7BC 967-68. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – János írja: „Láttam és hallottam sok angyal szavát a királyiszék körül.” Angyalok fáradoztak együtt azzal, aki megtörte a pecsétet és elvette a könyvet. Négy erős angyal tartotta vissza a föld hatalmasságait, míg Isten szolgáit el nem pecsételik homlokukon. A föld nemzetei háborúskodni, háborúzni szeretnének, de az angyalok visszatartják őket. Amikor az Úr eltávolítja ezt a féken tartó hatalmat, be fog következni a nyomorúság és a gyötrelem ideje. Borzalmas harci eszközöket fognak feltalálni. Vízi járművek élő rakományukkal lesznek a vízbe temetve. Akiknél hiányzik az igazság Lelke, valamennyien sátáni eszközök vezetése alatt egyesülnek, de ezeket is féken tartja az Úr, amíg el nem érkezik az armagedoni nagy csata ideje.
Angyalok övezik a földet, és nem engedik át a Sátánnak a fő hatalmat, melyre a roppan sokaság miatt igényt tart. Nem halljuk az angyalok hangját, nem is látjuk őket, karjuk mégis körülöleli a világot, s alvást nem ismerő őrködésük féken tartja a Sátán seregeit, míg Isten népének elpecsételése be nem fejeződik.
Az Úr szolgái – az angyalok -  hozzáértéssel, képességekkel, és nagy hatalommal rendelkeznek. Megbízatásuk, hogy a mennyből a földre járjanak Isten népét szolgálni. Az ő kötelességük vissza tartanai annak bőszült hangját, aki ordító oroszlánként száll le, keresve, kit nyeljen el. Az Úr menedék a benne bízók számára. Ezeket szólítja, hogy rejtőzzenek el benne, míg elmúlik a bús harag. Az Úr hamarosan előjön lakhelyéről, hogy megbüntesse a világot gonoszságáért. Akkor a föld nem fedi el a vért, és nem takarja el többé megöletteit (1900, 79. levél).
A mennyei lényeket egyetlen gondolat köti le teljesen. Isten egyháza a romlott világban. Ezek a seregek mind a menny Fejedelmének szolgálatában állnak, Isten Bárányát magasztalják, aki elveszi a világ bűneit. Krisztus vezetése alatt, az Ő megbízásából munkálkodnak, hogy mindenképpen üdvözítse a rátekintőket és a Benne hivőket. Ezek a roppant lények tovasietnek küldetésükön, azt végzik el Krisztusért, amit Heródes és Pilátus végzett ellene. Összefognak, hogy fenntartsák Isten becsületét és dicsőségét. Szent egység fűzi össze őket, a cél nagy és fenséges egysége, hogy hirdessék a megfeszített és feltámadt Üdvözítő hatalmát és irgalmasságát, szeretetés és dicsőségét.

7BC 969-70. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Milyen kevesen gondolunk rá, hogy a kísértő valamikor oltalmazó kerub, Isten dicsőségére teremtett lény volt. Sátán önhittsége miatt veszítette el magas tisztségét. Rosszul használta csodálatos képességeit, melyekkel Isten olyan gazdagon megajándékozta. Azért bukott el, amiért ezrek buknak el ma is. Mivel első akart lenni, és nem volt hajlandó semmilyen korlátozásoknak alávetni magát. Az Úr arra akarja tanítani az embereket, hogy ha egyházba tömörülnek is, addig nincsenek megvetve, amíg Isten rájuk nem helyezi pecsétjét…
Az Úr mindannyiunk számára munkát tartogat. S ha az igazság nincs meggyökerezve szívünkben, ha a Szentlélek nem alakítja át bűnös jellemvonásainkat, sohasem lehetünk Isten munkatársai. Önző, visszataszító énünk fog állandóan felszínre kerülni, s Krisztus jelleme nem fog megnyilvánulni életünkben (1898, 80. levél).
Isten művének minden ágában szükség van hittérítő eszközökre. Intézményeinkben megtért, főképpen Istenre támaszkodó eszközökre van szükség. Az ilyen munkások által Isten kinyilvánítja kegyelmének hatalmát. Az élő Isten pecsétjének kell megkülönböztetni az Úr szolgáit a világtól. Szavaiknak és tetteiknek kell nyilvánvalókká tenni, hogy ők Isten munkatársai.
Isten pontosan olyan mértékben tudja használni munkatársait, amennyire készek alávetni magukat a Szentlélek befolyásának. A bármilyen felelős tisztséget elfogadókhoz így kell szólnom: Isten próbára teszi a munkájába lépőket. Nem kérdezi műveltek-e, ékesszólók-e? Van-e ügyigazgatói képességük, tudnak-e parancsolni. Egyet kérdez csupán: Vajon hűségesen mutatják-e be jellememet? Alázatosan járnak-e majd, hogy megtaníthassam őket utamra. A lélek templomát meg kell tisztítani mindattól, ami megszentségteleníti, és tisztátalanná teszi. Akiket a mennyei lakásokba magamévá fogadok, azoknak hiba és szeplő nélkülieknek kell lenniük.
Az Úr szerény embereket fog használni nagy és jó munkára. Általuk képviselni a világ előtt az isteni természet kitörölhetetlen jellegzetességeit (1907, 270. levél).
Akik kijöttek a világból, hogy szavaikkal és viselkedésükkel elkülönüljenek tőlük, akik megértik, hogy megtiszteltetés Isten jegyét viselni, azoknak erőt ad Isten fiaivá válni. Az Úr olyan embereket kíván, akikre számítani lehet. Senki sem lép be a fenti udvarokba, aki nem viseli magán Isten jelét. Akik a bűn által megátkozott földön szent alázatossággal magukon viselik a jelet, és megtiszteltetésnek tekintik azt, azokat Krisztus elismeri és megtiszteli a fenti udvarokban (1903, 125. levél).
Akiben megvan ez a reménység, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ő is tiszta. Nemsokára Isten minden gyermeke magán viseli az Ő pecsétjét. Bárcsak rá lenne már helyezve homlokunkra! Ki tudná elviselni azt a gondolatot, hogy amikor az angyal elpecsételi Isten szolgáit az ő homlokukon, akkor elmegy mellette (RH 1889. máj. 28).
Csak azok léphetnek be Isten szent városának kapuján, akiken rajta lesz az Isten pecsétje. Mégis sokan felelős tisztséget vállalnak Isten művében, de nem őszinte és átadott hivők, és amíg csak ilyenek maradnak, nem kapják meg az élő Isten pecsétjét. Saját igazságukban bizakodnak, amit az Úr balgaságnak tart (1909, 164. levél).
Akik szeretnék megkapni Isten pecsétjét, meg kell tartaniuk a negyedik parancsolat szombatját. Ez különböztet meg a hűtlenektől, akik az igazi szombat helyett emberi rendelést fogadnak el.  Isten nyugalomnapjának megtartása a megkülönböztető jel az Istent szolgálók és nem szolgálók között (1899, 27. levél).
Csak azokra helyezik Isten pecsétjét, akik jellemükben Krisztushoz hasonlóak (RH 1895. máj. 12).
Amint a viasz átveszi a pecsét lenyomatát, úgy a lélek is átveszi Isten Lelkének lenyomatát, s megtartja Krisztus képmását (Idők jelei 1911. júl. 18).
Sokan nem fogják elnyerni Isten pecsétjét, mivel nem tartják meg parancsolatait, vagy nem termik meg a szentség gyümölcsét (1900, 76. levél).
A hitvalló keresztények nagy tömegére keserű csalódás vár Isten napján. Nem áll majd homlokukon az élő Isten pecsétje. A langymelegek, a félszívvel szolgálók, sokkal nagyobb gyalázatot hoznak Istenre, mint a nyíltan hitetlenek. Sötétben tapogatóznak, mikor az Ige déli verőfényében járhatnának, a sohasem tévedő Isten irányítása alatt (1903, 121. levél).

