1SAT 6-7. – És íme hamar eljövök. –

5T 266. – És íme hamar eljövök. – „Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is”  (Sof 1,14). Jézus mondta: „Íme hamar eljövök”. Tartsuk e szavakat állandóan szem előtt. Cselekedjünk úgy mintha valóban elhittük volna, hogy az Úr eljövetele közel van, és hogy idegenek és vándorok vagyunk a földön. Be kell fognunk Isten gyülekezetének éltető erőit megújulásunk mélyenszántó munkájába. Legyen minden tag Isten tevékeny megbízottja. „Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által” (Ef 2,18-22). Különleges munka ez, melyben teljes összhangban, a lélek egységében és a béke kötelékébe kell helytállnunk. Ne engedjünk teret a bírálgatásnak, kétségeknek és hitetlenségnek.

9T 104. – És íme hamar eljövök. – Krisztus kijelenti: „És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz” (Jel 22,12). Eljövetelekor az Úr megvizsgál majd mindentalentumot. A ránk bízott tőke után kamatot fog követelni. Megalázásával és szenvedésével, fáradságos életével és szégyenteljes halálával megfizetett mindenki szolgálatáért, aki magára vette nevét és állítja, hogy Őt szolgálja. Mindnyájan a legnagyobb elkötelezettség alatt állnak, hogy latba vessenek minden képességet lelkeket nyerni Krisztus számára. „Nem vagytok a magatokéi” mondja „Nagy volt a ti váltságdíjatok” azért dicsőítsétek Isten a szolgálat életével, mely férfiakat és nőket nyer meg a bűn oldaláról az igazságossághoz 1Kor 6,19-20. Krisztus saját életének árán vett meg minket. Megvásárolt, hogy hűséges szolgálatunkkal adhassuk vissza istennek, ami az övé.

 7BC 989. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Aki eddig Közbenjárónk volt: aki hallja a bűnbánó imánkat és vallomásokat: aki szivárvánnyal, a kegyelem és a szeretet – fejét körülvevő – jelképével ábrázol az Írás, hamarosan befejezi szolgálatát a szenthelyen. A kegyelem és az irgalmasság rövidesen leszáll a trónról, s jogosság fogadja el a helyét. Akire népe várt, beül jogába –a Főbíró székébe (RH 1889. jan. 1).

BO 305. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Valaki azt mondta édesanyjáról: "Mindig gyűlöltem anyámat, mert ő is gyűlölt engem." E szavakat feljegyezték a mennyei könyvekbe és az ítélet napján felnyitják és feltárják azokat, amikor mindenkit cselekedetei szerint jutalmaznak meg.
Ha a gyermekek úgy gondolják, szigorúan bántak velük gyermekkorukban, vajon ez segíti-e őket abban, hogy növekedjenek a kegyelemben és Krisztus ismeretében; és visszatükrözik-e Jézus képét, amikor a bosszúállás és megtorlás lelkületét ápolják szüleikkel szemben, különösen, ha idősek és gyengék? Vajon a szülők nagy gyámoltalansága nem esedezik-e a gyermek szeretetéért? Nem ébreszti-e fel az idős anya és apa szükséglete a szív nemesebb érzelmeit, és Krisztus kegyelme által a szülőket ne kezeljék-e utódaik kedves figyelemmel és tisztelettel? Ó! ne engedjétek, hogy a szív olyanná legyen szüleitekkel szemben, mint a gyémánt és az acél! Hogyan táplálhat édesanyja ellen gyűlöletet a Krisztus nevét valló leány, különösen ha édesanyja beteg és idős. Hadd találjon helyet a gyermekek szívében a keresztényi élet legédesebb gyümölcse: a kedvesség és szeretet a szülők iránt!

7BC 929. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – (Zsid 4,15) Isten Fia… betöltötte ígéretét, felment a mennybe, hogy magára vegye a mennyei sereg kormányzatát. Mikor meghalt a bukott emberért, betöltötte papi tisztjének egyik szakaszát. Most másik szakaszt tölt be, mikor az Atya előtt a bűnbánó, hívő bűnösért emeli fel szavát, Isten elé hozva népének áldozatait. Mikor magára vette az ember természetét, mikor ebben a természetben legyőzte az ellenség kísértéseit és isteni tökéletességgel is rendelkezett, az Atya rábízta a világ megítélését. Mindegyikünk esete Ő elé kerül felülvizsgálatra. Ő mondja ki az ítéletet. Mindenkinek cselekedte szerint fizetve meg (1901, 42. kézirat).

