TM 252-3. – Én Jézus küldöttem az én angyalomat. – Az igazságot nem szabad csak úgy találomra a színes fajok elé tárnunk. A híveknek s az igazság tanítóinak sem adhatjuk azt a tanácsot, hogy merészen lássanak hozzá. Ha a déli államokban elérkezik az az időszak, amikor a három héber ifjú példáját kell követnünk, akik nem borultak le Nabukodonozor állóképe előtt, Az az időszak döntéseket, elhatározásokat szül Isten parancsolatai mellett, vagy ellen. Nem szükséges, hogy utunkat elzárjuk. Ez megnehezítené munkánkat a még nem érintett területeken. Elvünk és eljárásunk, hogy ne állítsuk előtérbe hitünknek nehezebb, népszerűtlenebb tételeit, amelyek határozottan ellentétben állnak a nép szokásaival és életmódjával, és pedig mindaddig, amíg az Úr jó alkalmat nem ad a népnek, hogy felismerje, hogy mi Krisztusban hiszünk, úgyszintén Krisztus Istenségében és örök létezésében. Elmélkedjünk a világ Megváltójának bizonyságtételén. „Én, Jézus elküldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben.” Ügyeljünk papírra vetett minden szavunkra. Segítsen az Úr, hogy Krisztus iskolájában szelídséget és alázatosságot tanuljunk.
6T 20. – Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága. – Némelyek száraz elméletnek tartják csupán a harmadik angyal üzenetét. Ebben az üzenetben úgy kell hirdetnünk Krisztust, mint aki él. Úgy kell Őt kinyilatkoztatnunk, mint a kezdetet és a véget, mint a vagyok, aki VAGYOKOT, mint Dávid gyökerét és sarját, a tündöklő hajnalcsillagot. Ezzel az üzenettel kell bemutatnunk a világ előtt Istennek Krisztusban megnyilvánuló jellemét.
JÉ 36. – Fényes és hajnali csillag. – A dicsőség felhője eltávozott a szentélyből, de a betlehemi Gyermekben ott rejlett az a dicsőség, amely előtt az angyalok leborultak. Ez az öntudatlan csecsemő volt az a megígért mag, akire az Éden kapujában felállított első oltár mutatott. Ő volt Siló, a békesség adományozója. Ő volt az, aki kijelentette önmagáról Mózesnek, hogy VAGYOK. Ő vezette Izraelt felhő- és tűzoszlopban. Róla jövendöltek régóta a próféták. Ő volt minden nemzet vágya, Dávid gyökere és sarja, a fényes Hajnalcsillag. E gyámoltalan csecsemő neve, amelyet Izrael könyvtekercsébe bevezettek, az a név, amely testvérünknek hirdeti meg Őt, az elbukott emberiség reménysége volt. E gyermek, akiért megfizették a váltságpénzt, váltságdíjat fizetett az egész világ bűneiért. Ő volt az igazi „nagy papunk Isten háza felett” (Zsid 10:21), a „változhatatlan papság” (Zsid 7:24) feje, a közbenjáró, aki „a Felségnek jobbjára” ült „a magasságban” (Zsid 1:3).
Ev 65. – Fényes és hajnali csillag. – Az egész világot figyelmezetnünk kell. Őrködj, várakozz, imádkozz, dolgozz; de semmit se tégy viszálykodva vagy hiú dicsekvésből. Semmit se tégy, hogy az előítéletet növeld, inkább tégy meg mindent a csökkentésére azzal, hogy az erkölcsi sötétségben fényt engedsz az Igazság Napjának fényes sugarait. Még nagy munkát kell végeznünk, minden igyekezetünket meg kell feszítenünk, hogy kinyilatkoztassuk Krisztus, a bűnbocsátó Üdvözítőt, a bűnhordozót: Krisztust, a fényes hajnalcsillagot! Az Úr pedig kedvessé tesz bennünket a világ előtt, amíg művünket befejezzük (1895, 35. levél).
NO 86. – Fényes és hajnali csillag. – Ha az ember közösségben van Istennel, életét makulátlanul tisztává teszi az a rendíthetetlen szándék, amely megőrizte Józsefet és Dánielt a pogány udvar romlottsága között. Jellemruhája hótiszta lesz. Életében Krisztus világossága fényesen ragyog. Változatlan dicsőségével jelenik meg fölötte a fényes Hajnalcsillag.
Ez az ember éltető erősség lesz a társadalomban; gát a bűn ellen, védelem a megkísértetteknek, vezérlő fény azoknak, akik a nehézségek és csüggesztő körülmények között a helyes utat keresik.
MM 109-10. – Fényes és hajnali csillag. –
1Szem 218. – Fényes és hajnali csillag. – Az emberek akkoriban közel ezer évig éltek, és az angyalok közvetlenül Krisztustól kapott utasítással látogatták őket. Istent áldozati szertartások útján imádták. Az istenfélők beismerték bűneiket és hálával és szent bizalommal várták a Hajnalcsillag eljövetelét, aki majd a mennybe vezeti Ádám elbukott fiait - bűnbánat és Krisztusba vetett hit által. Minden áldozat az evangéliumot hirdette, a hívők cselekedetei pedig folyamatosan az eljövendő Megváltóban való hitükről tanúskodtak. Jézus így szólt a zsidókhoz: „Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek?” (Jn 5:46-47).
TM 118. – Fényes és hajnali csillag. – Az utolsó napok veszedelmei közepette élünk. Feladatunk, hogy figyelmeztessük az embereket arra a veszedelemre, amelyben élünk. Tárjuk fel a próféciák ünnepélyesen komoly jeleneteit. Ha népünk csak félig ébren volna, ha tudatában volna a Jelenésekben vázolt események közelségének, akkor gyülekezeteinkben reformációt láthatnánk, és sokan hinnének az Üzenetben. Nincs veszteni való időnk, Isten felszólít, hogy őrködjünk lelkek felett, mint akik felelősséggel tartoznak érettük. Tárjátok fel az új elveket, adjátok elő a világos, érthető igazságot. Hatása olyan lesz, mint a kétélű fegyveré. Ámde magatartástok ne legyen harcias. Jönnek napok, amikor csendben várakozva meglátjuk Isten üdvözítését. Beszéljen tehát Dániel, beszéljen a Jelenések könyve, mondják meg, hogy mi az igazság. Ám a tárgykör bármelyik pontját tárod is fel, magasztald Jézust, minden reménységünk középpontját „Dávid gyökerét és ágát, a fényes Hajnalcsillagot.”