EÉ 179. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Az angyalok most még visszatartják a viszály szeleit, hogy ne fújjanak addig, amíg a világot nem figyelmeztették a közelgő ítéletre. Viharfelhők gyülekeznek, már-már kitör a vihar a földön, és amikor Isten megparancsolja angyalainak, hogy engedjék el a szeleket, olyan küzdelem lesz, amelyet toll nem tud leírni.
Egyedül a Biblia ad helyes képet ezekről a dolgokról. Kinyilatkoztatja világunk történelmének végső nagy jeleneteit, azokat az eseményeket, amelyek már előrevetítik árnyékukat. A közelgő események hangja megreszketteti a földet és az emberek szívét annyira, hogy elalélnak a félelemtől.

 Ev 704. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Angyalok tartják féken a háborúk szeleit, amíg a világot figyelmezetjük bekövetkező végzetére: de viharfelhők gomolyognak, készen arra, hogy a földre zúduljanak. Ha pedig Isten parancsot ad angyalainak, hogy oldják el a szeleket, a viszálynak elénk táruló jelenetét toll le nem írhatja.
Isten kegyelme percnyi haladékot adott nekünk. Istentől nyert minden képességünket az Úr által rákszabott munka teljesítésére kell felhasználnunk azok érdekében, akik tudatlanságuk miatt vesznének el.
Nem értjük olyan jól, ahogyan kellene, a láthatatlan lények között folyó nagy küzdelmet, a hű és a hűtlen angyalok között folyó harcot. A jó és a rossz angyalok küzdenek minden egyes emberért. Ez a küzdelem nemcsak látszat. Nem látszatharcot vívunk. A leghatalmasabb ellenfelekkel kell szembeszállnunk, s rajtunk áll, hogy ki lesz a győztes. Erőnk forrása ugyanaz, mint az első tanítványoké volt (Idők jelei 1914. feb. 17).

