7BC 983. – A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre. – Tanulmányozzuk a hét pohár kitöltését. A gonoszság hatalmasságai nem adják fel a harcot küzdelem nélkül. A gondviselésnek szerepet kell játszania az armageddoni csatában. Mikor Jelenések 18. angyalának a dicsősége betölti a földet a vallásos elemek, mind a jó, mind a gonosz, fel fog ébredni szendergéséből, s az élő Isten szeregei kivonulnak a csatatérre. (1899, 175. kézirat)
CT 418. – Nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, amely ezt mondja vala: Meglett!
6BC 1118. – Nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, amely ezt mondja vala: Meglett! – Beszélhetünk azokról az áldásokról, amelyeket a Szentlélek hoz, de ha nem vagyunk készek elfogadni azokat, akkor törekvéseinknek mi az eredménye? Törekszünk-e minden erővel elérni Krisztusban a felnőttek termetét? Teljes szívvel törekszünk-e, szüntelenül előre nyomulva az elénk állított cél felé – Krisztus jellemének tökéletességére? Amikor Isten népe megkapja a jelet, akkor elpecsételtetnek homlokukon. A Szentlélekkel megtelve, teljesek lesznek Krisztusban és az elpecsételő angyal kijelenti: „Elvégeztetett”. (RH 1902. jún.10)
FE 363-4. – Nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, amely ezt mondja vala: Meglett!
PP 473. – Nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, amely ezt mondja vala: Meglett! – Isten saját akaratával indította el a természet erőit, hogy azok megtörjék ellenségei hatalmát – „tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, amelyek az ő rendelését cselekszik” (Zsolt 148:8). Mikor a pogány emoreusok elhatározták, hogy dacolnak Isten akaratával, Isten közbelépett, „nagy köveket hullata rájok az égből”. A föld történelmének záró jelenetében még nagyobb ütközet leírásáról értesülünk, amikor „Felnyitotta az Úr az ő tárházát, és előhozta az ő haragjának szereit” (Jer 50:25). ő kérdezi: „Eljutottál-e a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? Amit fenntartottam a szükség idejére, a harc és háború napjára?” (Jób 38:22-23).
A látnok leírja a pusztulást, amely akkor történik, amikor „[...] nagy szózat jöve ki a mennyei templomból [...] ezt mondja vala: Meglett!” A látnok mondja: „És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre” (Jel 16:17.21).
SD 343. – Nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, amely ezt mondja vala: Meglett! – Jön az idő, amikor túl késő lesz keresnünk az Urat és kérdezem magam, hogy fogjuk érezni magunkat, amikor lejár a kegyelem idő, amikor egész életművünk befejeződik! Milyen érzésekkel gondolunk vissza a múltra? Azt fogjuk-e kívánni akkor, hogy komolyabban kellett volna szolgálnunk Istennek? Kívánni fogjuk-e majd, vajha tökéletesebb összhangban éltünk volna Isten kinyilatkoztatott akaratával? Vajon akkor is a hűséges szolgák közé leszünk sorolva? Mi fog történni, ha éppen abban a pillanatban fogjuk hallana Jézus szavát, amint mondja: „Elvégeztetett.”
7T 235. – Nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, amely ezt mondja vala: Meglett! – A Gondviselés kereke lassan, de biztosan fordul. Nem tudjuk milyen hamar mondja ki az Úr: „Meglett”! Eljövetele közeledik. Lehetőségeink rövidesen véget érnek. Már csak kis ideig dolgozhatunk. Testvéreim komolyan törekedjetek arra, hogy a déli államok széltében-hosszában emlékműveket állítsatok Istennek. Alapítsatok gyülekezeteket, építsetek imaházakat, létesítsetek korházakat, meg kis iskolákat és erősítsétek könyvkiadásunkat.
A dél különböző területein létrehozott tevékenység ágaiban bölcs és imádkozó férfiakra és nőkre van szükség, akik lépésről-lépésre megbízhatóan és értelmesen fejlesztik a művet. Isten megbízottjaiként dolgoznak, imádkoznak, gazdaságosan igazgatnak. A helyzet személyes és fáradhatatlan igyekezetet követel.
A legnagyobb és a legmagasabb fal is csak tégla a téglán. A legmélyebb hó is csak pehely a pelyhen. Türelmes folyamatosság a jótettekben, az legyen jelszavunk. Kitartóan igyekezzünk lépésről-lépésre előrehaladni, míg a versenyt meg nem futottuk, míg győzelmet nem arattunk.
Gyermeknevelés 395. – Nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, amely ezt mondja vala: Meglett! – Egyszer álmot láttam: nagy csoport ember gyűlt össze, s az ég hirtelen elsötétedett, mennydörgött és villámlott. Egy hang, mely hangosabb volt még a mennydörgésnél is, áthasított az égen és a földön, s így szólt: „Elvégeztetett”. A csoport egy része sápadt arccal kezdett jajveszékelné halálfélelmében, ezt kiáltozva: „Jaj, még nem vagyok kész”! Kérdés hangzott el: „Miért nem vagytok még készen? Miért nem használtátok fel a kegyelmesen nektek ajándékozott lehetőségeket”?
Ezekkel a kiáltásokkal a fülemben ébredtem fel álmomból: „Még nem vagyok készen! Nem vagyok megmentve! Elvesztem, örökre elvesztem”!
A rajtunk nyugvó szent felelősség tudatában tekintsünk a jövőbe, hogy megértjük, mit kell tennünk ahhoz, hogy elérjük céljainkat. Vagy talán azzal szeretnénk szembetalálkozni az ítélet napján, hogy elhanyagoltuk Istent és megvetettük az Ő kegyelmét, megtagadtuk igazságát és szeretetét?!
Az utolsó napon összegyűlt tömeg előtt az egész világegyetem hallatára ünnepélyesen felolvassák majd a bűnösök kárhoztatásának okát. Lesznek szülők, akik ott fogják először megtudni gyermekeik titkos bűneit. A gyermekek akkor meglátják, milyen sokat vétettek szüleik ellen. Mindenki előtt nyilvánosságra kerülnek a szívnek titkai és indítékai, s ami eddig rejtve volt, most napvilágra jön. Akik tréfálkoztak és gúnyolták az ítéletnapot, hirtelen kijózanodnak, amint szembe kell nézniük a borzalmas valósággal.
Akik megvetették Isten szavát, azoknak is szembe kell találniuk az ihletett jövendölések szerzőjével. Nem élhetünk úgy, hogy nem törődünk az ítéletnappal, mert bár sokáig késlekedett, most már nagyon közel van, egészen az ajtó előtt. Az arkangyal trombitája hamarosan megszólal, hogy megállítsa az élőket és felébressze a halottakat. Azon a napon elválasztják a gonoszokat az igazaktól, ahogy a pásztor elválasztja a kecskéket a juhoktól.