BO 454. – Életnek fája. – A Biblia az üdvözültek örökségét országnak nevezi. A mennyei Pásztor ott az élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az életnek fája megtermi gyümölcsét minden hónapban és a fa levelei a nemzeteket fogják szolgálni. Állandó folyamok folynak ott, amelyek kristály tiszták, partjain a lengedező fák árnyékot vetnek az Úr megváltottai számára készített ösvényekre. A messzenyúló síkságok szép dombokká emelkednek, és Isten hegyei felemelik szellős ormaikat. Azokon a békés síkságokon, ama élő folyamok mellett talál otthont Isten népe, amely oly sokáig volt zarándok és vándor.

PP 20. – Életnek fája. – „És ültette az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala” (1Móz 2:8). Minden, amit Isten teremtett, tökéletesen szép volt, és úgy tűnt, hogy semmi sem hiányzik a szent pár boldogságához; de Isten még további jelét adta szeretetének. Egy kertet készített elsősorban otthonukként. Ebben a kertben volt mindenféle fa, közülük sok megrakottan illatos, ízletes gyümölccsel. Voltak ott szőlőtövek, nagyon kellemesek a szemnek, a legváltozatosabb színű, csábító gyümölcsöktől roskadozó ágaikkal.

BO 546. – Életnek fája. – Mindaz, ami földi otthonunkban szép, emlékeztessen minket ama kristályfolyóra és zöld mezőre, a hajladozó fákra és élő kútforrásokra, a fénylő városra, a fehér ruhás énekesekre, mennyei otthonunkra - a szépség ama világára, amelyet egyetlen művész sem tud megfesteni, egyetlen halandó nyelv sem képes leírni. "...Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek" (1Kor 2:9).

7BC 988-9. – Életnek fája. – Az élet fája Krisztus gyermekei iránt fenntartó gondoskodásának képviselője. Mikor Ádám és Éva evett a fáról, elismerték Istentől való függőségüket. Az élet fájában az élet folytatásának ereje volt, s ameddig ettek belőle, nem tudtak meghalni. Az özönvízelőttiek élete a fa életadó ereje következtében nyúlt hosszúra, melyet Ádámtól és Évától örököltek (RH 1897. jan. 26).
Az édeni élet fájának gyümölcse természetfeletti erővel rendelkezett. Enni belőle örök életet jelentett.  Gyümölcse a halál ellenszere volt, levele pedig az élet és a halhatatlanság fenntartását szolgálták. Az ember engedetlensége miatt azonban a halál betette a lábát a földre. Ádám evett a jó és a gonosz tudásának fájáról, melynek érintését az Úr megtiltotta. Bűne megnyitotta a nyomorúságok zsilipjeit.
A bűn behatolása után a mennyei Kertész átültette a mennyei paradicsomba, ágai mégis lehajolnak az alsó világba. A Krisztus vére általi megváltás révén még mindig ehetünk életadó gyümölcseiből.
Krisztusról írva van: „Benne élet volt, s az élet volt az emberek világossága.” Ő az élet forrása. A neki való engedelmesség az életadó hatalom, amely megvidítja a lelkeket.
Krisztus mondja: „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” (Ján 6,35; Jel 2,7 mr.). (ST 1909. már. 31).
Az emberek fiai a gonoszság gyakorlati ismeretével rendelkeznek, ámde Krisztus eljött a világra megmutatni nekik, hogy Ő az élet fáját ültette számukra, melynek levelei a nemzetek gyógyítására valók (1898, 67. kézirat).
Az élet fájának leveleit ajánlja nektek az Úr. Édesebb a méznél, a lépes méznél is. Vegyétek, egyétek, emésszétek s félénkségetek el fog múlni (1898, 71. kézirat).
Krisztus… volt az élet fája annak, aki szakítani és enni akart belőle (1898, 95. kézirat).
Senki se feledje, hogy az élet fájának tizenkét fajta gyümölcse van. Ez földi küldetésünk tizenkét lelki tevékenységét ábrázolja. Számunkra a Biblia az élet fája. A Szentírás minden részének megvan a maga áldó haszna. Az Ige minden részéből tudni lehet valamit. Tanuljátok meg hát, hogyan kutathassátok a Bibliát. A Biblia nem darabokból tákolt valami, hanem fontos nevelő. Gondolkodásodat kell életre kelteni, mielőtt az Ige tanulmányozás valóban javadat szolgálja. Lelki izmot és inakat kell alkalmazni erre. A Szentlélek eszetekbe juttatja Krisztus szavait. Megvilágosítja a gondolkodást s irányítja a kutatást (1898, 3. levél).
Krisztus az életünk és a halhatatlanság forrása. Ő az élet fája. Aki hozzá jön, annak lelki életet ad (RH 1897. jan.26).