EW 36-38. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Láttam, hogy a négy angyal a négy szelet visszatartja, amíg Jézus be nem fejezi művét a szentélyben. A hét csapás rendkívül felbőszíti a gonoszokat az igazak ellen, mert azt hiszik, hogy mi okoztuk Isten ítéleteit, és ha a földet tőlünk megtisztíthatják, akkor a csapások is megszűnnek. Rendelet jelent meg, amely megparancsolja a szentek kiirtását, akik emiatt éjjel-nappal segítségért könyörögtek az Úrhoz. Ez Jákob félelmének éjszakája. A szentek lelki gyötrelmükben az Úrhoz kiáltanak és az Úr szava megmenti őket. A száznegyvennégyezer győzedelmeskedett s arcukat beragyogta Isten dicsőségének fénye.
Majd egy csoportot láttam, mely nagy fájdalmában zokogott. Ruhájukra nagy betűkkel volt felírva: „Megmérettél a mérlegen, és könnyűnek találtattál.” Megkérdeztem, hogy kik ezek s az angyal így felelt: Ezek azok, akik egykor megtartották a szombatot, de újra feladták azt. Hallottam, amint ezek fennhangon kiáltották: „Mi hittük eljöveteledet és buzgón tanítottuk azt.” Azonban miközben így szólottak, feltekintettek, meglátták a ruháikra írt szavakat, és hangosan sírni kezdtek. Láttam, hogy ittak a tiszta vízből, a többit azonban beszennyezték. Ugyanis lábbal taposták a szombat parancsolatát. Ezért megmérettek a mérlegen és könnyűnek találtattak.
Kísérő angyalom erre ismét visszavezetett a városba, ahol négy angyalt láttam, akik a város kapuja felé repültek. Amint éppen arany kártyájukat a kapuban álló angyalnak fel akarták mutatni, onnan, ahol a legdicsőségesebb fény volt, egy angyal repült gyorsan ezek felé, fennhangon kiáltott feléjük és kezében fel s alá lobogtatott valamit. Kértem kísérő angyalomat, magyarázza meg nekem azt, amit láttam. Ő azonban kijelentette nekem, hogy többet már nem láthatok, de majd csakhamar megmagyarázza az imént látott dolgok jelentőségét.
Szombat délután körünk egyik tagja megbetegedett s arra kért minket, hogy könyörögjünk Istenhez meggyógyulásáért. Valamennyien imában fordultunk a nagy Orvoshoz, aki egyetlen betegéről sem feledkezik meg s miközben gyógyító erő szállt alá az Úrtól s a beteg meggyógyult, reám is kiáradt az Úr Lelke s elragadtattam lélekben.
Láttam négy angyalt, akikre a földön feladat várt és éppen most kezdték meg annak végrehajtását. Jézus papi ruhába volt öltözve. Részvéttel tekintett a maradék gyülekezetre, majd felemelte kezét s részvétteljes hangon ezt kiáltotta: A vérem, Atyám, a vérem, a vérem, a vérem!Ez után láttam, hogy Istentől, aki a nagy fehér királyi széken ült, ragyogó fénysugár árad ki, amely Jézuson ömlött el. Erre Jézustól gyors üzenettel egy angyal repült ahhoz a négy angyalhoz, akiknek a földön rájuk bízott feladatot kellett elvégezniük, kezében valamit lobogtatott s így kiáltott: „Tartsd, tartsd, tartsd, tartsd,” amíg Isten szolgái elpecsételtetnek homlokukon.
Megkérdeztem kísérő angyalomat, hogy mit jelentsen az, amit hallottam és mit akart az a négy angyal tenni. Azt felelte, hogy Isten tartja féken a földi hatalmakat, és hogy az angyaloknak földi dolgok felett hatalmat adott, hogy a világ négy szelét tartsák, melyet már éppen el akart ereszteni. De éppen emiatt kezüket visszavonták s a szél fújni kezdett, Jézus kegyelmes és jóságos szeme alátekintett a maradékra, amely még nem volt elpecsételve. Kezeit felemelte Atyjához és emlékeztette, hogy vérét ontotta érettük. Egy másik angyal azonnal megbízást kapott, hogy a négy angyalhoz repüljön, azzal a paranccsal, hogy továbbra is tartsák vissza a négy szelet mindaddig, amíg Isten szolgái el nem pecsételtetnek homlokukon, az élő Isten pecsétjével.

EW 43-44. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Sátán ezt jól tudja, azért minden erejével azon munkálkodik, hogy minél több lelket tántorítson el az igazságtól és tegyen alkalmatlanná a hitben. Láttam azt is, hogy az a titokzatos kopogás, amely New Yorkban és egyebütt történt, s amely mind általánosabb lesz, nem más, mint Sátán hatalmának megnyilatkozása. Jámbor köntöst ölt fel, hogy annál könnyebben biztonságba ringassa a megcsaltakat, és hogy annál könnyebben elterelje Isten népének figyelmét az igazságról, és arra késztesse, hogy kétségbe vonják a Szentlélek tanításait.
Sátán ezen eszközei közül sokan több szentnek a testét is megtámadták, akiket nem tudtak az igazságtól eltántorítani Sátáni befolyás által. Óh, bárcsak mindenki láthatná azt, ahogy nékem Isten kinyilatkoztatta, hogy felismerhetnék Sátán csalását, és jobban őrködnének, vigyáznának. Láttam, hogy Sátán éppen az elpecsételés jelen idejében fejti ki leginkább olyan irányú tevékenységét, hogy Isten népét eltérítse, megcsalja és megsemmisítse. Láttam, hogy olyanok fölé, akik nem voltak szilárdan megalapozva az igazságban, nem volt kiteríthető a Mindenható oltalmazó takarója.
Sátán minden úton-módon megkísérelte, hogy ott tartsa őket, ahol éppen voltak, mindaddig, amíg az elpecsételés elvégeztetik, és a Mindenható kiteríti oltalmazó takaróját a választottak fölé, mert jól tudta, hogy odakünn védelem nélkül maradnak, kitéve Isten haragjának, amely a hét utolsó csapásban nyilatkozik meg. Isten máris megkezdte oltalmazó takarójának kiterjesztését népe fölé, és nemsokára bevonja vele azokat, akik a harc napján védelmet óhajtanak. Isten hatalmasan munkálkodik népéért és Sátánnak is megengedi, hogy hasonlóan dolgozzék.

EW 48. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Ó, éljünk teljesen Istenért és jámbor, becsületes életünkkel, kegyes társalgással tegyünk bizonyságot arról, hogy Jézussal voltunk s hogy az Ő szelíd és alázatos tanítványai vagyunk. Addig kell dolgoznunk, amíg nappal van, mert ha eljön a nyomorúság és félelem sötét éjszakája, többé nem dolgozhatunk Istenünkért. Jézus az Ő szent templomában van, s elfogadja áldozatainkat, bűnvallomásainkat és imáinkat. Kész megbocsátani Izrael minden vétkét, hogy kitörölhesse azokat, mielőtt elhagyja a szentélyt. Midőn Jézus elhagyja a szentélyt, akkor azok, akik szentek és igazak, továbbra is szentek és igazak maradnak, mert bűneik eltöröltettek, s ők maguk elpecsételtettek az élő Isten pecsétjével. Ellenben azok, akik igazságtalanok és tisztátalanok voltak, ezután is azok maradnak; mert többé nem lesz a szentélyben a jóságos Főpap, aki bűnvallomásaikat, imáikat és áldozataikat a mennyei Atya királyi széke elé vigye. Ezért, amit a bűnösök megmentéséért megtehetünk, hogy megszabadítsuk őket az eljövendő haragtól, meg kell tennünk, még mielőtt Jézus elhagyná a mennyei szentek szentjét.

