. Ezek engedelmesek parancsolatai iránt. A másik oldalon a sötétség fejedelme áll a hitehagyást és a lázadást választókkal” (RH 1901. máj. 7)