CS 349-50. – Életnek fája. –

EW 16-7. – Életnek fája. – Mindnyájunkat körülvett a nagy felhő. Hét napon átvitettünk az üvegtenger felé, ahol Jézus saját kezűleg helyezte fejünkre koronáinkat. Arany hárfát és győzelmi pálmát is adott. A száznegyvennégyezer négyszög alakban állt fel az üvegtenger mellett. Egyeseknek rendkívül dicső koronájuk volt, másoknak kevésbé. Egyesek koronája telve volt ragyogó csillagokkal, másokén csak néhány csillag tündökölt, de azért mindenki teljesen elégedett volt. Vállunktól fogva bokáig érő ragyogó fehér palástba voltunk takarva. Angyalok vettek körül bennünket, mikor az üvegtengeren át a város kapuja felé indultunk. Jézus most felemelte hatalmas, dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt ragyogó sarkain s így szólt: Ti megmostátok ruhátokat az én véremben, ti szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be. Mindnyájan beléptünk és úgy éreztük, hogy jogunk van a városhoz. Itt láttuk az Élet fáját és Isten királyi székét. A királyi székből tiszta vízfolyam eredt, melynek két partján az Élet fája állott. A folyam mindkét oldalán egy-egy fa törzse állott tiszta színaranyból.
Először azt hittem, hogy két fát látok, de amint ismét odatekintettem, láttam, hogy a csúcsban egyetlen fává egyesülnek azok. Így áll az Élet fája az élet folyamának mindkét partján. Ágai arrafelé hajoltak, ahol mi álltunk. Gyümölcsei fenségesek voltak; mintha arany és ezüst vegyületében keletkeztek volna. Mindnyájan a fa alá léptünk és helyet foglaltunk alatta, hogy a hely dicsőségét szemlélhessük. Majd Fitch és Stockmann testvérek, akik Isten országának evangéliumát hirdették, - de akiket Isten már előbb elszólított, hogy megmentse őket - hozzánk közeledtek, és élményeink felöl kérdezősködtek, melyek azalatt történek, míg ők a sírban aludtak. Akartuk volna elmondani nagyobb küzdelmeinket, de a bennünket körülvevő végtelen dicsőséghez képest azok oly csekélynek látszottak, hogy képtelenek voltunk beszélni róluk s csak azt kiáltottuk: Hallelúja, óh mily könnyű elnyerni a mennyországot! Majd pengetni kezdtük arany hárfáinkat, úgy, hogy még az ég boltozata is visszhangzott tőle.

EW 18-20. – Életnek fája. – Mikor kissé tovább mentünk, embercsoporttal találkoztunk, amely szintén a hely pompáját csodálta. Észrevettem, hogy vörös szegély húzódik végig ruhájukon. Koronáik ragyogtak, ruhájuk tiszta fehér volt. Mikor üdvözöltük őket, megkérdeztem Jézustól, hogy kik ezek? Azt felelte, hogy vértanuk, akik érette életüket adták. Nagy csapat gyermeket is láttam mellettük, akiknek ruháján szintén vörös szegély volt. Most már közvetlenül előttünk állott Sion hegye s megpillantottuk a hegyen emelkedő fenséges templomot. Körülötte még hét hegy emelkedett rózsákkal és liliomokkal borítva. És láttam, midőn a kicsinyek felmásztak a hegyre, vagy ha akarták, szárnyaikat használták, s úgy repültek fel a csúcsokra, hol a soha el nem hervadó virágok nyíltak, melyeket kedvükre szedhettek le. A templom körüli térséget a legkülönfélébb fák díszítették: fenyők, ciprusok, olajfák, mirtuszok és gránátalmák. A fügefák egészen lehajoltak a megszámlálhatatlan gyümölcs terhétől. Mindez rendkívül pompássá tette ezt a teret. Mikor éppen be akartunk lépni a templomba, Jézus nyájas hangon így szólt: „Csak a száznegyvennégyezer léphet be e helyre”. S mi így kiáltottunk: Hallelúja!
A templomot hét, színaranyból készült és drága gyöngyökkel ékesített pillér tartotta. Le sem tudom írni az ott látott fenséges dolgokat. Óh, bárcsak beszélhetnék Kánaán nyelvén, akkor tökéletesebb képet tudnék adni ama jobb világ dicsőségéről. Láttam ott kőasztalokat, amelyekbe arany betűkkel volt bevésve a száznegyvennégyezer neve. Miután már szemléltük a templom dicsőségét, kiléptünk onnan, Jézus elhagyott minket s a városba ment. Majd nemsokára újra felhangzott nyájas szava: "Jöjjetek én népem, ti, kik nagy nyomorúságból jöttetek, teljesítettétek akaratomat, szenvedtetek érettem, jöjjetek a vacsorához, én felövezem magam és szolgállak titeket." Mi ismét kiáltottunk: Hallelúja, dicsőség az Úrnak! S beléptünk a városba. Ott láttam egy tiszta ezüstből készült, többmérföldnyi hosszúságú asztalt, amelyet szemeink azért mégis áttekinthettek. Ott láttam az Élet fájának gyümölcseit: mannát, mandulát, fügét, gránátalmát, szőlőt és még sok más gyümölcsöt. Kértem Jézust, engedje meg, hogy a gyümölcsből ehessek, de Ő így szólt: "Még nem. Azok, akik ez ország gyümölcséből esznek, többé nem térnek vissza a földre. De ha hű vagy, akkor csakhamar eheted az Élet fájának gyümölcsét és ihatod az Élet vízét. Most pedig visszatérsz ismét a földre, hogy elbeszéld a többieknek is mindazt, amit én neked kinyilatkoztattam." Ezután egy angyal gyengéden alávitt a sötét világba. Sokszor úgy érzem, hogy nem maradhatok tovább ebben a világban, amelyben minden oly szomorú. Oly elhagyatottnak érzem itt magam, mert már egy jobb országot láttam. Óh, bárcsak szárnyaim lennének, hogy mint galamb repülhetnék s bemehetnék a nyugodalomba.

