PP 166. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Isten nem önkényesen zárta ki Ézsaút az üdvösség áldásaiból. Kegyelmének ajándékait Krisztus által mindenki elnyerheti. Nem kiválasztás, hanem saját döntésük alapján kárhoznak el. Igéjében Isten feltárta az örök életre való kiválasztás feltételeit: parancsolatai iránti engedelmesség a Krisztusba vetett hit által. Isten a törvényével összhangban levő jellemet választja, és aki eléri kívánalmainak normáját, beléphet a dicsőség országába. Krisztus ezt mondta: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet” (Jn 3:36). „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7:21). A Jelenések könyvében pedig kijelenti: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22:14). Ami pedig az ember üdvösségét illeti, Isten Igéjében a kiválasztásnak ez az egyetlen módja szerepel.

9T 130. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Isten hírnökeinek az a megbízása, hogy folytassák a munkát, melyeket Krisztus végzett mikor a földön járt. A hírnökök adják át magukat a szolgálat minden Krisztus - gyakorolta vállfajának. Lelkiismeretesen és őszintén szóljanak a menny kikutathatatlan gazdagságáról és hallgatatlan kincseiről. A Szentlélekkel kell telve lenniük. El kell ismételniük a menny ajándékait a békére és bocsánatra. Isten városának kapuira mutatva kell mondaniuk: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22,14).

FE 137. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. –

6BC 1095-6. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Semmi ellentét nincs az Ó és az Újszövetség között. Az Ószövetségben az eljövendő Üdvözítő örömhírét találjuk. Az utóbbiba pedig a megjelent Üdvözítő örömüzenetét, amit a látnokok előre megmondtak. Egyrészt az Ószövetség folyvást előre mutat a valóságos áldozatra, másrészt az Újszövetség azt bizonyítja, hogy eljött a jelképes áldozat által előrevetített Üdvözítő. A zsidó kor halványabb dicsőségét a tündöklőbb, világosabb keresztény kor dicsősége követte. Krisztus azonban egyszer sem állította, hogy eljövetele semmissé tette Isten törvényének követelményeit. Ellenkezőleg. Az egyházhoz intézett utolsó üzenete Pátmoszból áldást mond Atyja törvényének megtartóira: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22,14) (ST 1886. júl. 29).

7BC 920. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Senki se kínozza meg az igazságot olcsó képzelgések ráhúzásával, az ige erőszakos titokzatosságába burkolásával. Az a veszély fenyeget ezzel, hogy Isten igazságát hazugsággá váltóztatják. Vannak, akik Isten Lelke érintésére szorulnak szívükben. Akkor a mai időkben szóló üzenet felelőssége fog rájuk nehezedni. Nem kutatnak majd emberi vizsgák után, sem valami új, valami szokatlan után. A mai idők vizsgája a negyedik parancsolat szombatja…
A fiatalok között forró kívánság él, hogy valami újszerűt ragadjanak meg, még ha mégoly gyatra minőség is. Az Úr nem akarja, hogy hiábavaló dolgokon legeltessék gondolataikat, keresve, amit soha meg nem találnak. Azt kívánja, hogy törekedjünk az ártatlan, tiszta lélekre, melyet megmostunk és megfehérítettünk a Bárány vérében. Krisztus igazságosságának, igaz életének, isteni jellemének palástja ad bebocsátást a bűnösnek a mennyei angyalok társaságába. Nem a hajszíne, hanem az Isten valamennyi parancsa iránti tökéletes engedelmesség nyitja meg előtte Isten városának kapuit (1899, 207. levél).

CG 224. Gyermeknevelés 152. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – A gyerekeket… nevelni, oktatni, fegyelmezni kell, hogy engedelmesekké váljanak szüleikkel szemben, tiszteletben tartsák tekintélyüket. Ily módon szívükbe plántálják az isteni tekintély iránti tiszteletet, így a családi nevelés mintegy előkészíti a mennyre.  A gyermekek és fiatalok olyan nevelést kapjanak, hogy felkészüljenek vallásos kötelességeik feltételére, és ez által alkalmassá váljanak a mennyei udvarba lépésre.
Ő, aki minden ismeret forrása, üdvösségünk feltételét e szavakban jelentette ki: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel. 22,14).Az Isten parancsolatai iránti engedelmesség a menny ára, s a szülők engedelmessége az egyik legfontosabb tanítás gyermekeiknek.

