7BC 988. – És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját… – Krisztus a mennyei tanító, oda vezeti népét az élet vizének minkét oldaláról növő élet fájához, s megmagyarázza nekik az igazságot, melyeket a lenti életben nem értettek meg. Az eljövendő életben Isten népe annak teljességében elnyeri a magasabb műveltséget. Az Isten városába belépőknek arany koronát tesznek a fejére. Olyan örömteli jelenet lesz ez, melynek elmulasztását egyikünk sem engedheti meg magának. Jézus lábához fogjuk tenni koronánkat s újra meg újra neki fogjuk tulajdonítani a dicsőséget, és az ő szent nevét magasztaljuk. Angyalok csatlakoznak majd a diadalénekhez. Arany hárfáikat érnitve az egész menyet megtöltik gyönyörű zenével és a Báránynak szóló énekkel (1909, 31. kézirat).

1Szem 247. – És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját… – Lesznek olyanok az üdvözültek közül, akik életük utolsó óráiban fogadták el Krisztust. Ezek, mivel halálukkor nem ismerték tökéletesen a megváltás tervét, tanításban fognak részesülni a mennyben. Krisztus az élet folyója mellett fogja vezetni az üdvözülteket, és feltárja előttük azt, amit ezen a földön nem érthettek meg. (Keltezetlen kézirat, 150.)

CT 208-9. – És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját… –

PP 379. – És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját… – Az Üdvözítő arra használta fel ezt a jelképes istentiszteletet, hogy az emberek elméjét azokra az áldásokra irányítsa, amelyeket hozott nekik. „Az ünnep utolsó nagy napján[...]” Jézus hangja hallhatóvá lett, mert áthangzott a templom udvarain: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Lélekről” - írja János – „amelyet veendők valának az ő benne hívők” (Jn 7:37-39). A felüdítő víz, amely kibuggyant, a kiszáradt és kopár földön kivirágoztatta a pusztát és folydogálva életet adott a már-már szomjan halóknak.  Ez az isteni kegyelem jelképe, amellyel egyedül Krisztus tud megajándékozni mindenkit, és mely mint élő víz, egyedüli megtisztítója, felüdítője és erősítője az emberi léleknek. Az, aki Krisztusban lakozik, megtalálja és megkapja benne a kegyelem és erő soha ki nem apadó forrását. Krisztus vidámítja meg azok életét és tisztítja meg mindazok életútját, akik valóban keresik őt. Krisztusnak a szívbe befogadott szeretete az örök életre szóló jó cselekedetekben mutatkozik meg. Nemcsak azt a lelket áldja meg, amelyben fakad, hanem élő folyam árad ki az igazságosság szavaiban és tetteiben, mely felüdíti a körülötte levő szomjazókat.
Ugyanez a Krisztus a Jákob kútjánál a szamaritánus asszonnyal folytatott beszélgetésében a következőket mondta: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne” (Jn 4:14). Krisztus ezzel összeköti a két hasonlatot. Krisztus a kőszikla és Krisztus az élő víz is.
Ezek a szép és kifejező képek fellelhetők az egész Bibliában. Évszázadokkal Krisztus adventje előtt Mózes úgy mutatott rá, mint Izrael üdvösségének kősziklájára (5Móz 32:15). A zsoltáros így énekelt róla: „[...] óh Uram, kősziklám és megváltóm” (Zsolt 19:15). „[...] az Úr, az én kősziklám” (Zsolt 92:16). „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom” (Zsolt 18:3). „[...] kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?” (Zsolt 18:32). Dávid az Úr kegyelmét énekében a „füves legelőkön” csörgedező „csendes vizekhez” is hasonlítja, amelyekhez a mennyei pásztor terelgeti a nyáját. Ismételten azt énekli róla, hogy: „[...] megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből, Mert nálad van az életnek forrása” (Zsolt 36:9-10). További utalásokat Krisztus kőszikla voltáról a Zsolt 62:7; 61:3; 71:3; 73:26; 94:22; 23:2 részekben találunk. A bölcs ember pedig kijelenti: „Mély víz az ember szájának beszéde, buzgó patak a bölcsességnek kútfeje” (Péld 18:4). Jeremiás „az élő vizek forrásá”-nak, Zakariás pedig „a bűn és tisztátalanság ellen” „fakadó kútfő”-nek nevezi Krisztust (Jer 2:13; Zak 13:1).
Ésaiás úgy írja le Krisztust, mint aki: „[...] rejtek szél ellen, [...] oltalom zivatar ellen [...] nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ésa 32:2). A próféta megénekli azt a drága ígéretet, amely emlékezetünkbe idézi az Izrael számára patakzó vízsugarat: „A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket.” „Mert vizet öntök a szomjúhozóra és folyóvizeket a szárazra.”. „Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.” Meg is hív e folyóvizekhez: „Óh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre” (Ésa 41:17? 44:3? 35:6? 55:1). A Szentírás utolsó oldalán visszhangzik újra ez a meghívás: „És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyi székéből jövén ki.” „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! [...] És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22:1; 22:17).

SD 226. – És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját… – Hála Istennek, hogy Az aki vérét ontotta értünk él. Vérére hivatkozva azért él, hogy mindenkiért közbenjárjon, aki Őt elfogadja. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Ján 1,9)… Krisztus  hatékony vérét mindig szem előtt kell tartanunk. Az a vér, amely tisztítja és fenntartja az életet, élő hittel kaphatunk meg, és benne van reménységünk. Szükségszerűen mind jobban fel kell fognunk és mindinkább értékelnünk kell ennek a vérnek felbecsülhetetlen értékét, mert egyedül az fog képviselni bennünket, ha hitben érdemeire hivatkozunk, ha megőrizzük tiszta lelkiismeretünket és békénket Istennel. Megbocsátó vérként van bemutatva, elválaszthatatlanul össze van kötve Megváltónk feltámadásával és életével, mint forrás, ami állandóan folyik, Isten trónusától fakad, mint az élet vizének folyója.
Az élő madár gyönyörű jelképe, amelyet egy leölt madár vérébe mártottak, majd elengedték, hogy élvezze az életet (3Móz 14,4-8), számunkra a megbékélést jelképezi. Ez jelképezi az élet és a halál egyesítését ami az igazság és az elrejtett kincs keresőjének a megbocsátó vér egyesülését jelképezi Megváltónk feltámadásával és életével. A madarat élő víz felett ölték meg; ez a folyóvíz jelképezi Jézus vérének hatását. Ez a vér állandóan folyik és szüntelen tisztít, a Bárány vére amely megöletett a világ alapítása óta…
Nekünk szabadon kell járulnunk Krisztus megbékéltető véréhez. Ezt legértékesebb előjogunknak kell tartanunk, a legnagyobb áldásnak, ami valaha is fel lett kínálva a bűnös embernek… Milyen mély, milyen széles és milyen tartós ez a folyó! Minden szentségre vágyódó léleknek menedék, pihenés és a Szentlélek megelevenítő befolyása. Majd szent, boldog és nyugodt együtt járás és értékes beszélgetés Krisztussal. van kínálva

GCB 1895 FEB 15. – És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját… –

BTS 19O3 JULI 1. – És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját… –