EW 39-40. – Életnek fája. – Az Úr megengedte nekem, hogy egyéb világok életébe is bepillantsak. Szárnyakat kaptam és egy angyal magas és fenséges helyre vezetett. Füve üde zölden díszlett és a madarak bájos dalokat csicseregtek. E hely lakói különböző termetűek voltak. Szépek, fenségesek, nyájasak és szeretetreméltóak voltak. Rendkívül hasonlítottak Krisztus tökéletes képéhez, arcuk szent örömtől sugárzott, ami megfelelt e hely szabad és kiváltságos voltának.
Egyiküket megkérdeztem, hogy hogyan van az, hogy ők sokkal szeretetreméltóbbak, mint a föld lakosai? A felelet így hangzott: "Mi teljesen engedelmeskedtünk Isten törvényeinek, s nem buktunk el engedetlenségünk következtében, mint a föld lakói." Majd két fát láttam. Az egyik egészen olyan volt, mint az Élet Fája a mennyei városban. Mindkét fa gyümölcse csodásan szép volt, de az egyik fa gyümölcséből nem ehettek. Módjukban állott volna mindkét fának gyümölcséből enni, azonban meg volt nekik tiltva az egyik fa gyümölcsének élvezete. Kísérő angyalom ekkor így szólt hozzám: "Itt senki sem evett a tiltott fa gyümölcséből, ám ha ennének belőle ők is elbuknának." Innen egy új világhoz vitettem, amelynek hét holdja volt. Ott láttam a jó öreg Énokot, aki elragadtatott. Jobbjában nagyon szép pálmaágat tartott, melynek minden egyes levelére e szó volt írva: "győzelem". Fejét vakítóan fehér koszorú ékesítette. A koszorúnak levelei is voltak és ezek mindegyikére e szó volt írva: "tisztaság". A levelek különféle színű kövekkel voltak kirakva, és fényesebben ragyogtak, mint a csillagok; pompás fényt vetettek a betűkre s nagyszerűen világították meg őket. Fején hátul egy szalag volt, amely összefűzte a koszorút, s amelyre e szó volt írva: "szentség". A koszorú felett gyönyörű korona volt, amely fényesebben ragyogott a napnál. Kérdeztem őt, hogy ez az a hely, ahová a földről vitetett? Azt felelte: "Nem, az én otthonom a város, ide csak ellátogattam". Úgy viselkedett még ott is, mintha egészen odahaza lett volna. Engedélyt kértem kísérő angyalomtól, hogy én is e helyen maradhassak. Lehetetlennek tűnt fel előttem, ismét visszatérni a sötét világba. De ő így felelt: "Most vissza kell térned, de ha hűséges maradsz mindvégig, akkor a száznegyvennégyezerrel egyetemben mindezen világokat felkeresheted és megcsodálhatod Isten kezének műveit."

EW 76-7. – Életnek fája. – Azonnal megparancsolta egy angyal, hogy keljek fel s oly látvány tárult szemeim elé, amelyet lehetetlen leírnom. Embercsoportot láttam; hajuk és ruházatuk zilált volt, kinézésük félelmet és ijedtséget mutatott. Közeledtek hozzám, ruháikat hozzám dörzsölték. Ruhámra pillantottam és láttam, hogy tele van vérfoltokkal, és hogy a vér lyukakat mart rajta. Ismét élettelenül estem kísérő angyalom lábaihoz: Egyetlen mentséget sem tudtam felhozni. Nyelvem ellenállott minden erőfeszítésemnek, és csak azt kívántam, hogy eltávozhassam erről a szent helyről. Ekkor az angyal lábamra állított és így szólt: "Ez nem a te eseted; de ezt a jelenetet csak azért szemléltette veled az Úr, hogy megtudd mily soros vár reád, ha nem vagy hajlandó az Úrtól nyert üzeneteket úgy hirdetni, ahogy neked kinyilatkoztatta. Ellenben, ha hűséges leszel mindvégig, akkor az Élet Fájáról ehetsz és az élet vizéből ihatsz. Sokat kell majd szenvedned, azonban Istennek kegyelme elégséges." Ezután kész voltam arra, hogy mindazt megtegyem, amit az Úr kíván tőlem, hogy így kivívjam tetszését, s hogy ne kelljen többé rettenetes tekintetét éreznem.

EW 289. – Életnek fája. – Azután láttam, amint Jézus az élet fájához vezette népét, és ismét hallottuk nyájas szavát, midőn így szólt: "E fának levelei a pogányok gyógyítására valók. Egyetek mindnyájan belőle." Az élet fájának ágairól csüngött alá a legszebb gyümölcs és a szentek szabadon élvezhették azt. A városban fenséges királyiszék volt, amelyből az élet vízének kristálytiszta árjai fakadtak. A folyam mindkét oldalán az élet fája állott és a folyam partján még egyéb pompás fák állottak, amelyek a legízletesebb gyümölcsöt adták.
A nyelv gyenge ahhoz, hogy híven leírhatnák a menny dicsőségét. Mikor ez a jelenet teljesen kibontakozik előttem, a csodálkozástól a szavam is eláll. A menny rendkívüli és felülmúlhatatlan szépségétől teljesen elbűvölve leteszem a tollat, s elragadtatva kiáltom: "Óh, mily szeretet! Óh, mily csodás szeretet!" A legmagasztosabb nyelv sem tudja elbeszélni a menny végtelen dicsőségét és a jóságos üdvözítő örök szeretetének kikutathatatlan mélységeit!"