CS 225. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. –

CW 100-1. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. –

6BC 1072. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – A jogosság és a kegyelem elegyítése teszi az üdvösséget teljessé. A világ Megváltóját és Isten törvényét szemlélve e kettő elegyítése felkiáltásra késztet: ’Kegyelmed tett naggyá engem’. Tudjuk, hogy az örömhír tökéletes és teljes rendszer, Isten törvényének megváltozhatatlanságát hirdeti. Reménységet kelt és Isten szeretetére ihlet. A kegyelem meghív lépjünk be a kapukon Isten városába, s a jóságot feláldozzák, hogy teljes kiváltságokkal ruházzon fel minden engedelmes lelket, mint a királyi család tagját, a mennyei király gyermekét.
Ha hibás lenne a jellemünk, nem léphetnénk be a kegyelem által az engedelmeseknek megnyitott kapukon: mivel a jogosság áll a bejáratnál és szentséget, tisztaságot követel attól, akik látni akarják Istent. Ha a jogosság kiveszett volna, és a kegyelemnek lehetséges lenne, hogy jellemre való tekintet nélkül az egész emberiség előtt kitárja a kapukat, az elhidegülés és a lázadás rosszabb állapota köszöntene be a mennyben, mint a Sátán kiűzése előtt. A menny békéje, boldogsága, összhangja fel lenne dúlva. Ha valaki a mennyel cseréli fel a földet, az még nem váltóztatja meg a jellemét. A mennyeiek boldogsága az itteni életben kialakított jellem, a Krisztushoz való hasonlóság gyümölcse. A mennyei szentek előbb a földön voltak szentek.
Az üdvösség, amelyért Krisztus nagy áldozatot hozott, ez az egyedüli érték, ez ment meg a bűntől, a minden nyomorúság és szerencsétlenség okától. A bűnösnek felajánlott kegyelem folyton Krisztushoz vonzza őt. Ha hallgat rá, ha bűnbánattal és bűnvallomással közeledik, hit által megragadva az evangéliumokból eléje tárt reménységet. Isten nem fogja megvetni a megtört és alázatos szívet. Így Isten törvénye nincs gyengítve, de a bűn hatalma meg lett törve, és az Úr kinyújtja a kegyelem jogarát a bűnbánó megtért bűnös felé. (1890,1f. levél)

7BC 990. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Az igazság világosságával rendelkezők közül senki se teszi be lábát Isten városába, aki megrontja a parancsolatokat. Isten törvénye képezi az Úr kormányának alapzatát mennyen és földön. Ha tudva lábbal tiporták Isten törvényét a földön, nem viszik őket a mennybe, hogy ott folytassák ugyanazt. Amikor Jézus eljön a jellem nem változik meg. A jellemépítésnek a próbaidő órái alatt kell folyni. Napról-napra feljegyzik cselekedeteiteket a menny könyveibe, s Isten nagy napján cselekedeteitek kaptok majd jutalmat. Akkor látható lesz, hogy ki nyeri el az áldást: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” Jel 22,14. (RH 1885.aug.25)
Némelyek azt gondolják, hogy ez a föld és a mennyei lakóhelyek képezik Isten világmindenségét. Nem így van. Az üdvözült sokaság világról világra fog járni, s idejük jelentős részét a megváltás titkainak kutatásával fogják tölteni. S az egész örökkévalóságban ez a tárgykör folytonosan nyilatkozni fog gondolkodásunk előtt. Elképzelhetetlenek azok előjogai, akik győztek a Bárány vére és bizonyságtételük Igéje által (RH 1886. 03.09).

