CM 20. (1902) – A nagy sokaság.

EÉ 305. – A nagy sokaság. – Földi életünkben - habár a bűn ezt korlátozza - a legnagyobb öröm és a legmagasabb nevelés a szolgálatban van. Jövendő állapotunkban is, amikor a bűnös emberiség által emelt akadályok már nem lesznek, a legnagyobb örömünk a szolgálatban lesz. Amikor bizonyságot teszünk, újból megismerjük azt, hogy mi ... „eme titok dicsőségének gazdagsága... hogy a Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége” (Kol 1:27).
„Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.” (1 Ján 3:2).
Akkor Megváltónk szemlélni fogja az Ő jutalmát munkájának eredményében. Krisztus abban a nagy sokaságban, amelyet egyetlen ember sem képes megszámolni – „... titeket... az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel” (Júd 24). Ő, aki vérével megváltott és életének példája által tanított minket – „... lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik..” (Ésa 53:11).

5T 620-21. – A nagy sokaság. – Véges értelemmel nem képesek teljesen felfogni az üdvösség értékét. Milyen hálásan emlékeznek majd a megváltottak, a megdicsőültek a megváltásukban közreműködött emberekre. Akkor senki sem sajnálja majd lemondó igyekezetét, türelmét, őszinte vágyakozását a megtérők után és az emberekért végzett kitartó munkáját, akik elvesztek volna, ha elhanyagolta volna kötelességét, és bele fáradt volna a jót tevésbe.
Összeterelték most ezeket a fehér ruhásokat a pásztorok Pásztorának nyájába. A trónon ülő Bárány üdvözli a hűséges munkást, és akit igyekezetével megmentett, majd elvezeti mindkettőt az életnek fájához és az élő vizek forrásához. Krisztus szolgái túláradó örömmel látják majd ezeket az üdvözülteket, akik osztoznak a Megváltó dicsőségében! Mennyivel becsesebb a menny azoknak, akik hűségesen részt vettek a lelkek megmentésében. „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké” (Dán 12,3).

CH 264. – A nagy sokaság.

NK 590-1. – A nagy sokaság. – A trónhoz legközelebb azok állnak, akik egykor Sátán ügyéért buzgólkodtak, de aztán tűzből kikapott üszökként mélységes, lelkes odaszentelődéssel követték Megváltójukat. Majd azok következnek, akiknek a jelleme hazug és hitetlen környezetben jutott el a keresztény tökéletességre, akik tisztelték Isten törvényét, amikor a keresztény világ érvénytelennek mondta; és azok az embermilliók, akik a korszakok hosszú során mártírként szenvedtek hitükért. Mögöttük, pedig a „nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból és népből és nyelvből... a trón előtt és a Bárány előtt... fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak” (Jel 7:9). Harcuknak vége. A győzelmet kivívták. A versenyt megfutották és megnyerték. A pálmaág a kezükben győzelmüket szimbolizálja; a fehér ruha, pedig Krisztus makulátlan szentségét jelképezi, amely most már az övék.
A megváltottak dicsénekbe kezdenek. Énekük az ég boltozatán visszaverődve betölti a levegőeget. „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé!” (Jel 7:10). Az angyalok és a szeráfok ajkáról is az imádat hangja csendül. Sátán hatalmának és gonoszságának láttán a megváltottak most értik meg igazán, hogy csak egy hatalom - a Krisztusé - tehette őket győztesekké. Abban a fénylő sokaságban senki sem tulajdonítja a saját érdemeinek az üdvösséget, saját erejének és jóságának a győzelmet. Tetteikről, szenvedéseikről említés sem történik. Minden ének tartalma, minden himnusz mondanivalója ez: Az üdvösség a mi Istenünké és a Bárányé!

ML 348. – A nagy sokaság. – Dicső jutalmat nyernek majd a hűséges munkások, amikor összegyűlnek Isten és a Bárány trónja előtt… A trón előtt fognak állni, mint akiket elfogadott Isten az Ő szerelmes Fiában. Minden bűnüket eltörölte, minden törvényszegésüket eltávolította. Most szemlélhetik Isten trónjának elhomályosulatlan dicsőségét… Azon a napon a megváltottak fényleni fognak az Atya és a Fiú dicsőségében. Az angyalok a hárfáikat kezükbe véve üdvözlik a Királyt és győzelmének jelvényeit: a megváltottakat, akik ’megmosták és megfehérítették ruhájukat a Bárány vérében (9T 285).

CT 532. – A nagy sokaság.