LS 66-7. – Életnek fája. – Mindnyájunkat körülvett a nagy felhő. Hét napon át vitettünk az üvegtenger felé, ahol Jézus saját kezűleg helyezte fejünkre a koronát. Arany hárfát és győzelmi pálmát adott. A száznegyvennégyezer legyező alakban állt fel az üvegtenger mellett. Egyeseknek rendkívül dicső koronájuk volt, másoknak kevésbé. Egyesek koronája telve volt ragyogó csillagokkal, másokén csak néhány csillag tündökölt, de azért mindenki teljesen elégedett volt. Vállunktól fogva bokáig érő ragyogó fehér palástba voltunk takarva. Angyalok vettek körül bennünket, mikor az üvegtengeren át a város felé indultunk. Jézus felemelte hatalmas dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt ragyogó sarkain, s így szólt: ti megmostátok ruháitokat ez én véremben, ti szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be. Mindnyájan beléptünk és úgy éreztük, hogy jogunk van a városhoz. Itt láttuk az Élet Fáját és Isten királyi székét. A királyi székből tiszta vízfolyam eredt, melynek két partján az Élet Fája állott. A folyam mindkét oldalán egy-egy fa törzse állott, tiszta színaranyból.
Először azt hittem, hogy két fát látok, de amint odatekintettem, láttam, hogy a csúcsban egyetlen fává egyesültek azok. Így áll az Élet Fája az élet folyamának mindkét partján. Ágai arrafelé hajoltak, ahol mi álltunk. Gyümölcsei fenségesek voltak, mintha arany és ezüst vegyületéből keletkeztek volna. Mindnyájan a fa alá léptünk és helyet foglaltunk alatta, hogy dicsőségét szemlélhessük. Fitch és Stochmann testvérek akik Isten országának evangéliumát hirdették, de akiket Isten már előbb elszakított, hogy megmentse őket, hozzánk közeledtek, és élményeink felől kérdezősködtek, melyek azalatt közeledtek, míg ők a sírban aludtak. Akartuk volna elmondani nagy küzdelmeinket, de a bennünket körülvevő végtelen dicsőséghez képest azok oly csekélynek látszottak, hogy képtelenek voltunk beszélni róluk, s csak azt kiáltottuk: Halleluja, Halleluja, Óh mily könnyű elnyerni a mennyországot! Majd pengetni kezdtük arany hárfáinkat úgy, hogy még az ég boltozata is visszhangzott tőle.

PP 36. – Életnek fája. – Amikor Ádám és társa a lankadt virágokban és hulló falevelekben a pusztulás első jeleit látta, jobban gyászolt, mint most az ember halottai miatt. A törékeny, érzékeny virágok halála valóban okot adott a fájdalomra. De amikor a hatalmas fák elhullatták leveleiket, ez a kép élénken emlékeztette őket arra a rideg tényre, hogy minden élő sorsa a halál.
Az Édenkert a földön maradt hosszú idővel az után is, hogy gyönyörű ösvényeiről Isten elűzte őket. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság hazáját. Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kérubok őrizte kapujánál megmutatkozott Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek istentiszteletre. Itt fogadták meg újólag, hogy engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek megszegése miatt kellett az Édent elhagyniuk. Amikor a bűn özöne elárasztotta a világot, és az embert gonoszsága miatt özönvíz pusztította el, az a kéz, amely az Édent ültette, elvitte azt a földről. A végső helyreállításkor azonban, amikor Isten „új eget és új földet” (Jel 21:1) teremt, dicsőbb díszbe fogja az Édent öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.
Akkor azok, akik megtartották Isten parancsolatait, halhatatlanul fognak az élet fája alá lépni, a bűntelen világok lakói abban a gyönyörű kertben a végtelen korszakokon át szemlélni fogják Isten tökéletes teremtői művének egy darabját, azt, amelyet a bűn átka nem érintett - ízelítőt abból, amivé a föld lehetett volna, ha az ember a Teremtő dicső tervét betöltötte volna.

2SG 37. – Életnek fája. –

3SG 89. – Életnek fája. –

1Szem 31. – Életnek fája. – Isten világosan megmutatta, milyen különböző módon fog majd felhasználni, hogy különleges munkát vigyek véghez. Látomásokat kaptam, ezzel az ígérettel: "Ha mindvégig hűséggel és kitartással hirdeted az üzeneteket, akkor enni fogsz az élet fájának gyümölcséből és inni fogsz az élet folyójának vizéből."

AT 328. – Életnek fája. – Legnagyobb szükségletünk: erő - a magasabb rendű, tisztább és nemesebb életre. Túl sokat foglalkozunk e világgal és túl keveset Isten országával. A kereszténynek semmitől sem szabad visszariadnia azon igyekezetében, hogy elérje az Isten által előírt eszményt. Krisztus kegyelméből és ereje által, erkölcsi és lelki tökéletesség ígérete szól mindenkinek. Jézus az erő forrása; az élet kútfeje. Elvezet Igéjéhez; a bűntől beteg lélek gyógyítására az Élet fájáról nyújt leveleket. Odavezet Isten trónjához és olyan imát helyez ajkainkra, amely által szoros összeköttetésbe jutunk Vele. Érettünk megmozgatja a menny minden hatalmát. Minden léptünkkel érintkezésbe jutunk kiapadhatatlan erejével.

1BC 1086. – Életnek fája. – Az Isten követelményeivel szemben való engedetlenség zárta ki Ádámot Éden kertjéből. Isten lángpallost állított az élet fája mellé, nehogy az ember kinyújtsa kezét és egyen gyümölcséből. Nehogy halhatatlanná tegye a bűnt. Isten össze követelményei iránt való engedelmesség volt a feltétel, hogy az ember ehessen az élet fájáról. Ádám engedetlensége miatt elbukott, bűnével lemondott a jogról, hogy egyen az élet fájának gyümölcséből, vagy tépjen leveléből, mely a népek gyógyítására való.
A Krisztus ereje által való engedelmesség – nyitja meg az embernek a jellem tökéletességét, adja meg a jogot az élet fájához. Jézus Krisztusnak Jánossal közölt bizonyságtétele világosan megmondja annak feltételeit, hogy az ember újra ehessen az élet fájának gyümölcséből: „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22,14) (1901, 72. kézirat).