Te 292. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. –

1Szem 209. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Az angyalokat is irányító törvény tisztaságot követel legrejtettebb gondolataink, vágyaink és hajlamaink terén. Ez az „örökké megingathatatlan” (Zsolt 111:8) törvény fog megítélni mindenkit Isten rohamosan közeledő napján. Hiába áltatják magukat a törvényszegők azzal, hogy a Magasságos nem tudja és nem veszi számba bűneiket, Isten béketűrése egyszer el fog fogyni. Hamarosan elveszik cselekedeteik jutalmát - a bűn zsoldját, azaz a halált -, miközben Isten igaz, törvénytisztelő szolgái belépnek a mennyei város gyöngykapuin és elveszik az örök élet és az öröm koronáját Isten és a Bárány jelenlétében. (The Signs of the Times, 1886. április 15.)

5T 628. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Ki mehet be a kapukon a vársba? „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22,14). Ugyanolyan jól ismered ezeket a parancsolatokat, mint én. Szeretlek téged, a feleségedet és ártatlan gyermekeideid lelki üdvösségét is. Ezért írok most neked. Alaposan fontold meg, hogy melyik irányban haladsz. Több mondanivalóm is van neked, de nem most. Kérlek válaszolj és küld vissza a levelet, melyben az álom van mint már kértelek.

5T 693. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Ezek a szöüvegek félreérthetetlenől kijelentik az üdvözülők kiválasztásánál használt mértéket. Megállapítják, hogy kit koronáznak meg Isten városában és azt is, hogy kiknek nem lesz joguk az igazak örkségéhez. „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.

Te 108-9. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. –

TM 133. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – „Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel, az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.” Világosan láthatjuk, hogy a mi Urunk és Üdvözítő Jézus Krisztusunk megjelenésekor csak két csoport létezik majd. Melyik csoportba kívánunk tartozni? „Íme eljövök hamar” mondja Krisztus „és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek amint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” Ez a parancsolatok megtartóinak a sorsa. Vajon ne kívánkozzunk-e mindannyian abba a csoportba, amelynek joga van az élet fájához s akik a kapukon át beléphetnek a városba?

EW 35. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Ekkor kezdetét vette a jubileum, midőn a föld megpihent. Láttam a jámbor rabszolgát, győzelemittasan, midőn lerázta magáról a béklyókat, melyek oly sokáig lebilincselték. Istentelen ura azonban nem tudta, hogy mit cselekedjék, mert a gonoszok nem értették meg Isten szavát. Nemsokára megjelent a nagy fehér felhő. Sokkal szebb volt, mint valaha. Rajta ült az ember Fia. Eleinte nem vettük észre, hogy Jézus a felhőn ül, de amint a földhöz közeledett, lassanként kivehető volt fenséges alakja is. E felhő megjelenése képezi az ember Fiának jelét az égen. Isten Fiának szava szólította elő a porban alvó szenteket; dicső halhatatlanságba öltözötten az élő szentek egyetlen pillanat alatt elváltoztak és velük együtt felvétettek a felhőszekérre. Rendkívül fenséges látvány volt, amint ez a szekér felfelé szállt. A szekér mindkét oldalán szárnyak és alattuk kerekek voltak. Midőn a szekér felfelé gördült, így kiáltottak a kerekek: Szent! S midőn a szárnyak megsuhantak, így kiáltottak: Szent! A szent angyalok, akik a felhőt körülfogták, így kiáltottak: Szent, szent, szent az Úr, a seregek Istene! S a felhőn ülő szentek kiáltották: Dicsőség, hallelúja! S a szekér felszállt a szent városba. Jézus kitárta az arany városkaput és bebocsátott minket. Itt üdvözöltek mindnyájunkat, mert megőriztük „Isten parancsolatait” s „jogunk volt az Élet fájához”.

EW 51. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Majd láttam Jézus szépségét és szeretetreméltóságát. Ruhája fehérebb volt a legfehérebb gyolcsnál. Nincs az a nyelv, amely dicsőségét és szeretetreméltóságát leírhatná. Azok, akik megtartják Isten parancsolatait, bemennek a kapukon át a városba és joguk lesz az élet fájához, örökké Jézus színe előtt lesznek, kinek arca fényesebben ragyog a déli verőfénynél.