KP 212. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – A lakoma vendégeinek megvizsgálása az ítéletet ábrázolja. Az evangélium kínálta vendégségen az Isten szolgálatát vállalók vesznek részt; azok, akiknek neve bekerült az élet könyvébe. De nem mindenki igazi tanítvány, aki magát kereszténynek vallja. A végső megjutalmazás előtt el kell dőlnie, kik részesülhetnek a szentek örökségében. Ez a döntés Krisztus második eljövetele előtt megtörténik, mert amikor eljön, hozza a jutalmat, hogy megfizessen „mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel 22:12). Krisztus tehát mielőtt eljön, minősíti mindenkinek a cselekedeteit, és minden egyes követője cselekedete arányában kapja a jutalmat.
A vizsgálati ítélet idején az emberiség még a földön él. Mindazok élete, akik hitet tettek Krisztus mellett, elvonul Isten előtt. Isten a mennyei könyvek alapján megvizsgál mindenkit, és cselekedeteik szerint eldönti örök sorsukat.

CSW 70. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. –

Ev 332. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Mindenkinek a maga részét híven kell teljesítenie, s mindenki ismerje el munkás testvérének fáradozását, az általa végzett részét. Beszéded ne legyen önző, csak magadat elismerő. Isten művében sok eszközt használt fel. Amit te tettél, a munkának csak egyik része. Mások is munkálkodtak szorgalmasan, imádkozva és értelmesen, amit nem szabad mellőzni. A számadás végső napján Isten igazságosan számol majd el szolgáival, s mindenkinek munkája szerint adja meg jutalmát. Isten figyelte az önmegtagadó, önfeláldozó munkások életét, akik nehéz területeken végezték munkájukat.
Ezek olyan dolgok, melyeket mérlegelned kell. Az Úrnak nem tetszik, ha szolgái önmagukat ismerik fel. Öreg korunkban legyünk igazságosak, ne tulajdonítsuk magunknak azt, ami másokat illet. Évekbe került a munka végzése, és a nemes lelkű munkások csoportjai egymást követték, akik mind elvégezték a maguk részét (1907, 204. levél).

NK 315. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – A jelképes szolgálati rendben, amely Krisztus áldozatának és papságának árnyéka, a szenthely megtisztítása a főpap utolsó szolgálata volt az évi szolgálatok körforgásában. Az engesztelés záró cselekménye Izrael bűnének eltávolítása volt. Ez a cselekmény előremutatott annak a szolgálatnak a záró eseményére, amellyel Főpapunk a mennyben eltávolítja, illetve eltörli népének a mennyei feljegyzésekben nyilvántartott bűneit. Ez a munka vizsgálatból és ítéletből áll; és közvetlenül az előtt történik, hogy Krisztus „eljön az ég felhőiben hatalommal és nagy dicsőséggel”; mert amikor eljön, már mindenkinek az ügye eldőlt. Jézus ezt mondja: „Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel 22:12). A második adventet közvetlenül megelőző ítéletet az első angyali üzenet így hirdeti meg: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az Ő ítéletének órája” (Jel 14:7).

NK 376-77. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Ahogy hajdan a nép hitben ráhelyezte bűneit a bűnért való áldozatra, és az áldozat vére által jelképesen áthárította őket a földi szentélyre, az újszövetség idején a bűnbánók éppígy helyezik hitben Krisztusra bűneiket, és valóságosan áthárítják őket a mennyei szentélyre. S miként a földi szentély a bűnök eltávolításával jelképesen  megtisztult a bűnök szennyétől, a mennyei szentély az ott nyilvántartott bűnök eltávolításával, azaz eltörlésével ténylegesen megtisztul. A mennyei templom megtisztítása előtt azonban a feljegyzések könyvét megvizsgálva meg kell állapítani, hogy ki részesülhet - bűnbánata és Krisztusba vetett hite nyomán - az engesztelés áldásaiban. A szentély megtisztítása tehát egyben vizsgálat is - azaz ítélkezés. Ennek a munkának le kell zárulnia, mielőtt Krisztus eljön, hogy népét megváltsa, mert amikor eljön, a jutalmat is hozza, hogy mindenkinek cselekedetei szerint fizessen (Jel 22:12).