7BC 957. – Életnek fája. – (Jel 2,7) Nem kell várnunk , míg megdicsőülünk, mielőtt ehetnénk az élet fájának leveleiből. Aki szívébe fogadja Krisztus Igéit, tudja mit jelent enni az élet fájának leveleiből (Ján 6,33-63).
Mikor a hívő, a Lélek közösségében élve, megragadhatja az igazságot, és magáévá teheti azt, akkor eszik a mennyből alászállt kenyérből. Krisztus életébe lép és nagyra értékeli a bűnös emberért hozott kimondhatatlan áldozatot.
Az Istentől származott ismeretek az élet kenyere. Az élet fájának levelei a nemzetek gyógyulását szolgálják. A lelki élet áramlata hatja át a szívet, amint hisznek krisztus szavaiban és gyakorolják is. Így válunk eggyé Krisztussal is. Az eddig gyenge és erőetlen lelki élet megerősödik, ha a kezdettől táplált bizalmunkat mindvégig állhatatosan megtartjuk.
Minden igazságot Krisztus életeként kell befogadnunk. Az igazság megtisztít minden szennytől s elkészíti lelkünket Krisztus jelenlétére. Krisztus, a dicsőség reménysége alakul ki bennünk (1902, 103. kézirat).

CH 244. (ML 342). – Életnek fája. – Ne azért éljünk, hogy önmagunkat felmagasztaljuk, hanem mint Isten kicsiny gyermekei a legjobb képességeink szerint végezzük el azt a munkát, amelyet Isten ránk bízott. Feladatunk az, hogy jó benyomást gyakoroljunk másokra. Mi az örökkévalóságra készülünk, a mennyei szanatóriumba való bemenetelre, ahol a nagy orvos letöröl minden könnyet minden szemről, ahol az élet fájának levelei a nemzetek gyógyulását szolgálják majd.

CSW 43-4. – Életnek fája. –

CT 33-4. – Életnek fája. –

JÉ 304. – Életnek fája. – Krisztus mindig csak igazi szükség kielégítésére tett csodát, s minden csodája olyan jellegű volt, hogy az élet fájához vezette az embereket, melynek levelei gyógyítják a népeket. A tanítványok kezén keresztülmenő egyszerű eledel a tanulságok egész kincsesháza volt. Maga a táplálék szegényes: hal és árpakenyér, a Galileai tenger körül élő halásznép mindennapi eledele. Krisztus gazdagon megvendégelhette volna az embereket, csakhogy pusztán az evés élvezetéért elkészített étel nem szolgálta volna javukat. Krisztus arra tanította őket ezzel a leckével, hogy az Istentől rendelt természetes táplálékot az ember megrontotta. Sohasem örült úgy ember az elferdült ízlés kielégítésére készített pompás lakomáknak, mint ahogy ezek az emberek élvezték a pihenést és az egyszerű táplálékot, amelyet Krisztus az emberi településektől távol nyújtott nekik.

Ev 36. – Életnek fája. – Használjunk fel minden ilyen alkalmat, mint amilyet a St. Louis-i kiállításon kínálkozott. Minden ilyen összejövetelen legyenek jelen férfiak, akiket Isten felhasználhat. Terjesszék a korszerű igazság világosságát tartalmazó füzeteket az emberek között olyan sűrűn, mint ősszel a hulló falevelek. Sokak számára, akik az ilyen összejövetelen részt vesznek, ezek az iratok jelenti az élet fájának leveleit, melyek a népek gyógyítására valók.
Azért küldöm ezt nektek testvéreim, hogy közöljétek másokkal. Akik széjjeljárnak, hogy az igazságot hirdessék, azokat Krisztus megáldja, mert Ő adta szívünkbe, hogy hirdessék ezt az igazságot…
Itt az ideje, jobban, mint eddig, hogy a HN adventisták felkeljenek és világítsanak, mert eljött világosságuk és az Úr dicsősége rajtuk feltámadt (1904, 216. levél).

Ev 138-9. – Életnek fája. – Akik városainkban az Úr művében tevékenykednek, zárják el szorosan az izgalomkeltés és fanatizmus ajtóit. Isten Igéje a mi megszentelődésünk és igazságunk, azért kell lelki táplálék. Tanulmányozása jelenti, hogy esszük az élet fájának leveleit. Isten szolgáinak a legmegfelelőbb, ha úgy tanítják az Írásokat, ahogy Krisztus tanította. Isten Igéje mennyei táplálékot tartalmaz, mely lelki éhségünket kielégíti ( 1902, 17. levél).

EW 125-6. – Életnek fája. – Láttam Istennek végtelen szeretetét és leereszkedését, hogy egyszülött Fiát halára adta, hogy az ember bűnbocsánatot nyerjen és éljen. Láttam Ádámot és Évát, akik abban a magasztos kiváltságban részesültek, hogy Éden kertjének tökéletes szépségében gyönyörködhettek, és akiknek megengedte Isten, hogy a pompás kert minden fájáról ehessenek, egyetlen fa kivételével. Ám a kígyó megkísértette Évát, és ez megkísértette férjét és mindketten ettek a tiltott fáról. Az első emberpár megszegte Isten parancsát és bűnössé lett. A rettenetes esemény híre bejárta a mennyet s minden hárfa elnémult Az angyalok attól tartottak, hogy Ádám és Éva kinyújtja kezét és eszik az élet fájának gyümölcsétől és akkor halhatatlan bűnösökké lesznek. Azonban Isten kijelentette, hogy kiűzi a törvényszegőket Éden kertjéből és az élet fáját lángpallosú kerubbal őrizteti, nehogy az ember kinyújthassa kezét gyümölcse után, amelynek élvezete halhatatlanná tenné.
Fájdalom töltötte be a mennyet, midőn tudatára jutott, hogy az ember elveszett, hogy a világ, melyet Isten teremtett halandókkal lesz tele, kiknek fájdalom, nyomor, betegség és halál lesz sorsuk, s hogy a bűnözők számára nincs mentség. Ádám egész családjának meg kell halnia. Ezután láttam a szeretetteljes Jézust, fájdalmas aggodalom kifejezésével arcán. Láttam csakhamar, amint az Atyát övező sugárzó fényhez közeledett. Kísérő angyalom így szólt: "Bensőséges, megbeszélést folytat az Atyával". Mialatt Jézus az Atyával beszélgetett, az angyalok aggodalma tetőfokra hágott. Három ízben zárta magába az Atyát övező fényár Jézust s midőn harmadszor visszatért az Atyától, mi is megpillanthattuk alakját. Arca nyugodt volt, minden aggodalomtól mentes és oly nyájasság és szelídség ömlött el rajta, melyet szavakkal lehetetlen leírni. Majd tudatta az angyalok karával, hogy találtak mentséget az elbukott ember számára; hogy Atyjához esedezett és engedélyt kapott, hogy saját életét mutassa be engesztelő áldozatul az emberiségért, bűneiket hordja és elszenvedje a halálos ítéletet. Így nyitott utat, melyen át az emberiség az elmúltban elkövetett bűneiért az Ő vérének érdemeiért bűnbocsánatot nyerhet, engedelmessége által újra visszatérhet