SD 47. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Gondoljátok-e azt, hogy Isten parancsolatainak megtartói szomorúak lesznek, amikor Isten városának kapuja ragyogó sakkorvasán kinyílik, és Istenhozottal fogják köszönteni őket? Nem, soha! Örömrivalgásban törnek ki, boldogok, mert többé nem rabjai a Törvénynek, mert megtartották és szabadokká lettek tőle.  Joguk lesz az élet fájához és a gyógyírt hozó leveleihez.

ML 361. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Itt ezen a földön olyan nevelést kell elnyernünk, amely képesít bennünket arra, hogy Istennel éljünk az örökkévalóságon át. Az itt megkezdett kiképzés a mennybe elemkedik majd, a tökéletesség színvonalára, ahol belépünk egy magasabb fokozatba. (1895, 16 kézirat)

MYP 116-7. (ÜI 73-74). – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Az életszentségben növekedni kell. Péter apostol adja meg a növekedés folyamatának lépcsőfokait. „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel” (2Pét 1,5-8.10-11).
Itt van tehát számunkra azaz út, melyen biztosan haladhatunk, melyen el nem bukhatunk. Azok, akik a gyarapítás ezen tervét munkálják, hogy a keresztényi erényeket elnyerjék, azokat biztosítja Isten, hogy Isten megsokszorozza bennünk a Szentlélek adományait.
Péter így szólítja meg azokat, akik hasonló drága hitet nyertek: „Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében” (2 Pét 1,2). Isteni kegyelem folytán mindazok, kik e földről a mennybe vezető fénylő fokokon felfelé akarnak haladni, el is érhetik a legfelsőbb fokot, s beléphetnek a kapukon Isten városába. „Énekelve örök örömmel”(RH 1887. nov.15).

FE 111. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. –

NK 415. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Sok vallástanító azt állítja, hogy Krisztus eltörölte halálával a törvényt, és az embernek azóta nem kell megtartania. Egyesek súlyos igának tartják, és a törvény szolgaságával szembeállítják az evangélium szabadságát.
A próféták és az apostolok azonban másképp látják Isten szent törvényét. Dávid ezt mondta: „Tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem” (Zsolt 119:45). Jakab apostol, Krisztus halála után azt írta, hogy a Tízparancsolat „királyi törvény”, „a szabadság tökéletes törvénye” (Jk 2:8; 1:25). A Jelenések könyvének írója pedig fél évszázaddal a keresztre feszítés után áldást hirdet mindazokra, „akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22:14).
Semmi alapja nincs annak az állításnak, hogy Krisztus eltörölte halálával Atyja törvényét. Ha a törvény megváltoztatható vagy félre tehető lett volna, akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia, hogy megváltsa halálával az embert a bűn következményétől. Krisztus halála a törvény változhatatlanságát bizonyítja, és távolról sem az eltörlését. Isten Fia azért jött, hogy „a törvényt naggyá« tegye »és dicsőségessé” (Ésa 42:21). Ezt mondta: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek... eltörlésére”, „míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik” (Mt 5:17.18). Jézus önmagáról így nyilatkozik: „Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a Te törvényed keblem közepette van” (Zsolt 40:9).

LS 103. – Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait. – Nemsokára megjelent a nagy fehér felhő. Sokkal szebb volt, mint valaha. Rajta ült az Ember Fia. Eleinte nem vettük észre, hogy Jézus a felhőn ül, de amint a földhöz közeledett, lassan kivehető volt fenséges alakja is. E felség megjelenése képezi az Ember Fiának jelét az égen. Isten Fiának szava szólította elő a porban alvó szenteket, dicső halhatatlanságba öltözve, az élő szentek pillanat alatt elváltoztak és velük együtt felvétettek a felhőszekérre. Rendkívül fenséges látvány volt, amint a szekér felfelé szállt. A szekér mindkét oldalán szárnyak és alattuk kerekek voltak. Midőn a szárnyak megsuhantak, így kiáltottak: Szent! Szent! szent, az Úr, a seregek Istene! S midőn a szekér felfelé gördült, így kiáltottak a kerekek: Szent! A felhőn ülő szentek így kiáltottak: Dicsőség, hallelúja! S a szekér felszállt a szent városba. Jézus kitárta az aranyváros kapuit és bebocsátott minket. Itt üdvözöltek mindnyájunkat, mert megőriztük Isten parancsait... „jogunk volt az élet fához.” Jel. 14, 12, 22, 14.