NK 432. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – A vizsgálati ítélet és a bűnök eltörlése az Úr második adventje előtt lezárul. Mivel a halottakat a könyvek nyilvántartása alapján ítélik meg, az ítélet lezárta előtt nem lehet a bűnöket eltörölni. Péter apostol azonban világosan kijelenti, hogy Isten akkor törli le a hivők bűneit, amikor eljönnek „a felüdülés idei az Úrnak színétől”, hogy „elküldje a Jézus Krisztust” (Acs 3:19-20). Amikor a vizsgálati ítélet lezárul, Krisztus eljön, és jutalma is vele, hogy megfizessen mindenkinek cselekedetei szerint.

2Szem 178. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Egy pillanatra se érvényesüljön az az elképzelés, hogy egy ember hatalma a magas fizetés felvételére meghatározná munkájának Isten szemében való értékét. A világ vagyona szerint értékeli az embert. A mennyei könyvek azonban az szerint  jegyzik fel értékét, hogy mennyi jóra használta fel a rábízott javakat. Istent félve és szeretve, talentumait teljesen Isten dicsőségének előbbre vitelére szentelve, az ember meg fogja mutatni valódi értékét. Csak az ítéletkor, amikor mindenkinek a munkája értékelésre kerül, válik majd ismertté, hogy ki mennyit küldött maga előtt a mennybe.

1T 320. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Övé az iroda gondja és felelőssége, ő adja ki a lapot és a különböző államokban levő gyülekezeteknek sok gondja mind az ő vállán nyugszik. S ráadásul némely lelkésztestvér balga viselkedésével segít zavarba és kétségbe ejteni őt. Te is, és még néhányan olyan üzletembernek tekintették White testvért, aki nem igen törődik a vallásossággal. Aki ezt mondja, nem ismeri őt. Sátán sokakat megcsal vele kapcsolatban. Isten jónak látta, hogy rábízza művének felelősségét, őt választotta, hogy úttörő legyen számos vállalkozásban és olyan valakit választott, aki lelki behatásokra érzékeny és együtt érez a szerencsétlenekkel, aki lelkiismeretes és mégis független; aki nem takarja el a bűnt, hanem gyorsan meglátja és érzékeli a rosszat, aki megfeddi és nem ad helyet annak, még ha emiatt magára is marad. Ezért is szenved olyan mélyen. Legtöbb testvére mit sem tud terheiről és akad, aki mit sem törődik ezzel. Sőt balga és görbe útjukkal súlyosbítják gondjait és tanácstalanságát. A menny megjegyzi ezeket a dolgokat. Férfiak, akiket nem terhel gond és felelősség, akiknek üres óráik vannak, amikor semmi fontos dolguk, akik elmélyednek, tanulhatnak, képezhetik magukat, nagyon lanyhák lehetnek. Nem látnak semmit, ami különösebb buzgalomra sürgetné őket és készek órákat eltölteni magánbeszélgetésekkel. Van, aki ezeket tekinti a legjobb és legszentebb embereknek a földön. Isten azonban nem az ember szemével néz, hanem belelát a szívbe. Akiknek ilyen könnyen megy dolguk, azok a szerint is kapnak majd jutalmat.

1T 381. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – A lelkészek folytassák nyilvános munkájukat a személyes igyekezettel, fáradozzanak egyénenként az emberekért, amikor csak alkalom nyílik. Beszélgessenek velük a tűzhely körül, és kérleljék őket, hogy keressék azokat a dolgokat, amelyek békességet szereznek számukra. Munkánk itt hamarosan véget ér, mindenki tettei szerint kap jutalmat. Megmutatták nekem a szentek jutalmát, a halhatatlan örökséget. Láttam, hogy akik legtöbbet viseltek el az igazságért, nem fogják azt gondolni, hogy nehéz a soruk, hanem azt, hogy a menny nagyon megéri a fáradtságot.