NO 74. – Életnek fája. – Fogadjuk a Szentírást Isten hozzánk intézett - nem csupán írott, hanem mondott - szavaként is! A hozzá jövő szenvedőkben Krisztus nemcsak azokat látta, akik akkor segítséget kértek tőle, hanem mindazokat is, akik a korszakokon át hasonló ínségben és hasonló hittel fordulnak majd hozzá. Amikor így szólt a gutaütötthez: „Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid”, amikor ezt mondta a kapernaumi asszonynak: „Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel”! (Mt 9:2; Lk 8:48). Ezek a szavak más bűnterhet hordozókhoz is szólnak, akiknek segítségét kellene igényelniük.
Így van ez Isten Igéjének minden ígéretével. Bennük Ő személy szerint mindnyájunkhoz szól, olyan közvetlenül, mintha ténylegesen hallanánk szavát. Krisztus megígéri nekünk kegyelmét és megosztja velünk hatalmát. Ezek azok a falevelek, amelyek „a népek gyógyítására szolgálnak” (Jel 22:2 - új prot. ford.). Elfogadva, belénk ivódva, jellemünk erősségévé, az élet mozgatórugójává, fenntartójává lesznek. Semmi másnak nincs ilyen gyógyító ereje. Ezen kívül semmi sem képes azt a biztonságot és hitet adni, amely az egész ember éltető erejévé válik.

ML 352. (NK 573.) – Életnek fája. – Krisztus az ég felhőiben nagy dicsőséggel jön el… Azért jön, hogy feltámassza a halottakat, és jön, hogy megdicsőítse azokat, akik szerették őt és megtartották parancsolatait, és magához veszi őket.
Ó, sokat emlegetett, régóta remélt, türelmetlenül várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos üdvösség!  Az élő igazak „Nagy hirtelen, egy szempillantásban” elváltoznak, Isten szava nyomán megdicsőülnek; Isten halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja őket az Úr elébe a levegőbe. Az angyalok „egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig” (Mát 24,31). A kicsiny gyermekeket szent angyalok helyezik anyjuk karjába. Barátok, akiket régen elszakított egymástól a halál, újra találkoznak, hogy soha többé el ne váljanak. Most boldogan énekelve együtt emelkednek fel isten városába (NK 573).
A szülők kimondhatatlan örömmel szemlélik, amikor a koronát, a fehér ruhát és az arany hárfát átadják gyermekeiknek. A remény és a félelem napjai véget értek. Jézus megváltotta gyermekeit (ST 1886. júl. 1).
Ott megláthatjuk Édenkertjének csodálatos szép fáit, és a kert közepén az élet fáját. Elhomályosulatlan szemekkel látjuk meg a helyreállított Éden szépségét. Koronánkat Megváltónk lába elé tesszük, amelyet Ő helyez fejünkre, és arany hárfánkat pengetve dicséretet és hálát zengünk annak, aki a királyiszékben ül… Ti is mindnyájan ott lehettek azok között, akik bemennek a gyöngykapukon Isten városába. Ott lakhattok örökre a nyugalom kikötőjében, mint töretlen családok. Segítsen az Úr benneteket, hogy küzdjetek az örökélet koronájáért (RH 1903. szept. 3).

ML 355. – Életnek fája. – A királyiszékből tiszta folyóvíz ömlött ki, és a folyó mindkét pratján volt az életnek fája… Gyümölcse fenséges volt, az arany és ezüst keverékhez hasonló.
Éden kertjében az élet fájának gyümölcse természetfeletti életerővel rendelkezett. Fogyasztása örök életet jelentett. Gyümölcse a halál ellenszere volt. Levelei az élete és a halhatatlanság fenntartását szolgálták… A bűn bejövetele után a mennyei kertész átültette az élet fáját a mennyi Édenbe (8T 288).
A megváltott szentek, akik szerették Istent és megtartották parancsolatait, bemennek a kapukon a városba, és joguk lesz arra, hogy egyenek az élet fájáról. Szabadon ehetnek az élet fájáról, amiképpen ősszüleink is ehettek róla a bűnbeesésük előtt. Azon halhatatlan, messze terjedő fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Akkor minden fájdalmuk eltűnik. Többé sohasem érzik a betegséget, szomjúságot és halált, mert az élet fájának levelei meggyógyították őket. Akkor Jézus meglátja majd lelke szenvedéseinek gyümölcseit, és megelégszik,, amikor a megváltottak – akik szomorúságnak, fáradságos munkának és szenvedéseknek voltak kitéve és átok alatt nyögtek – összegyűlnek az élet fája körül, hogy egyenek halhatatlan gyümölcséből, amelyhez ősszüleink minden jogukat eljátszották Isten parancsának áthágása által. Többé nem lesznek kitéve annak a veszélynek, hogy újra elveszítik jogukat az élet fájához, mert aki ősszüleinket bűnre csábította, nemsokára elpusztul a második halálba” (YI 1852. okt).
Az élet fáján a legszebb gyümölcsök teremtek, amelyekből a szentek szabadon ehettek… A legmagasztosabb nyelv sem tudja kifejezni a menny dicsőségét és a Megváltó szeretetének határtalan mélységét (EW 289).