EW 58. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Az Úr megmutatta nekem, hogy mily veszélyes dolog lelkünket földi gondokkal és gondolatokkal foglalkoztatni. Láttam, hogy izgató könyvek olvasása által sokan elfordulnak a korszerű igazságtól, és a szent Biblia iránti szeretetük kihal. Mások a miatt nyugtalankodtak és aggódtak, hogy mit egyenek, igyanak, és hogyan öltözködjenek. Sokan úgy vélték, hogy még nagyon messze van az Úr eljövetele. Az idő már hosszabbra nyúlt, mint ők remélték, ezért azt hiszik, hogy még több év fog elmúlni s ily módon gondolataik elterelődnek a jelenkori igazságtól és a világ felé fordulnak. E dolgokban igen nagy veszélyt láttam; mert ha a lélek más dolgokkal telik meg, akkor a korszerű igazságot elveti s nincs többé hely homlokukon az élő Isten pecsétje számára. Láttam, hogy Jézus a mennyei szentek szentjében csakhamar befejezi szolgálatát. Testvérek. Használjuk fel szabadidőnket a Biblia kutatására, amelynek alapján az utolsó napon megítéltetünk.
Kedves Testvéreim! Legyenek állandóan Isten parancsai és Jézus Krisztus bizonysága gondolataitoknak tárgyai, és ezek űzzék el a világi gondolatokat tőletek. Midőn lefekszetek és mikor felkeltek, ezekről elmélkedjetek. Életetek és eljárástok legyen összhangban az ember Fiának eljövetelével. Az elpecsételés ideje igen rövid, s csakhamar bevégződik. Most, amíg a négy angyal tartja a négy szelet, itt az ideje, hogy megerősítsük és biztosítsuk elhivatottságunkat és kiválasztottságunkat.

EW 67. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – A menny nagyon olcsó, ha szenvedések árán elérhetjük. Legyünk önmegtagadók mindvégig, haljunk meg naponkint az énnek, állandóan Jézusra tekintsünk s az Ő dicsőségét tartsuk állandóan szem előtt. Láttam, hogy azoknak, akik nemrég fogadták el az igazságot, tapasztalniuk kell, mit jelent Krisztusért szenvedni. Rögös pályán kell haladniuk, hogy végül megtisztulhassanak, és a szenvedések teszik majd őket alkalmasakká arra, hogy az élő Isten pecsétjét elnyerhessék, hogy megállhassanak a szomorúság idején, hogy a Királyt szépségében szemléltessék, s hogy szentséges tiszta angyaloknak s Istennek színe előtt élhessenek.

EW 71. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Láttam, hogy nincsenek tudatában, mivé kell lenniük, ha a szomorúság idején a mennyei Szentélyben szolgáló főpap közbenjárása nélkül Isten színe előtt akarnak megállni. Akik az élő Isten pecsétjét veszik fel, és akik ily módon, a szomorúság idején biztonságban vannak, azoknak teljesen Jézus képmását kell szerte sugározniuk.

EW 85-86. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. „A szomorúság idejének kezdete,” amiről itt szó van, nem arra az időre vonatkozik, midőn a csapások kiöntetnek, hanem arra a rövid időre, ami kitöltésüket megelőzi, mialatt Krisztus még a szentélyben tartózkodik. Abban az időben, mialatt az üdvösség műve lezárul, eljön a szomorúság ideje a földre, amikor a nemzetek igen haragszanak, de még féken vannak tartva, hogy ne akadályozhassák a harmadik angyal munkáját. Ebben az időben árad ki a késői eső, illetve jő el a felüdülés az Úr színe elől, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos szavának, s hogy előkészítse a szenteket, hogy megállhassanak a hét utolsó csapás idején.

EW 279. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Láttam, hogy a mennyben az angyalok ide és tovasiettek. Egy angyal, kinek oldalán tintatartó volt, visszatért a földről és jelentette Jézusnak, hogy munkáját befejezte és a szenteket megszámlálta és elpecsételte. Ugyanekkor megpillantottam Jézust, amint a Tízparancsolatot tartalmazó frigyszekrény előtt szolgált, és ledobta a tömjénezőt. Felemelte kezeit és fennhangon mondja: „Elvégeztetett.” Az egész szent angyali sereg levetette koronáját, midőn Jézus ünnepélyesen kijelentette: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is: és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.”

NK 546. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Amikor a harmadik angyal üzenetének hirdetése lezárul, Isten visszavonja kegyelmét a föld törvényszegő lakóitól. Isten népe ekkorra befejezi munkáját. Az Úr rájuk árasztotta a „késői eső”-t, elküldte nekik a „felüdülés”-t, és ők felkészültek a próbákra. A mennyben angyalok sietnek ide, s oda. A földről visszatérő angyal jelenti, hogy munkáját elvégezte. A végső próba ráköszöntött a világra, és akik a menny törvényeinek híven engedelmeskedtek, megkapták „az élő Isten pecsété”-t. Jézus ekkor befejezi közbenjárását a mennyei szentek szentjében. Felemeli kezét, és ezt kiáltja: „Elvégeztetett.”
És amikor ünnepélyesen kihirdeti, hogy „aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is” (Jel 22:11), az angyalsereg leteszi koronáját. Mindenkinek a sorsa eldőlt - életre vagy halálra. Krisztus elvégezte népéért az engesztelést, és eltörölte bűneiket. Alattvalóinak száma betelt; „az ország, pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága” az üdvösség örököseinek tulajdona lesz, és Jézus királyok Királyaként és uraknak Uraként fog uralkodni.