SD 365. – Joguk legyen az életnek fájához… – Mi Isten életéhez hasonló élet után vágyódunk; ezért kell természetünket összhangba hozni Isten akaratával. Úgy kell irányítani életünket, hogy bizalommal járulhassunk Isten elé megnyitva előtte szívünket, mondjuk el neki szükségleteinket. Higgyük el azt, hogy Ő hall bennünket és erőt meg kegyelmet ad az Isten szavában levő elvek megvalósításához. Sóvárogjuk a mennyet, a győzelmi koszorút, a belépést Isten városába és enni óhajtunk az Isten Paradicsomának közepén levő élet fájáról. A Királyt teljes szépségében óhajtjuk látni. Ezért naponta szemléljük Jézust, aki a tökéletes emberi jellem mintaképe. Ha isteni természetére hagyatkozunk, akkor az Istenség ereje a mi oldalunkon lesz és erőt ad a győzelemre minden rossz szokás és kívánság felett.
Istennek adok hálát életemért… Távoli jövőbe tekintő hitem van és látom az élet fáját. Értékes gyümölcs nő rajta, levelei pedig a népek gyógyulására szolgálnak. A dicsőség országában nincs többé megtört szív, nincs többé szomorúság, nincs többé bűn, nincs többé szomorúság és nincs többé szenvedés.

KP 182. – Joguk legyen az életnek fájához… – Amikor Isten hangjára a halottak feltámadnak, a gazdag az életében táplált vágyakkal és indulatokkal, vonzalmakkal és ellenérzésekkel lép elő a sírból. Isten nem művel csodát olyan ember újjáteremtéséért, aki nem akart megújulni, amikor erre minden lehetősége és adottsága megvolt. Élete során nem gyönyörködött Istenben, és nem talált örömet szolgálatában. Jelleme nincs összhangban Istennel, és nem lenne boldog a mennyei családban.
Világunkban vannak önelégült emberek. Ezek nem falánkok, nem részegesek, nem is hitetlenek. Csak egyszerűen önmaguknak akarnak élni, és nem Istennek. Nem gondolnak Istenre, ezért a hitetlenek közé tartoznak. Ha beléphetnének a kapukon Isten városába, nem lehetne joguk az élet fájához, mert amikor Isten parancsolatai - kötelező érvényű kívánalmaikkal - eléjük tárultak, akkor ezt mondták: Nem! Ezen a földön nem szolgálták Istent, ezért nem szolgálnák odaát sem. Nem éreznék jól magukat Isten közelében, és minden helyet kívánatosabbnak tartanának, mint a mennyet.

1BC 1086. – Joguk legyen az életnek fájához… – Az Isten követelményeivel szemben való engedetlenség zárta ki Ádámot Éden kertjéből. Isten lángpallost állított az élet fája mellé, nehogy az ember kinyújtsa kezét és egyen gyümölcséből. Nehogy halhatatlanná tegye a bűnt. Isten össze követelményei iránt való engedelmesség volt a feltétel, hogy az ember ehessen az élet fájáról. Ádám engedetlensége miatt elbukott, bűnével lemondott a jogról, hogy egyen az élet fájának gyümölcséből, vagy tépjen leveléből, mely a népek gyógyítására való.
A Krisztus ereje által való engedelmesség – nyitja meg az embernek a jellem tökéletességét, adja meg a jogot az élet fájához. Jézus Krisztusnak Jánossal közölt bizonyságtétele világosan megmondja annak feltételeit, hogy az ember újra ehessen az élet fájának gyümölcséből: „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22,14) (1901, 72. kézirat).
A Szentírás az „írva van”, az az örömüzenet, melyet hirdetnünk kell. Nem helyeztek lángpallost az életnek eme fája elé. Mindenki ehet belőle s örökké élhet (1900,20. levél).