MM 233-4. – Életnek fája. –

SD 47. – Életnek fája. – Gondoljátok-e azt, hogy Isten parancsolatainak megtartói szomorúak lesznek, amikor Isten városának kapuja ragyogó sakkorvasán kinyílik, és Istenhozottal fogják köszönteni őket? Nem, soha! Örömrivalgásban törnek ki, boldogok, mert többé nem rabjai a Törvénynek, mert megtartották és szabadokká lettek tőle.  Joguk lesz az élet fájához és a gyógyírt hozó leveleihez.
A menny Istene áldást mondott Isten törvényének megtartóira.
Aki itt a földön a „kevesen volt hű” az örök dicsőség országában sokkal lesz „megbízva”.

SD 365. – Életnek fája. – Mi Isten életéhez hasonló élet után vágyódunk; ezért kell természetünket összhangba hozni Isten akaratával. Úgy kell irányítani életünket, hogy bizalommal járulhassunk Isten elé megnyitva előtte szívünket, mondjuk el neki szükségleteinket. Higgyük el azt, hogy Ő hall bennünket és erőt meg kegyelmet ad az Isten szavában levő elvek megvalósításához. Sóvárogjuk a mennyet, a győzelmi koszorút, a belépést Isten városába és enni óhajtunk az Isten Paradicsomának közepén levő élet fájáról. A Királyt teljes szépségében óhajtjuk látni. Ezért naponta szemléljük Jézust, aki a tökéletes emberi jellem mintaképe. Ha isteni természetére hagyatkozunk, akkor az Istenség ereje a mi oldalunkon lesz és erőt ad a győzelemre minden rossz szokás és kívánság felett.
Istennek adok hálát életemért… Távoli jövőbe tekintő hitem van és látom az élet fáját. Értékes gyümölcs nő rajta, levelei pedig a népek gyógyulására szolgálnak. A dicsőség országában nincs többé megtört szív, nincs többé szomorúság, nincs többé bűn, nincs többé szomorúság és nincs többé szenvedés.

3SG 35. – Életnek fája. –

2Szem 173. – Életnek fája. – Isten egyedül azok szolgálatát fogadja el, akik az isteni természet részesei. Krisztus nélkül az ember semmire sem képes. Az Isten és az ember iránti gyakorolt szeretet teszi kedvessé az embert Isten szemében. Az isteni parancsnak való engedelmesség arra képesít bennünket, hogy Isten munkatársaivá váljunk. A keresztény fán a szeretet gyümölcse terem, mely az élet fájának leveleihez hasonlóan a népek gyógyítására való (1903,108. kézirat).

4T 328. – Életnek fája. – Ennek az életnek minden értéke és jelentősége a mennyel és az eljövendő, halhatatlan élettel való összefüggéséből fakad. Isten örök karja átöleli a lelket, mely hozzáfordul segítségért, legyen az a lélek mégoly erőtlen is. A hegyek drága kincsei el fognak pusztulni, de aki Istenrét él, tántoríthatatlanul a gáncsoskodástól, a tapstól meg nem rontva, az majd örökre Istennel fog lakozni. Isten városa megnyitja kapuit az előtt, aki a földön megtanulja, hogy istenre támaszkodjék vezetésért és bölcsességért, megnyugtatásért és reménységért a vesztesség és lesújtottság között. Angyalok éneke fogja üdvözölni őt, neki termi majd gyümölcsét az életnek fája.

6T 392-3. – Életnek fája. – Ha feltesszük a kérdést: mi az ínség oka a gyülekezetben? A válasz ez: Megengedjük, hogy gondolataink elterelődjenek az Igéről. Ha Isten szavával, mint lelkünk eledelével táplálkoznánk, ha tisztelettel és alázattal fogadnánk be, akkor nem lenne szükség a számos és ismétlődő bizonyságtételre. Befogadnánk a Szentírás világos kijelentéseit s átültetnénk életünk cselekedeteibe.
A Biblia élő elvei olyanok, mint az élet fájának levelei, melyek a nemzetek gyógyulására szolgálnak.
Az élő Isten szava nemcsak leírt, hanem kimondott szó is. A Biblia Isten hozzánk szóló szava, ugyanolyan bizonyosan, mint fülökkel hallanánk. Ha megértenék ezt, félelemmel vegyes tisztelettel nyitnánk meg Isten szavát, s buzgón kutatnánk a tanításait! Úgy tekintenénk a Szentírás olvasását, a Szentírásba való elmélyülést, mintha a végtelen Isten fogadna minket kihallgatáson.

7T 195. – Életnek fája. – Jöjjenek össze kis csoportok este, délben vagy kora reggel a Bibliát tanulmányozni. Tartsanak imaórákat, imádkozzanak, hogy a Szentlélek erősítse, világosítsa és szentelje meg őket. Ez az, amit Isten minden munkás szívében kíván elérni. Ha magatok nyitjátok meg az ajtót, hogy befogadjátok, nagy áldásban lesz részetek. Gyülekezéseiteken angyalok lesznek jelen. Az élet fájának leveleivel fogtok táplálkozni. Ezekben az értékes órákban, mikor Isten áldását keresitek, milyen bizonyságtételetek tehettek a munkatársaitokkal alkotott, meghitt barátságról. Ez több megnyugvást, örömet ad, mint a gyülekezetben játszott hangszerek kellemes hangja. Krisztus belép szívetekbe, ha csak ezen az úton maradtok megvesztegethetetlenek.