ML 308. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – A négy hatalmas angyal még mindig visszatartja a földnek négy szelét. A rettenetes pusztításnak még nem szabad eljönnie a maga teljességében. A szerencsétlenségek tengeren és szárazföldön, a halálesetek állandó növekedése – viharok, vasúti szerencsétlenségek, tűzvészek stb. által. A rettenetes viharok, vízáradások és földrengések halálos küzdelemre ingerlik a nemzeteket, miközben az angyalok visszatartják a négy szelet, és megtiltják, hogy Sátán gyakorolja rettenete hatalmát dühében, amíg elpecsételik Isten szolgáit az ő homlokukon (RH 1887. jún. 7).
Az angyalok visszatartják a négy szelet, ami a haragvó lovakat jelképezi, melyek keresik, hogy megtörjék és sietnek az egész föld kerekségére, maguk mögött hagyva szenvedést, pusztítást és halált.
Rettenetes küzdelem előtt állunk. Közeledünk a Mindenható Isten nagy napjának viadala felé. Amit eddig visszatartottak, azt most szabadon engedik. A kegyelem angyala kibontja szárnyait, és készül, hogy lelépjen trónjáról és átadja a világot Sátán uralmának. A föld fejedelmei és hatalmasságai keserű lázadást indítanak a menny Istene ellen. Gyűlölettel telnek meg azok iránt, akik Őt szolgálják, és nemsokára, nagyon hamar megvívják a jó és a rossz közötti utolsó nagy küzdelmet. A föld lesz a csatatér, az utolsó harc és a végső győzelem színtere (RH 1902. máj. 13).
Miközben kezüket eloldották és a négy szél fújni kezdett, Jézus irgalmas szeme a maradékra tekintett, amely még nem volt elpecsételve. Ekkor Jézus felemelte kezét az Atya felé, és könyörgött neki, hogy vérét ontotta értük. Ekkor egy másik angyal kapott megbízást, hogy gyorsan repüljön a négy angyalhoz, hogy tartsák vissza a négy szelet, amíg Istennek szolgáti el nem pecsételik az élő Istennek pecsétjével az ő homlokukon (EW 38).

1Szem 104. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Elérkezett az idő, amikor számítanunk kell arra, hogy az Úr nagy dolgokat fog tenni értünk. Törekvéseink nem hagyhatnak alább! Növekednünk kell az Úr kegyelmében és ismeretében! Mielőtt a munka lezárul, és Isten népének elpecsételése befejeződik, részesülni fogunk Isten Lelkének kitöltésében. Mennyei angyalok lesznek köreinkben. Most van a mennyre való felkészülés ideje. Isten minden parancsa iránti teljes engedelmességben kell járnunk (1907, 30. levél).

1Szem 210. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. A próféciák teljesednek. Különös és esemény teljes történelem íródik a menny könyveibe - olyan események, melyek az Ige kijelentése szerint közvetlenül Isten nagy napját fogják megelőzni. A világon minden bizonytalanságban van. A nemzetek dühödtek és komoly előkészületeket tesznek a háborúra. Nemzet nemzet-ellen, ország-ország ellen támad. Isten nagy napja rohamosan közeleg. Noha a nemzetek háborúra és vérontásra sorakoztatják erőiket, az angyaloknak adott parancs még mindig érvényben van: azaz mindaddig tartsák vissza a szeleket, amíg Isten szolgái el nem pecsételtetnek homlokukon.

2Szem 70. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Az idő rövid volt, de még nem jött el a vég. Egy nagy munkát kellett még elvégezni: felkészíteni egy népet az élő Isten pecsétjével való elpecsételésre.

2Szem 131. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Akik Immánuel fejedelem véráztatott zászlaja alatt állnak, azok nem egyesülhetnek a szabadkőművesekkel vagy más titkos szervezetekkel. Az élő Isten pecsétje nem kerül azokra, akik ilyen jellegű kapcsolatokat tartanak fenn, miután az igazság világossága ráragyogott ösvényükre. Krisztus nem oszlik részekre: a keresztények nem szolgálhatják Istent és mammont egyszerre. „Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, bizonyosodjék meg a te beszéded, melyet szólottál volt a te szolgádnak, Dávidnak! (Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, amelyet én építettem.)” (2 Krón 6,17-18).

2Szem 356. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Ha valaha kedvességet és őszinte előzékenységet kellett gyakorolnunk, akkor az most van. Előfordulhat, hogy komolyan közben kell járnunk a törvénytestületeknél a lelkiismeretünk által választott vallásgyakorlat jogáért. Gondviselésében Isten így rendezi el azt, hogy törvényének rendelései eljussanak a magas tisztségeket betöltő emberekhez. Ne mutassunk keserű érzéseket, amikor ezek előtt ez emberek előtt állunk! Imádkozzunk szüntelen az isteni vezetésért! Egyedül Isten tarthatja vissza a szeleket mindaddig, ameddig szolgái el nem pecsételtetnek homlokukon.

7BC 978. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Akiknek a mindenható Isten pecsétje van a homlokukon, mellékesnek tekintik a világot és a világ örömeit (RH 1897. júl. 13).