8T 43-44. – A nagy sokaság. – Szemünk előtt ott kell álljon a jövő, és a menny áldásai. Lépjetek az örökkévalóság küszöbére és hallgassátok a szíves istenhozottat, mellyel azokat üdvözlik majd, akik az életben együtt dolgoznak Krisztussal, és megtiszteltetésnek veszik, ha szenvedhetnek érte. Mikor az üdvözültek az angyalok közé elegyednek, leteszik koronájukat az Üdvözítő lábához és így kiáltanak: „Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jel 5,12-13). Az üdvözültek ott fogják köszönteni azokat, akik a felmagasztalt Megváltóhoz irányították őket. Együtt dicsérik azt, aki meghalt, hogy embereknek olyan életük lehessen, mely Isten életével mérhető össze. A küzdelem véget ért. Minden nyomorúság és viszály megszűnt. Mikor a megváltottak Isten trónja köré állnak, győzelmi énekek töltik be a mennyet. Mindnyájan átveszik az örömteli dallamot: „Méltó, méltó a Bárány, aki megöletett és újra él, méltó a diadalmas hódító.”

ML 346. – A nagy sokaság. – Krisztus ekkor ismét megmutatja magát az ellenségnek. Messze a város felett, fényes arany alapzatú trónon ül az Isten Fia, és körülötte országának polgárai. Nincs nyelv, amely el tudná mondani, nincs toll, amely le tudná írni Krisztus hatalmát és fenségét. Az Örökkévaló Atya dicsősége betakarja a Fiút, betölti Isten Városát, és a kapukon át beragyogja az egész földet.
A trónhoz legközelebb azok állnak, akik egykor Sátán ügyéért buzgólkodtak, de aztán tűzből kikapott üszökként mélységes, lelkes odaszentelődéssel követték Megváltójukat. Majd azok következnek, akiknek a jelleme hazug és hitetlen környezetben jutott el a keresztény tökéletességre, akik tisztelték Isten törvényét, amikor a keresztény világ érvénytelennek mondta; és azok az embermilliók, akik a korszakok hosszú során mártírként szenvedtek hitükért. Mögöttük, pedig a „nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból és népből és nyelvből... a trón előtt és a Bárány előtt... fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak” (Jel 7:9). Harcuknak vége. A győzelmet kivívták. A versenyt megfutották és megnyerték. A pálmaág a kezükben győzelmüket szimbolizálja; a fehér ruha, pedig Krisztus makulátlan szentségét jelképezi, amely most már az övék.
A föld és a menny összesereglett lakóinak jelenlétében megtörténik Isten Fiának megkoronázása (NK 590-91).

PK 447-8. – A nagy sokaság.  – „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége” (Ézsa 60:1). Krisztus eljön hatalommal és nagy dicsőséggel; a maga és az Atya dicsőségével. Útján a szent angyalok kísérik. Miközben az egész világot sötétség borítja, szentjeinek lakhelyén világosság lesz, ők megragadják a második advent első fénysugarát. A makulátlan tiszta fény az Ő tündöklő lényéből sugárzik, és mindazok imádják Krisztust, a Megváltót, akik Őt szolgálták. Míg a gonoszok menekülnek, követői Krisztus közelségében örvendeznek.
Ekkor veszik át megígért örökségüket azok, akiket Krisztus megváltott az emberek közül. Így teljesedik szó szerint Isten Izraellel való szándéka. Ember nem hiúsíthatja meg Isten tervét. Miközben Sátán végzi gonosz munkáját, Isten szándéka biztosan halad a megvalósulás felé. Így volt ez Izrael házával is a megosztott birodalom történelmében. Így van ez ma is a lelki Izraelben.
A pátmoszi látnok, aki áttekintette a korszakokat egészen addig, amíg Isten helyreállítja Izraelt az újjáteremtett földön, ezt mondta (Jel 7:9-12; 19:6-7; 17:14).

5T 384-85. – A nagy sokaság. – Feszítsük hát meg erőnket, komolyan és eltökélten, hogy visszaverjük a rettenetes ellenséget. Az igazság teljes fegyverzetére van szükségünk. Az idő szalad, és gyorsan közeledünk a próbaidőnk végéhez. Benne lesz-e nevünk a Bárány könyvében, vagy pedig hűtlen szolgáknak talál majd minket? Azok között leszünk-e, akik a nagy fehér trón körül állnak, a megváltottak énekét zengve. Ebben a sokaságban nem lesz egyetlen hideg, külsőséges keresztény. Minden szív hálaadással lesz telve Isten csodálatos szeretetéért, s azért a győztes kegyelemért, amely képesítette népét, hogy hódító lehessen a bűn ellen vívott harcban. Hangos szóval árad majd az ének: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!”