8T 288-9. – Életnek fája. – Éden kertjében az élet fájának gyümölcse természetfeletti jó tulajdonságokkal bírt. A fáról enni örök életet jelentett. A gyümölcs a halál ellenszere volt. Levelei tartották fenn az életet és a halhatatlanságot. De az ember engedetlensége miatt a halál belépett a világba. Ádám evett a jó és a gonosz tudásnak fájáról, a gyümölcsből, melyet nem volt szabad érintenie. Az engedetlenség megnyitotta fajunk felett a szomorúság zsilipjeit.
A bűn belépése után a mennyei gazda átültette az élet fáját a mennyei paradicsomba, de ágai áthajolnak a falon, a lenti világba. A Krisztus vérén történt megváltás jóvoltából, még mindig ehetjük életadó gyümölcsét.
Krisztusról olvashatjuk: „Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága” (Ján. 1,4). Krisztus az élet forrása. A Krisztus iránti engedelmesség életadó hatalom, mely megvidámítja a lelket.
Krisztus kijelenti: „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” „A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.” „A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van” (Ján 6,35..57.63; Jel 2,7).
Te 75. – Életnek fája. –

8T 288. – Tizenkét gyümölcsöt terem. – Éden kertjében az élet fájának gyümölcse természetfeletti jó tulajdonságokkal bírt. A fáról enni örök életet jelentett. A gyümölcs a halál ellenszere volt. Levelei tartották fenn az életet és a halhatatlanságot. De az ember engedetlensége miatt a halál belépett a világba. Ádám evett a jó és a gonosz tudásnak fájáról, a gyümölcsből, melyet nem volt szabad érintenie. Az engedetlenség megnyitotta fajunk felett a szomorúság zsilipjeit.
A bűn belépése után a mennyei gazda átültette az élet fáját a mennyei paradicsomba, de ágai áthajolnak a falon, a lenti világba. A Krisztus vérén történt megváltás jóvoltából, még mindig ehetjük életadó gyümölcsét.

2BC 1039. – Levelei a népek gyógyítására valók. – Josafát legfennköltebb, legfőbb hivatásának tekintette, hogy a törvénykönyv olvasója legyen, mely az „így szól az Úr”-at tartalmazza. Izrael fejedelmeinek – az orvosoknak, iskoláink tanítóinak, lelkipásztoroknak és az Úr intézményeiben a bizalom állásait betöltőknek – legfőbb hivatása eleget tenni a rajtuk nyugvó kötelességnek, hogy mint biztos helyre bevert szöget rögzítsék az Írásokat a nép értelmében; arra használják az Isten által adott tekintély- talentumaikat, hogy az emberek értelmébe bevéssék az igazságot, hogy „a bölcsesség kezdete az Úr félelme”. Izrael vezetői számára a Szentírás ismeretének egész területükön való terjesztése a lelki szépség elősegítését jelentette; hiszen Isten szava levél az élet fájáról (1903, 14. kézirat)

5BC 1134-5. – Levelei a népek gyógyítására valók. – Az Ige csodálatos szépnek hirdeti az Üdvözítőt. Megnyugvás és vigasz nyerhető az Írásokban, mely tele van ígéretekkel, hogy mit tesz Isten azokért, akik helyes kapcsolatra jutnak vele. Az Ige hallása különösen a betegeket nyugtatja meg. Hiszen az Írások adományával Isten az élet fájáról adott levelet az emberiségnek, s ez a fa a nemzetek gyógyulására szolgál. Az Ige olvasója vagy hallgatója, hogyan veszíthetné el a mennyei dolgok iránti érdeklődését, hogyan találna szórakozást és boldogságot a világban (1901, 105. kézirat)?

WM 288. – Levelei a népek gyógyítására valók. –

5BC 1135. – Levelei a népek gyógyítására valók. – Nem elég ismernünk és tisztelnünk az Ige szavát.. bele kell hatolni értelmünkbe, komolyan kell tanulmányozni azokat; ennünk Isten Fiának testét, innunk az ő vérét. A keresztények azzal mutatják ki, milyen mértékben teszik ezt, hogy milyen egészséges a lelkiségük. Ismernünk kell az Ige gyakorlati alkalmazását jellemépítésünkre. Szent templommá kell lennünk, melyben Isten él, jár és munkálkodik. Sose törjünk arra, hogy azon szolgák fölé emelkedjünk, akiket Isten választott munkája végzésére, szent neve dicsőségére. „Mindnyájan testvérek vagytok.” Alkalmazzuk magunkra Igéit, szöveget szöveggel vetve össze. Mindennapi életünkben testvéreink és a világ előtt legyünk a Szentírás értelmezői, az za szerezve tisztességet Krisztusnak, hogy az Ő szelídségét és alázatos szívűségét tanúsítjuk. Krisztus tanításai legyenek olyanok számunkra, mint az élet fájának levelei. Amint esszük és megemésszük az élet kenyerét, kiegyensúlyozott jellemet fogunk kimutatni. Egységünkkel, a mások nagyrabecsülésével hordunk élő tanúbizonyságot a világnak az igazság hatalmáról.
Mikor az emberek alávetik magukat Istennek, az élet kenyerével és az üdvösség vizével táplálkoznak, akkor felnevekednek Krisztusban. Jellemünk abból áll, amit értelmünk eszik és iszik. Az élet Igéje által melyet befogadunk, melynek engedelmeskedünk, az isteni természet részeseivé válunk. Akkor egész szolgálatunk az isteni hasonlóság szerint alakul, s Krisztus, nem pedig ember dicsőül meg (1900, 64. levél).
„A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, - mondja Krisztus - örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.” „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet” (János 6,54-57.63). ez jelenti az élet fája gyümölcsének evését.