5T 382. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Igehirdetőink elhanyagolták az evangéliumi jótékonyság végrehajtását: nem hívtak fel a figyelmet a tizedre és adakozásra, mint kellett volna. Az ember természeténél fogva nem hajlik a jótékonyságra, hanem anyagias, irigy és magának való. A Sátán is mindig résen áll, hogy a szánkba rágja annak előnyeit, ha összes javainkat önző, világi célokra fordítjuk. Örül, ha rá tudja szedni őket, hogy kibújjanak kötelességük alól, és megcsalják Istent a tizeddel és az áldozattal. Pedig senkit sem ment fel ez alól. „Mindenitek tegye félre magánál, amit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek” (1Kor 16,2). Mindnek félre kell tenni a részt: szegénynek, gazdagnak, ifjúnak, hajadonnak, aki csak pénzt keres, mert Isten igényt tart rá. A gyülekezet valamennyi tagjának lelki jóléte függ személyes igyekezetétől és Isten iránti szigorú hűségétől. Pál apostol mondja: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent ami tápláltatásunkra; hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet” (1Tim 6, 17-19). Az Úr mindenkitől elvárja, hogy szívén viselje Isten ügyét, annak különböző ágazatait. Szigorú és váratlan vizsgákat hoz rájuk, hogy meglássa, ki is méltó elnyerni az élő Isten pecsétéjét.

5T 717-18. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Kérjük most különösen és rendíthetetlen hittel Isten kegyelmét és hatalmát népe számára. Nem hisszük, hogy teljesen elérkezett volna az idő, amikor Isten eltűrné szabadságunk korlátozását. A próféta mondja: „Négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára” (Jel 7,1). Másik angyal szállt keletről és odakiáltott a négy angyalnak: „Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük ami Istenünk szolgáit az ő homlokukon” (Jel 7,3). Ez határozza meg jelen kötelességünket. Súlyos felelősség nyugszik férfiakon és nőkön szerte az országban. Imában kérjék az Istent, hogy söpörje vissza a gonoszság felhőjét és adjon még néhány év kegyelmi időt a Mester munkájának végzésére. Kiáltsunk Istenhez, hogy az angyalok tartsák vissza a négy szelet, míg misszionáriusokat küldünk a világ minden részére és hirdetjük a figyelmezetést az Úr törvénye iránti engedelmességről.

6T 14-15. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Sorsdöntő, komoly események küszöbén állunk. A jövendölések beteljesedőben vannak. Különös eseménydús történelmet jegyeznek a mennyei könyvekbe. A világon minden lázban ég. Háborúkat látunk, háborúk híreit halljuk. A nemzetek megharagudtak, és eljött a halottak megítélésének az ideje. Váltják egymást az események, hogy elhozzák az Isten napját, mely igen siet, mintha már csak pillanatnyi idő lenne hátra. Bár már most nemzet támad nemzet ellen, ország-ország ellen, még nincs általános háború. Isten angyalai visszatartják a négy szelet, amíg Isten szolgáit elpecsételik homlokukon. Ha ez megtörténik, akkor a világ hatalmai felsorakoztatják majd erőiket az utolsó nagy csatára.

6T 21. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Míg az angyalok visszatartják a négy szelet, addig dolgozzunk teljes erőnkből. Vigyük az üzenetet, mit se késlekedjünk. Bizonyítékot kell szolgáltatnunk a világegyetemnek, de e romlott kor embereinek is, hogy vallásunk olyan hit és erő, melynek Krisztus a szerzője, isteni szószólója, pedig az Ige. Emberek sorsa dől el a mérleg serpenyőjében. Vagy Isten országának állampolgárai lesznek, vagy pedig a Sátán kényuralmának rabszolgái. Mindenki előtt ott a kiváltáság, hogy megragadja az evangéliumban feltárt reménységet. De hogyan hallhatnak prédikáló nélkül. Az emberi családnak feltétlenül szüksége van erkölcsi megújulásra. Jellemüknek meg kell szentelődnie, hogy meg ne semmisüljenek Isten szent jelenlétében. Emberek állnak a pusztulás küszöbén a hittudományban uralkodó tévedések következtében, melyek szánszándékkal ellensúlyozzék az evangélium üzenettét. Ki hajlandó most teljesen odaszentelni magát, hogy Isten munkatársa legyen?

6T 26. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Isten felhív bennünket, hogy erőteljesen fejlesszük a kereszt diadalát Ausztráliában. Új területek nyílnak meg előttünk. A pénz és a munkáshiány hátráltatja most a művet, de nem szabad továbbra is hátráltatnia. Az össze országok közül Ausztrália hasonlít legjobban Amerikára. Fellelhető ott mindenféle ember. Mivel eddig még nem hirdették, hát el sem vethették a figyelmezető üzenetet. Becsületes emberek ezrei imádkoznak világosságért. Isten őreinek Sión falán kell állniuk, hogy hangoztassák a figyelmeztetést: „Eljön a reggel, és utána az éjszaka is” – az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Még a négy angyal visszatartja a szeleket, Ausztrália valamennyi területére be kell hatolnia az üzenetnek, amilyen gyorsan csak lehet.

6T 61. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Hadviselésünk támadó jellegű. Hallatlan jelentőségű kérdések állnak előttünk, sőt sarkunkat tapossák. Könyörögjünk Istenhez, hogy a négy angyal tartsa még vissza a föld négy szelét, hogy ne ártsanak, és ne is pusztítsanak, míg nem közöltük a világgal az utolsó figyelmeztetést. Azután pedig tevékenykedjünk imánk szerint. Semmi se gyengítse az igazság erejét. Legyen a jelen igazság a felelősségünk. A harmadik angyal üzenetének meg kell tennie a magáét. Olyan népet kell kiválasztani az egyházakból, akik az örök igazság talapzatán veti meg lábukat.