1T 405. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – A mi időnkben alig ismeretes a Krisztus nevéért való üldözés vagy szidalmazás. Nagyon kevés önmegtagadás és áldozathozatal kell ahhoz, hogy valaki magára vegye az istenfélelem látszatát, és hogy neve ott szerepeljen a gyülekezet névsorában. De úgy élnünk, hogy veselkedésünk Istennek tetsző legyen, és nevünk ott szerepeljen az élet könyvében, ahhoz virrasztás és ima, önmegtagadás és áldozathozatal kell. A hitvalló keresztények csak akkor példaképei a fiataloknak, ha követik Krisztust. A valódi istenfélelem félreismerhetetlen gyümölcsei az igaz tettek. Az egész föld Bírája mindenkinek tettei szerint fog megfizetni. A Krisztust követő fiatalokra küzdelem vár. Naponta fel kell venniük keresztjüket – ki kell jönniük a világból, el kell válniuk tőlük, és Krisztus élettét kell utánozniuk.

2T 160. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Úgy tűnt előttem, amikor elém tárták ezeket a dolgokat, hogy az ellenségnek olyan hatalma van a világ szeretete által elvakítani az emberek gondolkodását, hogy még hitvalló keresztények is elfeledik, vagy elveszítették az értelmét, hogy Isten él s hogy angyali jegyzőkönyvet vezetnek az emberek gyerekeinek cselekedetéről. Hogy minden alávaló tett, minden filléreskedés belekerül a jegyzőkönyvünkbe. Minden egyes napotok az elhanyagolt kötelességek, önzés, csalás, lopás, mások rászedése följegyzéseinek terhe alatt nyög. A gonoszságok milyen rémítő mennyisége is gyülemlik össze az ítélet napjára! Mikor Krisztus eljön, „Íme, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte” (És40,10), meg győzelmi jelvények, hogy minden embert cselekedetei szerint jutalmazzon meg. Milyen ezernyi minden fog ott kiderülni. Milyen arcpirulás lesz az némelyeknek, amikor a történetük lapjai felfedik cselekedeteiket!

2T 300-1. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Isten angyalai pontosan feljegyzik minden tettünket, még ha mégannyira azt is képzeljük, hogy titokban követjük el. Isten ismeri az ember szándékát és minden tettét. Minden ember a szerint kap jutalmat, ahogy életében viselkedett, - akár jól, akár rosszul. Ki mit vet azt is kell learatnia. A termés soha el nem marad. Az aratás bizonyos is és bőséges is. Port Akartál hinteni testvéreid szemébe eljárásod felől. Hogyan is tehettél ilyet, amikor jól tudtad, hogy bűnös vagy Isten szemében? Ha nagyra becsülöd üdvösségedet, viselkedj tökéletesen, az örökkévalóság számára.

2T 331-32. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Pedig minden ember cselekedete mérlegre kerül, ítélet elé jön, és majd tettei szerint kap jutalmat. „Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűried elégséggel” (Préd 3,9-10).  „Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?” Olvasd el a következő verset, és figyeld meg a gazdag jutalmat, amit annak ígér, aki ez szerint tesz.  „Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik” (És 58,6-8). Itt a bőséges, értékes ígéret mindazoknak, akik szívük ügyévé teszik a segítségre szorulók segélyezését. Hogyan is állhatná meg, virágoztathatná fel Isten azokat, akik csak magukkal törődnek, akik nem arra fordítják, amit azért bízott rájuk, hogy az Ő nevének szerezzenek dicsősséget a földön?

2T 518-9. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Tudtomra adták, hogy a jegyző angyalok pontosan felírnak minden Istennek szentelt áldozatot, amit a kincstárba hoznak s azt is, hogy végül mi az eredménye az adományozott javaknak. Isten tudomásul vesz az ügyére szentelt minden fillért és az adományozó szívélyességét vagy vonakodását is. Belekerül a feljegyzésekbe az adakozás indítóoka. Azok az önfeláldozó, odaszentelt emberek, akik visszaadják Istennek, ami az övé, amint el is várja tőlük, cselekedeteik szerint kapnak majd jutalmat. Még ha nem a legkitűnőbben is használják fel ezeket a javakat, tehát nem is éri el a célját, - Isten magasztalását és az emberek üdvösségét, amire az adományozó szánta – akik őszinte szívvel hozták az áldozatot, egyedül Isten dicsőségére gondolva azok nem veszítik el jutalmukat.