ML 355. – Joguk legyen az életnek fájához… –  A királyiszékből tiszta folyóvíz ömlött ki, és a folyó mindkét pratján volt az életnek fája… Gyümölcse fenséges volt, az arany és ezüst keverékhez hasonló.
Éden kertjében az élet fájának gyümölcse természetfeletti életerővel rendelkezett. Fogyasztása örök életet jelentett. Gyümölcse a halál ellenszere volt. Levelei az élete és a halhatatlanság fenntartását szolgálták… A bűn bejövetele után a mennyei kertész átültette az élet fáját a mennyi Édenbe (8T 288).
A megváltott szentek, akik szerették Istent és megtartották parancsolatait, bemennek a kapukon a városba, és joguk lesz arra, hogy egyenek az élet fájáról. Szabadon ehetnek az élet fájáról, amiképpen ősszüleink is ehettek róla a bűnbeesésük előtt. Azon halhatatlan, messze terjedő fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Akkor minden fájdalmuk eltűnik. Többé sohasem érzik a betegséget, szomjúságot és halált, mert az élet fájának levelei meggyógyították őket. Akkor Jézus meglátja majd lelke szenvedéseinek gyümölcseit, és megelégszik,, amikor a megváltottak – akik szomorúságnak, fáradságos munkának és szenvedéseknek voltak kitéve és átok alatt nyögtek – összegyűlnek az élet fája körül, hogy egyenek halhatatlan gyümölcséből, amelyhez ősszüleink minden jogukat eljátszották Isten parancsának áthágása által. Többé nem lesznek kitéve annak a veszélynek, hogy újra elveszítik jogukat az élet fájához, mert aki ősszüleinket bűnre csábította, nemsokára elpusztul a második halálba (YI 1852. okt).
Az élet fáján a legszebb gyümölcsök teremtek, amelyekből a szentek szabadon ehettek… A legmagasztosabb nyelv sem tudja kifejezni a menny dicsőségét és a Megváltó szeretetének határtalan mélységét (EW 289).

PP 636. – Joguk legyen az életnek fájához… – Amikor Ádám és társa a lankadt virágokban és hulló falevelekben a pusztulás első jeleit látta, jobban gyászolt, mint most az ember halottai miatt. A törékeny, érzékeny virágok halála valóban okot adott a fájdalomra. De amikor a hatalmas fák elhullatták leveleiket, ez a kép élénken emlékeztette őket arra a rideg tényre, hogy minden élő sorsa a halál.
Az Édenkert a földön maradt hosszú idővel az után is, hogy gyönyörű ösvényeiről Isten elűzte őket. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság hazáját. Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kerubok őrizte kapujánál megmutatkozott Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek istentiszteletre. Itt fogadták meg újólag, hogy engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek megszegése miatt kellett az Édent elhagyniuk. Amikor a bűn özöne elárasztotta a világot, és az embert gonoszsága miatt özönvíz pusztította el, az a kéz, amely az Édent ültette, elvitte azt a földről. A végső helyreállításkor azonban, amikor Isten „új eget és új földet” (Jel 21:1) teremt, dicsőbb díszbe fogja az Édent öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.