6T 408. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Isten féken tartó Lelkének visszavonása már meg is kezdődött. Gyors ütemben követik egymást a szélvészek, viharok, fergetegek, tűz és árvizek, szerencsétlenségek a tengeren és szárazföldön. A tudomány meg igyekszik megmagyarázni a tüneteket. Sűrűsödnek körülöttünk a jelek, és az Isten Fiának közelségéről tanúskodnak, de ezeket mind mással indokolják, csak az igazi okkal nem. Az emberek nem ismerik fel az őrálló angyalokat, akik a négy szelet mérsékelik, hogy ne fújjanak, míg el nem pecsételik Isten szolgáit. De amikor Isten utasítja angyalait, hogy eresszék el a szeleket, olyan tusa következik, amelyet toll képtelen leírni.

TM 364. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Világunkban mindenütt nyugtalanság uralkodik. Események előre vetítik árnyékukat. Az idők jelei valóban baljóslatúak. Ami emberi, ami földi, mind-mind bizonytalan. Isten négy angyala tartja a szeleket. Isten kegyelmes pillanatnyi halasztást adott. Istentől kapott minden erőnket, akár testi, szellemi vagy erkölcsi, szentül őrizzük, ápoljuk, hogy elvégezzük kiszabott munkánkat embertársainkért, akik tudatlanságukban elvesznek. A figyelmeztető üzenetnek a világ minden részébe el kell jutnia. Nem szabad késlekednünk.

TM 444-446. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Ha ilyen jelenetek peregnek le, ilyen félelmetes ítéletek zúdulnak e bűnös világra, hol talál menedéket Istennek népe? Hol találnak menedéket, amíg elvonul a bús harag? János látja, hogy a természet elemeit, - földrengést, vihart, politikai viszályokat - négy angyal tartja vissza. Ezeket a szeleket Isten féken tartja, amíg akarja, s amíg parancsot nem ad, hogy elereszthetők. Ebben rejlik Isten egyházának biztonsága. Isten angyalai teljesítik az Ő parancsait, visszatartják a föld szeleit, hogy a szél ne fújjon a földre, sem a tengerre, sem a fákra, amíg el nem pecsételik Isten szolgáit, homlokukon. Hatalmas angyal látható, aki napkelet felől leszáll. Ennek a leghatalmasabb angyalnak kezében van az élő Isten pecsétje, azé az Istené, Aki egyedül adhat életet, Aki homlokra ütheti a pecsétet, hogy ki részesülhet halhatatlanságban, örök életben. Ennek a leghatalmasabb angyalnak hatalma van arra, hogy a négy angyalnak megparancsolja, hogy mindaddig féken tartsák a négy szelet, amíg az elpecsételést elvégzik, amíg újabb parancsot nem ad, hogy elereszthetik.
Akik győznek a világ, a test és az ördög felett, részesülnek az élő Isten pecsétjében. Akiknek kezük, szívük nem tiszta, azokra nem helyezik az élő Isten pecsétét. Akik bűnt terveznek és cselekszik, elhalad mellettük. Csak akik Isten színe előtt valóban megtérnek, bűnvallomást tesznek a valóságos nagy engesztelési napon, a kegyelem idején, csak őket ismerik el és jelölik meg, mint akik méltók Isten oltalmára, Akik állhatatosan feltekintenek, várják és figyelik az Üdvözítő megjelenését, - jobban és komolyabban, mint az őrök a reggelt - azok neveit sorolják az elpecsételtek közé. Akik pedig, noha az igazság teljes világossága fénylett lelkükbe, s hitvallomásukhoz méltó életet kellett volna élniük, de engedtek a bűn csábításainak, bálványokat állítottak fel szívükben, beszennyezték lelküket Isten előtt, s megfertőzték részestársaikat a bűnben, nevüket kitörlik az életnek könyvéből. Éjféli sötétségben maradnak, mert nincsen olajkészletük, lámpájuk számára. „Feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt.”
Isten szolgáinak ez az elpecsételése ugyanaz, mint amelyet Ezékiel látott látomásában. Ennek a megdöbbentő kinyilatkoztatásnak János is tanúja volt. Látta a tengert és hullámainak zúgását, s, hogy emberek elhaltak a félelem miatt. Látta a megindult földet, látta, ahogyan hegyek zuhantak a tengerbe, látta a vihartól tomboló tenger felkorbácsolt vizét, a recsegő-ropogó helyeket. Látta a csapásokat, járványokat, éhínséget és a halált, ahogyan végrehajtják félelmetes feladatukat.
Ugyanaz az angyal, aki Sodomát meglátogatta, figyelmeztet: „Mentsd meg életedet!” Isten haragjának poharait mindaddig nem tölthetik ki, hogy a gonoszokat és műveiket megsemmisítsék, amíg Isten egész népe felett az ítélkezés be nem fejeződött, s amíg mind az élők mind az elhunytak sorsa felett nem döntöttek. Ám miután a szentek elpecsételtettek az élő Isten pecsétjével, választottainak egyénenként továbbra is megpróbáltatásokkal kell küzdeniük. Szenvedések várnak ránk, ám a tüzes kemencét őrzi Annak a szeme, Aki az aranyat nem engedi megsemmisülni. Istennek kitörölhetetlen pecsétje van rajtuk. Isten mondja, hogy saját nevét viselik. Az Úr körülzárta őket. Rendeltetésüket előírta: „ISTEN. ÚJ JERUZSÁLEM.” Istennek saját tulajdonát képezik.
Vajon ezt a pecsétet rányomja-e lelkileg tisztátalanokra, a paráznákra, a házasságtörőkre. Férfiakra, akik felebarátaik feleségét kívánják? Válaszoljatok magatok a kérdésre. Vajon jellemem megfelel-e a kívánalmaknak, nevezetesen, hogy útlevelet kapjak azokba a hajlékokba, amelyeket Krisztus készített az alkalmasak számára? Csak megszentelt jellemmel léphetünk be oda.