2T 660. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Isten ügyének fejlődéséhez javakra van szükség. Isten úgy gondoskodott erről a szükségletről, hogy bőségesen helyezett eszközeinek kezébe, hogy a mű különböző ágazataiba vegye hasznát, ahol szükség lehet rá a lélekmentés munkájához. Minden megmentett ember megnyert talentum. Ha igazán megtért, akit az igazság ismeretére juttattak el, akkor maga is embertársai üdvösségére fogja használni erejének, javainak talentumait, melyeket Isten adott neki. Komolyan hozzá fog látni a nagyszerű munkához, hogy felvilágosítsa azokat, akik sötétben és tévedésben vesztegelnek. Maga is eszköz lesz a lélekmentésben. Így a javak, a jó légkör, a tekintély talentumai egyre kamatoznak és növekednek. Mikor a Mester megérkezik, a megbízható szolga készen fog állni, hogy kamatostól visszaadja neki a tőkét. Gyümölcseivel tudja majd bizonyítani annak a talentumnak a szaporodását, amelyre azért tett szert, hogy visszaadja Urának. A derék szolga így eleget tett a kötelességének. S az Ura, aki kinek-kinek cselekedetei szerint hozza magával jutalmát, vissza fogja adni derék szolgájának mind a kamatot, mint a tőkét.

2T 667. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Mindenki kapott talentumot a Mestertől. A gazdag is, a szegény is. Ki többet, ki kevesebbet, különböző képességeik szerint. A lelkiismeretes, szeretetteljes, szorgalmas munkásokon Isten áldása nyugszik. Beruházásuk gyümölcsöző lesz. Embereket nyer meg Isten országa számára, maguknak meg hervadhatatlan örökséget. Valamennyien felelős lények vagyunk s valamennyiünkre bízta a menny kincseiből. Az Úr képességeinkhez mérten osztja ki a talentumokat.
Isten mindenkinek megszabja munkáját és elváltja, hogy a rájuk bízott különböző talentumokkal arányában kamatoztassák azt. Nem vár el tíz talentumot attól, akire csak egyet bízott. Nem vár el annyi alamizsnát a szegénytől, amennyit a gazdagtól. Nem várja el a gyengétől és betegestől azt a munkabírást és erőt, amivel az egészséges férfi rendelkezik. Isten szívesen fogadja a lehető legjobban felhasznált egyetlen talentumot, „amije kinek-kinek van, és nem a szerint, amije nincs” (2Kor 8,12).

3T 512-3. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Akinek megesik szíve a szerencsétlenen, a vakon, a sántán, az elesetten, az özvegyeken, árvákon és ínségeseken, azokat Krisztus parancsai megtartóinak nevezte, akik elfogják nyerni az örök életet. –ban súlyos a hiány a személyes vallásosságban. De abban is, hogy átérezzék egyéni kötelességüket, hogy szívükön viseljék mások vaját, és hogy önzetlen jótékonysággal fáradozzanak a szerencsétlenek és elesettek jólétén. Némelyek nem tettek szert tapasztalatra az ilyen kötelezettségekben. Egész életükben olyanok voltak, mint az a lévita, az a pap, aki a másik oldalra került át. Kötelesség vár a gyülekezetre, melyet, ha elhanyagolnak, sötétséget fog árasztani rájuk. A gyülekezet egésze, de egyénenként is vegyék gondosan szemügyre indítékaikat és vessék össze életüket egyedül igaz példaképünk életével és tanításával. Krisztus úgy tekint minden könyörületes, jótékony, figyelmes tettet, amit a szerencsétlenért, a vakért, a betegért, özvegyért és árváért tettünk, mintha vele tettük volna. Ezeket a feljegyzéseket megőrzik a mennyben és meg is jutalmazzák. Másrészt feljegyzéseket vezetnek a könyvben azok ellen, akik a pap és a lévita közönyét tanúsítják a mások szerencsétlensége iránt, és azokkal szemben is, akik kihasználják a mások baját, sőt növelik elesettségüket, hogy ők maguk önző módon előnyökhöz jussanak. Isten kétségkívül visszafizet minden igazságtalan tettet, a hanyag közöny megnyilvánulásait a közülünk való elesettek iránt. Végül mindenki a szerint kap jutalmat, amint cselekedett.

