7BC 918. – Száznegyvennégyezer. – Némely dolgoktól őrizkednünk kell. Levelek érkeznek kérdéseket téve fel Isten népének elpecsételéséről, ki lesz elpecsételve, hányan és más efféle tolakodó kérdések. Ezt kell mondanunk nekik, hogy a kinyilatkoztatott dolgokat olvassák, és azokat hirdessék világosan. Isten szava ígéreteket tartalmaz, hogy ha alázatosan járunk előtte, tanításban részesülünk. De tolakodó kíváncsiságot ne bátorítsunk.
Irányítsuk 2Timotheus második fejezetéhez azokat, akik valamilyen új és szokatlan ötlet szerzője óhajtanak lenni, emberi gondolkodás termékének szerzői: s annyival alant a Szentírás nagy és nemes gondolatainak, amennyivel a közönséges, a megszentelt alatt áll. Ezzel felelhetünk balga kérdésekre: „árjatok, és mindent megtudunk, ami elengedhetetlen számunkra. Üdvösségünk nem függ mellékes kérdésektől.”
7BC 978. – Száznegyvennégyezer. – János Bárányt látott a Sión hegyén, s vele száznegyvennégyezret az Atya nevével homlokukon. Rajtuk látható a menny jegye, ezek Isten képmását tükrözik. Telve vannak világossággal és a Szentnek dicsőségével. Ha homlokunkon szeretnénk látni Isten képmásának jelét, el kell különülnünk minden bűntől: elhagynunk minden gonosz utat, majd Krisztusra hagynunk ügyünket. Míg félelemmel és rettegéssel munkáljuk üdvösségünket, Isten munkálja bennünk, mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből (RH 1889. már. 19).
Krisztus mondja, hogy lesznek a gyülekezetben olyanok, akik meséket és feltételezéseket hirdetnek, mikor, pedig Isten csodálatos felemelő, nemesítő igazságokat adott, melyeket mindig értelmünk kincsesházában kell tartanunk. Mikor az emberek ezt vagy azt az elméletet kapják fel, mikor olyanra kíváncsiak, amit nem szükséges tudni nekik, akkor nem Isten vezeti őket. Istennek nem szándéka, hogy népe feltételezéseket hirdessen, olyasmi, amit Isten szava nem tanít. Nem célja, hogy lelkileg nem építő vitákba ereszkedjenek, mint például, hogy kiből áll a száznegyvennégyezer. Isten választottai rövidesen tudni fogják ezt.
Testvéreim! Tiszteljétek és kutassátok az Isten által nektek és gyermekeiteknek adott igazságokat. Ne töltsétek időtöket olyan igazságok keresésével, ami nem lesz lelkileg segítség. A legfontosabb kérdés: „Mit kell tennem, hogy örökéletet nyerjek?” Erre a kérdésre világos a válasz: „Mi van a törvényben, mint olvasod” (1901, 26. kézirat).
LS 65-66. – Száznegyvennégyezer. – Csakhamar hallottuk Isten szavát hatalmas vizek zúgásához hasonlóan, mely közölte velünk Jézus visszajövetelének napját és óráját. Az élő szentek, a száznegyvennégyezer megértette az Úr szavát, a gonoszok ellenben menydörgésnek tartották. Amikor Isten a Megváltó eljövetelét kinyilvánította, ránk töltötte Szentlelkét úgy, hogy arcunk ragyogni kezdett. Isten dicsősége sugárzott szét rólunk, ahogy Mózes arca ragyogott, amikor lejött a Sinai hegyről.
Mind a száznegyvennégyezer el volt pecsételve és bensőséges egységbe tömörültek. Homlokukra ez volt írva: ’Isten, az új Jeruzsálem’ és egy dicsőséges csillag, amely Jézus nevét tartalmazta. A gonoszok bosszankodtak boldogságunk és szentségünk felett. Haragjukban ránk akartak támadni, hogy ránk vessék kezüket, és börtönbe vezessenek bennünket, de ha kezüket kinyújtották az Úr nevében menthetetlenül a földre hullottak. Ekkor tudta meg Sátán és iskolája, hogy Isten szeret minket, akik egymás lábát mossuk, és akik egymást szent csókkal köszöntöttük”.
2Szem 244. – Száznegyvennégyezer. – Kedves Testvérem! Nem is tudom, mit mondjak. Feleséged halálhíre döbbenetes volt számomra. Alig hittem el és még most is alig tudom elhinni. Múlt szombaton a következő látomást kaptam Istentől…
Láttam, hogy a feleséged elpecsételtetett, Isten szavára előjön majd a földre, és együtt lesz a 144.000-rel. Láttam, hogy nem kell őt gyászolnunk. A nyomorúság idején pihenni fog, és mindössze afelett a vesztesség felett szomorkodhatunk, melyet hiánya okoz. Láttam, hogy halála jót hoz majd a jövőben (1850, 10. levél).