TM 510-11. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – A két olajfából az arany olaj átömlik arany csöveken át a gyertyatartó olajtartójába, onnan, pedig a szentélyt megvilágító arany lámpásokba. Ehhez hasonlóan, az Isten színe előtt álló két felkenttől, Lelke átárad emberekbe, akik magukat az Ő szolgálatára szentelték. A két felkentnek a hivatása, hogy Isten népének világosságot és erőt közvetítsen. Azért, hogy számunkra áldást nyerjenek, ott állnak Isten színe előtt, ahogyan az olajfák átürítik aranyukat az arany csövekbe, a mennyei küldöttek is közlik mindazt, amit Istentől vettek. A menny egész kincstára arra vár, hogy igényeljük és elnyerjük, s mihelyt az áldást elvettük, a magunk részéről is közölnünk, továbbítanunk kell. Így veszik táplálékukat a szent lámpások, s így válik az egyház a világosság hordozójává e világon.
Napjainkban ennek a feladatnak, munkának végzését várja el az Úr minden lélektől, mialatt a négy angyal a földnek szélét tartja, hogy mindaddig ne fújjanak, amíg Isten elpecsételi szolgáit, homlokukon. Kedvteléseink űzésére nincs idő. A lélek lámpását tartsuk jó karban. Tápláljuk a kegyelem olajával. Minden óvintézkedést tegyünk meg, hogy a lelki hanyatlást meggátoljuk, nehogy az Úrnak nagy napja készületlenül találjon bennünket, mint éjszakai tolvaj. Istennek minden tanúja dolgozzék, az Isten rendelte vonalon. Szerezzünk naponta mélységes, élő tapasztalatokat a tökéletes keresztény jellem kialakítása útján. Részesüljünk naponta a szent olajban, hogy másoknak is juttathassunk. Aki csak akarja, mindenki a világosság hordozója lehet a világ számára. Jézusban tűnjünk el, merüljünk el teljesen. Fogadjuk el az Úr szavát, tanácsként, tanításként és adjuk tovább örömmel. Imádkozzunk sokat, szükségünk van rá. Krisztus parancsa: „Szüntelenül imádkozzatok” nevezetesen emeljük fel lelkünket Istenhez, minden hatalom és eredmény Forrásához.

LS 117-19. – Ne ártsatok se a földnek…míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. – Láttam, hogy a négy angyal a négy szelet visszatartja, amíg Jézus be nem fejezi művét a szentélyben, és ezután jön a hét utolsó csapás. A hét csapás rendkívül felbőszítette a gonoszokat az igazak ellen, mert azt hitték, hogy mi okozzuk Isten rajtuk lévő ítéleteit, s ha a földet tőlünk megtisztítják, akkor a csapások is megszűnnek. Rendelet jelent meg, amely megparancsolja a szentek kiirtását, akik emiatt éjjel-nappal szabadulásért könyörögnek. Ez Jákob éjszakája. A szentek lelki gyötrelmükben az Úrhoz kiáltanak, és annak szava megmenti őket. A száznegyvennégyezer győzedelmeskedett s arcukat beragyogta Isten dicsőségének fénye.
Kísérő angyalom ismét visszavezetett a városba, ahol négy angyalt láttam, akik a város kapuja felé repültek. Amint éppen arany kártyájukat a kapuban álló angyalnak fel akarták mutatni, onnan, ahol a legdicsőségesebb fény volt, egy angyal repült gyorsan ezek felé, fennhangon kiáltott feléjük s kezében fel s alá lobogtatott valamit. Ő azonban kijelentette nekem, hogy többet már nem láthatók, de majd csakhamar megmagyarázza az imént látott dolgok jelentőségét.
Láttam négy angyalt, akikre a földön feladat várt és éppen most kezdték meg annak végrehajtását. Jézus papi ruhájában volt öltözve. Részvéttel tekintett a maradék gyülekezetre, majd felemelte kezét, s részvétteljes hangon ezt kiáltotta: „A vérem Atyám, a vérem, a vérem, a vérem!” Ezután láttam, hogy Istentől, aki a nagy fehér királyi széken ült, ragyogó fénysugár áradt ki, amely Jézuson ömlött el. Erre Jézustól gyors üzenettel egy angyal repült ahhoz a négy angyalhoz, akiknek a földön a rájuk bízott feladatot kellett elvégezniük. Kezében valamit lobogatott, s így kiáltott: „Tartsd, tartsd, tartsd, tartsd! Amíg Isten szolgái elpecsételtetnek homlokukon.”
Megkérdeztem kísérő angyalomat, mit jelentsen ez, amit hallottam, amit akart ez a négy angyal tenni? Azt felelte, hogy Isten hatalma tartja féken a földi hatalmakat, és az angyaloknak hatalmat adott a földi dolgok felett, hogy a világ négy szelét tartsák, melyet már éppen el akartak engedni. Mialatt kezüket visszavonták és a szél fújni kezdett, Jézus kegyelmes és jóságos szeme letekintett a maradékra, amely még nem volt elpecsételve. Kezét Atyjához emelte, s emlékeztette, hogy vérét ontotta értük. Egy másik angyal azonban megbízást kapott, hogy a négy angyalhoz repüljön azzal a paranccsal, amíg Isten szolgái el nem pecsételtetnek homlokukon, az élő Isten pecsétjével.