4T 537. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Isten áldása nem nyugszik meg azokon, akik hanyagok, önzők, lusták – akik nem emelnek a terhen művében. A jól van-t azokra mondják majd ki végül, akik helyesen cselekedtek. Minden embert „cselekedete szerint” jutalmaznak meg. Tevékeny lelkészkarra van szükség – az ima embreire, akik megküzdenek Istennel, amint Jákob küzdött, ezt mondva: „Nem bocsátalak el, amíg meg nem áldasz engem.” Ha elnyerjük a győzelmi koronát, akkor meg kell feszítenünk minden ideget, igénybe és latba kell vennünk minden erőnket és képességünket. Sohasem váltathatunk meg tétlenségben. Aki tétlen az Úr szőlőjében, az teljesen lemond az igaz jutalmára szóló jogcímről.

4T 564. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Megváltónk a tanítványainak adott egyik tanításában a következő szavakkal ecsetelte Isten teremtményeiről való gondoskodását: „Nemde, két verebecskét * meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak” (Mát 10,29-30). Aki lehajol, hogy még a kicsiny madarat is észrevegye, külön-külön gondoskodik munkájának valahány ágáról. Akik csak intézményeinkben dolgoznak, azok a végtelen Isten szeme előtt vannak. Az Úr látja vajon a legszigorúbb becsületességgel teljesítitek-e kötelességeiteket, vagy pedig hanyag, becstelen módon. Angyalok járnak láthatatlanul az intézmény valamennyi termén át. Az angyalok szüntelenül le s fel szállnak a mennybe, örömmel vagy szomorúan viszik a híreket. Lejegyzik a hűség minden tettét, de a magbízhatatlanság cselekedeteit is, s végül mindenki a cselekedetei szerint kap jutalmat.

7T 88-9. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Sok gazdag akad, aki Isten szemében hűtlen intéző. Vagyonuk megszerzésében és felhasználásában Isten rablást látott. Elhanyagolják a leghatalmasabb Tulajdonost, s a gazdagságukat nem fordítják a szenvedők és elnyomottak helyzetének könnyítésére. Haragot halmoznak fel Isten haragjának napjára, mert Isten minden embert tettei szerint jutalmaz meg. Istent nem imádják, hanem magukat bálványozzák. Gondolataikból kivetik az igazságot és a könyörületet pénzéhséggel és versengéssel helyettesítik. Isten mondja: „Avagy ne fenyítsem-e meg őket ezekért?” (Jer 9,9).

9T 104. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Krisztus kijelenti: „És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel 22,12). Eljövetelekor az Úr megvizsgál majd minden talentumot. A ránk bízott tőke után kamatot fog követelni. Megalázásával és szenvedésével, fáradtságos életével és szégyenteljes halálával megfizetett mindenki szolgálatáért, aki magára vette nevét és állítja, hogy őt szolgálja. Mindnyájan a legkomolyabb elkötelezettség alatt állnak, hogy latba vessék minden képességüket lelkeket megnyerni Krisztus számára. Ezt mondja: „Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi” (1Kor 6,19-20). Krisztus saját életének árán vett meg bennünket. Megvásárolt, hogy hűséges szolgálatunkkal adhassuk vissza Istennek, ami az övé.

TM 428-9. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. – Ő aki eljövendő, mondja: "Íme eljövök hamar, és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedet lesz." Isten népének minden jó cselekedete, hitüknek gyümölcse, megfelelő jutalomban részesül. Ahogyan a csillagok fénye különböző, úgy különböző lesz kijelölt körük az eljövendő életben. Vajon az az ember, aki nem járt Istennel, mint ahogyan Énok járt, hanem Sátán mellé állt, hallgatott sugallataira, engedelmeskedett indítványainak, veszélybe sodorta saját és mások lelkét, akikért Krisztus meghalt, csak azért, hogy érzékiségét kielégítse és példájával bűnre csábított, - vajon ilyen ember a győzők csoportjába kerülhet-e?

WM 218-9. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. –

WM 316-7. – Az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. –