SD 47. – Joguk legyen az életnek fájához… – Krisztus egy nemes világot tár szemünk elé. A polgárság előnyeit magyarázza abban a városban, amelynek alapjait maga Isten építette és teremtette. Az örökkévalóság küszöbéig vezet bennünket, megmutatja annak szépségét és azt hirdeti, hogy az mindenkinek a rendelkezésére áll, akik Isten törvényével összhangban élnek. Ha az emberi család engedelmeskedik az Úr törvényeinek, akkor egyesülhet Isten városában a mennyei családdal;  mert ott nincs helyük azoknak akik nem tisztelik az Úr akaratát. Aki csak akar, örök életet kaphat, de csak akkor, ha életükben Isten törvényét fogadják el vezetőjüknek, a saját törvényeik követése helyett… Akik olyan életet élnek, amely összhangban van az Atyáéval, Krisztus jellemtulajdonságait nekik adja.
Gondoljátok-e azt, hogy Isten parancsolatainak megtartói szomorúak lesznek, amikor Isten városának kapuja ragyogó sakkorvasán kinyílik, és Istenhozottal fogják köszönteni őket? Nem, soha! Örömrivalgásban törnek ki, boldogok, mert többé nem rabjai a Törvénynek, mert megtartották és szabadokká lettek tőle.  Joguk lesz az élet fájához és a gyógyírt hozó leveleihez.
A menny Istene áldást mondott Isten törvényének megtartóira.
Aki itt a földön a „kevesen volt hű” az örök dicsőség országában sokkal lesz „megbízva”.

3SG 88. – Joguk legyen az életnek fájához… –

4SG-a 150. – Joguk legyen az életnek fájához… –

4T 328. – Joguk legyen az életnek fájához… – Ennek az életnek minden értéke és jelentősége a mennyel és az eljövendő, halhatatlan élettel való összefüggéséből fakad. Isten örök karja átöleli a lelket, mely hozzáfordul segítségért, legyen az a lélek mégoly erőtlen is. A hegyek drága kincsei el fognak pusztulni, de aki Istenrét él, tántoríthatatlanul a gáncsoskodástól, a tapstól meg nem rontva, az majd örökre Istennel fog lakozni. Isten városa megnyitja kapuit az előtt, aki a földön megtanulja, hogy istenre támaszkodjék vezetésért és bölcsességért, megnyugtatásért és reménységért a vesztesség és lesújtottság között. Angyalok éneke fogja üdvözölni őt, neki termi majd gyümölcsét az életnek fája.

TM 234-5. – Joguk legyen az életnek fájához… – A szemlélők nem vesznek észre semmi különbséget, ámde Valaki mondta, hogy emberek ne szaggassák ki a konkolyt, nehogy azzal együtt a búzát is kiszaggassák. Növekedjenek együtt az aratásig. Akkor majd az Úr elküldi aratóit, hogy gyűjtsék össze a konkolyt, kötözzék csomókba, hogy megégettessék, a búzát azonban gyűjtsék be a mennyei csűrökbe. Az ítélkezés ideje igen komoly, ünnepélyes időszak, amikor az Úr összegyűjti övéit a konkoly közül. Ugyanegy család tagjai szétválasztatnak. Az igazakat megjelölik. „Tulajdonommá lesznek és kedvezek nekik, amint ki-ki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt.” Akik engedelmeskedtek Isten parancsolatainak, egyesülnek a szentek seregével a dicsőségben, belépnek a kapukon keresztül a városba, s joguk lesz az életnek fájához. Az egyik felvétetik. Neve szerepel az élet könyvében, míg volt társainak mindörökre távozniuk kell Isten közeléből.
A konkoly és a búza most még összevegyülnek, ámde az egyetlen Kéz, amely szétválaszthatja őket, egyenként helyükre állítja. Akik az igazság világosságát élvezték, hallották az intő üzenetet, hallották a menyegzőre szóló meghívást, - gazdák, kereskedők, ügyvédek, hamis pásztorok, akik elhallgattatták a nép lelkiismeretét, hűtlen őrállók, akik nem fújták a kürtöt, vagy nem törődtek az idővel, - mindazok, akik nem engedelmeskedtek Isten országa törvényeinek, nem is lesz joguk, helyük ott. Akik pedig mentséget kerestek arra, hogy a világtól el ne különüljenek, azok a világgal együtt tőrbe esnek. Saját választásuk szerint keveredtek a konkoly közé. Hasonló a hasonlót követi, még a törvényszegésben is. Rettenetes egybeolvadás. Emberek, saját akaratukból az első lázadóhoz csatlakoznak, aki megkísértette Ádámot és Évát Édenben, hogy áthágják Isten törvényét. A konkoly szaporodik, mert konkolyt vet. Részüket is együtt veszik el a bűn gyökerével, - az ördöggel.