6T 368. – A nagy sokaság. – Isten mennyei temploma nyitva áll a küszöb ragyog a dicsőségtől minden gyülekezet számára, amely szereti Istent és megtartja parancsolatait. Tanuljunk, elmélkedjünk és imádkozzunk. Akkor majd megnyílik lelki látásunk, akkor majd látni fogjuk a mennyei templom belső udvarait. Fülünk felfogja majd a trón körül álló mennyei kar énekeit és hálaadásának témáét. Akkor Sión felkel majd és ragyogni fog, fénye átható lesz, s a dicséret és a hála drága énekei hallatszanak a szentek gyülekezésein. Megszűnik majd a zúgolódás és a panasz az apró kellemtelenségek és csalódások miatt. Ha használni fogjuk, a drága szemgyógyító irt, akkor megpillantjuk a menny dicsőségét. A hit áttör az ellenség sötét árnyékain, s látni fogjuk Közbenjárónkat, amin a maga érdemeinek jó illatát ajánlja fel értünk. Ha majd úgy látunk, ahogyan a dolgok valóban vannak, ahogyan az Úr akarja, hogy lássunk, akkor majd megértjük Isten szeretetének nagyságát és sokoldalúságát.

NK 577-78. – A nagy sokaság. – Isten örökösei padlásszobákból, kunyhókból, börtönökből, vesztőhelyekről, hegyekről és pusztaságokból, a föld barlangjaiból, a tenger üregeiből jönnek elő. A földön „nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve” jártak. Milliók szálltak meggyalázva a sírba, mert állhatatosan elutasították Sátán megtévesztő követeléseit. Földi bíróságok a legelvetemedettebb bűnözőknek nevezték őket. De most „Isten (a) Bíró” (Zsolt 50:6), és a földi döntések visszájukra fordultak. „Népe gyalázatát (az Úr) eltávolítj” (Ésa 25:8). „Hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak.” Isten „ékességet” ad nekik „a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett” (Ésa 62:12; 61:3). Nem lesznek többé gyengék, lesújtottak, legyőzöttek és elnyomottak. Most már mindig az Úrral lesznek. A föld legnagyobb méltóságai nem viseltek gazdagabb öltözéket annál, mint amilyenben ők állnak a trón előtt. Földi uralkodók homlokára soha nem helyeztek olyan tündöklő fejéket, amilyen az ő fejüket koronázza. Örökre vége szakad a fájdalomnak és a sírásnak. A dicsőség királya letöröl arcukról minden könnyet. Nem lesz többé semmi ok a bánatra. A megváltottak pálmaágat lengetve dicséneket zengnek, tisztán, szépen és harmonikusan. Mindenki énekelni kezd, mígnem az egész mennyet betölti a himnusz: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé.” És a menny összes lakója e hálaénekkel válaszol: „Ámen: áldás és dicsőség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké” (Jel 7:10. 12).

Te 114. – Fehér ruhába öltözve.

SD 371. – Fehér ruhába öltözve. – Sokat veszít azért, mert nem tanulmányozza Jézus életét a legnagyobb komolysággal és odafigyeléssel… Benne megláthatja… azokat a győzelmeket, melyeket el kell érnie… hogy megkaphassa a tiszta jellem nagy értékű fehér ruháját, és végül hibátlanul odaállhat Isten trónja elé.

AT 103. – Fehér ruhába öltözve. – „Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket” (Zsolt 34,8). Isten megbízza angyalait, hogy védelmezzék választottait a veszedelemtől, „a dögvésztől, amely a homályban jár” és „a döghaláltól, amely délben pusztít” (Zsolt. 91, 6). Számtalanszor beszéltek angyalok emberekkel, miként barát beszél barátjával, és biztonságba helyeztek sokakat. Angyalok bátorító szava gyakran felemelte a hűségeseket a csüggedésből és irányította gondolataikat a magasabb rendű dolgokra. Így vált lehetővé, hogy a hívők hitben láthatták a győzelmi koronát, a pálmaágakat, a fehér ruhákat és a győzők jutalmát: Istennek ajándékát.

7BC 970. – Kezükben pálmaágak. – A pálma a győzelem kivívásának a jele, s a fehér ruha, hogy a Krisztus igazságosságába, isteni jellemébe öltöztették őket. Hála legyen Istennek, hogy forrást nyitott, ahol megmoshatjuk jellemruhánkat, s megfehéríthetjük, mint a hó (23. keltezet nélküli kézirat).